Végre itt a szerda, és meg is hoztuk ennek a történetnek is az újabb fejezetét! Igaz, kicsit rövid fejezet lesz, de annyi szempontból is érdekes. Még nem egy ilyen rész lesz, csak még több izgalommal, úgyhogy remélem szeretni fogjátok.
Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
4. fejezet
NÉGYES
Anya hat hónapja ment el. Azt hittem, hiányozni fog, de mégsem. Néha igen. Nem akarom, hogy hiányozzon, de néha nehéz. Akkor a legnehezebb, amikor látom, hogy Charlie milyen szomorú. És akkor is nehéz, amikor látom, hogy apa milyen szomorú. Nem gyakran történik meg, és az utóbbi pár hétben sokkal boldogabbnak látszik. Láttam ebédelni egy igazán szép hölggyel, és tényleg boldognak látszott, csak remélni tudom, hogy nem fogja elvenni őt tőlem és Charlie-tól. Féltem, amikor anya elment, hogy apa elküld, hogy éljek Marcusszal, de megígérte, hogy soha nem fogja megtenni. Azt mondta:
- Négyes, szeretlek. A fiam vagy, és mindig itt leszek neked. – Ez volt a legjobb hír. Ő a legjobb apa. Zeke-nek és Uriah-nak nincs apja, de nagyszerű anyjuk van, így én most ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, csak fordítva.
Utálok anyára gondolni; dühös és szomorú leszek egyszerre. Gyűlölöm, mert elment, és nem tudom, mi rosszat tettem, hogy elhagyott. Nem mintha csoportnélküli akarnék lenni, de nem értem, miért tette ezt velem, velünk. Összezavarodok, ha rá gondolok. Ő az anyám, és szeretem. De aztán arra gondolok, hogy gyűlölöm, mert elment. De aztán megint szeretem, mert nem lenne Max az apám, ha ő nem lett volna. Aztán megint gyűlölöm, mert Charlie zaklatott és sír érte, ezt pedig szomorúvá tesz. Aztán arra gondolok, hogy mennyire szeretem a Bátrakat, és megint szeretem, mert nem élhetnék itt, ha ő nem lett volna. Szóval inkább próbálok nem gondolni rá, mert teljesen összezavarodok. Apa azt mondta, ha idősebb leszek, jobban megértem majd. De szeretek tizenegy éves lenni, úgyhogy nem akarok idősebb lenni, de összezavarodott sem akarok lenni. Ettől csak még jobban összezavarodok. Gyakran ücsörgök a rejtekhelyemen a szakadék közelében, amikor így érzek. Szeretem hallgatni a vizet, és senki sem zavar. És Charlie-tól is kicsit nyugtom van.
Charlie még mindig sír utána néha. Olyankor mindig elszomorodok. Szeretem, hogy ő a húgom, de néha olyan hangos, én pedig szeretem a csendet. Most, hogy anya nincs itthon, bölcsődébe jár, amikor apa dolgozik. Szeret bölcsődébe járni, és ez azt jelenti, hogy amikor hazaérek az iskolából, tudok lógni Zeke-kel. Apa vett fel egy házvezetőnőt, ami tényleg jó. Azt jelenti, hogy nem nekem kell főzni és takarítani, mint Marcusszal. Ha anya nem volt otthon, ami gyakran megtörtént, akkor nekem kellett Marcusnak vacsorát főzni, és kitakarítani a lakást. Beleborzongok az emlékbe, mert soha nem csináltam jól, és mindig megvert utána. Ha anya hazajött, akkor elengedett, ha nem, akkor bezárt az emeleti szekrénybe.
