Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 26. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!

Már olvashatjátok is a Feltámadás legújabb fejezetét. Végre belecsaptunk a lecsóba, és kezdetét vette a Marcus elleni támadás. Vajon sikerrel fognak járni, és mindenki épp bőrrel megússza? Nos, ezt nem most fogjátok megtudni, mert jó pár fejezet erről fog szólni, de épp ezért nem kell unatkozntok.

Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást a fejezethez!

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


26. fejezet


TRIS


Úgy tűnik, mintha nem is telt volna időbe eljutni Marcus főhadiszállására.

Az egyik másodpercben még a lakásban búcsúzkodtunk Carától, a másikban meg Marcus látványos központja előtt állunk.

Nem tudom, hogy építette újjá ilyen gyorsan, de tény, hogy itt van.

Magas, és az egész felületét sötétített üveg borítja.

A masszív épület előtt állva már nem érzem magam erősnek, vagy magabiztosnak többé. Inkább nyugtalannak, kétségbeesettnek és nevetségesen felkészültnek.

Mit csinálok itt?

Én nem vagyok a felkelés vezetője.

Nem vagyok semmi.

Tobias valószínűleg csak száz lábnyira van tőlem most, és minden porcikám azt kívánja, bárcsak ő lenne itt most mellettem Caleb helyett.

Ő erősebb, mint én, és ezerszer bátrabb.

- Olyan csendes.

A hang kirángat a gondolataimból, és Caleb felé fordulok.

- Tessék?

- Olyan csendes… - ismétli meg Caleb, megrázva a fejét. - … Túl csendes, nem tetszik.

Uriah bólint.

- Furcsa, nem? Marcus vár ránk.

Tudom, hogy igazuk van, de épp olyan elveszett vagyok, mint ők.

Fogalmam sincs, hogy Marcus mit tervez, vagy mi fog történni.

- Ó, Istenem…

Savannah hangjára megfordulok.

Savannah összegörnyed, a hasát szorítja, mint aki másodperceken belül hányni fog.

Uriah lehajol, elsimítja a haját.

- Jól vagy? – kérdezi, de Savannah csak felnyög, és behunyja a szemét.

Gabe odamegy hozzá, és a vállára teszi a kezét.

- Kapcsolódik valamihez… adj neki egy percet.

- Túszok vannak odabent – suttogja.

Az ereimben meghűl a vér.

- Micsoda? – sürgeti Zeke.

Ő néhányszor megrázza a fejét, mielőtt megszólal.

- Mindannyiuknak fájdalma van… vagy szenvednek… - sóhajt fel reszketve. - … Nem tudom, hány ember van, de tömeget érzek.

Caleb a szemembe néz egy pillanatra.

- Ki kell hoznunk mindenkit – mondja olyan hangon, ami azt súgja nekem, hogy nincs más választásunk.

Teljesen elcsüggedek.

Most már ártatlanok is belekeveredtek.

Az ártatlanok fontosabbak, mint az én személyes küldetésem.

Nem nekem, de tudom, hogy Calebnek igen.

Még egy dolog, ami elhomályosítja a célomat.

Tobiast.

Sikítani akarok.

Senki nem mond semmit, mert képtelenség szavakban önteni az érzelmeket.

Zsong az agyam.

Mérges vagyok.

Olyan mérges vagyok Marcusra, hogy az egész testem remeg.

Hogy merészeli?

Hogy mer ilyent tenni ártatlan emberekkel?

Tobiasszal?

Velem?

- Tris? Jól vagy? – Elfordítom a szemem Savannah-ról, és Calebre nézek.

Lassan megrázom a fejem, hogy nem.

- Nem. El akarom pusztítani azt a mocskot.

A hátborzongató csend engem is elér.

Teszek egy lépést hátrafelé, aztán meghallom a fegyverropogást.

Marcus tudja, hogy itt vagyunk.

Szinte azonnal ösztönösen a földre vetődök, és érzem, hogy Caleb is ezt teszi mellettem.

Megkockáztatok egy felpillantást, és meglep, amit látok.

Egy sor maszkos férfi tart felénk, kezünkben nagy rohampuskákat tartanak.

A fegyverük mérete, és az, hogy figyelmen kívül hagyják a pontos célzást, azt súgja nekem, hogy Marcus nem akarja, hogy bárki is életben maradjon.

Elvetette az ötletet, hogy vele dolgozzak, ezért inkább meg akar ölni.

