Fanfic fordítás: Önzetlen döntések - 14. fejezet


A szokásos időpontban megérkezett az Önzetlen döntések 14. fejezetet. Tovább kísérhetjük nyomon Tris beavatását, miközben szerez pár új barátot - meg ellenséget is. Lassan de biztosan alakulnak a dolgok.

Jó olvasást a fejezethez!

A fordítás Niki érdeme! És örül minden véleménynek.

Az eredeti történetet ITT olvashatjátok.



14. fejezet



TRIS



A késdobálásban nem vagyok olyan rossz, mint a céllövésben, de határozottan ez sem az erősségem.

Zeke közöttünk mászkál, javítja a karmozdulataink vagy a beállásunk.

Minden alkalommal, mikor kijavít, egy kicsit közelebb jutok a célponthoz.

Ez pezsdítő érzés.

Másrészről viszont Ellie kést kés után dob, és nem talál el semmit.

- Jézus, Tris. Annyira jó vagy ebben – mondja enyhén nyafogó hangon, közben újabb kést dob, ami visszapattan a tábláról, és egyenesen a földhöz csapódik.

Vállat vonok.

- Csak képzelj valamit, amit gyűlölsz. Az segíthet. Nézd – mondom.

A céltáblára bámulok, majd veszek egy mély levegőt, kezemmel megragadok három kést.

- Utálom a hazugokat.

Mondom ki egy szuszra, majd elhajítom az egyik kést.

Veszélyesen közel csapódik be a célpont közepéhez.

- Látod? – kérdem kissé elfordulva, hogy rá nézzek.

Figyelem, ahogy Ellie becsukja a szemeit, majd vesz egy mély levegőt.

Még egyszer dob, a kése pedig szinte tökéletesen eltalálja a célt.

- Hűha. Mire gondoltál? – kérdezem kíváncsian.

- Alre – mondja egyszerűen, aztán mindketten nevetésben törünk ki.

- Van valami vicces odaát, beavatottak? – Eric hangja kiránt minket az átmeneti gondtalan pillanatból.

Ellie erősen rázza a fejét, hogy nem, de én csak megvonom a vállam.

- Csak azon nevettünk, hogy milyen ostobaság, hogy nincs valódi célpontunk.

Nem tudom mi késztetett arra, hogy ezt mondjam.

Talán mert szembe akarok szállni Erickel, vagy Bátrabbnak akarok hangzani.

Talán meg akarok halni.

Nem tudom.

Akárhogy is, már akkor megbántam, mikor kimondtam.

Eric rám vigyorog, majd a csoport többi részére néz.

- Állj!

Az utolsó kés is átszeli a levegőt, Eric pedig visszafordul felém.

- Valódi célpont, hm? Meglátjuk, mennyire kedveled a valódi célpontokat, első ugró. Állj a tábla elé. Most.

-… Mi? – kérdem, hirtelen idegesebb vagyok, mint előtte.

- Most, beavatott!

Gyorsan a céltáblához sétálok, és elé állok, kezeim a hátam mögött.

- Van nevem. Tris – mondom egyszer, mikor odaérek, kihívó magabiztossággal, melyet nem igazán érzek.

Nem tudom, miért ellenkezek vele, de folyamatosan jön, mint egy hígítatlan szóáradat.

Ahogy a hátam a táblának nyomom, a többi beavatott kórusban mondja, hogy óóó.

Eric csak vigyorog, és megfog egy maréknyi kést.

- Maradj ott, Tris. Ha meghátrálsz, kint vagy.

Hallom Ellie sóhajtását a termen keresztül, majd hallom a kis madárszerű hangját.

- Kint, mint csoportnélküli?

Eric elfordul kissé, hogy ránézzen.

- Létezik a kintnek más fajtája is?

Gyorsan visszafordul felém, kezével a kés markolatát simogatja.

Nem veszteget több időt, mielőtt eldobja az elsőt.

Veszélyesen közel csapódik be a karomhoz.

Nem mozdulok, vagy pislogok.

Nem is lélegzem.

Nem hiszem, hogy képes lennék rá, ha akarnék.

A félelem keresztüláramlik rajtam, mint a sav, égeti a tüdőm, megfesti a vénáim, és megbénít.

Eric nevet.

- Szép, Szerencsétlen. Próbáljuk meg újra.

Ismét dob, és a kés éppen a fejem felett landol, néhány hajtincset a táblához rögzítve, melyeket egészen biztos, hogy elvesztettem.

Megkockáztatok egy sóhajtást, míg Eric előkészíti az utolsó tőrt.

