Ami a Négyes novelláskötetből kimaradt...



Mint azt tegnap megígértem, lefordítottam nektek a Négyes novelláskötetből kimaradt részt. Aki nem tudja miről van szó, olvassa el az ide vonatkozó bejegyzést, hogy mi gond is van a Négyessel.

Bemásoltam azt a két bekezdést, ami között hiányzik az a megközelítőleg 5-6 oldal. Ezek idézőjelben vannak, szóval ez nem az én munkám, hanem az eredeti fordítóé, Logosé.

Előre szólok, ha ne várjatok tökéletes fordítást. Nem vagyok hivatalos fordító, de megtettem mindent, ami tőlem tellett, hogy visszaadjam nektek a történetet, különösen azoknak, akiknek nem lehetséges, hogy angolul a kezükbe vegyék a kötetet. Remélem sikerült. Köszönöm AbnegationBoy-nak, hogy zaklathattam a kérdéseimmel.

FONTOS! A félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy nekem ebből semmi anyagi előnyöm nem származik. Minden jog Veronica Roth-é, a Ciceró kiadóé, és Logos fordítóé. Amennyiben a novelláskötet megjelenik javított verzióban, ezt eltávolítom az oldalról.



CSAK AKKOR OLVASD TOVÁBB, HA OLVASTAD A NOVELLÁSKÖTETET!




Lapozzatok a novelláskötet 157. oldalára!


"- Én abban látom a Bátrak fejlődésének lehetőségét, ha az igazi bátorság erényét erősítik magukban, nem pedig az ostobaságot és a kegyetlenséget - felelem. - Hagyjuk ki például a késdobálást! Készítsük fel az embereket testben és lélekben is arra, hogy védjék meg a gyöngéket az erősekkel szemben. A manifesztumunk ugyanis ezt hirdeti. A hétköznapi cselekvésben rejlő bátorságot."


- És akkor megfogjuk egymás kezét,és együtt énekelünk, ugye? - Eric a szemét forgatja. - Te a Bátrakból Barátságosakat akarsz csinálni.

- Nem - mondom. - Meg akarok bizonyosodni róla, hogy még mindig tudjuk, hogyan tekintsünk 
önmagunkra, hogy többre gondoljunk, mint a következő adag adrenalinra. Vagy csak gondolkodjunk, néha. Így nem tudnának felülkerekedni rajtunk, vagy... kívülről irányítani bennünket.

- Ez egy kissé Műveltnek hangzik a számomra - mondja Eric.

- A gondolkodás képessége nem a Műveltek kiváltsága - csattanok fel. - A stresszhelyzetekben való gondolkodás az, amit a félelemszimulációknak ki kellene fejlesztenie.

- Jól van, jól van - mondja Max feltartott kézzel. Nyugtalannak tűnik. - Négyes, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de kissé paranoiásnak tűnsz nekem. Ki akarna felülkerekedni rajtunk, vagy megpróbálni irányítani minket? A csoportok régebb óta békésen együttműködnek, minthogy te megszülettél volna; nincs ok arra, hogy ez most megváltozna.

Kinyitom a számat, hogy megmondjam neki, téved, hiszen amint megengedte, hogy Jeanine Matthews beleszóljon a csoportunk közügyeibe, amint beengedte a Műveltekhez lojális növendékét a beavatásunkra, és amint megbeszélte vele, kit nevezzenek ki a következő Bátor vezetővé, Max azóta veszélyezteti a fékek és súlyok rendszerét, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hosszú ideje békésen együttműködjünk.

De aztán rájövök, ha elmondanám neki ezeket, azzal árulással vádolnám őt meg, és felfedném, mennyi mindent is tudok.

Max rám néz, és csalódást olvasok le az arcáról. Tudom, hogy kedvel engem - legalábbis jobban kedvel, mint Ericet. De az anyámnak igaza volt tegnap - Max nem olyasvalaki akar, mint én, akinek megvan a magához való esze, és ki tudja alakítani a saját értékrendjét. Ő olyasvalakit akar, mint Eric, aki segíteni fog neki létrehozni a Bátrak új értékrendjét, akit könnyen lehet manipulálni, hiszen még mindig Jeanine Matthews befolyása alatt van, akivel Max szoros szövetségben áll.

