Fanfic fordítás: Megint te - 14. fejezet

Meg is hoztuk a Megint te 14. fejezetét! Váratlan (jó, igazából annyira nem váratlan) fordulatok, és féltékenykedés folytatódik ebben a részben is. Jó olvasást hozzá!

A fordítás Márti érdeme!

Az eredeti történet ITT olvasható.

14. fejezet – Uriah

TRIS

Amikor Uriah azt mondta, hogy mutatni akar nekem valamit, azt hittem, valami vicceset fogok látni; például, hogy a bátyja fuldoklik, vagy mókusok párzanak. De amit láttam, arra egyáltalán nem számítottam. Marlene és Lynn. Csókolóznak? Elbújunk az ajtó mögött, és nézzük őket. Uriah szomorú arcot vág. Igazán szereti Marlene-t. Nem voltak ők együtt? Ez olyan zavaros. 

Amikor Marlene átöleli Lynn-t, Uriah hangos, zokogásszerű hangot hallat. Abban a pillanatban abbahagyják, és döbbenten néznek ránk. Mi is ugyanúgy rajta lettünk kapva, nem csak ők. 

- Ez nem az, aminek látszik. – Marlene szinte kiabál.

- Akkor magyarázd meg – morogja Uriah. 

- Oké, tényleg az, aminek látszik. Nézd, sajnálom, hogy kihasználtalak. Nem akartam, hogy kiderüljön, hogy… a lányokat szeretem. 

- Ez olyan önző. Mar, én beléd szerettem. Most mit csináljak?

- Sajnálom.

Miközben Uriah és Marlene vitatkoznak, Lynn és én csak bután nézünk. Valakinek közbe kell lépni, és megoldani a helyzetet. Lynn nyilvánvalóan nem akar beleszólni, úgyhogy nekem kell.

- Nézd, Marlene. Ez nagy dolog, és teljesen érthető, hogy miért hazudtál neki. De nem kellett volna így összetörnöd a szívét. Bíznod kellett volna bennünk, hogy elfogadunk olyannak, amilyen vagy, mert így van. Bátrak vagyunk, ez az a hely, ahol merész lehetsz, ahol önmagad lehetsz. És Uriah, tudom, hogy szomorú és megbántott vagy, de meg kell értened Marlene-t. 

Mindketten úgy bámulnak rám, mintha szellem lennék. 

- Mikor lettél ilyen bölcs, Tris? – vigyorog Uriah. – Gyere, menjünk innen. Fagyira van szükségem – suttogja a fülembe. Sajnálom őt. 

- Marlene, később beszélünk. Most nem akarok ezzel foglalkozni – dünnyögi Uriah. A fagyizóba sétálunk. 

- Jól vagy? – kérdezem. Hülye kérdés egy olyan ember felé, akit éppen megcsaltak. 

- Nem, de jól leszek. Már gyerekkorunk óta ismerem Marlene-t, és azt mondhatom, mindig kicsit…

- Meleg volt?

- Igen, meleg – kuncogja. - Úgy értem, Lynn, róla biztos vagyok, hogy mindenki tudta. Ő Lynn, ez nem olyasmi, amit rejtegetett volna, vagy valami.

Egyetértek. Lynn az egyik legbátrabb ember, akit ismerek. Elképzelhetetlen a gondolat, hogy bizonytalan lenne a szexualitását illetően. 

- Valójában örülök neki, hogy ez történt. Így legalább nem lesz bűntudatom. 

- Bűntudatod? Mi miatt?

- Szemet vetettem egy másik lányra. – Elpirul.

- Kire? – Ez úgy hangzott, mintha egy tinilány lennék, aki a szaftos pletykákra hajt. Valójában az is vagyok. 

- Zoe?

- Zoe? A felavatottam?

- Hmm, igen, ő. – Ha lehetséges, még jobban elpirul. Tényleg nagyon tetszhet neki. Megdöbbentő, hogy tíz perc eltelte után Marlene helyett már Zoe kell neki. 

- Nos, szerencsédre én vagyok a kiképzője, úgyhogy könnyen össze tudlak titeket hozni – vigyorgok, néha Christináról rám ragad egy s más. Szeretek kerítőnő lenni. Ülünk ott, ki tudja meddig, és próbáljuk elkerülni, hogy Uriah szerelmi életéről beszéljünk. Nevetek, amikor mond valami vicceset, ő pedig kihasználja a lehetőséget, és egy kanál fagyit ken az arcomba. A francba, ezt megkaptam, gondolom.

NÉGYES

Próbálok arra figyelni, amit Zeke mond, de nem tudok. Csak Trist és Uriah-t bámulom. Ezt érezhette ő is, amikor engem látott Laurennel? Nem tetszik, hogy olyan közel ülnek, hogy így beszélgetnek, és boldognak látszanak. Tudom, hogy csak barátok, de én akarok az lenni, aki ott ül. Tris hirtelen felnevet, Uriah pedig fagyit ken az arcára. Erre Zeke is megfordul.

- Uriah! Azt hiszem, ennél jobban megtanítottalak, hogy hogyan csábíts el egy nőt. Azért, mert összekened fagyival, még nem akar lefeküdni veled. – Tudom, hogy csak viccel, de mégis dühbe gurulok. 

- Á, fogd be, Zeke – motyogja Tris, elvörösödik, és letörli a csokikrémet a hajáról. Remélem, nem látta meg a gyilkos arckifejezésemet.

- Tényleg, hol van a barátnőd? – kérdezi Zeke. Uriah és Tris egymásra néznek; ez komoly, mintha mindketten tudnának valami fontosat. Valószínűleg így van, és valami történt Marlene-nel. 

- Zeke, mondanom kell valamit. – Uriah komolyan beszél, ami ritka. Zeke arca is komollyá válik, ami szintén ritka. Ez a testvérpár a két legtréfásabb ember, akit ismerek, de amikor szükség van rá, mindig vigyáznak egymásra. Ezért szeretem őket annyira. Ők a legjobb barátok, akiket csak kívánhatok. 

Észreveszem, hogy Zeke és Uriah egyedül hagyott Trisszel, ettől pedig felgyorsul a szívem.

- Mi történt? – kérdezem. Látszik, hogy bizonytalan, hogy elmondja-e vagy sem. Lehet, hogy nem kellene kérdezősködnöm, de kíváncsi vagyok. 

- Nem igazán kaptam engedélyt, hogy elmondjam, és nem is az én dolgom lenne, de mégis megteszem. Marlene-t és Lynnt csókolózáson kaptuk. 

Ez sokkol. Nem mintha gond lenne, csak meglepődtem. Mindkét lánnyal barátok voltunk, és soha nem láttam rajtuk semmit. De valamilyen okból, mégsem lepődök meg. 

- Ó. Uriah biztos kiakadt. – Remélhetőleg így van, és nem Trisért van oda. 

- Valójában egész jól fogadta. – Újra megfeszülök, elönt a féltékenység. Még a beavatás során, gyanítottam, hogy Tris tetszett Uriah-nak. Az egyetlen ok, amiért eddig teljesen nyugodt voltam, hogy Marlene „tetszett” neki. De most… - Zoe-ba van beleesve. A mi Zoe-nkba. – A haragom elszáll.

Ez az, amiről Amar beszélt; a rögeszmés személyiségem. Tetszik Tris. Nem akarom, hogy bárki másnak is tetsszen. Itt van, kimondtam. De nem fogom megint.

- Eljössz velem valahová? – kérdezi.

Következő fejezet >>