Most Tobiast akarja, én pedig megtagadtam tőle ezt.

- Gabe! – kiáltom, a füvet markolva alattam. – Tűz!

Alig hagyja el a szó a számat, amikor jópár tüzelő férfi lángba borul.

Az égő hús szaga terjeng a levegőben, és a kiáltozásaik hangja úgy jár át, mint a sav.

Nem tehetek róla, de tetszik.

Nem számítottak Gabe-re, ez előnyünkre válhat.

A férfiak, akik olyan szerencsések voltak, hogy elkerülték Gabe tüzét, zavartan próbálják elkerülni a lángokat.

Amikor újra meghallom a lövéseket, pánikba esek és a csizmámban levő fegyver után nyúlok, de aztán rájövök, hogy a lövések Shaunától és Zeke-től érkeznek.

- Menjetek! Megoldjuk! – kiáltja Zeke felénk.

Gabe és Caleb felém indul, az indulási parancsomra várva, de látom Uriah-t és Savannah-t a másik oldalamon, és Savannah még mindig nem néz ki jól.

Még mindig görnyedt és Uriah támogatja.

- Savvy? – motyogja Gabe, ahogy felé indul.

Uriah rám néz.

- Nem lesz képes bemenni. Túl sok neki. Teljesen erőt vett rajta.

Lassan bólintok.

- Rendben… rendben... Uriah, vele maradsz?

- Igen, vigyázok rá.

Bólintok, aztán Gabe-re és Calebre nézek.

- Menjünk.

Gabe gyorsan megrázza a fejét.

- Nem hagyom itt Savannah-t. Sajnálom.

Egy pillanatig bámulok rá.

Megértem.

Teljesen megértem a testvéri kötődést, és más körülmények között soha nem kérném, hogy jöjjön velem, de ő a legerősebb fegyverünk jelen pillanatban.

Szükségem van rá.

- Gabe… - próbálom meggyőzni, de Savannah közbevág.

- Gabe, menj csak. Segítened kell!

Gabe fájdalmas arckifejezéssel néz rá.

- Nem akarlak itt hagyni. Tudnom kell, hogy rendben leszel. Egy csapat vagyunk, Savannah. Nem csinálok nélküled semmit.

Savannah felsóhajt, és behunyja a szemét.

Uriah elé lép, és Gabe-hez szól.

- Nem fogom hagyni, hogy bármi történjen vele. Inkább meghalok. Rendben?

Gabe a szemébe néz egy pillanatra, aztán félrebillenti a fejét.

- Megöllek, ha bármi történik vele – mondja.

Olyan komoly az arckifejezése, hogy szinte más embernek tűnik.

Uriah bólint.

- Elhiszem.

Ha nem is azonnal, de Gabe végül elfordítja a szemét Uriah-ról, és Calebhez és hozzám lép.

- Tris… - szól Savannah, hallhatóan kifogyva a szuszból.

Felé fordulok.

- Ugyanazt az energiát érzem rajtad keresztül Tobiastól, a harmadik emeletről. Talán a negyedik.

Előrehajolok, és megszorítom a vállát.

- Köszönöm – mondom, aztán a tekintetem Uriah-ra siklik.

- Légy óvatos. Maradj távol a tűzvonaltól.

Bólint, aztán megkockáztatok még egy pillantást Zeke és Shauna felé, akik tűzharcot vívnak a megmaradt maszkos férfiakkal, de úgy tűnik, nyerésre állnak.

Nem gondolkodok.

Fáradt vagyok a gondolkodáshoz.

Hagyom, hogy a harag átáramoljon és eluralkodjon rajtam.

Az épülethez rohanok, a bejárathoz, Calebbel és Gabe-bel a nyomomban.



CALEB




Tris egy szempillantás alatt leveri az ajtó zárját.

Annyira céltudatos és határozott.

Annak a Trisnek a maradványait látom, akivel a Hivatalba mentünk.

Jó viszontlátni.

Abban a pillanatban, hogy belépünk az épületbe, megcsap minket a hideg levegő.

A földszint padlója csupasz, és alig van itt valami, és hihetetlenül sötét.

- És most? – kérdezi Gabe.

- A harmadik emeletre kell mennünk, ahogy Savannah mondta – ragaszkodik hozzá Tris.

Felnyúlok, és bekapcsolom a fülhallgatót, amit Cara adott nekünk, Tris és Gabe pedig követi a példámat.

