Megérkezett a Bitter Cold 3. fejezete! Nem a legizgalmasabb rész, de nagyon élveztem a fordítását, mert ahol most tart a sztori, lassan a 40. fejezetnél, ez az egész visszaköszön. Ebben a fejezetben már elhangzik egy-két csúnya kifejezés is, csak szólok.
A következőre kicsit várni kell, mert jövő keddig még két vizsgám lesz, de utána végre vége az évnek!
No de jó olvasást a fejezethez!
3. fejezet - Egy lány
Azután az éjszaka után Tobias igyekezett nem ugyanazt az utat választani. Úgy döntött, még csak lehetőséget sem ad neki, hogy a lány megpróbálja visszafizetni neki. És azért sem kell körülötte legyeskednie, mert a végén még vacsorát visz neki, vagy egy újabb kabátot vagy egy autót. mert még most is úgy érezi, hogy segítenie kell.
Ostobaság, hiszen ő csupán egy lány, mikor számos hasonló sorsú ember van szanaszét a városban. Miért nem érzett hát szánalmat aziránt férfi iránt, aki egy téglafalnak dőlve ült láthatóan elfertőződött sebbel a lábán, vagy a másik idős fickó iránt, aki táblával keresi az emberek segítségét? Talán ez egy lovagias gesztus volt a részéről. Hiszen mégis csak egy lány, aki az utcán él. Természetesen nem példa nélküli, de nem is olyas valami, amit gyakran látni.
Megpróbálta beleképzelni magát a helyzetébe. Milyen érzés lehet, hogy nincs otthonod? Mikor este az ágyában fekszik, azon jár az agya, hogy milyen lehet a kemény, hideg járdabeton a háta alatt, ahogy körülötte tombol a szél. Az ételeit éttermekben vásárolja meg, vagy úton a munkába vesz valamit, esetleg készít egy zacskós levest. El sem tudja képzelni, milyen lehet nem enni, mert nem engedheti meg magának.
Elég abszurdnak tűnik a számára. Annak ellenére, hogy egész életében tisztában volt ezeknek az embereknek a helyzetével, csak elsétált mellettük anélkül, hogy felfigyelt volna rájuk. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy felkeltették az érdeklődését.
Ha hajléktalan vagy, akkor egyedül kell, hogy legyél. Vagy elvesztetted a kapcsolatot az egész családoddal, vagy ők hagytak magadra. Tobias apja egy seggfej. Tobias igazán örülne neki, ha többé látnia sem kéne, bár erre a közeljövőben semmi esély sincs. Ugyanakkor azonban mégis többre kéne, hogy értékelje az öregét annál, minthogy finanszírozza minden szeszélyét?
A gyerekkora semmilyen szempontból nem volt felhőtlen. Még most is komolyan úgy gondolja, hogy az utcán élni kevésbé tűnik pokolinak. Annak ellenére, ahogyan eddig zajlott az élete, sokakkal összehasonlítva szerencsésnek mondhatja magát. Mikor úgy határozott, hogy ő is olyan lesz, mint a kabát nélküli, vacogó lány, hirtelen hálás lett, amiért nem igazán ideális az élete. Így aztán az elmúlt hetekben kicsivel eltökéltebben indult munkába. Felértékelődött benne annak a gondolata, hogy legalább van munkahelye.
Bár csak az odaúton érzett így. Amint beért, kezet kellett fognia a kollégáival, és üzleti tárgyalásokat végigülne, meg jelentéktelen vitákat lényegtelen ügyekről. Alig tartotta magát vissza attól, hogy a semmibe meredjen egész nap. Ennek ellenére, újra és újra elgondolkodott azon, hogy mi értelme ennek.
Így aztán megőrizte szokásos csendességét, és csak akkor vett részt bármiben is, ha muszáj volt. Ez egészen csütörtök délutánig sikerült neki, amikor is egy értekezleten kell ülnie, ahol megbeszélik a cég társadalmi szerepvállalását. Arról folyik a vita, hogy mi lenne a legjobb módja annak, hogy jó színben tűnjön fel a vállalat. Az elmúlt évben egy nagyobb összeget adományoztak a helyi általános iskola felszereléseire, eggyel korábban pedig a legközelebbi rákkutató intézetnek küldtek egy csekket.
