Fanfic fordítás: Tetoválva - 5. fejezet


Meghoztam az Inked 5. fejezetét. Ezúttal a Barátságosak tetoválásáról lesz szó.
Már csak egy fejezet van vissza, amit holnap fel is teszek, és akkor teljes lesz a sztori.
Jó olvasást a fejezethez!

Aki lemaradt a korábbi részekről, azoknak egy kis segédlet:
- 1. fejezet
- 2. fejezet
- 3. fejezet
- 4. fejezet




5. fejezet



Az ötödik a könyörületről szól.

Épp most ütöttek arcon. Keményen.

Köze két év ittlét után mostanra már tudnom kéne: az alkohol és a Bátor lányok nem a legjobb kombináció.

Nem terveztem, hogy lerészegedem ma este. De nehéz nap volt. Max megkért, hogy a következő felavatás alatt a csoportváltókat készítsem fel, és az ideális őrület pillanatában beleegyeztem. Aztán egyedül hagyott Erickel a délután folyamára. Háromórányi sületlenség után a késdobálásról, a harcokról, és hogy hogyan jöjjünk rá, ki Elfajzott, és teszteljük a hűségüket, készen álltam, hogy az arcán mutassak be néhány harci technikát.

Most pedig az egész bár láthatta, ahogy egy lány megütött, és épp a barátaim röhögnek a legjobban.

- Mit csináltál szegény Keirával? - kéri számot Shauna aggódó tekintettel.

Lecsapom az egyik sört az asztalra, míg a másikat az államhoz emelem.

- Semmit! Ott álltam, és beszélgettem Jasonnel, ő meg csak odajött, és ledugta a nyelvét a torkomon.

Zeke elvigyorodik. - Ahol ültem, onnan úgy tűnt, hogy bejött neked a dolog.

Szúrós tekintettel nézek rá. Először tényleg kedvemre volt a dolog. Én sem vagyok szent. A lány szőke és merész és formás, és nem kér beleegyezést. De egy idő után az ostoba Szerencsétlenül működő agyam átlátott a sör ködén, és ellöktem magamtól a csajt. Nem kezelhetem úgy a kapcsolatokat, mint a többi barátom, akik úgy váltogatják a párjukat, mintha ruhák közül válogatnának, melyik passzol. Zeke úgy hajt keresztül a lányokon, mint egy buldózer, de én nem csókolhatok meg valakit, akiben nem bízom. Ami azt jelenti, hogy senkit nem csókolhatok meg.

- Mit mondtál neki? - kérdi Lauren.

- Azt, hogy nem érdeklődöm iránta.

Shauna felvonja a szemöldökét.

- Nos, igazából azt mondtam, hogy kopjon le.

Laurenre néz, és mindketten a fejüket csóválják. Zeke meg röhögésbe tör ki.

- Mégis mit kellett volna tennem? A nem nem igazán működik.

- Négyes, lehet, hogy első lettél, de ha a csajokról van szó, haver, te vagy a legvégén - vihogja Zeke.

- Ez nem igaz - kel a védelmemre Shauna. - Egy csomó lány kedveli - mondja, miközben nem néz a szemembe. Jaj, ne. Remélem, ő nem az egyikük.

Lauren felhorkant. - Csak nem valami kedves velük.

Felém nyújt még egy sört, de elhessegetem. A zsongásom már rég elmúlott.

- Figyeljetek, én megpróbálok kedves lenni, mikor...

Zeke veszi el a sört. - Négyes, jó barát vagy, igazán, az életemet is rád bíznám, de a kedves nem épp az a szó, amivel jellemeznélek.

Shauna és Lauren bólogatnak. Válaszra nyitom a szám, de semmi nem jön ki rajta. Tudom, hogy igazuk van. De nem vagyok olyan hangulatba, hogy beismerjem. Felállok.

- Mennem kell.

- Jaj, haver, ne menj már - hadarja Zeke. - Rendben van, ha morcos és ijesztő vagy. Akkor is szeretünk.

- Ijesztő vagyok? - vigyorodom el. - Bosszants fel egy Bátor nőt, és megtudod, mi a félelem.

- Milyen igaz! - mondja Lauren, az öklét az asztalhoz csapva.

Integetnek, ahogy kisétálok a bárból. A Kútba tartok, és felnézek az üveg mennyezetre. Odakint korom sötét van, de én még nem akarod aludni. Levegőre van szükségem.

Felsétálok az ösvényen, ki az éjszakába. A vágányok elhagyatottak. Nem voltam idekint mostanság, azóta nem, hogy nem messze megtalálták Amar holtestét. A vezetőség azt mondta, hogy öngyilkosság volt, hogy bátran választotta a halált. Tudom, hogy ez hazugság. Meggyilkolták azért, mert Elfajzott volt, és én lehetek a következő. Most már nem megyek sehova fegyver nélkül.

Amar idősebb volt nálam. Inkább volt a mentorom, mint a barátom. De hiányoznak a határozott tanácsai, az intelligenciája, a könyörületessége. Az, hogy segített nekem, hatalmas kockázat volt. Lehet, ez végzett vele. A Barátságosaknál kellett volna meghúznia magát.