Az édesanyám tegnap két lehetőséget tárt elém: legyek a Bátrak bábuja, vagy csatlakozzam a csoportnélküliekhez. De van egy harmadik lehetőség is: egyik sem leszek. A magam szövetségese lenni, a rendszeren belül élni, mégis szabadon. Ez az, amit igazán szeretnék - kitörni azon emberek köréből, akik formálni és alakítani akarnak, egytől egyig, és helyette megtanulni azt, hogyan formáljam saját magamat.

- Hogy őszinte legyek, uram, nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely a számomra - mondom higgadtan. - Megmondtam már korábban is, mikor először kért fel, hogy oktató szeretnék lenni, és azt hiszem, egyre inkább rájövök arra, hogy az az, ahova igazából tartozom.

- Eric, megbocsájtanál nekünk, kérlek? - mondja Max. Eric alig tudja leplezni jókedvét, mikor bólint, és távozik. Nem figyelem, ahogy kimegy, de feltenném rá az össze pontomat, hogy most végigszökdel a folyosón.

Max feláll, és leül mellém a székre, amiről Eric az imént távozott.

- Remélem, nem azért mondod ezt, mert azzal vádoltalak, hogy paranoiás vagy - mondja Max. - Csupán aggódtam miattad. Attól féltem, hogy a rajtad lévő nyomás meggátol abban, hogy tisztán gondolkodj. Még mindig úgy gondolom, hogy erős vezető-jelölt vagy. Beleillesz a megfelelő profilba, jártasnak mutatkozol mindabban, amit tanítottunk neked - és ezeken túl , hogy őszinte legyek, te sokkal rokonszenvesebb vagy, mint más jelöltek., ami fontos egy szoros munkakapcsolatban.

- Köszönöm - felelem. - De igaza van, túl nagy nyomás nehezedik rám. És ha valóban vezető lennék,  ez még nagyobb lenne.

Max szomorúan bólint. - Nos - bólint ismét. - Ha oktató szeretnél lenni a beavatás során, elintézem neked. De az csupán időszakos munka. Hol szeretnél lenni az év többi részében?

- Arra gondoltam, hogy talán a vezérlőteremben - mondom. - Rájöttem, hogy szeretek  a számítógépekkel dolgozni. Kétlem, hogy ennyire élvezném a járőrözést.

- Rendben van - mondja Max. - Úgy lesz. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem.

Felállok, és megkönnyebbülés mindaz, amit érzek. Aggódónak tűnik, együtt érzőnek. Nem gyanakszik sem rám, sem a motivációimra, sem a paranoiámra.

- Ha bármikor meggondolnád magad - mondja Max -, kérlek ne habozd közölni velem. Mindig hasznát tudjuk venni olyasvalakinek, mint te.

- Köszönöm - mondom, és annak ellenére, hogy ő a legrosszabb csoportáruló, akivel valaha is találkoztam, és valószínűleg legalább részben felelős Amar haláláért, nem tehetek róla, de hálás vagyok neki, hogy ilyen könnyen elengedett.


***


Eric a sarkon túl vár rám. Amint megpróbálok elsétálni mellette, megragadja a karomat.

- Légy óvatos, Eaton - morogja. - Ha bármi kiszivárog tőled a Műveltekkel való kapcsolatomról, nem fogsz örülni annak, ami történni fog veled.

- Te sem fogsz örülni annak, ami veled fog történni, ha még egyszer ezen a néven szólítasz.

- Hamarosan az egyik vezetőtök leszek - mondja Eric vigyorogva. - És higgy nekem, nagyon, nagyon alaposan szemmel foglak téged tartani, és azt, hogyan hajtod végre az új edzésmódszereimet.

- Nem bír téged, ugye tudod? - mondom. - Úgy értem Max. Szívesebben választana bárki mást, mint téged. Egy centinél sem fogsz több irányítást kapni tőle. Sok szerencsét a rövid pórázhoz.

