Fanfic fordítás: Egy döntés - 5. fejezet


Ismét itt a hétvége előszele, így meg is hoztam az Egy döntés 5. fejezetét! Ez most egy kicsit nyugisabb rész lesz, de egy cuki és elgondolkodtató levél azért simán helyet kap. Ahogy az utolsó mondat se lesz semmi. Lesznek még itt izgalmak.

Az eredeti sztorit ITT találjátok meg! Jó olvasást!



5. fejezet



BEATRICE


- Annak érdekében, hogy ne legyetek udvariatlanok, lehetőségetek lesz írni a társatoknak még egy levelet, ami utolsó lehetőség egy végső kérdésre – mondja el nekünk Mrs. Bradford. Elengedek egy megkönnyebbült sóhajt. Nem tudom miért, de úgy érzem, kötődöm Négyeshez, és nem állok készen, hogy elengedjem.

- Nos, azt hiszem újra meg fogják próbálni a programot jövőre – mondja Caleb csak úgy, amikor hazafelé tartunk a buszról. - Valahogy megváltoztatják az eddigi menetét.

- Nem értem. Miért nem próbálnak idén változtatni? Még mindig maradt hat hetünk – gondolkodom hangosan.

- Egy másik csapaton keresztül akarják megváltoztatni, akik még nem vettek ebben részt.

- Kemény munka volt. Örülök, hogy legközelebb igyekeznek jobbá tenni – teszi hozzá Susan. A szememet forgatom a tökéletes Önfeláldozó válaszától.

A bátyámat nézem, ahogy sétálunk. Nem úgy mondta ezt, mintha találgatna. Sokkal inkább, mint aki tényként tudja. Észreveszi a kifejezést az arcomon, és gyorsan hozzáteszi:

- Megkérdeztem Mrs. Bradfordot.

Normál esetben hinnék neki, de a korábbi kérdése a szabályok megszegéséről, és az igyekezet, hogy tudjuk, honnan szerezte az információt, azt súgja, hogy hazudik.

Elköszönünk Roberttől és Susantől, majd belépünk a házunkba. - Miért nézel így rám, Beatrice?

- Hogy így?

- Tudod jól. Mintha sosem hinnéd el egy szavamat sem.

- Talán mert így is van.

Sértődötten felmordul, és felmegy az emeletre. Motyogva átkozódom, mielőtt követném, és az ajtaján kopognék.

- Menj el, Beatrice.

- Nem, Caleb.

Kinyitja az ajtaját, de nem enged be. - Mi az?

- Mondtam korábban, hogy nekem bármit elmondhatsz. Kérlek, Caleb. Beszélj velem.

Rám néz, és a pillantás megenyhül kissé. Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de meggondolja magát, és ismét elzárkózik.

- Nem fontos.

- Caleb.

- Készítsd el a házidat, Beatrice. Ma te csinálod a vacsorát.

Átszelem a folyosót, és becsukom magam mögött a szobám ajtaját. Ahogy előhúzom a borítékot, kissé elmosolyodom, és kizárok minden mást.


Hatos,

Ó, a csokitorta. Hol is kezdjem? Semmiképpen sem egy átlagos torta. Könnyű és krémes, és csoki hátán csoki. Egy darabka elég ahhoz, hogy minden létező kérdésedre egyszerre választ kapj. Higgy nekem, Hatos. Az a pillanat megváltoztatja az életedet. Ha tehetném, betennék egy szeletet ebbe a levélbe. Remélem nem csak üres fenyegetőzéssel próbálkozol. Megvan a tökéletes hely, ahova kiakaszthatom a levelemet, és számítok rá, hogy egy nap így is tehetek.

Igazad van. Elég sok munkából lehet itt választani. Vezető, oktató, tetoválóművész, szakács, járőr, boltos, őr a Kerítésnél. Ezek csak azok, amik most eszembe jutnak. Mivel foglalkoznál abban az esetben, ha az Önfeláldozók között maradnál? És ha elmennél?

Ez lesz a második évem, hogy az új felavatottakat edzem. Mostanában megváltoztak a dolgok a Bátrak között, és habár nem teljesen szörnyű a helyzet, nem is a legjobb. Remélem, hogy lehetek az a személy, aki meggyőzi az újonnan érkezőket, hogy úgy érezzék, jól döntöttek. Hidd el, mikor ezt mondom, Hatos: a megbánás az egyik legrosszabb érzés a világon.

Mindig azon gondolkodom, milyen lenne, ha minden más volna. Úgy értem, mi volna, ha nem lennénk rákényszerülve, hogy egy életre szóló döntést hozzunk ilyen fiatalon, vagy mi lenne, ha barátkozhatnánk más csoportok tagjaival? (Szerinte te és én jó barátok lennénk.) Vagy mi lenne akkor, ha nem lenne akkor hangsúly azon, hogy melyik csoport a jobb, melyik csoport a helyes, melyik csoportnak kéne kormányozni? De leginkább, Hatos, azon szoktam gondolkodni, mi lenne velünk, ha mindez nem volna. Semmi sem. Ha csak simán azok lehetnénk, akik akarunk, a fenyegetés nélkül, hogy kívülállókká válhatnánk.

Vannak jó és rossz szempontjai mindegyik csoportnak. Nagyobb értékkel ruházzuk fel a sajátunkat, így elkerüli a figyelmünket, ami jó más csoportoknál; sokkal nagyon hangsúly kerül mindarra, ami rossz. Ez így nem helyes. Minden embernek kell hogy legyen jó tulajdonsága. Bátorság. Intelligencia. Önzetlenség. Kedvesség. Őszinteség.

De nem így működik, Hatos. És nem hiszem, hogy valaha is így fog.

Négyes



Nehezen felsóhajtok egyetértve. A dolgok sosem fognak megváltozni.



NÉGYES


Már legalább tizedik alkalommal olvasom újra a legutóbbi levelet, és azon a lányon gondolkodom, akit láttam. Tudom, hogy kicsi az esély, hogy ő legyen Hatos, de mégis úgy képzelem el őt a fejemben. Akármennyire is nem akarok gondolni rá, képtelen vagyok nem elképzelni. Azt mondják, a szem a lélek tükre, és abban a csekély másodpercben esküszöm, hogy az övébe láttam.

Nem panaszkodnék, ha újra belepillanthatnék.

Hogyan lehet az, hogy valaki, akit technikailag nem is ismerek, ilyen nagy hatást gyakorol az életemre? Felsóhajtok, mivel már tudom a választ. Úgy érzem, hogy magam lehetek, mikor vele beszélek. Szeretném azt gondolni, ez azért van, mert változom; felnövök, és kezdem megérteni, miről is szól az élet. De igazából szerintem csak őróla van szó. Olyan élete van, amit túl jól ismerek. Ez az élet olyan kapcsolatot jelent köztünk, ami nincs meg számomra senki mással.

Persze, Zeke és Shauna, sőt még Uriah is a legjobb emberek, akikkel valaha találkoztam, és hálás vagyok értül. Ők azok, akik túljuttattak ezen; ép eszemnél tartottak, mikor biztos voltam benne, hogy becsavarodom. De ők nem ismernek engem. Még mindig rejtve kell tartanom előttük énem egy részét.

Nem akarok örökké elrejtőzni.

Biztonságba visszarakom a levelet az egyik fiókba a többi mellé, és megyek, hogy találkozzam Zeke-kel.

- Lauren lesz – mondom.

Zeke iszik egy felest, aztán megragadja az enyémet is, és azt is legurítja.

- Francba, azt hittem idén nem fogja újra elvállalni.

- Azt hiszem meggondolta magát.

- Szerinted meg fogja, tudod… Megérti? - Zeke idegesen néz körül a kocsmában.

- Nem, nem fogja. Figyelj, ott leszek, rendben? Nem lehetek jelen a kezdetektől, de ott lehetek, mikor fontos. Megígérem neked, hogy semmi sem fog történni Uriah-val.

Igyekszem a legmegnyugtatóbb arcot vágni Zeke felé, de nem vagyok biztos benne, hogy akár én elhiszem, amit mondtok. Tudom, milyen veszélyes a helyzet, szóval ha küzdenem kell, hát fogok. Tudhattam volna, hogy az Elfajzottság miatti félelem megterhelő. Intek a csaposnak, hogy hozzon még egy kört.

- Kösz, Négyes.

- Szívesen, Zeke.

Két órával később egy elképesztően részeg Zeke lóg rajtam, ahogy segítek neki visszamenni a lakásába. Semmiségekről hadovál, de egy részem így is hallgatja. Elkapok valamit, ami kis híján a padlóra vág.

Rávenni, hogy Bátor maradjon.

- Zeke, micsoda? - kérdezem tőle, remélve, hogy más nem hallotta.

- Rá kell vennem, hogy Bátor maradjon – hadarja.

- Oké, nincs több bebaszás, amíg ennek nincs vége.

- Bebaszás – mondja vigyorogva.

Az ágyára lököm, majd bezárom magam mögött az ajtót. Ahogy hazafelé tartok, rájövök, miért ragadtak meg bennem Zeke szavai. Rávenni, hogy Bátor maradjon. Amit igazából számomra jelentett…

Rávenni őt, hogy Bátor legyen.





5 megjegyzés:

  1. Ez a hét is milyen gyorsan elrepült. Azon gondolkodom, hogy vajon Négyes tudja-e, hogy a levelezést abbahadják? Amikor azt mondta a Négyes, hogy ...Bebaszás... én azon egy picit elcsodálkoztam, hogy ilyet mond, de ő tudja. Na mindegy. Köszönjük Bia a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú ne is mond, csak a meló nem ment gyorsan xD
      Hamarosan ő is megtudja. Én is csodálkoztam ezen a szóhasználaton, de mivel angol szleng volt, mondom oké, akkor ezt nem szépítjük (gyakran szoktam kicsit finomítani). Egyébként is így képzeltem, hogy a Bátrak sokat káromkodnak.
      Én köszönöm a véleményedet :)

      Törlés
  2. Ez az utolsó mondat tényleg nagyon ígéretes :)
    Kíváncsian várom a folytatást!
    Amúgy a Bátrak szerintem is sokat káromkodnak.
    Köszi a fordítást, Bia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ígéretes, bizony. Bár ki tudja mi lesz még itt :)
      Ugye? Ha ők nem káromkodnak, akkor kik? Theo jó Bátor lenne... :D
      Köszönöm, hogy írtál ^^

      Törlés