- Végre – sóhajt Cara a fülembe. – Azt hittem, már soha nem kapcsoljátok be. Rákapcsolódtam a szerverre, és megvan az emeletek térképe az egész épületben.

- A harmadik emeletre kell mennünk – mondja Tris rögtön, és nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy elvesztette a küldetés igazi célját.

Újra.

- Rendben, van egy lépcső a bal oldalon…

Egy recsegő hang, ami nem a fülhallgatóból jön, félbeszakítja.

Tris rögtön sarkon fordul, és körös-körül képernyők kapcsolódnak be.

Eddig nem vettem észre, hogy a falakat vékony tabletek borítják.

A helyiség hirtelen fényárban úszik, fények villognak minden irányból.

A képernyők villognak, és ki tudjuk venni a képet, melyen Tobias látszik egy székhez kötözve.

A képernyők megint villognak és elsötétülnek ezúttal, de a hang, ami hallatszik, rosszabb, mint amit el tudunk képzelni.

Tobias szenvedésének hangjai visszhangzanak végig a szobán.

Hallom, ahogy Tris nehezen veszi a levegőt mellettem, így megfogom a kezét, és megszorítom.

A tabletek hirtelen kikapcsolnak, és Tris felsóhajt.

- A szemétláda! – sikítja, aztán olyan erővel üti meg a falat, hogy a helyiség beleremeg. - Provokál engem.

Kihúzza a kezét a szorításomból, és a pisztolyáért nyúl.

Belelő az egyik tabletbe, ami szétrobban.

- Engeded neki – mondom halkan.

Csendben vagyunk, és hallgatjuk, ahogy a törött tablet darabjai a földre hullnak.

- Tris… - mondom halkan, próbálva megnyugtatni a hangommal.

Érzem a haragját, mintha az enyém lenne.

Kicsit elfordítja a fejét, hogy rám nézzen, és szinte ezzel egyidőben, az összes tablet szétrobban a falon egymás után.

A képessége tényleg kezd intenzív lenni.

- Nem. Erősebbé tesz – mondja halkan.

Megérintem a fülhallgatót, és Cara visszajön.

- Minden rendben, srácok? – kérdezi.

- Igen, jól vagyunk. Marcus játszadozik velünk.

Tudom Cara légzésének hangjából, hogy megijedt miattunk.

- Cara, jól vagyunk.

- Tudom – mondja csendesen.

- Harmadik emelet, a lépcső tőletek balra – mondja, és Tris azonnal elindul arrafelé.

- Tris, várj!

Megáll egy pillanatra, és felém fordul.

- Szerintem a túszok kiszabadítása az elsődleges feladat.

Tris megrázza a fejét.

- Azt sem tudjuk, hol tartják őket.

- Ha Savannah érezte őket, az azt jelenti, hogy közel vannak hozzá, így az a tippem, hogy vagy a pincében, vagy az alagsorban, de biztosan nem magasabban a földszintnél – jelenti ki Gabe.

Tris behunyja a szemét egy pillanatra, aztán bólint.

- Rendben, akkor Caleb, te menj.

Oldalra billentem a fejem, úgy bámulok rá.

- Tris. Nem. Szükségem van rád. Fele annyira sem vagyok kiképzett, mint te, és csak neked van szupererőd. Mit csináljak én?

Vállat von.

- Vidd magaddal Gabe-t.

- Tris…

- Meg kell találnom őt! – csattan fel, és a hangja visszhangzik a szobában. Behunyja a szemét egy pillanatra, és az ajkába harap. – Nem tudnék semmi másra figyelni addig. Kérlek!

- Rendben… jó. – Kinyújtom felé a kezem, és magamhoz húzom, hogy megöleljem. – Légy óvatos!

Bólint egy picit.

- Ti is. – Vet még Gabe-re egy pillantást, aztán eltűnik a lépcsőn.

Gabe rám néz egy pillanatra, aztán hallom Cara hangját a fülemben.

- Van egy pince alattatok. A lépcső tőletek jobbra.







TRIS





Amikor felérek a harmadik emeletre, tudom, hogy Tobias a közelben van.

Nem tudom megmagyarázni, de érzem, és ettől a szívem kihagy egy-két ütemet.

Itt van, érzem az ereimben.

A testem zsong.

Minket nem lehet különválasztani.

Ami nyilvánvalóvá válik minden alkalommal, amikor külön vagyunk.