Tobias tudta jól, hogy az egyetlen ok, hogy érdekli ez őket, hogy a cég minél jobban fessen a média számára. A negyedik oldal a napilap üzleti részében nem egy rossz hely ahhoz, hogy ódákat zengjenek arról, hogy a vállalatod iskolásoknak segített egy zenés programmal vagy ételt adott a szegény kölyköknek.
Ezek még mindig jó dolgok voltak. A cégnek nem is kellett volna adományoznia. És ezek a helytelen okok mégis többet jelentenek, mintha semmit sem tennének, nem igaz? Talán néhány gyerek a magamutogató pénzükből kap enni a menzán, vagy egy anyuka új kísérleti kezelést kaphat, ami megmentheti az életét. Ez elég optimista elgondolás, de hol van ezzel a baj?
Ma Tobias apja egyedül hagyta őt a tárgyaláson, amit most a társadalmi szerepvállalás részlegről Katie vezetett, legalábbis mintha az lenne a neve. Az egész ötlet néhány kiválasztott dolgozón és Katie-n múlott, hogy kiválasszák a legjobb helyet, ahova a valamilyen formában adakozni tudnak.
- Igazából van egy ötletem - szólal meg Tobias, amint Larry szünetet tart annak felvázolásában, hogy adjanak pénzt a NASA-nak, ami a leghülyébb ötlet volt, amit Tobias valaha hallott. A jelenlévők azonnal elcsendesedtek. Technikailag senki nem volt vezető pozícióban itt, de mindenki tudta, hogy Tobias kezében van a hatalom. Egészen addig, amíg Marcus be nem lép a képbe.
- Persze, mond csak - biccent felé Katie.
Fontolóra veszi előbb a dolgot. Ha nem nyitotta volna ki már a száját, lehet inkább semmit sem mondana. Sajnos már késő visszakozni.
- Nos, én csak arra gondoltam, hogy az remek képet mutatna a cégünkről és annak alkalmazottairól, ha élelmet adnánk a fedél nélkülieknek. - A hangja reménnyel teli, a munkatársai pedig elképedve néznek rá.
Nyíltan senki sem ellenkezik. Tobias azonban már hallja a megjegyzéseket, amik akkor fognak elhangzani közöttük, mikor ő már hallótávolságon kívül lesz.
- Hallgassanak meg - kéri őket. - Mi fejezhetné ki jobban azt, hogy törődünk a társadalommal, mint kimenni oda, és személyesen segíteni azoknak, akik rászorulnak? - Még mindig csak bámulnak rá, és feszengenek.
- A média ezzel több anyaghoz juthat velünk kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy jól venné ki magát, hogy pénzt és időt áldozunk erre. - Megvonja a vállát, hogy úgy tűnjön, nem igazán törődik a dologgal. Igazából azonban váratlanul izgatottnak érezte magát ezzel a projekttel kapcsolatosan. Köszönhetően az új barátjának vagy az újonnan felfedezett bűntudatának. Egyik vagy a másik, mégis ez táplálta az akaratosságát.
Katie arca felragyog abban a pillanatban, hogy a média említésre kerül.
- Milyen igaz - mondja lelkesen bólogatva. - Az üzleti rovat első oldalára kerülnénk ezzel, és talán még a tizenegy órás hírekbe is.
Senki sem szólal fel. Mindenki egyhangúan, de némán az ötlet ellen van. Egyszerűen nem akarnak a hajléktalanok közelébe menni, mintha ebolások lennének. Bizonyára úgy gondolják, hogy a fedél nélküliségük ragályos lehet.
- Én magam fogom vezetni a projektet - ajánlja fel Tobias. - Felkérek majd néhány alkalmazottat a munkára, a többieket pedig hogy pénzzel járuljanak hozzá az ellátmányok összeállításához.
Most először érzi ébernek magát egy megbeszélésen. Még jobban bele akar mélyedni a terveibe, és beleadni mindent, amit csak lehet. Ez nem arról szól, hogy valami buta tőzsdei ügyletet bonyolítsanak le, vagy hirdetéseket adjanak fel, hogy növeljék az eladásukat. Ez igazi változást fog hozni.