A vonat befordul a kanyarba, én pedig hirtelen tudom, hova akarok menni. Könnyen felugrok, és kihajolok az ajtón, beszívom az éjszakai levegőt. A város épületei elvesznek a sötétben. Már rég elmúlt éjfél. A fények órák óta nem égnek, kivéve a Művelteknél, akik úgy tűnik nem törődnek más szabályokkal, csak a sajátjaikkal. Látom, ahogy komplexumuk csak úgy parázslik a távolban, és elgondolkodom rajta, mit csinálhatnak, amihez ennyi energia kell.

Mire a vonat megáll a kerítésnél, a nap már majdnem feljött, a rózsaszín sugarak beragyogják a mocsaras medret a távolban. Leugrok, és biccentek a Bátor őröknek, akik úgy tűnik, félig alszanak, és azt mondom, dolgom van a Barátságosaknál. Beütöm a kapu kódját, az őrök pedig átengednek.

Gyerekkorom óta nem voltam a kerítésen kívül, mikor is a kukoricaföldeken voltunk, hogy a növénytermesztésről tanuljunk. Beszippantom a föld, a harmat és trágya illatát, mint egy távoli emléket. Előttem az út a lombos, sötét, és gyümölcsöktől roskadó fák közé vezet - egy almafa ültetvénybe. Leülök az egyik fa tövébe, és becsukom a szemem, elmerülve a pirkadat előtti mozdulatlanságba.

Pár órával később ébredek, a nap átsüt a levelek között. Hallom, ahogy emberek beszélgetnek, így aztán csendben felállok. Nem akarom, hogy észrevegyenek a fekete ruháimban. A Barátságosak vendégszeretők, de nem bíznak a Bátrakban.

Nem hibáztatom őket.

Sarkon fordulok, hogy visszasétáljak a kerítéshez, kikukucskálva a levelek közt. Aztán megállok. A fák után egy nagyobb csoportnyi Barátságos ácsorog valamiféle találkozón. Csendesen beszélgetnek két vagy három kisebb csoportba rendeződve, mint az Önfeláldozók, akikkel felnőttem. De aztán megmozdulnak, a színes ruháik egybemosódnak, nagyobb csoportokat alakítva ki, egymás kezét fogva. Elkezdenek nevetni. Valaki éneklésbe kezd. Boldognak tűnnek.

Van egyfajta szépsége. Kedves. Békés. Minden, ami én nem vagyok. Valami, amivé megpróbálhatok válni.

Tori felnéz a vázlataiból, ahogy belépek a boltjába. Ami elhagyatott.

- Nyugis este? - kérdem.

- Aha. Nem is bánom. Néhány hét múlva tele lesz a hely friss hússal.

Elvigyorodom. - A csoportváltók.

- Lángnyelvek, kígyók, pókok... a szokásos cucc - mondja grimaszolva. Kikerekedik a szeme. - Hallom, te fogod edzeni őket. Ne adj nekik őrült ötleteket.

- Szerintem maguktól is előállnak párral. - A pultnak támaszkodom. - Nos, ha már az őrült ötleteknél tartunk...

- A fáért vagy itt? Kíváncsi voltam, mikor jelensz meg az utolsóért.

- Elfoglalt voltam. És... egy ideig úgy gondoltam, nem is számít.

Tori a homlokát ráncolja. - Mitől gondoltad meg magad? - kérdezi. Meglepődöm a kérdésén.

- Attól, hogy felpofoztak.

- Abból, amit hallok, ez nálad mindennapos. - Gonosz mosolyt villant felém.

A szememet forgatom, majd megállok, és a kezeimet nézem. - Talán megtanultam értékelni az egyszerű kedvességet.

Bólint, majd lapoz egyet a vázlatfüzetében. - Már egy lépéssel előtted járok. - Felmutatja a rajzot - zöld ágak és levelek ölelnek körül egy öreg, kicsavarodott fát. Sosem láttam a Barátságosak szimbólumát ilyen élőnek.

Lassan elmosolyodom. - Elő a tűkkel.

Áthúzom a pólót a fejemen, és Tori elkezdi felrajzolni az ábráját a hátamra.

- Lassan kifogysz a szabad felületből - mondja.

- Ez az utolsó.

Tori mosolyra húzza a száját. - Meglátjuk. - Felvesz egy tűt. - Szóval mit tartogatsz a felavatottaknak? Szegény párák. Mint kiképző elég félelmetes leszel.

Elvigyorodom. - Minden percét élvezni fogom. - Legalábbis addig, míg Eric nem lesz ott.

Tori megkocogtatja a zöld tintával teli tartályt, és a fejét csóválja.

- Most pedig, Négyes... Légy kedves.


6 megjegyzés:

  1. Így már egyre jobban értékelem 4-es tetoválásait! Köszönöm a fordítást! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akármennyire is szeretem a novelláskötetet, ez a fici sokkal jobban kiemeli Négyes tetoválásainak jelentőségét.
      Szívesen! ^^

      Törlés
  2. Juj, de jó :3 imádom ezt a ficit <3 _ <3 Köszi a fordítást, Bia! :))

    VálaszTörlés
  3. Milyen kár,hogy nincs benne a könyvben. Pedig oda illene,olyan jó. *0*
    Köszi,hogy egy ilyen meglepetést tartogattál nekünk. Puszi!!<44

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülök neki, hogy sikerült elkészülnöm vele, és tetszett is nektek. Puszi! :)

      Törlés