Gyorsan elhajítja, és olyan közel csapódik be az oldalamhoz, hogy érzem, ahogy a hideg penge a bőrömhöz nyomódik.

Először azt hiszem, hogy elhibázta, mint a másik két alkalommal.

Aztán érzem, ahogy a meleg vér elkezdi átitatni a pólóm.

Lenézek, majd észreveszem, hogy a pólóm kihasadt, és egy hosszú vágás fut végig az oldalamon.

- Remek, első ugró – mondja Eric gyilkos hangon -, … de ne ellenkezz velem még egyszer úgy, mint az imént.

Majd Zeke feláll.

- Ennyi elég volt mára – mondja gyorsan. – Vacsoráig szabadok vagytok – szólítja meg a többi beavatottat.

Senki sem mozdul.

Én sem.

- Menjetek, beavatottak! – kiáltja Zeke, és a terem elkezd szétszóródni.

Zeke felém indul, szeme a vágáson.

- Jól vagy?

Lassan bólintok, még mindig a sokk hatása alatt vagyok, hogy Eric az előbb megsebzett.

- Igen… én… - Kezem az oldalamhoz szorítom, és érzem, ahogy a vér átszivárog az ujjaimon.

Talán nem vagyok jól.

- Gyere, hagyd, hogy elvigyelek a gyengélkedőre.

- Rendben – motyogom, miközben Zeke körém fonja a karját, és a gyengélkedő felé vezet.


***



Mikor később besétálok az étkezőbe, Ellie gyakorlatilag eltapos.

- Ó, Istenem! Annyira aggódtam miattad! Jól vagy?

Kissé elfordulok, hogy megmutassam neki az újonnan bekötözött oldalam.

- Jól vagyok. Alig talált el. Felszíni sérülés volt. Csak sokat vérzett.

- Köszönöm, Istenem! Esküszöm, neked halálvágyad van vagy ilyesmi, le kell állnod azzal, hogy így szembeszállsz Erickel, mint ez.

Szemeim végigfutnak a termen, és végül Ericen landolnak.

Egy asztalnál nevet néhány egyéb Bátor vezetővel, és még most is, hogy elemében van, nevet, veszélyesnek látszik.

Zeke-től már kaptam arról egy szónoklatot, hogy vigyázzak magamra Eric közelében.

El kell kezdenem tudatos erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy így legyen.

- Tudom. Nem tudom, mi a baj velem.

- Ellie!

Mindketten elfordítjuk a fejünk, és egy magas, szőke fiút látunk, aki felénk tart.

- Megyünk tetováltatni – mondja egyszer, mikor kissé kifulladva odaér hozzánk.

- Akarsz jönni?

- Igen! – mondja Ellie izgatottan, majd rám néz, hogy jóváhagyjam.

- Mi a helyzet veled, Tris? – kérdi a fiú felém biccentve.

- Honnan tudod egyáltalán a nevem?

A srác felvonja az egyik szemöldökét.

- … mert a beavatott társad vagyok? Ezért, és mert itt nagyjából mindenki tudja a neved. Te vagy az első ugró, és Eric új célpontja.

- Akkor nekem hogyhogy fogalmam sincs arról, hogy te ki vagy?

- Mert nem igazán vetted a fáradtságot arra, hogy bárkit is megismerj a beavatottak közül, kivéve Ellie-t, aki gyakorlatilag rád erőlteti magát.

- Hé! – mondja Ellie összeráncolva a homlokát, egyértelműen megsértődve.

A srác forgatja a szemeit.

- Ez rendben van, Ellie, valamilyen módon mindenkire ráerőlteted magad.

Ellie kinyúl, és olyan erősen megüti a karját, hogy néhányan a körülöttünk ülő emberek közül megfordulnak a csattanásra.

Utálom, hogy igaza van.

Nem vettem a fáradtságot, hogy bárkit is megismerjek.

Valameddig jutottam a barátokkal, már vannak, még ha ők már teljesen Bátor tagok is.

Zeke és Shauna mindketten mondták, hogy legalább meg kellene próbálnom barátkozni a beavatott társaimmal, de eddig még képtelen voltam magam rávenni erre.

- Jól van, szóval akkor neked mi a neved?

- Jack – mondja kissé bosszúsan.

- Benne vagytok, srácok, vagy nem?

Ellie lelkesen bólogat.

- Igen, jövünk! Igaz, Tris?

Egy pillanatra ránézek, és megrázom a fejem.

- Tetoválás, Ellie? Nem tudom.

- Ó gyerünk, nem lehetsz örökké Szerencsétlen – erősködik.

