Fanfic fordítás: Evelyn története - 1. novella



Ismét Kata tollából érkezik egy fanfiction fordítás, ami ráadásul nem is csak egy fejezet lesz, hanem összesen hét kis novellát fogtok kapni (heti két alkalommal megfelel?), méghozzá Evelynről. Érdekes lesz, ugye?

A címet én választottam, mivel ezek a szösszenetek egy novellagyűjtemény részét képezik, így kellett egy cím is hozzá, meg akkor már egy kép is neki.

Valamint ne feledjétek, hogy ha íróról, ha fordítóról van szó, örülünk, ha olvashatjuk a véleményeiteket! Úgyhogy csak nyugodtan írjatok!

Az eredeti történetet ITT találjátok!

FIGYELEM, a történetben erőszakos tartalommal találkozhattok!



Hiba


Szeretem őt. Kedves és gondoskodó, általa én is jobb embernek érzem magam, így amikor megkérte a kezem, gondolkodás nélkül mondtam neki igent. Alig várom, hogy az életem hátralevő részét vele tölthessem. Egy nap nagyszerű politikus válik majd belőle, aki majd segít a társadalmunkon. Ő a legjobb barátom és a szerelmem is. Ez nem fog változni. Így, ahogy most az egyszerű Önfeláldozó ruhámban állok, és rápillantok, miközben elmondjuk egymásnak fogadalmainkat, Istenem, nem tehetek róla, de elmosolyodom. Visszamosolyog rám, és amikor végre első alkalommal megcsókolhatjuk egymást, az egyszerűen csodálatos. Mindketten vártuk már ezt a pillanatot, amit sosem akarok majd elfelejteni. 

Néhány hónap elteltével boldogabbak nem is lehetnénk. Marcusszal épp most költöztünk be egy kicsi,egyszerű házba - az otthonunkba - amit remélem egy nap szeretet és gyerekek fognak betölteni. Fogja a kezem miközben elfogyasztjuk közösen az egyszerű vacsoránkat, ami egy szelet kenyér és egy pohár hideg víz. Egyszer csak hirtelen előre hajol, és az ajkát az enyémre tapasztja. Édes és lassú a csók, de lángra lobbant bennem valamit. A vacsoránkat nem fejezzük be, hanem a hálószoba felé indulunk elveszve a szerelmünkben. 



2 évvel később

Két éve vagyunk házasok, és eddig minden rendben volt, azonban tegnap este történt valami. Marcus nagyon dühös és zaklatott volt egy, a munkájával kapcsolatos dolog miatt. Próbáltam kérdezgetni róla vagy segíteni neki, de hozzám sem szólt. Mikor tovább erőltettem a dolgot, dühbe gurult... és megütött. Tudom, hogy csak véletlen baleset volt, és nagyon rosszul is érezte magát miatta. Nem fog még egyszer megtörténni, mondta, hogy nem fog... 



6 hónappal később 

Épp boldogan készítem a vacsorát, ahogy meghallom az ajtót becsapódni. Megtörlöm a kezem egy konyharuhával, és a bejárat felé indulok. Marcus ott áll, és utálattal néz rám. Azonnal megrémülök, mivel soha nem néz rám így. Megindul felém, és mielőtt megszólalhatnék durván a falhoz nyom.

- M-Marcus-

- Fogd be! Mit csináltál, mi?

- Én.. én takarítottam és vacsorát főztem neked. M-mi a baj, drágám?

- Ne hidd azt, hogy nem tudom. Rám se nézel, hozzám sem nyúlsz hat hónapja. Hallottam néhány dolgot. Megcsalsz engem, te szajha!

Ezen megdöbbenek. Nem csináltam semmi ilyet, és fáj, hogy ilyet feltételez rólam. 

- Marcus. Állj! Szeretlek. Csakis téged. Nem csináltam ilyen szörnyű dolgot.

Még erősebben tart, és addig szorítja a karomat, amíg fel nem kiáltok fájdalmamban.

- Bizonyítsd be!

Odahajolok hozzá és gyengéden megcsókolom.

- Tessék. Most pedig felejtsd el ezt az ostobaságot, és menjünk-

Azonban mielőtt befejezhetném az ökle találkozik az állkapcsommal, a levegőt is kiszorítva belőlem. Belekapaszkodik a hajamba, és az emeletre cipel a szobánk felé. Az ágyra dob, majd csókolgatni kezd, a keze közben végig fut a szürke ruhámon. Nem akarom. Ezt nem teheti. Ez nem szerelem.

- Marcus, állj!

- Kussolj! Hozzám sem nyúltál hat hónapig! Így fogod bebizonyítani, hogy szeretsz!

Most már sírok és próbálok elmenekülni tőle, de felpofoz, az arcom ég a tenyere helyén. Megmarkolja a csuklómat, és felhúzza a ruhámat, majd kicsatolja a derékszíját. Próbálok nem gondolkozni, a szebb időkre gondolni, miközben magában a pokolban érzem magam. 



1 hónappal később

Amikor a csoportunk egyik ápolója megmondja a nagy hírt, semmit nem érzek. Terhes vagyok, de nem hiszem, hogy képes lennék felnevelni egy gyereket abban a házban. El akartam hagyni, de most már nem tehetem. Nem akarom ezt a gyereket. Nem tudom szeretni ezt a gyereket. Nem szeretem a férfit, akit a férjemnek nevezek. Szerettem, de az már régen volt. Nem akarom ezt a kisbabát. Ki nem állhatom a férjemet. 

Gyűlölöm.



2 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik és várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Jön a folytatás a héten (remélem szerdán vagy csütörtökön legkésőbb), és köszönjük, hogy írtál :)

      Törlés