Fanfic fordítás: Evelyn története - 3. novella


Így estefelé hoztam nektek a következő kis novellát Evelyn történetéről. Még néhány novella van ehhez a kis sztorihoz, nem feledkeztem meg róla. Jó olvasást hozzá!

Az eredeti történetet ITT találjátok! A fordítás Kata érdeme!

FIGYELEM, a történetben erőszakos tartalommal találkozhattok!



A felszínen



Lassan négy hónapja, hogy megtudtam: várandós vagyok. A pocakom már enyhén domborodik, és azt kívánom, bár meg tudnám nézni a tükörben, hogy valójában mekkora már. Még ha meg is tudnám nézni, az én drága férjem úgyis rajtakapna, és... nos, az nem lenne jó. 

Épp a hajamat fésülöm, és teszem szoros kontyba, mikor hallom az ajtó csapódását. Feszült leszek, és gyorsan újra a hajammal kezdek foglalkozni, remélve, hogy nem vesz észre. Nincs szükségem tükörre ahhoz, hogy megcsináljam a hajam, amúgy is alig megyek ki a házból. Mivel terhes vagyok, még ha ki is megyek, az emberek nem a hajamra, hanem a pocakomra figyelnek.

Befejezem a fésülködést, és ahogy felnézek, Marcus áll az ajtóban, a testemet nézegetve. Esélyem sem volt, hogy felvegyem a ruhámat és elpirulok, ahogy végigmér. 

- Hányadik hónapban vagy? - kérdezi.

- Um.. úgy hiszem a negyedikben. Milyen napod volt ma?

- Jó. Este vezetői gyűlés lesz és mennem kell. Későn jövök haza.

- Rendben.

Sarkon fordul, lemegy majd hallom ahogy a bejárati ajtón távozik. 

Ellazulok és gyorsan átöltözöm a ruhámba. Gyorsan neki kell állnom a vacsorának. Marcus mindig dühös, mikor hazajön ezekről a gyűlésekről, de észrevettem, hogy kissé megnyugszik, ha vacsora várja itthon, amit megmelegíthet magának. Lemegyek a konyhába és nekilátok a házimunkának. 

Végül mire lemegy a nap, elkészült a frissen sült kenyér és a leves. Ez Marcus kedvence és most, hogy várandós vagyok, nem tudok mit kezdeni a dühével. Az utóbbi időben nagyon fáradt voltam, és az érzelmeim az őrületbe kergettek, így tudom, hogy a legjobb, amit tehetek, hogy próbálom nem bosszantani. Az emberek azt hiszik, hogy egy férfi soha nem ütne meg egy nőt, főleg nem a várandós feleségét, de ő megtette és meg is teszi. Állandóan rettegek, hogy egy nap túl messzire megy majd, és én elveszítem ezt a babát. Annak ellenére, hogy nem akarom ezt a gyereket, egy nap szeretnék, és eltökélt vagyok, hogy megtartom ezt a kicsit. Marcus nem fogja még ezt is elvenni tőlem... 

Miután összetakarítottam, megterítem az asztalt, és az emeletre indulok lefeküdni. Gyorsan átöltözöm és ágyba bújok, élvezem a békét és az egyedüllétet. Mindig nagyra értékeltem a csendes és szabad pillanatokat, mielőtt hazajön és minden megváltozik. 

Nem sokkal később már alszom is, és észre sem veszem az ágy süppedését, amíg nagy hideg karok nem fonódnak az enyhén domborodó pocakom köré. 
- Csodálatosan néztél ki ma, amikor hazajöttem a gyűlés előtt, ugye tudod?

- Köszönöm. Vacsoráztál? - kérdezem álmosan. 

- Nem érdekel a vacsora. Téged akarlak. 

A durva kezeivel felhúzza a ruhámat, de én megállítom:

- Édes, kérlek ne. Késő van és fáradt vagyok. 

Eltolja a kezemet, és továbbra is húzza a hálóingemet felfelé: 

- Nem érdekel, hogy mit akarsz.

Nem tudom mit akar tenni, egészen addig amíg el nem éri a fehérneműmet, és elkezdi levenni rólam. Eláll a lélegzetem.

- Marcus, kérlek ne! Még a végén bántod a babát!

- Mint már mondtam, nem érdekel!

Megmarkolja a hajamat, és olyan erősen húzza, hogy a könnyem is kicsordul. Nem tudom megállítani őt, nem tehetek semmit. Tehetetlen vagyok és nagyon egyedül érzem magam. Megígérem magamnak, hogy nem engedem, hogy a gyermekemmel is ez történjen. Nem engedem, hogy egy olyan házban éljen, ami gyűlölettel és erőszakkal van tele. Nem engedem.



4 megjegyzés:

  1. egy kicsit dura de azért jó. remélem hogy lesz bene jó rész is. és meg kérdeszhetem hogy mikor leszfent a jövő kezdete.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Igen, elég durva. Jövő kezdete a hétvége felé remélem kész lesz. Kicsit alkotói válságban szenvedek. :/

      Törlés
  2. szia durva volt de tesztet :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo mikor lesz kövi a jövő kezdetéből ?

    VálaszTörlés