Több, mint igaza van.

Nem lehetek örökké egy Szerencsétlen.

A Bátrakat választottam.

Szükségem van arra, hogy olyasmit tegyek, ami ezt megszilárdítja.

Egy tetoválás elég Bátor dolognak tűnik, hogy megtegyem.

- Rendben, benne vagyok – mondom halkan, Ellie pedig kissé felujjong az izgalomtól, aztán követjük Jacket a kúthoz.


***



Mikor elérjük a tetováló szalont, Ellie és Jack további négy barátjával találkozom.

Chloe-val és Teresa-val, akik mindketten Bátornak születettek, Sarah-val, aki egy másik Őszinte csoportváltó, és Bradley-vel a Műveltektől.

Úgy tűnik, hogy mindannyian jól ismerik egymást, és ettől elhagyottnak érzem magam.

Már tényleg kiestem a barátkozási ciklusból.

- Én a Bátrak jelképét fogom – mondja Teresa megrázva fekete fürtjeit.

Ellie bólint.

- Én is ugyanezt gondoltam a nyakam hátuljára!

- És veled mi a helyzet, Tris? – kérdi Ellie felém döntve a fejét.

- Én nem tudom… én… - Megállok, amint meglátom, hogy az egyik tetováló művész besétál a hátsó szobába.

Azonnal felismerem. Ő az a nő, aki a vizsgámat irányította.

- Várj. Rögtön jövök… - motyogom Ellie-nek, majd elmegyek a tetováló művész irányába.

Mikor megérzi a jelenlétem a hátsó szoba ajtajában, felnéz, de nem tűnik elégedettnek, hogy lát.

- Tetoválást akarsz?

Hosszan megrázom a fejem.

- Nem… Te emlékszel rám, igaz? – mondom lassan.

- Elfelejtettem, hogy Bátor voltál. Láttam a tetoválásod, miközben csináltad a vizsgám, de mikor a Bátrakat választottam, nem is gondoltam, hogy itt leszel.

Nem válaszol.

Egy percnyi kínos csend után ismét beszélni kezdek.

- Arra gondoltam, talán te többet tudnál nekem mesélni az…

Egy pillanatra felnéz rám.

- Én itt csak tetoválok. Sajnálom – mondja keresztülhúzva néhány papírt, és próbál a tőle telhető legkeményebben figyelmen kívül hagyni engem.

- De egyszer segítettél…

- Igen, segítettem, és mondtam, hogy válaszd az Önfeláldozókat, de te nem tetted. Kimerítettem a segítség adagom. Ez minden, amit kapsz. Sajnálom.

- Mi? Ez nem igazságos! Úgy volt, hogy az Önfeláldozókat választom, csak hát… a dolgok… a dolgok változnak.

- Én csak tetoválok – mondja a fogai között.

- Akkor jól van. Akarok egyet.

Rám néz, felvonja az egyik szemöldökét, mint aki nem hisz nekem.

Körbepillantok a szobában kifüggesztett számos tetoválásos képen, majd rámutatok egyre, amely az Önfeláldozók jelképét ábrázolja.

- Azt. Azt akarom.

- Tipikus, de nekem nem tűnik valami Bátornak – mondja önelégült mosollyal az arcán.

Igaza van.

Ismét a falra nézek, és a szemem megakad a Bátrak lángnyelvein.

- Rendben, akkor azt – mondom, miközben felé mutatok.

Egy percig nézi, aztán megvonja a vállát.

- És az Önfeláldozósat is – teszem hozzá.

Feltekint a két szimbólumra, majd a székbe tessékel.




***




- Mondtam már neked valaha, hogy mennyire szeretem a tetkód? – kérdi Jack a lapockámat bámulva, ahol a két szimbólum van, két összekapcsolódó körben.

- Csupán csak kétezerszer, mióta megvan, Jack – válaszolom, míg Ericet és Zeke-t várjuk a kútban a többi beavatottal.

Nevet a válaszomon, majd Ellie átkarolja a vállam.

- Én jobban kedvelem a haját – ajánlkozik Ellie.

Miután megcsináltattuk a tetoválásokat, azon az éjszakán levágtam egy jelentős mennyiséget a hajamból. Most a nyakam közepéig ér, nem elég hosszú, hogy elérje a vállaim.

Olyan távolinak tűnök attól az Önfeláldozó lánytól, aki voltam, hogy alig ismerem fel magam a tükörben.

Azt hiszem, ez volt a cél.

- Különben is, állj le a flörtöléssel, Jack. Nem tudtad, hogy minden férfit gyűlöl?

