Fanfic fordítás: Az a három szó - 3. fejezet


Meg is érkezett az Az a három szó 3. fejezete. Kiderül sok minden ebből a részből: Tobias kezdeti helyzetéről a Bátraknál, a kistestvéréről, valamint Evelynről is. Nem kell ismételten unatkozni.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



3. fejezet



MAX



A lányunk ma lett kétéves. El sem hiszem, hogy Charlie már kétéves. A teljes neve Charlotte, de Tobias és én mindig Charlie-nak hívtuk, Evelyn tiltakozása ellenére. De nem igazán számít, hogy Evelynnek mi tetszik. Azt se tudom, hogy hol van ebben a pillanatban. Egyre kevesebb és kevesebb időt tölt velünk. Ami jó nekem, boldogabb vagyok, ha csak én vagyok Tobiasszal és Charlieval.

Hallom, hogy nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó, és a két gyerek szólít:

- Apa! – kiáltják kórusban.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Tobias először hívott apának. Olyan büszke voltam. Tobias akkor még magántanuló volt. Habár akkoriban nehéz volt megtalálni a lakásban. Órákra el tudott kóborolni, soha nem tudtuk, hova ment, és még mindig csinál ilyeneket. A Bátrak központja olyan nagy, és olyan sok hely van, ahol el lehet bújni. Figyeltem a beavatottak utolsó csoportját a beavatás harmadik fázisában. Figyeltem, hogyan mennek keresztül a félelemutazásukon. Sok ember volt ott, és senki nem vette észre a sarokban ülő kisfiút.

Amikor a beavatottak végeztek, odamentem Tobiashoz, és megkérdeztem, mit csinál.

- Csak látni akartam, mit csinálnak – mondta. Tudom, hogy nem szereti a tömeget, és gyakran elfut és elrejtőzik, ha sok ember van körülötte, így nem akartam nagy ügyet csinálni belőle.

Elmagyaráztam neki, hogy működik a félelemutazás, és hogyan képzem a beavatottakat, hogy szembenézzenek a félelmeikkel. Állt ott, magába szívva az információt, aztán megszólalt:

- Nekem csak négy félelmem van.

- Tényleg? Biztos vagy benne? – kérdeztem. Bólintott, én pedig azt mondtam: - Nos, ebben az esetben te fogod tartani a Bátrak rekordját.

- Igen, csak négy van – mondta. Ragaszkodott hozzá, hogy csak négy.

- Ebben az esetben mostantól Négyesnek foglak hívni – mondtam.

Felnézett rám, és megkérdezte:

- Ez azt jelenti, hogy hívhatlak Apának?

Letérdeltem mellé, hogy szemtől-szembe legyünk.

- Természetesen hívhatsz Apának. – Szerintem életemben akkor volt a legnagyobb mosoly az arcomon. Tobias a nyakam köré fonta a karját, és megszólalt:

- Akkor hívhatsz Négyesnek.

Attól a naptól kezdve én és mindenki más is, az anyján kívül, Négyesnek szólította, ő pedig engem Apának.

Charlie futva jön fel és a karomba ugrik.

- Boldog születésnapot, Charlie – mondom, megölelem a lányomat, és megpuszilom az arcát.

- Hol van Anya? – kérdezi Négyes.

- Fogalmam sincs – válaszolom.

- Itt lesz a buliban? – kérdezi Charlie.

- Biztosan itt lesz, kicsim.

Leteszem Charlie-t a földre, ő pedig fut, és felugrik a kanapéra a bátyja mellé. Négyes nagyon szereti a kishúgát. Tényleg áldás, hogy habár nagy köztük a korkülönbség, nagyon jól kijönnek egymással. Charlie imádja a bátyját, ő pedig elkényezteti.

Négyes nagy utat tett meg, mióta megérkezett a Bátrakhoz. Még mindig vannak visszatérő rémálmai a Marcusszal való életről, de már nem sikoltozik az éjszaka közepén. Barátokat szerzett. Négyes és Zeke elválaszthatatlanok. Uriah mindig ott van körülöttük, ami néha elég vicces tud lenni. Különösen, amikor valami rosszat csinálnak, és utána próbálják Uriah-ra kenni. Vagy ráveszik, hogy tegyen meg valamit először, amivel bajba kerülnek. Shauna is állandóan velük lóg, ő egykorú Négyessel és Zeke-kel. Biztos vagyok benne, hogy odavan Zeke-ért, de ő nem tud róla. Uriah barátai, Marlene és Lynn is gyakran látható velük. Jó kis gyerekcsapat, és jó látni Négyest a hasonló korúakkal.

