Fanfic fordítás: Bitter Cold - 1.fejezet


És igen! Elkezdtem a kedvenc fanfictionöm fordítását! De úgy gondoltam, inkább meghagyom az eredeti címét.
Korábban már bekerült a sztori a Fanfic ajánlók közé, így lehet, hogy már van, aki angolul találkozott velem. Személy szerint nagyon imádom ezt a történetet, és az egyik legjobban megírt rajongói írásnak tartom. Mondjuk ezért nehéz is a fordítása, de kellenek a kihívások!

Először is fontos megjegyezni, hogy ez nem disztópia! A mai világban játszódik

A történetről:
Tobias az apja cégénél dolgozik, küszködve annak lehetetlen elvárásaival, rettegve a haragjától. Mégis mindene megvan, ami csak pénzben mérhető. Luxus lakás, autó, stb. Mégsem találja a helyét, és elég magányosan tengeti a mindennapjait. A sötétszürke hétköznapok azonban abban a pillanatban megváltoznak, mikor odaadja a kabátját egy szőke, hajléktalan lánynak.

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!


1. fejezet - Önzetlen


A január Chicagóba csípős hideget hoz. A reggelek a legdermesztőbbek. Még a sietős léptei és a megfelelő téli ruházata ellenére is érezi a férfi, ahogy a hideg átférkőzik minden rétegen. A többi ember körülötte épp ugyanígy halad, arra vágyakozva, hogy újra valami meleg helyen legyenek. Begörbítik a hátukat, és eldugják a karjaikat, így próbálnak meg annyi hőt megőrizni maguknak, amennyit lehetséges.

A legtöbb reggelen oda sem figyel a környezetére. Enyhén kimerülten jár-kel, és teljes érdektelenség jellemezi más személyek, és úgy az egész világ iránt. Így aztán még őt magát is meglepi, mikor a reggele drasztikusan másképp alakul.

Chicago majdnem minden sarkán találni egy koldust, talán még többet is. A téli ünnepek idején a boltok előtt lel rájuk az ember, amíg az üzlet tulajdonosa el nem zavarja őket, és igyekeznek hatni az emberek együttérzésére, kevés sikerrel. Vannak bizonyos háztömbök is, ahol összegyűlnek; ugyan kevés érintkezéssel, de majdnem együttműködve egymással.

Általában a csapatuk idősebb férfiakból és nőkből áll, akiken kétségtelenül nyomot hagytak az otthon nélküli élet nehézségei. A férfi azon kapja magát, hogy megáll, a pillantása megragad egy szokatlan látványon; annak ellenére torpan meg, hogy korábban sebesen haladt előre, így dacolva a hideg kitartó ostromával. Most azonban előre mered, és egyedül az torzítja el a látását, ahogy az emberek gyors tempóban elhaladnak mellette, valamint a saját meleg lélegzete. Milyen különös látni valakit ebben a csapatban, mint előtte az a lány.

A lány fiatal, gondolja, meglehet még nagykorú sincs. Talán egy szökevény, vagy valaki, aki rossz társaságba keveredett. Alacsony termetű, a testalkata riasztóan vékony. Nem igazán biztos benne, miért is érdekli a lány. Megrázza a fejét, hogy tovább sétáljon, mikor a szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. A sikátor sötét mélyéből, ahol két épület annyira közel helyezkedik el egymáshoz, hogy csak a legkisebb emberek férhetnek be kényelmesen közéjük, egy fiatal fiú dugja ki a fejét.

Kékek az ajkai, az ujjai pedig remegnek, ahogy előre lép; ijedtnek tűnik, gyengébbnek, mint bármi más. A lány nem sokkal később figyel fel rá. Egy jó pillanatig csak mered rá, de aztán cselekedni kezd. A lány leveszi a kabátját, ami pufi, és a zöld egy nem túl szerencsés árnyalatában pompázik egy nagy szakadással az egyik könyökénél, majd a fiú felé nyújtja. A fiú tesz egy lépést felé, aztán még egyet, hasonlóan egy félénk őzikéhez, akit könnyen el lehet riasztani. Aztán kitépi a kabátot a lány kezéből, és elszalad a másik irányba, lassan és nehézkesen, de elszalad, mielőtt a lány meggondolhatná magát.

A lány egy lépést sem tesz, hogy utána iramodjon, helyette csak meredten áll, és most már csupán egy hosszú ujjú férfi póló, és egy lyukakkal borított kesztyű tartja melegen.