Megfordulok, hogy ránézzek.

- Mit akar ez jelenteni?

Kissé felnevet.

- Nyugi. Csak vicceltem, de valahogy teljesen figyelmen kívül hagysz minden férfi figyelmet.

Forgatom a szemeim.

- Nem igaz. Állandóan Willel, Zeke-kel és a bátyáddal lógok.

Ellie egy hitetlenkedő nézést küld felém.

- A bátyámnak még a szemébe is képtelen vagy belenézni.

Összeráncolom a szemöldököm, mert tudom, hogy igaza van.

Kerülöm Al-t, amennyire csak tudom.

- Nem igazán hallgat az irántam táplált érzelmeiről, és ettől kellemetlenül érzem magam.

- Ez valami Önfeláldozó dolog?

Igen és nem.

Főképp azért nem tetszik a férfiak figyelme, mert nem vagyok hozzászokva.

És azért, mert az egyetlen férfi figyelmet, amelyet akarok, amit megértek, azt soha nem fogom újra megkapni.

- Nem. Ez nem egy Önfeláldozó dolog. Én csak…

- Ó, Istenem… - mondja lágyan Ellie. – Te szerelmes vagy valakibe, nem igaz?

Azonnal elpirulok, majd megrázom a fejem.

- Honnan szedted ezt az ötletet?

- Az arckifejezésedből.

Jack halkan füttyent egyet.

- Ki az? Valaki a Bátraktól?

Nem tehetek róla, de gúnyosan felnevetek.

- Hát, a reakciódból ítélve azt hiszem, nem… nem Bátor… - mondja Jack.

Nem felelek.

- Rendben, most pedig mesélned kell nekünk a szupertitkos Önfeláldozó románcodról. Tudni akarok arról a fiúról, aki rávett téged arra, hogy többet mondj neki egy hellónál.

- Fogd be – mondom halkan, de Jack csak vigyorog.

- Fájó téma?

- Kérlek. Fogd be – ismétlem.

Védekezőn feltartja a kezét, majd elindul Teresa felé, a terem másik végébe.

Ellie bocsánatkérően néz rám.

- Sajnálom. Semmit sem kellett volna mondanom.

- Ez rendben van – mondom csendesem. – Csak továbbléphetnénk rajta?

Kissé bólint, majd mindketten megfordulunk, hogy lássuk, amint Eric és Zeke együtt belépnek a Kútba.

- Ma – kezdi Eric -, némi közelharcot fogunk gyakorolni. Zeke átvesz veletek néhány kombinációt. Aztán párba állítunk titeket – mondja, közben lesétál velünk egy vonalba. – A nap végén tudni fogjátok, hogy hol helyezkedtek el a rangsorban. Ne feledjétek, most nekünk kell kiválasztani titeket.

Nem szalasztom el, ahogy Zeke a szemeit forgatja Eric szavaira, de úgy tűnik, mindenki más is.

A következő három órában Zeke végigmegy velünk a kombinációkon.

Mindenkinek megmutatja, hogyan üssünk, hogyan kerüljük el az ütéseket, minden olyan dolgot, amit nekem már megtanított.

Elmondhatom, hogy Ellie bosszús amiatt, hogy milyen könnyedén megértem, és nem ő az egyetlen.

Eric egész nap elszántan figyel, arra várva, hogy rontsak, de nem teszem.

Mikor elérjük a három órás jelzést, Eric időt kér.

Elsőként Ellie-t hívja, aki egy Bátornak születettel kell harcoljon, és három percen belül veszít.

Eric szinte alig gratulál a győztesnek, mielőtt rátér a következő párosra.

A következő személyben felismerem Jacket.

Könnyedén lever egy szőke Művelt csoportváltó lányt, bár közben kap egy jó ütést a szemére.

Miután elhagyják a ringet, Eric vigyorogva néz felém.

- Első ugró!

Még soha nem szólított másnak, mint Első ugró, vagy Szerencsétlen.

Egy pillanatig körbepillant a termen, mintha valóban fontolgatná, hogy ki legyen az ellenfelem.

Aztán a szeme megállapodik Peterön, az Őszinte csoportváltón, aki Szerencsétlennek hívogatott, mielőtt a hálóba ugrottam.

Ugyanaz a srác, aki mindig durva megjegyzéseket tesz, mikor átöltözöm, vagy valamilyen okból előre hajolok.

Háromszor akkora, mint én.

- Első ugró, Peter, a ringbe – mondja Eric.

Nézem, ahogy Peter a küzdőtérre lép, és elkezdek pánikolni.

Soha nem fogom legyőzni.

Még akkor sem, ha hirtelen felszedek tíz kilót.

- Ez nem igazságos, Eric.

A felszólaló hang Zeke-hez tartozik, és minden beavatott megfordul, hogy őt nézze.

- Parancsolsz? – kérdi Eric.

- Azt mondtam, hogy nem igazságos. Még csak meg sem közelíti a súlycsoportját.

Zeke korábban elmondta nekem, hogy fellebbezett Maxnél, legalább próbálják meg, hogy a súlycsoportok hasonlóak legyenek, mikor elérkeznek a beavatottak küzdelemhez történő összepárosításához, de Eric nem teljesen követi a szabályokat.

Eric megvonja a vállát.

- Úgy gondolom, menni fog neki.

Lassan elindulok a ring felé, felkészítve magam a vereségre. Mielőtt bemászom, Zeke mellettem terem.

- Tris, figyelj, szerezz egy ütést, kerülj a földre, és maradj lent – mondja a fülembe. – Ne maradj benne hosszabb ideig, mint amennyit muszáj.

- Zeke, ezt nem tehetem – mondom makacsul. – Szükségem van a jó rangsorolásra. A lövést már elszúrtam, ezt nem veszíthetem el.

Zeke sóhajt egyet.

- Rendben. Mozogj sokat körbe. Kicsi vagy, használd előnyként. Üss torokra, ha tudsz, jó?

Kissé bólintok, aztán bemászok a ringbe.

Peter vigyorog rám.

- Azt hiszed, azok a Bátor lángok a válladon harcossá tesznek?

A lapockámon levő tetoválásra pillantok, majd megvonom a vállam.

- Szoktál mást is csinálni a beszéden kívül?

Tesz felém egy mozdulatot, de könnyedén elhajlok előle.

- Gyerünk, Tris, játsszunk – mondja egy másik ütést felém küldve, de megint kitérek.

- Hagyjuk a kerülgetést! – hallom Eric hangját. – Csináljatok valamit!

Felé mozdulok, és dobok egy ütést, de még csak fel sem bosszantja.

Olyan, mintha habot ütnék.

Aztán érzem, ahogy az ökle nekiütközik a fejem oldalának.

Csillagokat látok, amint hátratántorodom, és próbálok levegőhöz jutni.

Újra megüt, ezúttal közelebb a számhoz, én pedig érzem, ahogy felhasad az ajkam.

Majd a könyöke az államhoz csapódik, és tenyeremet a földhöz szorítva padlóra kerülök.

- Lámpaoltás, Tris – hallom, aztán a lába az arcomba fúródik, és többé nem érzek semmit.





5 megjegyzés:

  1. Az író jobban is eltérhetett volna az eredeti könyvhöz képest mint, hogy más neveket ad a szereplőknek, ezáltal ugyanazt a karaktert alkotja meg, csak másként hívják. Nekem emiatt egy kicsit unalmas így, hogy olvastam a könyvet és sejtem a folytatást is. De azért adok neki egy esélyt, végigolvasom, azon ne múljon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. Annyit változtat az író, hogy most Tris az aki bátor lesz. Az elején tettszett a story, hogy Tris és Tobias ismerik egymást, de kezd kiszámíthatóvá válni a történet. De azért várom a folytatást és az izgalmas fordulatokat.:)

      Törlés
    2. Az igaz, hogy elég sok a párhuzam a könyvvel ebben a szakaszban, de remélem azért még tudok nektek váratlan eseményeket hozni. :)
      Köszönöm, hogy írtatok!

      Törlés
  2. Tényleg nagyon hasonlít a könyvhöz, de a késdobálós jelenet mindig is a kedvencem volt, és ez a változat is nagyon tetszett.
    A szereplők tényleg nagyon hasonlítanak, csak a nevük más. De szinte mindenkit be lehet azonosítani.
    Egy biztos, Petert és Ericet ebben a ficiben sem fogom szeretni.
    Szinte biztos, hogy tudsz még meglepetéseket okozni, úgyhogy csak így tovább! Köszi a fordítást! Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon szeretem azt a jelenetet. Ez sem volt rossz.
      A történet váza innentől, hogy Tris csoportot váltott, most egy darabig nagyon hasonló. Attól függetlenül, hogy sok mindent előre meg lehet sejteni, én nagyon élvezem.
      Hát igen, a negatív szereplők név szerint is megmaradtak.
      Köszönöm, hogy írtál! És a biztatást is! Puszi!

      Törlés