Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 28. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!

Meg is érkezett a Feltámadás újabb fejezete. Tovább folytatjuk a nagy kalandot, melyben ismét sok minden kiderül, különösen, hogy hőseink bízhatnak-e Evelynben. Na persze nem ez lesz az egyetlen téma, de a többiről nem rántom le a leplet.

Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást a fejezethez!

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


28. fejezet


TRIS


Caleb és én kimászunk a szekrényből, és szemben állunk Evelynnel. Ő csak néz ránk, a fejét furcsán félrebillenti.

- Te vagy az utolsó ember, akiben Tobias bízik, nem beszélve arról, hogy én sem bízom benned – suttogom.

A szőnyeget nézi, a karját összefonja a mellkasa előtt.

- Tudom, hogy nem bízol bennem, de ő most igen, és nekem csak ez számít.

A hangja lágy, őszinte, de hallottam már ilyennek.

Caleb összeráncolja a szemöldökét.

- Azt mondod, hogy segítesz nekünk?

Evelyn lassan bólint.

- Pontosan ezt mondom.

Halk torokhangon felnevetek.

- Persze, mert nem akartál megölni és tönkretenni a kapcsolatomat a fiaddal.

- Oké. Igazad van. Megtettem – mondja nyugodtan, tekintete az arcomat tanulmányozza. - … És még mindig nem kedvellek, és már nem tudom visszacsinálni, de… soha nem kellett volna Marcushoz mennem. Tudhattam volna, de nem tettem, és most minden teljesen kicsúszott az irányítás alól.

Összekulcsolom a kezem a mellkasom előtt, és járkálni kezdek a szobában.

Nem akarom, hogy segítsen.

Egyáltalán nem akarom, hogy itt legyen.

- Tris… - szólal meg Caleb, én pedig ráemelem a tekintetem. – Gondold meg. Az, akit most ismer és megbízik, jelen pillanatban Marcus, és Evelyn. Ha magunkkal visszük, sokkal könnyebb lehet a közelébe férkőzni.

- Hallgass a bátyádra, Beatrice.

- Ó, miért gondolják úgy az emberek, hogy így hívhatnak? TRIS vagyok.

Evelyn felsóhajt.

- Megmagyarázom. Nehéz azoknak, akik ismertek az Önfeláldozóknál, hogy a választott neveden szólítsanak.

Calebre nézek, ő pedig biccent.

- Ez igaz.

Csalódottan felsóhajtok, és lehunyom a szemem egy pillanatra. Mély levegőt veszek, aztán újra kinyitom.

Nem tudom letagadni a tényt, hogy lehet, hogy hasznunkra lehet, és tényleg ez az a pont, amikor bármit megtennék Tobiasért.

- Tényleg bízik benned?

Bólint.

- Marcus megetetett vele néhány nevetséges történetet a boldog és gondtalan gyermekkoráról…

- Úgy érted, amilyennek kellett volna lennie?

- Tris. – Caleb rendre utasít, és pedig nem tehetek róla, forgatom a szemem.

- Pontosan ez volt, amit akartál. – Vállat vonok. – Mi változott?

Egy pillanatig gondolkodik, aztán megrántja a vállát.

- Valójában semmi. Azt akartam, hogy Tobias magától bízzon bennem, nem azért, mert alig emlékszik rám.

Szeretném elhinni, hogy őszinte, de olyan sokáig gyűlöltem, hogy nem tudom, hogyan lennék képes rá.

- Most bízik bennem, de… tudja, hogy vannak dolgok, amiket nem mondtunk el neki. Tobias igazán okos. Évek óta próbáltam erről meggyőzni Marcust.

Figyelem egy ideig, hogy felfogjam.

Most először, azt hiszem, értem.

Ő egy nő, akinek egyetlen célja az életében, hogy anya legyen, de Marcus miatt elvesztette, és igazán soha nem kapja vissza, miattam.

Mert Tobias elutasította, és a szeretetet, amit tőle várt volna, kiváltotta az enyémmel.

Értem, hogy miért akar eltenni az útból, de ettől még nem kedvelem.

- Oké… - mondom halkan. – Rendben… segíthetsz.

Lassan bólint.

Kicsit Caleb felé fordulok.

- Utánad megyek a pincébe, amilyen gyorsan tudok. Menj és segíts Gabe-nek, amennyit tudsz jelen pillanatban.

Caleb bólint, de nem veszi le rólam a szemét.

- Tris, kérlek, légy óvatos.

Elmosolyodok.

- Mindig óvatos vagyok.

Még egyszer rám néz, aztán elindul.

Evelynhez fordulok.

- Az az igazság Evelyn, hogy soha nem akartam tőled őt elvenni. Osztozni akartam. – Néhány lépést teszek felé, így csak néhány centire vagyok az arcától. - … De átkozott legyek, ha hagyom, hogy bárki vagy bármi bántsa. Ha bármit megpróbálsz, a szüleim sírjára esküszöm, hogy gondolkodás nélkül lelőlek.

Nem szól egy szót sem, ahogy kisétálok az ajtón.

Néhány másodperc múlva hallom a lépteit mögöttem.

TOBIAS


- Tobias, Peter. Ez itt Uriah, ő fog segíteni nekünk a Tris Prior problémát megoldani.

Vállat vonok.

- Miért van szükség segítségre? Peterre sincs igazán szükségem – mondom ideges hangon.

- Ja, persze – szólal meg Peter a szoba sarkában.

- Komolyan – erősködöm. – Ha nekem kell megölnöm, akkor egyedül szeretném csinálni.

Marcus vigyorog.

- Csak szerintem az, hogy Uriah itt van, segít kicsit lerázni őt. Tudod, kapsz egy kis előnyt.

Felsóhajtok.

Uriah tekintete üres, mintha nem is igazán lenne itt, csak követi az utasításokat.

Peter beszélgetni kezd Marcusszal, én pedig azonnal kikapcsolok.

Tegnap találkoztam Peterrel, és azóta sem kedvelem.

Hajlok rá, hogy kirekesszem, mert nem érdekel, hogy mit mond.

- Tobias?

A nevem hallattán felkapom a fejem, és látom, hogy Marcus, Uriah és Peter engem bámul.

- Mi van?

- Peter és Uriah megkeresi, és hozzád viszi. Hol szeretnéd a műveletet végrehajtani?

Vállat vonok.

- Nem tudom. A tetőn, azt hiszem.

Marcus figyel egy ideig, a tekintete az enyémbe fúródik.

Egy fél másodpercig félek, hogy tudja, hogy láttam őt, de aztán megérinti a vállamat.

- Tobias, tudom, hogy most nem érted, de bízz bennem; később még meg fogod köszönni. Ő a legnagyobb gyengeséged.

Bólintok.

- Rendben – sóhajtok egy picit. – Azt hiszem, akkor most felmegyek – motyogom, aztán hátratolom a székem, és gondolkodás nélkül elhagyom a szobát.

Azért választottam a tetőt, mert elég magas, és nem tudom, hogy képes leszek-e lelőni őt.

Ha a tetőn leszünk, könnyebb lesz egyszerűen lelökni, vagy elérni, hogy leessen.

Kettesével veszem a lépcsőfokokat, és végül kinyitom a tetőre vezető ajtót.

Ez hihetetlenül idegesítő dolog, amikor nem emlékszel semmire, azon túl, hogy két napja mit ettél reggelire.

Az agyam üres, és csak azt csinálom, amit mondanak.

Amit az apám mond.

Csakhogy néhány dolog nem áll össze, és a zavar szinte kezelhetetlen.

Tudom, hogy mit akar tőlem.

Hogy öljem meg Tris Priort.

De hogy öljek meg valakit, akit alig ismerek?

Marcus szerint ismerem, de egyáltalán nem emlékszem rá, hogy ismerném.

Marcus ragaszkodik hozzá, hogy elítélendő dolgokat tett, de nem emlékszem semmire.

Arra sem emlékszem, hogy mikor van a születésnapom, vagy hogy mi a kedvenc színem, vagy hol nőttem fel.

Igazán még a saját nevemet sem tudom.

Marcus fél attól, hogy szemtől-szembe kerüljek Trisszel, ezt tudom, de nem tudom, hogy miért. Szerintem azt gondolja, hogy ha meglátom, valami megváltozik.

De szerintem nem igazán számít, mert már láttam őt, elbújva a szekrényben, és nem változott semmi.

Nem látszik veszélyesnek, vagy gyilkosnak.

Tudom, hogy szólnom kellene Peternek, hogy hozhatják, de én csak… nem akarom.

Olyan sok minden van Marcus sztorijában, ami nem tiszta.

Nem akarok rossz döntést hozni.

Nekidőlök a tető korlátjának, és lepillantok egy pillanatra.

Hirtelen hányinger tör rám.

Hátralépek néhány lépést.

Úgy tűnik, nem bírom a magasságot.

Nagyszerű.

- Tobias…

Megfordulok, és látom, hogy Evelyn áll a bejáratnál.

Kedvelem Evelynt, és jobban bízom benne, mint Marcusban, ám mégis van valami benne, de könnyebben hívom őt anyának, mint Marcust apának.

- Hé… neked nem kellene itt lenned. Tris valahol az épületben van, és Peter és Uriah éppen azon van, hogy felhozzák ide.

Bólint egy picit.

- Igen, tudom. Habár nem hiszem, hogy mostanában meg fogják találni.

Egy pillanatig bámulok rá, összeráncolva a szemöldököm.

- Miért nem?

Mielőtt válaszolhatna, a lány a szekrényből kidugja a fejét a tető bejáratán.

- Mert velem van – fejezi be végül Evelyn.

Az első dolog, ami feltűnik rajta, hogy milyen kicsi.

Félbe tudnám törni, ha nagyon akarnám.

Hogy lehet ez a lány olyan veszélyes?

Valami megmozdul bennem a látványától, amit nem tudok megmagyarázni, de olyan érzésem van, mintha a gyomrom fel akarna fordulni.

Annyira ismerős, és bár az agyam szélén motoszkál, nem tudok vele mit kezdeni.

- Tobias… - sóhajtja, én pedig hallom a szorongást a hangjában.

Nem úgy hangzik, mint aki engem – vagy bárki mást – meg akarna ölni.

A kezem az övemben levő fegyver felé indul, de Tris gyorsan megrázza a fejét.

- Ne, várj! – Felém nyújtja a kezét.- Úgy nézek ki, mintha bántani akarnálak?

A kezem megáll félúton.

- Tobias, bízol bennem, ha azt mondom, hogy te nem akarod bántani őt? – mondja Evelyn.

Elkapom a szemem Trisről, és Evelynre nézek.

Nem tudom.

Nem tudom, hogy bízhatok-e benne.

Marcus dührohamot kapna, ha tudná, hogy egyáltalán eszembe jutott az az ötlet, hogy Tris Prior nem a megtestesült gonosz.

- Tobias – erősködik Evelyn. – Sok dolog van, amit nem tudsz, és nincs időm megmagyarázni neked mindent most, de bíznod kell bennem, amikor azt mondom, hogy Tris a szövetségesed, és nem akarod megölni. Segítened kell neki.

- Tobias… - hallom Tris hangját. - Emlékezned kell valamire, bármire.

A tekintete könyörög, kétségbeesett.

Van valami… csak valahogy túl messze van ahhoz, hogy igazán felfogjam.

- Tudom, hogy nem bízol Marcusban – mondja Evelyn. – És jó okkal, ő nem az, akinek mondja magát, és ez sem egy nagyobb jó érdekében van.

Hiszek neki, nem feltétlenül azért, mert bízom benne, hanem mert tudtam, hogy minden, amit Marcus mondott, egy rakás szar volt az első naptól kezdve.

- Szükségünk van a segítségedre, kedvesem – mondja halkan. – Ki kell vinnünk téged és Trist innen.

Gyorsan megrázom a fejem.

- Az lehetetlen. Soha nem fogja megengedni.

Evelyn megrázza a fejét.

- Tudom, de meg kell próbálnunk.

Róla Trisre nézek, és a zavartság eluralkodik rajtam.

Fogalmam sincs, mi folyik itt, és jó lenne, ha valaki elmondaná az igazságot.

Tris kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de egy hangos szirénahang beléfojtja a szót.

Tris kétségbeesetten néz körül, és először az tűnik fel, hogy meg van rémülve.

És az is feltűnik, hogy nem igazán tetszik, hogy ő fél.

Szinte azonnal késztetést érzek, hogy megvédjem.

Tudom, hogy mit jelent a sziréna.

Riadó.

Tudják.

- Tudják, hogy itt vagy fenn – mondom halkan.

- Tessék?

- Tudják, hogy itt van, jönnek. – Megfogom a karját, kicsit erősebben, mint akartam, és a tető hátsó sarka felé húzom, elrejtve egy halom szemét mögé.

Csak akkor láthatják meg, ha tényleg keresik, de úgy tervezem, hogy elterelem őket.

- Maradj csendben, ha életben akarsz maradni.

Evelyn közelebb jön hozzám, ahogy a tetőajtó kivágódik, és Marcus érkezik, nyomában Peterrel, Uriah-val és három őrrel.

Bámul rám egy pillanatig.

- Hol van, Tobias?

Vállat vonok.

- Nem tudom, miről beszélsz. Hallottam a riadót, de nincs itt fent. Már kezdtem aggódni, mert Peternek és Uriah-nak túl sokáig tartott. Éppen menni akartam megkérdezni, hogy mi történt.

- Ja, persze, hazudik! – kiált fel Peter.

Marcus felemeli a kezét, hogy elhallgattassa.

- Nyugi, Peter. Tudom, mikor hazudik nekem a fiam. – Oldalra billenti a fejét, a tekintete az enyémbe kapcsolódik.

A tenyerem izzadni kezd a pillantása alatt, de nem hagyom, hogy az idegességem meglátsszon az arcomon.

Evelynre emeli a tekintetét.

- Mit csinálsz te itt?

Megrántja a vállát.

- Én… beszélni akartam a fiammal. Nem vettem észre, hogy ma akarod vele megöletni azt a lányt.

Hogy honnan van önbizalma, hogy így provokálja Marcust, soha nem fogom megtudni.

Kettőnkre néz.

- Most már elmehetsz – mondja Evelynnek.

Ez parancs, nem kérés.

Evelyn egy jelentőségteljes pillantást küld felém, aztán elindul az ajtó felé.

Marcus a három őrhöz fordul.

- Kutassák át az összes emeletet az épületben, amíg meg nem találják, és hozzák ide Tobiashoz.

Az őrök nem vesztegetik az időt, az ajtóhoz masíroznak.

Marcus elfordul, hogy kövesse őket, de Peter és Uriah hátra marad.

- Mi van? – mondom bosszúsan.

- Hazudsz. Tudom – mondja Peter, rosszindulattal a hangjában.

- Tényleg vitatkozni akarsz velem, Peter? Nem hiszem, hogy Marcusnak nagyon tetszene.

- Nem igazán akart téged, mielőtt elvette az emlékeidet.

Forgatom a szemem.

- Miről beszélsz egyáltalán? A féltékenység nem válik be, Peter.

- Jó volt, amíg én voltam a jobbkeze, tudod. Nem volt rád szüksége. Még most sincs.

- Nézd, megadom a lehetőséget, hogy elsétálj, mielőtt eltöröm az állkapcsod.

Peter forgatja a szemét, aztán megfordul és követi az őröket le a tetőről, Uriah pedig követi.

Várok egypár másodpercet, aztán visszamegyek a helyhez, ahol Trist hagytam.

A sarokban kuporog.

- Nem foglak megint megmenteni. El kell menned – mondom komolyan.

- Mit csinál Uriah Peterrel?

Bámulok rá egy ideig.

Miért foglalkozik most bárki mással? Ő van veszélyben.

- Mit számít? Hallottad, amit mondtam? Menned kell.

- Nos, nem megyek el nélküled – mondja, a karját összekulcsolva maga előtt.

- Ez hülyeség. Soha nem hagynák. El kell tűnnöd.

Újra megrázza a fejét.

- Nem. Semmiképpen. Nélküled nem.

- Nincs ki mind a négy kereked? Meg fogod magad öletni.

- Nem, nem fogom, és befejezhetnéd a szemétkedést. Tudom, hogy miért csinálod, ezen már keresztülmentünk egyszer, meg tudsz védeni és kedves lenni egyidőben, te is tudod.

Pislogok rá egy pillanatig.

Tényleg végigcsináltuk már ezelőtt?

- Nem érdekel, ha meghalok – bizonygatja -, egyszer már megtörtént, én érted aggódom.

- Miért? – mondom, a hangom nyersebben hangzik, mint akartam.