Hangokat hallok, és azonnal a falhoz simulok.

Az árnyékban vagyok, a folyosó végén.

Igyekszem úgy tenni, mintha eggyé válnék a fallal, és olyan szorosan préselem magam hozzá, amennyire csak lehet.

Halott vagyok, ha valaki meglát egy halvány mozgást, de amíg így vagyok, gyakorlatilag láthatatlan vagyok.

Senki sem láthat meg, hacsak nem keresnek kifejezetten itt.

Ebből a szögből nem.

- Miért akarna betörni ide, tudva, hogy mindannyian ellene vagyunk? Ennek semmi értelme.

Ez Tobias hangja.

Istenem, ez a hang.

A szívem gyakorlatilag felrobban a hangra.

Visszafojtom a sírást.

A falhoz támasztom a fejem.

- Mondtam már, Tobias – hallatszik Marcus hangja. – Nem normális.

- Igen, tudom, de.. – A hangja csalódott és mérges.

- De, Tobias? – mondja Marcus, kemény hatalom érződik a hangjában.

- Sajnálom. Nem akartam kérdezni, csak ez tényleg ellentétes hatásúnak tűnik nekem, ennyi az egész.

Rosszul vagyok attól, hogy Tobias tisztelettel beszél az apjával, és magyarázkodik a kérdései miatt.

Marcus Eaton nem érdemli meg.

- Van itt valami, amit nagyon akar, Tobias.

- És mi az?

Csoszogás hallatszik, aztán egy másik ismerős hang csatlakozik hozzájuk, de nem tudom, hova tenni.

- Uram, itt van.

- Igen, már informáltak, köszönöm.

Egy pár pillanatig csend van.

A szám elé teszem a kezem, visszatartva a lélegzetemet. Nem adhatok ki hangot most, még a lélegzetem hangját sem.

- Tobias, menjünk – mondja Marcus halkan.

- Tessék? Nem. Ha itt van, akkor kövessük a tervet…

- Nem. Nem állsz készen.

- Miért nem akarod, hogy lássam? Mit nem mondasz el nekem?

- Tobias, mit mondtam neked a kérdésekről?

Szó szerint érzem a csalódottságát, de nem hallom többet a hangját, csak a léptei kopognak végig a folyosón.

- Peter, találd meg Davidet, és mondd meg neki, hogy aktiválja Uriah kioldóját. Értetted?

- Igen, uram.

Peter?

Uriah kioldója?

Felforr a vérem.

Hogy a pokolba vette be Petert a csapatába?

De valószínűleg nem volt nagyon nehéz.Q

Peter ilyen.

Remélem, hogy Cara hall mindent, és tudja figyelmeztetni Uriah-t.

- Megtalálunk, Miss Prior. Nem bujkálhatsz örökké.

Suttogja Marcus a semmibe, aztán hallom, ahogy a léptei visszhangoznak végig a folyosón.

Marcus sokkal felkészültebb, mint szeretném, de nem tudja, mekkora erőt ad a düh.

Keresztüllüktet rajtam, és érzem az erejét.

- Mrs. Eaton vagyok – suttogom az üres folyosón.

Aztán Cara hangját hallom a fülemben.

Majdnem megfeledkeztem a fülhallgatóról.

- Tris? Figyelmeztetem Uriah, de rajt vagyok Tobiason. Hatodik emelet, szerintem az irodája. Egyedül van.

Nem vesztegetem az időt, végigfutok a folyosón, fel a lépcsőn.



5 megjegyzés:

  1. huhuhúúú......lesz itt bőven dráma

    köszi a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De még mennyi! Csak várd ki a végét...
      Szívesen. Puszi

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Köszi a fordítást, Mit keres itt Peter? Alig vérom már a jövő szerdát, izgi lesz. Remélem nem olyan hal meg akit szeretek, nem szeretnék gonosz lenni de Tris meghalhatna. Ott vannak az ártatlan túszok és ő csak Tobiasre gondol senki másra meg, hogy mi lenne vele nélküle, nagyon önző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem tudom, Trisszel kapcsolatban nem tudok egyetérteni veled. Ha az én férjemet rabolná el egy pszichopata elmebeteg, én sem tudnék másra gondolni, csak hogy megmentsem. De azért Tris gondol az ártatlanokra is.
      És igen, ha már gonoszokról van szó, Peter is megérkezett...
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés