Fanfic verseny: 4. novella


Kezdetét veszi a fanfiction versenyre beérkezett művek publikálása! Öt napon keresztül minden este felkerül egy novella, amit elolvashattok, és értékelhettek.

A szavazás menete:
Hozzászólásban a véleményed mellett négy pontszámot várunk:
- Mennyire tetszett a törénet, 1-10ig
- Mennyire karakterhű a történet, 1-10ig
- Az író stílusa, 1-10ig
- A kulcs kihasználása, 1-10ig.

A pontszámok a verseny végén összesítésre kerülnek, majd el lesznek osztva annyival, ahányan leadták az adott történetre a voksukat. A legtöbb szavazatot kapott mű írója lesz a verseny győztese.

Szavazás vége: 2015. november 30.

A 4. novellát a Tovább után olvashatjátok!


Kulcsszavak: elfajzott, sötétség, rózsa




A szökés




Marlene

Pislogva ébredek. Ásítva felülök az ágyamban... ez nem is az én ágyam. Körbe nézek, és rögtön bevillannak a tegnapi események. Tegnap volt, hogy fél éve együtt vagyunk. Ekkor egy hang kizökkent a gondolat menetemből.
-Jó reggelt - szólal meg Eric. Ő jellemzően már rég fent van. - Jó reggelt - válaszolom vissza. - Már mész is?- döbbenek rá, hogy mennyi az idő. Nem szokásom sokáig aludni, de néha megesik.
- Valakinek edzenie is kell azokat a barmokat - mondja a szokásos rideg hangján. Már látom rajta, ahogy szadista tervei suhannak át a fején. De ez engem valahogy sose zavart. Tavaly, amikor még a kiképzőm volt, nem éreztem, hogy beteges pszichopata volna. - Szia, Marlene! Akkor este jó? - vált kellemes mély hangjára, amit velem szemben szokott használni.
- Persze - mosolygok miközben kimegy, majd elkezdem összeszedni a szétdobált ruháimat.

Miután végre összeszedtem magam elindulok dolgozni.

Munka után hazamentem átöltözni, és elindultam Erichez. Egyszer csak egy régi ismerős hang szólít meg - Marlene, szia! Mizujs? Nem láttalak azóta, amióta szétmentetek Uriah-val. Nem sokkal a beavatásunk után - hadarja gyorsan Tris.
- Szia! Tényleg rég találkoztunk. Négyessel megvagytok?- válaszolom miközben sétálunk. - Jól, kösz. Deee te tényleg együtt vagy azzal a szadista állattal? - kérdi Tris. Aranyos lány, de most legszívesebben pofán vágnám.
- Szadista állat? Én is mondhatnék pár dolgot a te pasidra - mondom szemforgatva.
- Jó, bocs, túlzás volt. De ezek szerint igaz. Ugye még találkozunk? Mert most mennem kell - mondja sietősen, miközben hátrálni kezd. - Persze - vágom rá gondolkodás nélkül.

Eric ajtaján kopogtatok. Kisvártatva ki is nyitja. - Szia - köszönök rögtön, majd egy puszit nyomok az arcára. Átkarol és a hajamba dünnyögi:
- Szia. - De furcsa valahogy, szóval inkább kibújok az öleléséből, és bemegyek. A fekete kanapé felé veszem az irányt,és leülök. Komoran jön felém, és úgy huppan le mellén. Komor tekintetével csak megerősíti bennem azt, hogy valami nem stimmel. Ha rákérdezek biztos morcos lesz. Ilyenkor mindig morcos. Főleg amióta elárulta, hogy Max és Jeanine tervez valamit az Elfajzottak ellen. És hogy ő is velük van. Próbáltam róla lebeszélni, de ő még nem tudja, hogy én is Elfajzott vagyok. Bátor létemre még féltem neki elmondani. Ő mégis csak egy Elfajzott-vadász. De ennyire kegyetlen, komor tekintettel még sosem nézett rám, így rászánom magam, hogy rákérdezek.
- Mi történt? Ennyire sose szoktál morcos lenni - próbálom mosolyogva mondani, de már most tartok a válaszától.
- Semmi - morogja.
- Jaj, Eric, ne csináld már! Sosem szoktál ilyen lenni - erősködök tovább. Komolyan néz rám, de gyengéden magához húz, és átölel. Érzem a teste melegét, és minden egyes lélegzetvételét, ahogy egymáshoz simulunk. Így ülünk csendben egy percig mire megszólal.

- A Műveltek, Jeanine-nel az élen, kifejlesztettek egy új műszert, amivel pár másodperc alatt ki lehet deríteni, hogy ki Elfajzott. És használni akarja. Tudom, mi erről a véleményed, de... - elhallgat. Valószínűleg látja az arcomon, hogy nem dühös vagyok vagy mérges. Sokkal inkább megbánó és elmerengő.

Ismét egy percnyi csöndben ülünk, mire megszólalok. - Eric, annyira sajnálom... Én elakartam mondani, de... féltem, féltem, hogy mit reagálsz rá - érzem, ahogy a könnycseppjeim csordogálnak lefelé az arcomon. Aggódóan néz rám, letörli a könnycseppjeimet, de nem mond semmit, így folytatom: - Én Bátor vagyok és... Művelt... Elfajzott vagyok - nyögöm ki nagy nehezen, és várom a reakciót.

Eric

Bátor és Művelt?! Elfajzott? Nem, az nem lehet, hogy Marlene... vagy mégis. Akkor ezért ellenezte mindig is az Elfajzott ellenes dolgokat. Könnyes szemmel néz rám, még így is annyira gyönyörű. De hazudott és elhallgatta, hogy Elfajzott! A barátnőm egy Elfajzott!

Marlene


Látom rajta, hogy meleg, aggódó tekintete elillan, és elborul teljesen az agya. A következő pillanatban felemeli a kezét, és arcon vág. Leesek a kanapéról, és elterülök a földön.
- Elfajzott vagy?! Átvertél! Elfajzott kis kurva! - dühöng miközben a ökölbe szorítja a kezét, és megint előrelendíti. Ám az utolsó pillanatban megállítja a kezét. Így néz rám egy ideig. Majd feláll, és komoly tekintettel inkább felsegít és átölel. - Sajnálom kicsim. Mindent megteszek, hogy senki ne jöjjön rá, és hogy ne essék bántódásod - súgja a fülembe miközben szorosan ölel. Rám néz, és az ajkai az enyémre tapadnak. Nem tudom, meddig csókolózunk, de óráknak tűnik.
Egyszer csak idegesen elhúzódik. - Jeanine holnap akarja beindítani a műszert, és attól nem tudlak megvédeni. De ha mégis el tudjuk kerülni, hogy most rájöjjenek, akkor se leszel biztonságban, mert addig nem nyugszanak, amíg nem kapják el az összeset - mondja zaklatottan. Viszonylag hamar összerakom magamban a hallottakat.
- Akkor menjünk ki a városból - vágom rá, és a kijelentésemtől még én is meglepődök.
- Tessék?! Úgy érted szökjünk meg? Ez... nem is hülyeség, megéri megpróbálni. - Meglep, amit mond, nem számítottam rá, hogy ilyen gyengéd és védelmező is tud lenni. Velem mindig igyekezett nem úgy bánni, mint mindenki mással.
- És mégis hogyan? - kérdem.
- Nem tudom. Még - válaszolja.

Még beszélgettünk egy kicsit utána, majd lefeküdtünk, és a karjai közt elaludtam.

A védelmező karjai közt ébredek, és átjár az a jóleső érzés, ami mindig szokott, ha vele vagyok.
- Tényleg benne vagy abba, hogy megszökjünk? - kérdi komolyan.
- Igen - vágom rá gyorsan. - De a világ többi része nem kihalt? - érdeklődőm tőle.
- Nem, mert nem rég egy határon járőröző katona azt jelentette, hogy egy kocsit látott menni a távolba. Memóroaszérumot kapott.
- Jó, de hogy kívánsz megszökni? - kérdem.
- Azt bízd csak rám.
Felvont szemöldökkel nézek rá. - Ki vagy és mit csináltál Erickel? - szögezem neki a kérdést. Csak nevet.



Egy nap múlva

Eric


Kézenfogva sétálunk a sötétségben. Már rég elhagytuk a városunkat. Körülöttünk elszórtan romos épületek vannak. Itt régen lakhattak, mert az egyik épület előtt egy kusza rózsa sor van. Egy kivételével már az összes elhervadt. Odafutok azért az egy szál rózsáért, letépem, és Marlene-nek viszem. Ő köszönésként megcsókol, és én viszonzom azt. Átkarolom, és teljesen magamhoz húzom. Egyszer csak elhúzódik, meredten néz az előttünk álló dombra, így megnézem, mit néz. Reflektorok fénye világít halványan a túloldalról.
- Nézzük meg - mondja, és már rohan is. Amint felérünk, hihetetlen látvány tárul elénk. Egy város. Vagy legalábbis egy óriási épület körülötte több kisebbel. A város körül pedig egy határ rész van ami inkább összetákolt viskókból áll. Felnevet, és elindulunk lefelé.










Egy év múlva

Marlene

Erickel itt élünk a Genetikai Jóléti Hivatalban. Összeköltöztünk, és egyszerűen minden tökéletes. Bár róla kiderült, hogy génkárosodott, de ez nem zavar egyikünket sem. Mindent megtudtunk a városunk keletkezéséről, a genetikai kísérletekről vagy hogy mi az a repülő. A városban végül rendeződtek a dolgok, így senki sem próbálta utánozni a szökésünket. Bár vannak, akik hiányoznak onnan, itt is lettek barátaim. Erickel azt tervezzük, hogy körbeutazzuk a világot, de nem tudom, megvalósul-e, mindenesetre itt jól megvagyunk.







Ne felejtsetek szavazni!

11 megjegyzés:

  1. 10/9
    10/9
    10/10
    10/10
    Érdekes volt ez az Eric és Marlene kombó,de meg lehetett szokni :)
    Tetszett a stílusod,szépen írsz. Kicsit rövid volt és talán egy kicsit kapkodós is de ez nem annyira baj :) Jól használtad a kulcsszavakat is !
    Köszönöm a fanficet,ügyes vagy !

    VálaszTörlés
  2. 10/10
    10/9
    10/9
    10/10
    Nagyon tetszett, bár sokáig bámultam a telefonom képernyőjét, hogy rájöjjek, hogy is van ez. De nagyon tetszett!

    VálaszTörlés
  3. 10/9
    10/9
    10/9
    10/10
    Tetszett a történet, de még hiányérzetem van, várom az igazit! Kicsit meredek, hogy Eric és Marlene együtt vannak. Igaz, hogy nyúlfarknyi lett az ötleted megvalósítása, de jó a stílusod, csak így tovább! Köszönöm az írást!

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. 10/9
    10/9
    10/9
    10/10
    A történet alapjában tetszett,csak eléggé rövid volt,na meg gyorsan történt minden.Amúgy az nem tetszett,hogy egyszer Eric megüt egy lányt,majd már puszi-puszi,ne hargudj.Ez egy kicsit furi volt.
    A kulcsszavak pedig nem drasztikusan voltak berakva,hanem egyszerűen és finoman.Ezért nagy gratula!
    További sikereket! Szurkolok! <44

    VálaszTörlés
  6. 10/9
    10/9
    10/10
    10/10
    Nagyon szeretem a FourTris vonalat, de néha azért jó kiszakadni belőle. Ezt nagyon szépen meg is oldottad. Merész párválasztás, de nekem bejött. (Mondjuk Uriah és Eric személyisége között elég nagy a szakadék, nem tudom Eric mivel nyerte el Marlene szívét :) )
    Kicsit rövid lett, de mégis kerekebb a sztori, mint néhány hosszúra nyújtott fanfic. Egy igazán jól sikerült one shot. Grat!
    (ui.: ha engem megütne és lekurvázna a pasim, nem venném azért ilyen könnyedén a szituációt, de nagyon jól szemlélteti Eric személyiségét)

    VálaszTörlés
  7. 10/5
    10/3
    10/6
    10/9

    Hogy miért nem tetszett? Mert rövid, hitetlen volt. Szóismétlés, kapkodó cselekmény, vesszők hiánya...
    Soha, de soha nem létezik olyan, hogy egyik pillanatban még Eric megakarja védeni Marlenet, a másikban már leüti és ordít, a harmadikban meg smárolnak. Ez max. egy tündérmese haboska formájában elmegy, de itt nem.
    És magyarázd már el nekem, hogy Marlene, hogy a bánatban lehetne Elfajzott?
    Hisz, amikor meghal, akkor is egy szimuláció hatása alatt áll, aminek nagy többségére az Elfajzottak immunisak...
    Hitetlen volt. Pont.

    VálaszTörlés
  8. 10/10
    109
    10/9
    10/10

    Tetszett a történet, jó hogy nem mindenki a FourTris vonalat választotta.
    Valahogy nem tudom Ericet ilyennek elképzelni. Bár olvastam már olyan ficit, amiben Eric hősszerelmes volt, de azt is nehéz volt megemészteni. De hát ő is csak emberből van, lehet szerelmes.
    A stílus, a kulcsszavak használata rendben volt.
    Köszi

    VálaszTörlés
  9. 10/4
    10/4
    10/4
    10/7

    Lehet, hogy csak én vagyok ennyire földhöz ragadt, de nekem soha semmilyen körülmények között nem jött be, hogy ennyire máshogy legyen megírva egy sztori. Nekem a TRILÓGIA (csupa nagybetűvel) a trilógia, és nem kell más főszereplő, más cselekmény meg ilyesmi.

    VálaszTörlés
  10. 10/10
    10/9
    10/10
    10/10
    Nekem nagyon tetszett ez az Eric-Marlene szemszög es jo, hogy nem volt szomoru. Rövid ki csattanos törtenet nekem nincs kifogásom :)
    Eric fura lett ezert a karakterszerüseg csak 9 pnt nalam különben pedig szuper. Csak igy tovább! remelem meg olvashatunk töled valamit :D
    Lilly

    VálaszTörlés