Fanfic fordítás: Egy döntés - 4. fejezet

Szeretjük a péntekeket, igaz? És itt is van az Egy döntés 4. fejezete!
Kezd egyre izgalmasabb és egyre merészebb lenni ez a levelezés, ahogy azt ebben a részben tapasztalni fogjátok. Viszont a rész végen Tris sokkoló hírt kap. Vajon meddig tarthat ez az egész program?

Az eredeti sztorit ITT találjátok meg! Jó olvasást!

4. fejezet

NÉGYES

Kedves Négyes!

Ez nagyon jó hír. Úgy érzem, most így juthatunk is valahová.

Kissé meglepett, hogy Őszintének gondoltál. Vagy Műveltnek vagy Bátornak. Igazából egyikhez sem állok közel. Önfeláldozó vagyok, ami az első tippem volt rád vonatkozóan, amit a Barátságos követett. De valami azt súgja, épp oly távol állok a valóságtól, ahogy te.

Az élet az Önfeláldozóknál, nos, nehéz. Nem fizikai értelemben. Mentálisan, sokat kivesz az emberből. Megértem az önzetlenséget, talán jobban mint mások, de néha csak tenni akarok valamit magamért. Ez annyira rossz lenne?

Egy kissé rémült vagyok, mit fog mondani az alkalmassági vizsga; nem csak azért, hogy a maradás mellett érvel, hanem hogy szerinte el kell hagynom a csoportomat. Lehetséges, hogy mindkettőt egyformán szeretném? Te is így őrlődtél? Mivel csoportot váltottál, bizonyára igen. Nehéz elmenni? Megbántad?

Meg kell mondjam, meglepett, hogy tizennyolc vagy. Nem tudom miért, de abban voltam, hogy aki részt vesz ebben, az idősebb. Én tizenhat lettem pár hete. Mi nem ünnepeljük a születésnapokat az Önfeláldozók között. Habár én mindig is szerettem volna, jó oknak tűnik az ünneplésre.

Annyi minden egyéb jár a fejemben, de meghagyom őket legközelebbre. Köszönöm, tudod, hogy miattam szabályt szegtél. Ó, és rájöttem, hogy még eddig nem mondtam, de lány vagyok, abban az esetben, ha ezen gondolkodnál.

Üdvözlettel:

Hatos


Önfeláldozó? Még mindig ennyire meg lehet mondani? Felsóhajtok. Ez a lány nagyon jó megfigyelő. És a tény, hogy igazából egy Önfeláldozó, megtorpanásra késztet. Ha túl sok mindent osztok meg magamról, nagy esély van rá, hogy kitalálja, ki vagyok. Nem akartam visszafogni magam, de most úgy érzem, muszáj. Nem magam miatt; én el tudom fogadni a következményeket. De ha mások rájönnek, és megtudják, hogy megszegi a szabályokat, mindennek tetejében velem? Nem vagyok benne biztos, mit tennének vele. Azt tudom, hogy nem bírnám elviselni, ha én lennék az oka.


Hatos,

Önfeláldozó vagy Barátságos? Érdekes… Az a helyzet, hogy tévedsz. Bátor vagyok. Ha egy valamit megtanított nekem ez a program a rövid leveleinkből az az, hogy a személyiséget nem mindig a csoport diktálja.

Nem fogok hazudni neked. Rettegtem a választásom napján, több okból kifolyólag is. Az alkalmassági vizsgám azt az eredményt hozta, amit vártam, de mégis úgy éreztem, ahogy te. Még néha most is. Nem bántam meg a döntésemet, legalábbis nem a hétköznapi értelemben. A Bátrak lehetővé tették, hogy valaki újjá váljak, és ezért hálás vagyok. De az ok, amiért a Bátrak mellett döntöttem, meglehetősen bonyolult, és néha azt gondolom, talán nem volt a legjobb indok. Az eredi csoportomban is lehettem volna ez a személy, aki most vagyok, csak több munka kellett volna hozzá.

Figyelj rám, Hatos. Mondhatja azt a teszted, hogy Önfeláldozó vagy Barátságos vagy Bátor vagy, nem számít. Azt kell tenned, amit helyesnek érzel, és csak te tudhatod, mi a helyes. Nem ismerlek személyesen, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel. Nem akarom, hogy te, vagy igazából akárki más visszanézzen az életére, vagy a döntéseire, amiket meghozott, és bármit megbánjon.

Sosem szerettem azt, hogy az Önfeláldozók nem veszik figyelembe a születésnapokat. Az az egyetlen nap az évben, amikor ünnepelni kéne, látni, hogy ha nem születtél volna akkor meg, nem tehetnéd meg az összes önzetlen cselekedetedet.

Ha a szíved végül a Bátrakhoz húz, megígérem, személyesen adok neked egy leghatalmasabb szeletet a Bátrak csokitortájából, amit csak valaha bárki látott a következő szülinapodra. És bízz bennem, az a valaha volt legszuperebb dolog. Pedig csak egy étel.

Jóéjt, Hatos. És ne idegeskedj túlzottan. Csak az életed hátralévő részéről van szó.

Négyes


Ahogy lezárom a borítékot, egy gondolat fészkeli be magát a fejembe. Alacsony, világos bőr, szőke haj, szürkéskék szemek. Dacos pillantás. Nem. Az nem lehet…



BEATRICE


Bátor? Vagyis van értelme, hiszen szabályokat szeg meg meg minden, de hogy Bátor?

Lesimítom a hajam és a ruhám, mintha rendezetlenné váltak volna a felismeréstől, majd újra átolvasom a levelet. Az óriási szelet Bátrak csokitortjának említése után – akármi legyen is az – nem tesz több utalást az eredeti csoportjára. Vagy komolyan veszi az egész csoport a család előtt dolgot, vagy nem akarja, hogy tudjam. Az utóbbira fogadnék.

Amilyen törődő, hiszen nem így képzeltem el a Bátrak egy tagját, így nem gondolom, hogy az eredeti elgondolásom a Barátságosak és az Önfeláldozók felé nagy baklövés lett volna. De ha szándékosan nem tett említést róla, akkor nem kíváncsiskodom. Nem akarom elrontani ezt, nos bármi is legyen ez.


Kedves Négyes!

Mikor igazad van, akkor igazad van. Remélném, hogy mások is erre a következtetésre jutnak, habár amennyire ragaszkodnak a szabályokhoz, nem fognak. Muszáj kimondanom, mialatt még mindig ideges vagyok, az észrevételeid sokat segítettek, és nem hiszem, hogy valaha is ezt viszonozni tudnám bárhogy is neked. Kivéve, ha a Bátrakat választom, ami megeshet. De figyelmeztetlek, akkor viszem magammal a legutóbbi leveledet, bekereteztetem, és kiakasztom a faladra. Jössz nekem egy tortával.

Viszont meg kell kérdeznem; mi olyan különleges benne? Láttam már tortát korábban, de még sosem kóstoltam. Elég egyértelmű. Tényleg olyan jó? A Bátrak tortája különbözik a hagyományos tortáktól? Lehetséges, hogy a válaszodtól függően az étel befolyásolhatja a választásomat!

Szóval Bátor? Meg kel mondjam, meglepődtem. Korábban is az új csoportváltókkal dolgoztál, vagy ez lesz az első éved? Elég izgalmasnak tűnik. Az Önfeláldozók beavatása elég unalmas. Csak egy halom közösségi munka. Szóval igazából ugyanaz, mint bármelyik másik napon. Úgy hallottam, az Őszintéké a legnehezebb, igazságszérum hatása alatt lenni. A teljes őszinteség ötlete szép, de néha vannak titkok, amiket meg akarsz tartani, tudod? Ez ostoba kérdés. Tudom, hogy tudod, és most magamon nevetek.

Milyen munkák vannak a Bátraknál? Az Önfeláldozók közt leginkább csak tanácstag lehet az ember, vagy valamilyen szinten a csoportnélküliekkel foglalkozhat. Elosztás, szállítás, szervezés. Nem valami nagy a választék. Úgy képzelem, minden más csoportban tengernyi választási lehetőség van.

Kívántad már valaha, hogy a dolgok mások legyenek, Négyes? Hogy nem kéne egyáltalán azon aggódni, hogy meghozz egy döntést? Jó lenne ismerni az otthonunkat anélkül, hogy egy pillanatig is aggódnunk kéne azon, hogy életünk hátralévő részéről döntenünk kéne. Úgy vélem, az élet úgy sokkal egyszerűbb volna.

Még egyszer köszönöm. Alig várom a leveleidet. Néha úgy érzem, ezek az egyetlen dolgok, amik helyesnek tűnnek az életemben.

Üdvözlettel:

Hatos


Még egyszer végigfuttatom a kezem a borítékon, megbizonyosodva róla, hogy szorosan lezártam, mielőtt a mappámba helyezem. Még mindig nem bírom felfogni. Szerencsém volt, és megkaptam pontosan azt, amire vágytam. Ez egy valós betekintés a választás utáni életbe.

Elmerengek mindazon, amit a Bátrakról tanultam. Mindig azt mondták nekünk, hogy milyen hangosak, nemtörődömök, meggondolatlanok és veszélyesek. De nem Négyes, ki van zárva, hogy ő ilyen legyen. Úgy képzelem, hogy az élet egy olyan helyen, mint a Bátrak, meglehetősen kínos és magányos lehet, ha nincs még egy olyan ember, akihez kötődni tudsz. Elég nehéz itt is, pedig mi vagyunk a legelfogadóbb csoport.

Nem törődöm a házi feladattal, helyette a Bátrakon gondolkodom, akiket eddig láttam. A gyerekeket leszámítva a suliban, a csoportjaink nem igazán lépnek egymással kapcsolatban. A gyerekek természetesen lármásak és hangoskodóak, de az Őszinték is ilyenek, így ez nem igazán jelent semmit. Kétszer fordult elő, hogy Bátor őrök járőröztek a csoportnélkülieknél, mialatt ételt vittem nekik. Mind a két alkalommal úgy tűnt, hogy kimentek, elvégezték a dolgukat, és mentek is. Esély sem kínálkozott a megfigyelésükre.

A gondolataim a fiú felé kalandoznak, akit pár napja láttam kicserélni a kamerát. A szeme olyan kék volt, láttam bennük valamit abban a rövid pillanatban: valamit, amitől a gyomromat pillangók töltötték ki. Eláraszt az emlék. Ő az egyetlen Bátor tag, akit láttam eddig, és se nem járőr, se nem diák. A szívem felgyorsul, ahogy a felismerés képen vág. Kábultan nyitom ki a mappámat, és kiveszem a leveleket. Megrázom a kezeimet, és újra elolvasom őket, ezúttal lassan, odafigyelve az elszórt információkra.

Magas, barna bőr, sötét haj, biztonsági kamerák. Nyelni próbálok, de a szám teljesen kiszáradt. Ez nem lehetséges, ugye?

***

Mohón várom, hogy elkezdődjön a mai óra. Akkor is, ha nem olvashatom a levelemet az iskola végéig, már csak az, hogy nálam van, energiával tölt fel. Mrs. Bradford belép, és az arckifejezésén látom, hogy valami gond van.

- Kérem, mindenki figyeljen ide. Sajnálattal kell közölnöm, hogy néhány rövid hét után az Integrációs Levelezési Beavatást leállították. Mivel több vezetőt is köteleztek a részvételre, hamar rájöttek, hogy nem egy jó ötlet a sok szabállyal és korlátozással, amiket érvénybe helyeztek, nehéz volt elérni azt a célt, amit kitűztek.

Nem. Ez nem történhet meg. Igyekszem a lehető legkifejezéstelenebb arcot vágni, és sebtében körbesandítok a teremben. Mindenki megkönnyebbültnek tűnik. Hogy is reménykedhettem korábban?

Most először kívánom azt, hogy eláruljanak a gondolataim.

Következő fejezet >>