Kitépem a karom a szorításából, és a liftekhez sétálok.


***


- Ember - mondja Shauna. - Ilyen rossz napot.

- Aha.

Ő és én a szakadék mellett ülünk, a lábunk lelóg a peremről. A fejemet a fémkorlát rúdjainak támasztom, amely meggátolja, hogy a halálba zuhanjunk, és érzem a vízpermetet a bokámon, ahogy egy nagyobb hullám a falnak csapódik.

Elmeséltem neki a távozásomat a vezetői programból, és Eric fenyegetését is, de nem beszéltem neki az édesanyámról. Hogyan mondanád el valakinek, hogy az anyukád visszajött a halálból?

Egész életemben mindig volt valaki, aki irányítani próbált. A házunkban Marcus volt a zsarnok, és semmi sem történt az ő engedélye nélkül. És most Max akar besorozni, mint a Bátor bólogatós kutyáját. Még az anyámnak is voltak tervei velem, hogy csatlakozzak hozzá, amint elég idős leszek, dolgozzak a csoportrendszer ellen, amin ő vérbosszút akar állni, bármilyen okból. És mikor már azt hittem, sikerült teljesen kilépnem az irányításuk alól, Eric erre lecsap rám, hogy emlékeztessen, hogy ha a Bátrak vezetője válik belőle, rajtam fogja tartani a szemét.

Rájövök, hogy mindenem, amim van, a lázadás azon kevés pillanatai, amelyeket képes vagyok irányítani: mint amikor az Önfeláldozók összegyűjtöttem a tárgyakat, amiket az utcán találtam. A tetoválás, amit Tori a hátamra rajzol, ami talán Elfajzottnak állít be, az is egy ilyen pillanat. Tovább kell keressem ezeket, a szabadság rövid pillanatait egy olyan világban, amely nem akarja megengedi őket.

- Hol van Zeke? - kérdem.

- Nem tudom - mondja. - Mostanság nem szívesen lógok vele.

Oldalvást felé pillantok. - Tudod, elmondhatnád neki, hogy kedveled. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy tisztában van vele.

- Az nyilvánvaló - horkant fel. - De mi van akkor, ha ez az, amit akar - egy ideig szédíteni egyik lányt a másik után? Én nem akarok az egyik ilyen lány lenni.

- Biztosra veszem, hogy mégis - mondom -, de jogos, amit mondasz.

Néhány másodpercig csendben ülünk, mindketten az alattunk tajtékzó vizet bámuljuk.

- Remek oktató leszel - mondja. - Igazán jól tanítottál engem is.

- Köszi.

- Hát itt vagytok - szólal meg mögülünk Zeke. Egy nagy üveget tart a kezében a nyakánál fogva, ami tele van valamiféle barnás színű folyadékkal. - Gyertek. Találtam valamit.

Shauna és én egymásra nézünk, majd megvonjuk a vállunkat, és követjük a Kút túlsó végében lévő ajtókhoz, amelyeken keresztül mentünk, miután a hálóba ugrottunk. De ahelyett, hogy a háló felé vezetne minket, egy másik ajtón visz minket keresztül - a zárja le van ragasztva szigetelőszalaggal - és le egy koromsötét folyosón és lépcsősoron.

- Szabad egyáltalán... Áú!

- Bocsi, nem tudtam, hogy megálltál - mondja Shauna.

- Kitartás, mindjárt megvan...

Kinyit egy ajtót, halvány fényt engedve be, így látjuk, hol is vagyunk: a szakadék túlsó oldalán, több láb magasan a víz felett. Felettünk a Kút olyan, mintha a végtelenségig nyúlni, és az emberek, akik a korlát közelében ácsorognak kicsik és sötétek, képtelenség őket felismerni ilyen távolságból. Nevetek. Zeke épp a lázadás egy újabb pillanatába vezetett minket, valószínűleg akaratán kívül.

- Hogy találtad meg ezt a helyet? - kérdi Shauna nyilvánvaló ámulattal, ahogy leugrik az egyik alacsonyabban lévő sziklára. Most, hogy itt vagyok, már látom az ösvényt keresztül a falon, ami felvisz bennünket, ha a szakadék másik felén sétáltunk volna.