A férfi keze elindul, igazából furcsán megrándul, hogy levegye a saját kabátját, és felajánlja a lánynak. De gyorsan meggondolja magát. Tudja jól, hogy az apja mit mondana erre. Csak azoknak segítünk, akik segítenek magukon. A hajléktalanok egész életében körülvették, és tudja jól, hogy csak a legnagyobb bajkeverők jutnak idáig. Nem dolgoztak eléggé, nem iparkodtak, hogy megéljenek, és a könnyebbik utat választották, hogy így megszánják őket. Csak azért, mert képesek arra, hogy kedvesek legyenek, még nem jelenti azt, hogy neki be kell dőlnie egy beteges szimpátia néma sikolyának.

Szóval csak annyira segít ezen a lányon, amennyire az magán; így aztán megfordul, és sietősen megindul annak ellenére, hogy egyre kevésbé érzi a lábát, viszont hidegség költözik a mellkasába.


A fordító megjegyzése:
A többi fejezet ettől azért hosszabb lesz, csak ez ilyen nyúlfarknyi. Viszont még az elején sok üzleti dolog lesz, ami kissé unalmas lesz, de hamar beindulnak majd az események. Hamarosan várlak titeket a második fejezettel!






8 megjegyzés:

  1. Szia Bia!
    Ha Te mondod biztosan jó lesz ez is, de ugye nem felejted "A jövő kezdete" további fejezeteit sem!
    Nagyon várjuk azt is, olyan szépen tudsz írni.
    Sicu555

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Dehogy felejtem el, ez az angol tudásom csiszolására szolgál elsősorban, na meg persze, mert nagyon szeretem ezt a történetet.
      Köszi :)

      Törlés
  2. Szia Bia! Sokat gondolkoztam, hogy írjak- e neked, mert nem akarom elvenni a kedvedet...először is, nagyon köszi, hogy lefordítod ezeket a ficeket, én már nagyon nagyon vártam őket magyarul is. :) Írtó rendes vagy és tök jók! Viszont a saját írásoddal kapcsolatban...azok is nagyon jók, viszont nekem már kicsit kezd túl hosszú lenni...az elején még tök vártam a folytatást, de most már azt se tudom hogy kezdődött, mert annyira elnyújtod...ne haragudj, remélem nem vettem el a kedvedet, csak már nem bírtam magamban tartani a véleményemet. :) Amúgy szuper az oldal, minden elismerésem hozzá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem értelek! Örüljünk ennek az oldalnak, a fordításoknak és Bia szuper írásainak. Ugye nem gondoltad komolyan amit írtál? Bia tanul, vizsgázik és még van ideje arra, hogy írja Nekünk a folytatásokat, közben fordít is. Ne legyél ennyire türelmetlen, Én hálás vagy Biának minden szóért.
      Sicu555

      Törlés
    2. vagyok (bocs és szomorú a bejegyzésed miatt)
      Ssicu555

      Törlés
    3. Szia Kolibri!
      Köszi a véleményedet, és remélem tetszeni fognak ezek a történetek magyarul. A saját ficimmel kapcsolatosan csak azt tudom mondani, hogy nekem még rengetek ötletem van, és elsősorban magamnak írom. és csak másodsorban nektek. Szerintem a többség minél több fejezetet szeretne, és ők csalódottak lesznek akkor, mikor majd egyszer lezárom a történetszálat. Megértem, hogy nem szereted a mézesmadzagos sztorikat, majd írok egy rövidebbet is, talán az jobban fog tetszeni. Mindenki igényeit nem tudom kielégíteni, bármennyire is próbálom.
      Köszi Sicu, jól esik, hogy kiálltál itt értem. Nem egyezhet mindenkivel a véleményünk. Én már annak is örülök, hogy ennyien olvassátok a sztorit, még mindig felfoghatatlannak tűnik.

      Törlés
  3. Szia! Örülök, hogy nekiálltál a fordításnak, mert nagyon jó kis történetnek ígérkezik. És nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy nehéz a nyelvezete. Csak így tovább! Várom a folytatást! És természetesen a Jövő kezdetét is. Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi szépen! Nem könnyű, tényleg és igyekszem minél jobban fordítani. Ez majd a továbbiakban jobban ki fog derülni, remélem. Puszi :)

      Törlés