Akaratlanul is arra az egy lányra gondolt, akinek semmi más nincs a birtokában, csak a tőle kapott kabát, és akinek Tobias örömmel adna egy teli papírzacskó ételt, hogy legalább egyszer jóllakjon. Korábban bármikor is csinált valamit a jó ügy érdekében? Szörnyen önzőnek érezi magát, ha csak belegondol. Ha élelmet visz a hajléktalanoknak, akkor újra láthatja a lányt. Ettől függetlenül a lány értékelni fogja ezt, nem igaz?
- Mondd, hogy hallókészülékre van szükségem, és nem neked ment el az eszed. - Az apja hangja a vonal túlsó végén inkább hangzik fáradtnak, mint dühösnek, de az ingerültség felhangja mégis ott van.
Tobias megköszörüli a torkát. - Neked is szia, Apa - mondja szárazul, ahogy szórakozottan sétál hazafelé.
A hőmérséklet hetek óta most először emelkedett fagypont fölé, és ahhoz képest, hogy még mindig meglehetősen hideg van, Tobiast leveri a víz. Az utcai fények ragyognak körülötte, ahogy a neonfények minden irányban a város legjobb kávéját, vagy a kemencében sült pizzákat hirdetik.
Majdnem fellök egy asszonyt, amikor figyelmetlenül jobbra fordul. A gondolatai azon jártak, hogy mibe keveredett.
- Szóval az ostoba kis projektedre akarod elpocsékolni a munkaerőmet, és a vállalat idejét, hogy Chicago utcagyerekeit etesd?
Tobias megrázkódik, mivel az apja hangja még a telefonon keresztül is fenyegető.
- Katie szerint nagyszerű ötlet - védekezik. - Azt mondta, ezzel felkeltenénk a nyilvánosság figyelmét.
Szabályosan hallja, hogyan forgatja az apja a szemeit. - Tudod mire figyelne még fel a nyilvánosság? Ha írnánk egy rohadt csekket valami alapítványnak, akik tényleg ki is használnák.
Tobias ezúttal kétszer balra fordul, tesz egy U alakú kitérőt, hogy ne kelljen még megállnia. Az otthona nem tűnik valami hívogatónak.
- Csak egy ötlet volt! - Tudja jól, hogy nem szabadna felemelnie a hangját.
- Jobban teszed, ha kibaszottul vigyázol, hogyan beszélsz velem, Tobias. Vagy Isten mentsen meg attól, hogy átmenjek abba a lakásba, mert akkor azt fogod kívánni, bárcsak te is csöves lennél.
Tobais felsóhajt, mivel ez már nem is hangzik olyan szörnyen. Nem, azért nem ostoba. Ez a mínusz harminc fok nem lehet ilyen remek, ha kint kell aludnia ma este.
- Akkor mondj nemet rá. Egyébként is Katie-n kívül senki nem támogatta.
Felmordul a vonal másik végén. - Remek megoldás lenne, ha Katie nem tette volna közzé a következő jótékonysági terveinket minden létező média számára.
Tobias szeretné megmondani neki, hogy jó ez így. Hiszen mégis ezért csinálták ezt az egészet.
- Figyelj, én sajnálom. Csak megpróbáltam belevonni magam a dolgokba, ahogy mindig is mondtad.
Az apja keserűen felnevet. - Legközelebb úgy vegyél részt, hogy egyetértesz az én terveimmel, vagy maximum javasold, hogy változtassák meg valamelyik címke színét. - És még csodálkozik rajta, miért utálja a munkáját... - Egyébként is balfasz vagy ahhoz, hogy mást meg tudj csinálni.
Ezután elnémul a vonal. Nos, remekül indul az estéje. A többi járókelő hasonlóan fest. Sokan olyan fáradtnak tűnnek, mintha bármelyik pillanatban orra bukhatnának, mások tetőtől talpig bebugyolálták magukat, és vannak, igen, vannak olyanok, akik csak ülnek egy sarkon, és egy kabát alá bújva melegednek. Tobias elmosolyodik.
Hát Marcus ezután sem lesz a szívem csücske!!!!!!
VálaszTörlésSzerencsére ebben a sztoriban sokat nem szerepel (eddig), de amikor feltűnik, az nem kellemes. Továbbra sem szeretjük meg...
Törlés