- Az a lány, Maria - mondja Zeke. - Az anyukája a szakadék karbantartóknál dolgozik. Nem is tudtam, hogy ilyesmi található itt, de láthatóan mégis itt van.

- Még mindig találkozol vele? - kérdezi Shauna, miközben igyekszik nemtörődöm maradni.

- Dehogy - mondja Zeke. - Valahányszor vele voltam, rám tört az érzés, hogy inkább a barátaimmal lennék. Nem épp jó jel, igaz?

- Nem - ért egyet Shauna. és most vidámabbnak tűnik, mint korábban.

Óvatosan leereszkedem a sziklára, amin Shauna áll. Zeke mellette ül, kinyitja az üvegét, hogy körbeadja.

- Hallottam, hogy kikerültél a programból - mondja Zeke, miközben nekem adja az üveget. - Gondoltam, talán szükséged van egy italra.

- Aha - mondom, és iszom egy kortyot.

- Tartsuk nagyra ezt a nyilvános lerészegedést. - Egy obszcén kézmozdulatot tesz a Kút fölött magasodó üvegplafon felé. - Tudod, Maxnek és Ericnek.

És Evelynnek, gondolom, ahogy lenyelek egy újabb kortyot.

- A vezérlőteremben fogok dolgozni, amikor nem a felavatottakat edzem - mondom.

- Szuper - mondja Zeke. - Remek lesz, hogy lesz egy barát is ott. Jelenleg senki sem beszél velem.

- Úgy hangzik, mint mikor a régi csoportomban voltam - felelem nevetve. - Képzelj el egy teljes ebédidőt anélkül, hogy bárki akárcsak rád nézne.

- Jaj - mondja Zeke. - Nos, akkor fogadok, boldog vagy, hogy most itt lehetsz.

Elveszem tőle ismét az üveget, és iszom egy újabb adagot a szúrós, égető alkoholból, majd megtörlöm a számat a kézfejemmel. - Igen - mondom. - Az vagyok.


"Ha a csoportok valóban hanyatlásnak indultak, mint ezt anyám szeretné elhitetni velem, akkor ez nem is rossz hely arra, hogy végignézzem a szétesésüket. Itt legalább vannak barátaim, és nem leszek egyedül, amíg ez be nem következik."

8 megjegyzés:

  1. Nagyon köszi, hogy lefordítottad! Te vagy a legjobb! :D
    Egyébként is hiányoltam azt a részt amikor lemond a vezérségről, mert a könyvben meg a filmben is említették, ha jól emlékszem, és különösnek találtam, hogy a Négyesben nincs benne.
    Még egyszer köszi, nagyon jó lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen :)
      Igen, így kicsit értelmetlen volt ez a rész. Én meg mivel olvastam angolul jópár hónapja, hiányoltam a szakadékos részt is. Azért is kerestem rá, hogy mi van. Még jó, hogy valaki olvasta angolul, mert lehet ki se derült volna, hogy hiányzik egy csomó oldal. :/
      Örülök neki, hogy jól sikerült :)

      Törlés
  2. Köszi köszi kösziii! :* nagyon jól firdítassz! :) Amúgy én is ahogy olvasgattam a könyvet felmerült bennem a kérdés hogy "Mikor és hogyan mondott le?!" :D <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és igazán nincs mit, örülök neki, hogy ennyivel segíthettem. Igen, enélkül értelmetlen volt a kötet vége. :)

      Törlés
  3. Szia, ez az összes ami kimaradt? vagy csak egy részlete? Amúgy nagyon jól fordítasz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon remélem, hogy igen. Én mást nem találtam. Köszi szépen, igyekeztem, hogy jó legyen a fordítás :)

      Törlés
  4. Szia! Nekem tudod, mi hiányzik a kötetből? A támadásszimuláció. Arra nagyon kiváncsi lennék Négyes szemszögéből. Az miért nincs benne? Egyébként szuper lett a fordítás. Köszönöm :)

    VálaszTörlés