Ennek semmi értelme.

- Nem tudom – mondja, a hangján bosszúság hallatszik. – Talán, mert annyira megközelíthető és aranyos vagy.

Az agyam pörögni kezd a szavaitól.

Egy villanás egy sötétített szobáról, és Tris arcáról, élénken és izgatottan, tetőtől-talpig szürkébe öltözve.

- … mint egy halom vasszög… - motyogom magamban, Tris szeme pedig elkerekedik.

- Tessék? – kérdezi, az arca fénylik a kétségbeeséstől, amit nem értek.

- … Semmi.

- Emlékeztél valamire – mondja, kicsit összehúzva a szemét.

- Uriah az egyik barátod? – kérdezem, témát váltva.

Picit bólint.

- Igen, és azt hiszem, Marcus irányítja valahogy. Ki kell derítenünk, hogy mi történt Savannah-val.

Összeráncolom a szemöldököm.

- Egy másik barátod?

Bólint.

- Jézusom, hány embert hoztál magaddal?

Felsóhajt.

- Túl sokat, akik miatt aggódok. Tobias, figyelj…

A kezemhez nyúl, amitől elektromosság fut végig rajtam.

Bámulok rá egy pillanatig, aztán bevillan a kép, ahogy az ajka az enyémre tapad.

A kép végül elhalványul, de az ajkam még mindig bizsereg tőle.

- Mi a fene… - motyogom magamban, elhúzva tőle a kezemet.

Figyelem egy pillanatig, az agyam próbálja felismerni őt, de még mindig semmi.

- Ki vagy te? – kérdezem.

- Tris. Hiszen tudod.

Megrázom a fejem.

- Nem, úgy értem… - Szünetet tartok, mert nem igazán tudom, hogyan értem.

- Jól vagy? – kérdezi, és érzem, az őszinte törődését.

Figyel engem, a tekintetétől kényelmetlenül érzem magam.

- Jól vagyok – motyogom.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezi halkan, a tekintete alig találkozik az enyémmel.

Lassan bólintok.

- Az előbb… amikor láttál a szekrényben Calebbel… miért nem szóltál Peternek?

Halványan megvonom a vállam.

Nem tudom, miért védtem meg.

Nem tudok semmit erről a lányról.

Csak azt tudom, hogy nem akarom, hogy meghaljon.

- Nem tudom. Én csak… nem akarom, hogy meghalj.

Lassan bólint, aztán az ajka mosolyra húzódik.

- Az elegendő lesz.

Annyira ismerős, és az a mosoly… olyan érzés, mintha egész életemben erre vártam volna. Az agyam és a szívem szinte dalol a jelenlétében, de nem tudom, mit jelent ez.

- Kipróbálhatok valamit? – kérdezi, és bizonytalanul néz rám.

Idegesség fut végig rajtam, és nem tudom, miért érdekel, hogy ez a vékony, türelmetlen, irracionális lány mit gondol rólam, mégis így van.

Nagyon érdekel.

Bólintok a kérésére.

Tesz felém néhány lépést, és mielőtt bármit tehetnék, az ajkai, a csodás, puha, tökéletes ajkai találkoznak az enyémmel.






6 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon cukii volt. Nem igazán szeretem a Tris Tobias párost de ez még nekem is tetszett. Tris felől még mindig kicsit túl nyálas de Tobias miatt kibírom. Még most se értem, hogy miért lett az előző feltámadás 1-ben ő a gonosz de mindegy. Petert nem tudom hova tenni most akkor őt irányítják vagy nem. Ááááá túl meleg van most ehhez.
    Köszi a fordítást!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem igazán értem, hogy Tris-Tobias páros hogyan nem tetszhet valakinek, de hát ízlések és pofonok.
      Azért örülök, hogy tetszett a rész.
      Peter szerintem elég gonosz ahhoz alapból, hogy ne kelljen irányítani (memóriatörlés ide vagy oda)
      Szívesen, és köszi, hogy írtál!

      Törlés
  2. Nagyon tetszett, kÍváncsi leszek a folytatása, És nagyon várom! Imádok mindent ami egy kicsit is Beavatott!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és köszi, hogy írtál!!!

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Igen, az nagyon-nagyon cuki volt... (szerintem minden az, ami FourTris :D)

      Törlés