Fanfic fordítás: Megint te - 22. fejezet

Ismét itt egy péntek, és ismét itt egy Megint te fejezet is. Belegondoltatok, hogy ez is a végéhez közeledik? Már csak hat fejezet...
Na de ne szomorkodjunk, hiszen még annyi vidámság áll előttünk, na meg foghatjuk a fejünket. Ismételten jó olvasást!

A fordítás Márti érdeme!

Az eredeti történet ITT olvasható.

22. fejezet –A csók

TOBIAS

Miután Tris kirúgott a lakásából, duzzogva megyek vissza a sajátomba, hogy felkészüljek. Csak amikor odaérek, jövök rá, hogy nincs mire. A beavatásnak vége. A munkám a vezérlőteremben csak néhány nap múlva kezdődik. Fújok egyet. Mindig szerettem a szabadnapokat, de most kell valamit csinálnom, hogy kiverjem Trist a fejemből. Most, hogy már nem dolgozunk együtt, nem kell többé látnunk egymást. Persze, hogy a legjobbkor vesztünk össze. Talán nem is fog hozzám szólni a következő évig. Ha vállalja egyáltalán a beavatást jövőre. Nem is tudom, miért választotta, hogy edzi a beavatottakat idén, de nem mondok semmit, mert nem tudom, mit miért csinál. 

Kicserélem a ruháimat olyanokra, amelyen nem érezni Tris, a hányás és az alkohol szagát, és lefekszek az ágyra. Veszek egy mély levegőt. Lehet, hogy a mai nap nem is lesz olyan rossz. 

Körülbelül fél perc múlva érzem, hogy megrándulnak az ujjaim. Ezt nem tehetem.
 

Annak ellenére, hogy sokféle kaja van a lakásomban, lemegyek az étkezőbe egy muffinért. Tris nincs itt. Hála Istennek. Zeke-t viszont itt találom, és eszembe jut Shauna. Szar alaknak érzem magam, amiért nem segítettem neki a bánatában. Ha egyáltalán bánatos. Nem értem, hogy tud valaki ennyire kötődni egy másik emberhez. Lehet, hogy egy nap megértem, de pillanatnyilag furcsának és kétségbeesettnek tűnik.
 

- Hogy érzed magad? – mondom, ahogy leülök mellé, és a hátára csapok.
 

- Jól, tényleg. Túl vagyok Shaunán. Igazából. Olyan sokáig voltunk együtt, hogy beleuntam. Csak idáig nem vettem észre. – A válasz elfogadható. De van valami, amit nem mond el nekem.
 

- Van még valami? Valamilyen oknál fogva boldognak látszol.
Elmosolyodik.
 

- Azt hiszem, beleestem valakibe. – Próbálom leplezni a meglepetésemet. Kicsit hirtelennek tűnik. Oké, rendkívül hirtelennek. Mint ahogy Uriah Marlene-ről gyorsan Zoéra váltott. Ez csak Pedradéknál működik így, vagy mindenkinél ilyen a szerelem? Mert ha igen, akkor akarom egyáltalán?
 

Ha Zeke bevallotta ezt nekem, akkor én is bevallhatok neki valamit. Valakinek el kell mondanom a Tris iránti érzéseimet, nemcsak Laurennek. Zeke sokat tud róla, hogyan kell bánni a lányokkal. Különösen a kiakadt, másnapos lányokkal. Segíthet visszanyerni Trist. Ha egyáltalán lehetséges. Egyik éjszaka azt mondta, hogy tetszik neki valaki, de nem mondta meg, hogy ki. Nem úgy tűnik, hogy sok sráccal beszélget. Vagy ismer valakit annyira, hogy tetszhet neki.
 

- Én is – mondom.
 

- Komolyan? Haver, tetszett egyáltalán neked már lány? Ember, nagyon dögös lehet. Egy istennő. Ismerem? – Izgatottnak tűnik attól, hogy tetszik nekem valaki, ami jó dolog.
 

- Ja. Az. És igen, ismered. Szóval, ki tetszik neked?
 

Elvörösödik.
 