Apa úgy tűnik, nem bánja, hogy anya elment, legalábbis legtöbbször. Boldogabbnak látszik, bár ő mindig boldog, ha Charlie és én vele vagyunk. Kivéve, amikor bajba kerülök valamiért, amit Zeke-kel együtt csinálunk. Ez sokszor megtörténik. Nem akarunk rosszat tenni, mégis megtörténik. Mint múlt héten. Találtunk egy régi, Kígyók és létrák nevű társasjátékot. Zeke és én úgy döntöttünk, hogy csinálunk belőle saját változatot. A Kígyók és létrák tábla fantasztikusan nézne ki a mászófalon a Kútban. Elvettünk néhány fekete festéksprayt apa raktárából, megvártuk, amíg mindenki lefeküdt, aztán lementünk a Kútba, és számokat, kígyókat és létrákat festettünk a falra. Tök jól nézett ki. Hanának, Zeke anyukájának volt egy kocka alakú puffja, amire a lábát szokta feltenni, amikor a kanapén ül. Zeke kölcsönvette, számokat festettünk rá, így tudtuk kockaként használni. Volt egy személy minden játékban, aki dobott a kockával, így amikor a játék tetején voltunk, láthattuk, hogy milyen számot dobott.
Minden Bátor gyerek úgy gondolta, hogy fantasztikus a játék, de a felnőttek nem voltak boldogok. Nem hiszik, hogy tudunk játszani a játékunkkal; a sziklafalat maguknak akarják. Nem igazán értem, miért kerültem bajba. Ez fantasztikus és vicces módja a Kígyók és létrák játéknak. Szerencsére apa megtanította, hogy hogyan ne féljek a magasságtól falmászás közben. Emlékeztetett, hogy hám van rajtam, és megmutatta, hogy ha nem nézek le, akkor nem fogok félni. Csak nem nézhetek le, amikor dobnak nekem a kockával. Egyébként tudom, hogy kiakadnék.
És annak ellenére, hogy bajba kerültem, továbbra is játszhatjuk a játékot. Apa csinált egy időbeosztást, így iskola után van egy óránk, amikor játszhatunk, és ugyanígy hétvégén délelőtt tíz előtt is. A Bátrak általában nem kelnek fel korán hétvégén, mert későig buliznak. De meg kellett ígérnünk, hogy megosztjuk a játékot más gyerekekkel is. Ha nem, akkor apa azt mondta, hogy át fogja festeni, és akkor vége. Szóval nem igazán volt választásunk, de ettől jófejek lettünk, úgyhogy belementünk. Vagyis leginkább Zeke; ő azt akarja, hogy mindenki jófejnek tartsa. Engem nem igazán érdekel, hogy jófejnek tartanak-e. Próbálok nem figyelni rá; nem szeretek.
- Négyes, szeretlek. A fiam vagy, és mindig itt leszek neked. – Ez volt a legjobb hír. Ő a legjobb apa. Zeke-nek és Uriah-nak nincs apja, de nagyszerű anyjuk van, így én most ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, csak fordítva.
Utálok anyára gondolni; dühös és szomorú leszek egyszerre. Gyűlölöm, mert elment, és nem tudom, mi rosszat tettem, hogy elhagyott. Nem mintha csoportnélküli akarnék lenni, de nem értem, miért tette ezt velem, velünk. Összezavarodok, ha rá gondolok. Ő az anyám, és szeretem. De aztán arra gondolok, hogy gyűlölöm, mert elment. De aztán megint szeretem, mert nem lenne Max az apám, ha ő nem lett volna. Aztán megint gyűlölöm, mert Charlie zaklatott és sír érte, ezt pedig szomorúvá tesz. Aztán arra gondolok, hogy mennyire szeretem a Bátrakat, és megint szeretem, mert nem élhetnék itt, ha ő nem lett volna. Szóval inkább próbálok nem gondolni rá, mert teljesen összezavarodok. Apa azt mondta, ha idősebb leszek, jobban megértem majd. De szeretek tizenegy éves lenni, úgyhogy nem akarok idősebb lenni, de összezavarodott sem akarok lenni. Ettől csak még jobban összezavarodok. Gyakran ücsörgök a rejtekhelyemen a szakadék közelében, amikor így érzek. Szeretem hallgatni a vizet, és senki sem zavar. És Charlie-tól is kicsit nyugtom van.