Gyakran begubózik, de a barátai elfogadják, és békén hagyják, ha arra van szüksége. Tudom, hogy talált egy helyet a Szakadék mellett, ahova jár. Órákig ott tud ülni. Beszéltem erről Simonnal; azt mondta, szerinte ez jó neki. Négyes csak néhányszor ment el Simonhoz, nem akar a múltban történtekről beszélni. Egyetértettünk, hogy elvetjük a terápia ötletét, de megígértettem Négyessel, hogy segítséget kér, ha kell. Vannak barátai, jól teljesít az iskolában és az esetek többségében boldognak tűnik, úgyhogy ráhagytuk. A rémálmokon és a hátán levő sebhelyeken kívül senki nem mondaná meg, hogy min ment keresztül.


***


Hosszú napunk volt. Tizenöt, a lakásban futkosó kétéves gyerek nagyon fárasztó tud lenni. Evelyn a zsúr felénél került elő. Nem hiszem el, hogy nem volt itt a lányunk zsúrjának felén. Négyes felvitte Charlie-t az emeletre, hogy lefektesse. Nem hiszem, hogy ma este meg tudnám tenni.

- Hol voltál, Evelyn? A rohadt életbe, a lányunk születésnapja volt – mondom. Tényleg mérges vagyok rá.

- Itt voltam, Max. Csak néhány percet késtem – mondja.

- Ez most komoly, hol voltál? Nem dolgozol, hogy ott kellett volna lenned; annyi a dolgod, hogy jó anya legyél. És amint látjuk, ebben is kudarcot vallottál – mondom. Hallom a dühöt a hangomban. Ettől még mérgesebb leszek, mert megígértem, hogy soha nem fogom felemelni a hangom ebben a lakásban. Evelyn és Négyes kapott már abból eleget életében.

- Ez nem működik, Max. Nem vagyok boldog – mondja nekem.

- Tessék? – kérdezem. Csak arra tudok gondolni, hogy elhagy, és elviszi a gyerekeket. Nem veszíthetem el a gyerekeimet.

- Nem tudom ezt tovább csinálni. Elmegyek – mondja.

Látom, hogy Négyes a lépcső tetején ül. Látom a félelmet a szemében. Nem fogom engedni, hogy elvigye őt vagy Charlie-t.

- Nem viheted el a gyerekeket, Evelyn, nem fogom hagyni. – Meglepődöm a saját magamon. Még csak nem is kérem, hogy maradjon.

- Nem fogom. A tieid lehetnek, téged úgyis jobban szeretnek, mint engem – mondja. Kifejezéstelen a hangja és a tekintete. Üresnek látszik.

- Hova fogsz menni? – kérdezem. A gyerekeknek végülis tudniuk kell, hogy hol van az anyjuk.

- Találkoztam valakivel. Ő csoportnélküli, vele fogok élni.

- Ha elmész, nem fogom hagyni, hogy lásd a gyerekeket. Nem azt érdemlik, hogy az anyjukat csoportnélküliként lássák.

- Amit csak akarsz, Max. Nem fogok vitatkozni erről. Tudom, hogy veled jobb nekik – mondja.

Ekkor Négyes lesétál a lépcsőn; látom a könnyeket a szemében. Az anyjához lép, és megszólal:

- Gyűlöllek, soha többé nem akarlak látni. – Ellép az anyjától, és elindul a hálószobája felé. Amikor odaér, bemegy, és bevágja az ajtót.

- Azt hiszem, menned kellene, Evelyn. Vigyél el, amit akarsz, de a kulcsodat hagyd itt. Nem akarom, hogy visszagyere – mondom, és elsétálok. Látnom kell, hogy hogy van a fiam.


***


Óvatosan kopogok Négyes ajtaján, aztán belépek a szobába. Tudom, hogy nem lát szívesen most itt. De beszélnünk kell arról, ami történt. Nem akarom, hogy ez éket verjen közénk.

- Tobias.

- Max – mondja. Tudja, hogy utálom, ha Maxnek szólít. Nem történik meg gyakran, általában akkor, ha Tobiasnak szólítom. Mély sebet ejtett minden, ami az anyjával történt.

- Ne hívj így, tudod, hogy utálom – mondom.

- Akkor nem hívj Tobiasnak, tudod, hogy én még jobban utálom – mondja. Nevetek, ő pedig arccal lefelé fekszik a párnán. Biztos, hogy ha látnám az arcát, akkor azt látnám, hogy a fogát csikorgatta, amikor Tobiasnak szólítottam.

Felém fordítja a fejét, rám néz és megszólal: – Sajnálom.