- Tudod, mit? Mondjuk ki egyszerre a nevet. Egy…
 

Úgy tűnik, zavarba jött, és kíváncsi vagyok, miért. Mindig olyan magabiztos volt, amikor a lányokról volt szó.
 

- Kettő…
 

Tisztában vagyok vele, hogy most elmondom neki, hogy Tris tetszik nekem. Hogyan fog reagálni? Tudom, hogy Tris és ő jó barátok, úgyhogy remélem, nem lesz mérges, vagy valami.
 

- Három… - suttogja. 

- Tris – mondjuk kórusban.
 

 

 

TRIS
 

 

Egy órán át zuhanyozok. Össze kellett szednem magam. Tényleg kedvelem Tobiast, csak az a szívás, hogy ő nem kedvel engem. Úgy értem, nem vártam, hogy amikor felébred mellettem meztelenül, és teljesen oda lesz a dologért, de nem kellett volna ennyire kiakadnia. Láttam az arckifejezését. Szégyellte magát. Fáj, hogy engem szégyellt. Nem lett volna szabad elzavarnom. Rendbe hozhattam volna mindent. Most, hogy a beavatás befejeződött, már túl késő. Talán soha többé nem fog velem szóba állni.
 

Veszek egy kendőt, és letörlöm a sminket. Úgyis elkenődött. Nem tudom, mihez kezdjek ma, főleg, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek az életemmel. A csoportok közötti nagyköveti munkám csak jövő héten kezdődik, amikor a Műveltekhez megyünk. Christina a nap huszonnégy órájában Willel van, és a beavatásnak vége.
 

Úgy döntök, jól jönne egy muffin. Az étkezőbe sétálok, és meglátom őt Zeke-kel beszélgetni. Mindketten dühösnek látszanak. 

 

Összevesztek? Tobias hirtelen felugrik és kiviharzik. Ki kell derítenem, mi történt.

- Mi a baj? – mondom, miközben hívatlanul leülök Zeke mellé.

- A lány, aki tetszik neki, valaki mással randizik.

Úgy érzem, mintha megütöttek volna. Arcon. Egy téglával. Nem tudtam, hogy tetszik neki valaki. Volt egy halvány reményem, hogy én tetszem neki, de én nem randizok senkivel, úgyhogy nem én vagyok az.

- Ki tetszik neki?

- Nem mondhatom el. Sajnálom. Megígértem neki. 

- Semmi gond. Megértem. – Csalódott vagyok, de egy kicsit megkönnyebbült is. Ha tudnám, ki az, féltékeny lennék. És nem biztos, de lehet, hogy csinosabb, mint én.

- Akarsz sétálni? – kérdezi. Látom, hogy máshogy viselkedik, mint egyébként. Általában perverz vicceket mond, és úgy beszél, mint egy ötéves, de most komoly, és próbál elbűvölő lenni. Nem vagyok benne biztos, hogy tetszik a változás, és kényelmetlennek érzem.
 

A szakadékhoz sétálunk, és megfogja a kezem. Baráti gesztusnak tűnik, de eddig nem csinált ilyent.

- Tris, van valami, amit el kell mondanom. – A francba. Abból, ahogyan néz rám, és a kezébe fogja az enyéimet, tudom, mi fog történni. És nem tetszik. – Amióta megcsókoltalak, nem tudlak kiverni a fejemből. Az a csók olyan volt, amilyen Shaunával soha. Sokkal jobb volt. – Ó, ne. Istenem, ne! Ez nem történhet meg. 

Hirtelen meglátok egy alakot tőlünk néhány méternyire. Átnézek Zeke válla fölött, és már nem figyelek arra, amit mond. Meglátom Tobiast. Persze, hogy ő az. Minket néz. Annyira szomorúnak tűnik abban a pillanatban, hogy úgy érzem, miattunk szomorú. Egy másodpercre egymásba kapcsolódik a tekintetünk. Zeke hirtelen az enyémre tapasztja az ajkát, és pedig megmerevedek. 

Tudhattam volna, hogy ez fog történni. Nem akarom megbántani Zeke-t, de ha nem bántom meg őt, akkor megbántom Tobiast. Azt pedig nem tehetem. Elhúzódok Zeke-től, és odanézek, ahol Tobias volt.

De már elment.