Charlie még mindig sír utána néha. Olyankor mindig elszomorodok. Szeretem, hogy ő a húgom, de néha olyan hangos, én pedig szeretem a csendet. Most, hogy anya nincs itthon, bölcsődébe jár, amikor apa dolgozik. Szeret bölcsődébe járni, és ez azt jelenti, hogy amikor hazaérek az iskolából, tudok lógni Zeke-kel. Apa vett fel egy házvezetőnőt, ami tényleg jó. Azt jelenti, hogy nem nekem kell főzni és takarítani, mint Marcusszal. Ha anya nem volt otthon, ami gyakran megtörtént, akkor nekem kellett Marcusnak vacsorát főzni, és kitakarítani a lakást. Beleborzongok az emlékbe, mert soha nem csináltam jól, és mindig megvert utána. Ha anya hazajött, akkor elengedett, ha nem, akkor bezárt az emeleti szekrénybe.
Apa úgy tűnik, nem bánja, hogy anya elment, legalábbis legtöbbször. Boldogabbnak látszik, bár ő mindig boldog, ha Charlie és én vele vagyunk. Kivéve, amikor bajba kerülök valamiért, amit Zeke-kel együtt csinálunk. Ez sokszor megtörténik. Nem akarunk rosszat tenni, mégis megtörténik. Mint múlt héten. Találtunk egy régi, Kígyók és létrák nevű társasjátékot. Zeke és én úgy döntöttünk, hogy csinálunk belőle saját változatot. A Kígyók és létrák tábla fantasztikusan nézne ki a mászófalon a Kútban. Elvettünk néhány fekete festéksprayt apa raktárából, megvártuk, amíg mindenki lefeküdt, aztán lementünk a Kútba, és számokat, kígyókat és létrákat festettünk a falra. Tök jól nézett ki. Hanának, Zeke anyukájának volt egy kocka alakú puffja, amire a lábát szokta feltenni, amikor a kanapén ül. Zeke kölcsönvette, számokat festettünk rá, így tudtuk kockaként használni. Volt egy személy minden játékban, aki dobott a kockával, így amikor a játék tetején voltunk, láthattuk, hogy milyen számot dobott.
Minden Bátor gyerek úgy gondolta, hogy fantasztikus a játék, de a felnőttek nem voltak boldogok. Nem hiszik, hogy tudunk játszani a játékunkkal; a sziklafalat maguknak akarják. Nem igazán értem, miért kerültem bajba. Ez fantasztikus és vicces módja a Kígyók és létrák játéknak. Szerencsére apa megtanította, hogy hogyan ne féljek a magasságtól falmászás közben. Emlékeztetett, hogy hám van rajtam, és megmutatta, hogy ha nem nézek le, akkor nem fogok félni. Csak nem nézhetek le, amikor dobnak nekem a kockával. Egyébként tudom, hogy kiakadnék.
És annak ellenére, hogy bajba kerültem, továbbra is játszhatjuk a játékot. Apa csinált egy időbeosztást, így iskola után van egy óránk, amikor játszhatunk, és ugyanígy hétvégén délelőtt tíz előtt is. A Bátrak általában nem kelnek fel korán hétvégén, mert későig buliznak. De meg kellett ígérnünk, hogy megosztjuk a játékot más gyerekekkel is. Ha nem, akkor apa azt mondta, hogy át fogja festeni, és akkor vége. Szóval nem igazán volt választásunk, de ettől jófejek lettünk, úgyhogy belementünk. Vagyis leginkább Zeke; ő azt akarja, hogy mindenki jófejnek tartsa. Engem nem igazán érdekel, hogy jófejnek tartanak-e. Próbálok nem figyelni rá; nem szeretek.
Annyira jó bele olvasni Tobias gondolataiba. Szegényt annyira sajnálom, nem csodálom, hogy össze van zavarodva. Köszönjük a fordítást Márti!
VálaszTörlésEbben a ficiben kicsit többször beleláthatunk Tobias gondolataiba. Ezért is szeretem annyira.
TörlésSzívesen, és köszi, hogy írtál! Puszi