- Mit? Neked nem kell sajnálnod semmit – mondom.

- Rajtad ragadtam – mondja.

Kitárom a karom, és azt mondom:

- Gyere ide. – Felkel, és megölel. Nem hiszem, hogy többet akarnék annál, mint tudni, hogy ez a fiú itt akar lenni ebben a pillanatban.

- Lehet, hogy rajtam ragadtál, de ezt akarom. Nem számít semmi, te a fiam vagy, és szeretlek. Szeretlek téged és Charlie-t. Te vagy a mindenem, és nem gondolj mást.

- Akkor is napokra eltűnt, amikor Marcusszal éltünk. Annyira dühös volt emiatt – mondja. Soha nem beszélt Marcusról, vagy arról, amikor vele élt. Soha nem jutott eszembe, hogy napokra magára szokta hagyni Négyest, amikor meglátogatott engem. Soha nem mondott róla semmit. Azt sem tudtam, hogy verni szokta Négyest, amíg aznap be nem sétáltam, és láttam őket félholtan.

- Akkor én mondhatnám neked, hogy sajnálom. Mert velem volt, amikor nem volt otthon – mondom. Remélem, nem fog utálni ezért.

- Ez nem a te hibád, Apa. Ő mindig magára gondolt először, nem rám. És most ugyanezt teszi Charlie-val.

- Megoldjuk, Négyes. Mi hárman is lehetünk egy család. – Lefekszünk az ágyra, nem mondunk semmit. Hallom, hogy Evelyn becsukja a bejárati ajtót. Én pedig maradok, amíg tudom, hogy Négyes végre elaludt.



EVELYN


Figyelem, ahogy Max átmegy a folyosón Tobias felé. Szerencsére nem kellett beismernem, hogy valaki mástól vagyok terhes. Nem hiszem, hogy a terhesség jó dolog. De nem maradhatok itt. Ha a baba megszületik, tudom, hogy Max rájönne, hogy nem az övé. Tudom, hogy nem vagyok nagyon jó anya. Talán, ha idősebbek lesznek, még ott lehetek nekik.

Futkosni a sok kétéves után maga volt a pokol. Szívesebben viseltem volna Marcus ütéseit. Milyen szülő lett belőlem? Olyan, aki összepakol, és kisétál.

Örülök, hogy vége; akkor sem tudtam volna tovább itt maradni, ha nem lennék terhes. Az a három hét, amíg a kórházban ültem Tobiasszal, miután Marcus megvert minket, tiszta kínzás volt. Az egyetlen dolog, amiért kibírtam, hogy tudtam, ez jó színben tüntet fel Max előtt. De nem bujkálhatok tovább. Végre szabad vagyok. Nem sok mindent kell összecsomagolnom, Ez a jó abban, ha csoportnélküli vagy. Összeszedek néhány ruhadarabot, és kisétálok az ajtón.

Remélem, egy nap Tobias megbocsát nekem. De nem hiszem, hogy sokat számít, ha mégsem.






4 megjegyzés:

  1. Evelynt feltudnám pofozni. Hogy lehet egy anyuke ennyire bunkó? Még mindig furcsa nekem, hogy Maxot apának szólítja. Tobias testvére biztos nagyon cuki. Köszönjük szépen Márti!

    VálaszTörlés
  2. Nekem Evelynnel kapcsolatban nem a pofozás jutott eszembe. Minimum egy hajtépés. Milyen anya az ilyen???
    Max-et nagyon bírom ebben a ficiben, bár tényleg fura egy kicsit a Apa megszólítás. De majd megszokjuk.
    Charlie szerintem is cuki lehet. Nekem mindig a Disney-s Charlie jut róla eszembe, ő is hasonlóan cuki volt. :)
    Szívesen, és köszönöm, hogy írtál. Puszi

    VálaszTörlés
  3. Pedig már volt egy halvány remény arra, hogy Evelyn ebben a ficiben normális lesz. Tudtam, hogy nincs minden rendben a fejében, na de ennyire? Fú, most nagyon kiakadtam rá.
    És ennek a nőnek lesz még egy gyereke? Minek? Nem hiszem, hogy egy kicsit is jobban fog törődni vele.
    Főleg az utolsó mondatán akadtam ki nagyon.
    Amúgy mikor olvastam, hogy Charlie, nekem is egyből a Disney-s kislány ugrott be.
    Köszi, Márti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evelyn nem normális, ezen semmi sem változtat. Úgy látszik, az írónak sem szimpi...
      Nagyon kiakasztó tud lenni, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy eltűnik a fia életéből.
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés