Fanfic fordítás: Az a három szó - 6. fejezet


Ha már itt a hét közepe, itt is van az új fejezet ebből a fanfictionből is. A mai rész kissé szomorkásan indul, emlékeszem ezen majdnem sírtam, aztán jön a vicces része, és Négyes már egyre nagyobb.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



5. fejezet




BEATRICE


A temetőben ülök a sírja mellett. Ma lett volna a születésnapja. Kijövök ide minden évben, mióta megtörtént. De csak a születésnapján. A legtöbb ember a halála évfordulóján jön. De én nem tudom megtenni. Túl nagy a bűntudatom miatta. Az a három szó, amit mondtam neki, halálom napjáig kísérteni fog. Ha visszaszívhatnám őket, ha kicserélhetném őket arra, amit mondanom kellett volna. Ha lenne esélyem kimondani, hogy igazából mit éreztem. „Szeretlek, Tobias Eaton.” Könnyáztatta arccal sétálok el, tudva, hogy jövő évben visszajövök, készen arra, hogy újra kínozzam magam.

Ez kínoz egész idő alatt. Megmutatja, hogy milyen önző voltam aznap. Hogy mennyire nem illek az Önfeláldozók közé. Látom, hogy a bátyám milyen önzetlen, és ettől csak még jobban utálom magam. Alig várom, hogy választhassak. Tudva, hogy elhagyhatom ezt a helyet, itt hagyhatom az emlékeket, itt hagyhatom, és nem okozok csalódást a szüleimnek. Csak azt kell kiválasztanom, hogy hová tartozom leginkább. Ahol olyan emberré tudok válni, akire ő is büszke lenne, de ugyanakkor ahol megpróbálhatom elfelejteni, hogy milyen ember vagyok.


NÉGYES

Tegnap lettem tizenöt éves. Már csak egy év a Választási Ünnepségemig. Tudom, hogy mit fogok választani: a Bátrakat. Az idei szülinapi ajándékom egy tetoválás. Mondtam Apának, hogy szeretnék egy tetoválást, ami eltakarja a hátamon levő sebhelyeket. Marcus veréseinek nyoma maradt, és Simon azt mondta, hogy örökre megmarad, úgyhogy most eltakarom. Apa úgy tűnt örül, amikor mondtam, hogy tetoválást akarok. Szerintem félt, hogy jövőre elhagyom a Bátrakat, és másik csoportba megyek. Most, hogy tetoválásom lesz, szerintem úgy gondolja, hogy ez azt jelenti, maradok. Nem tudnám elhagyni a Bátrakat, nem tudnám elhagyni Charlie-t és az apámat. Apa és Charlie mindig itt voltak nekem. Apa soha nem viselkedett úgy velem, mintha nem lennék a fia. Szeret, ugyanúgy, mint Charlie-t. Soha nem tudnám elhagyni, főleg azután, hogy az „igazi szüleim” olyan boldogan megszabadultak tőlem. Ha bajba kerültem, Apa soha nem emelt rám kezet. Néha azt hiszem, hogy legszívesebben megtenné, különösen, amikor Zeke-kel és Uriah-val kerülök bajba, de mégsem.

Szóval úton vagyok Torihoz a tetoválószalonba. Pontosan tudom, mit szeretnék, és csak remélni tudom, hogy megcsinálja nekem.

Besétálok a szalonba, és látom Torit és Budot. Bud dolgozik valakin, de Tori szabad.

- Szia, Tori – mondom, ahogy odasétálok hozzá.

- Négyes, hogy vagy? A szülinapi ajándékod miatt jöttél?

- Igen.

- Tudod, hogy mit szeretnél?

- Igen – mondom.

- Oké, akkor gyere, ülj ide, és megbeszélhetjük, hogy mit szeretnél – mondja Tori. A mellette levő székre mutat.

- Szóval, az öt csoport szimbólumát szeretném a hátam aljára, épp, ahol a nadrágom takarja, így senki nem láthatja. A Bátrak lángnyelveit pedig az egész hátamra. Fel a nyakamig, és körben a bordáimra. A csoportok szimbólumait rajzold körbe feketével, és a lángnyelvek legyenek pirosak, mint az igazi tűz, talán némi narancssárgával és sárgával.

- Biztos, hogy mint az öt csoportot akarod, Négyes? – kérdezi Tori.

- Igen – mondom. Tudom, hogy veszélyes lehet, ha valaki meglátja a szimbólumokat, ezért is akarom alulra. Ahhoz, hogy valaki lássa, le kell vennem a nadrágomat, és tudom, hogy ez nem fog megtörténni, úgyhogy nem igazán aggódok miatta. Ráadásul, ha Apának meg akarom mutatni a tetoválásomat, csak a pólómat veszem le, és csak a Bátrak lángjait fogja látni.

- Akkor rendben. Sok időbe fog telni. Úgyhogy ki kell dolgoznunk egy időtervet, hogy mikor jössz és készítjük el. Négy vagy öt alkalom lesz, különösen, hogy ilyen nagyra nőttél, és nagy felületet kell eltakarnunk – mondja. Volt nemrég egy növekedési rohamom. Most már száznyolcvan centi vagyok, és a társaim fölé magasodom.





Apa ma este romantikus vacsorára viszi Sashát. Szerintem meg fogja kérni a kezét. Múlt héten megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha összeházasodnának. Szerintem szuper; én már csak egy évig lakom itthon, úgyhogy nem igazán zavar. Charlie-nak viszont jó lesz, hogy lesz anyja, és Sasha jó anya lesz. Apát tényleg boldoggá teszi, ez pedig engem tesz boldoggá. Annyi mindent tett értem; soha nem tudom neki eléggé megköszönni, hogy megtartott. Nem tudom, miért tette, de boldog vagyok, hogy megtette.

A barátaim átjönnek egy menet Felelsz vagy Merszre. Tök jó lesz; Zeke-nek és nekem tényleg jó ötleteink vannak a kihívásokra, úgyhogy vicces lesz. Charlie az egyik barátjánál lesz, ami azt jelenti, hogy csak a barátaim lesznek itt. Kopogtatást hallok, és felkelek ajtót nyitni.

- Szia, Zeke, Uriah – mondom, és beengedem őket.

Leülnek a kanapéra, és látom, hogy Zeke-nél egy nagy táska van.

- Mi van a táskában? – kérdezem.

- Cuccok a játékhoz – mondja Zeke. Újra kopognak, én pedig beengedem Shaunát, Marlene-t és Lynnt.

Körbeüljük a dohányzóasztalt a nappali közepén. Kezdhetjük a játékot.

- Kezdhetem én? – kérdezi Zeke. Bólintok. Általában a házigazda kezdi a játékot, de úgy tűnik, Zeke tényleg akarja. Engem nem igazán érdekel, hogy ki kezd.

- Shauna, kihívlak, hogy lopakodj be a Bátor Klubba, és szórj szét golyókat a táncparketten – mondja Zeke.

- Ez túl könnyű – mondja Shauna. – A klubban még szinte senki sem lesz. Túl korán van.

Mindannyian kimegyünk a lakásból, le a Kútba. Shauna és Zeke belopakodnak a klubba, amíg mi odakint figyelünk. Hirtelen kifutnak, és Zeke kiabál. – ROHANJ!

Odapillantok, és látom, hogy Rocko, a Bátor Klub kidobója fut ki a klubból az öklét rázva és káromkodva. Visszarohanunk a lakásba és nevetve leülünk.

- Szóval, mi történt? – kérdezi Lynn.

- Shauna csak szétszórta a golyókat a táncparketten, és azt hittük, minden tiszta. Úgy másztunk kifelé a táncparkettről, hogy senki ne lásson meg, de a végén felálltunk és kisétáltunk. Rocko ekkor látott meg minket, és kezdett el kergetni – mondja Zeke.

- Látta, hogy golyókat szórtatok a padlóra? – kérdezi Uriah.

- Áh, nagyon lefoglalta, hogy beszélgetni próbáljon a pultos csajjal Akkora csődtömeg, szerintem a csaj örült neki, hogy elvontuk a figyelmét. Csak nevetett, ahogy futott utánunk – mondja Shauna.

- Oké, én jövök. Lynn – folytatja.

- Ja, csapjunk bele, tesó – mondja Lynn.

- Kihívlak, hogy borotváld le a hajad.

- Tessék? Ez komoly? – mondja Marlene. – Tényleg ezt akarod, Shauna? Lynn-nek gyönyörű haja van.

- Semmi baj, Marlene, megcsinálom – mondja Lynn. – Kinek van hajvágója?

- Ne nézz rám – mondom. – Nem is emlékszem, mikor vágtam utoljára a hajam.

- Tudjuk, Négyes – mondja Shauna. – Szerintem minden Bátor lány frászt kapna, ha levágnád azokat a gyönyörű fürtöket.

Ezen elvörösödök. Nem akarom, hogy a lányok azt gondolják, hogy szép a hajam. Talán használnom kéne az hajvágót, ha Lynn végzett. Most mindenki azon nevet, hogy milyen zavarban vagyok.

- Semmi baj, Négyes, szerintünk nem szépek a fürtjeid – mondja Zeke a hátamat veregetve.

- Nálunk van hajvágó – mondja Uriah. Mindannyian felállunk, és elindulunk Uriah és Zeke lakása felé.

Bemegyünk a lakásba, egyenesen Uriah szobájába. Előveszi az hajvágót, és Lynn kezébe adja. Lynn és Shauna bemegy a fürdőszobába, aztán halljuk a szerkezet berregését. Öt perc múlva kijönnek, és Lynn-nek le van borotválva a feje. Marlene úgy néz ki, mint aki mindjárt sír, Zeke pedig megdörzsöli a most már kopasz fejet. Ami miatt Lynn behúz egyet Zeke gyomrába. Zeke összegörnyed a fájdalomtól, mi pedig nevetünk rajta.

Visszamegyünk a lakásomba, ahol Lynn megszólal: - Én jövök. Marlene, kihívlak, hogy dobálj vizes lufikat az emberekre a Bátor Moziban.

- Túl könnyű, Lynn – mondja Marlene. Felkelünk, és a Bátor Mozihoz megyünk. Marlene tíz vizes lufit hoz a táskájában. Megnézzük, milyen filmek mennek ma. Két terem van, az egyikben a legújabb Barátságos filmet vetítik. Soha nem megyünk azokra a filmekre; azok mindig valami boldog, cukormázas dolgok. A másik moziban régi filmeket játszanak a háború előtti időből. Zeke, Uriah és én szeretünk ide jönni. Sok akciófilmet vetítenek; általában hetente egyszer itt vagyunk. Ma a Cápát játsszák.

- Tökéletes filmválasztás ahhoz, amit tenned kell – mondja Zeke.

Úgy döntünk, hogy ahelyett, hogy belógnánk, inkább maradunk, és megnézzük a filmet. Szóval jegyet veszünk, mellé kukoricát és innivalót, és a terem hátsó sorában ülünk le, hogy az emberek ne láthassák, ki dobálja a lufikat.

A film felénél szólok Marlene-nek, hogy készüljön.

- Szólok, hogy mikor kezdj dobálni – mondom. Zeke és én néhány napja láttuk a filmet. Szóval várunk, amíg Brody kapitány azt mondja: „Nagyobb hajóra van szükséged”. Akkor mondom Marlene-nek, hogy dobjon.

Hirtelen, ahogy a cápa a hajó felé közeledik, az emberek elkezdenek sikoltozni és kiugrálni a székükből. Annyira vicces. Marlene addig dobál, amíg a tíz lufi el nem fogy. Pattogatott kukorica és üdítők szállnak a levegőben; az emberek rohannak ki a moziból. Zeke kiesik a székéből. Uriah és Lynn fel-le ugrálnak a kacagástól. Nekem pedig már nagyon fáj az oldalam a nevetéstől.

- Gyerünk – mondom. – El kell tűnnünk innen, mielőtt rájönnek, hogy mi voltunk.

Felkelünk a székből, és visszarohanunk hozzánk. Amikor odaérünk, nevetve rogyunk a padlóra. Uriah azt utánozza, hogy az emberek hogyan viselkedtek, ettől még jobban nevetünk. Ez volt az egyik legviccesebb játékunk.

- Én jövök, én jövök – mondja Marlene. – Uriah, kihívlak, hogy csináltass tetoválást. Ahol mindenki láthatja.

- Ó – mondja Uriah. Még csak tizenhárom éves, és Hana nem fog örülni neki.

- Ne aggódj, tesó, anya csak megnyúz elevenen, vagy pedig muskátlispite vagy – mondja Zeke Uriah-nak nevetve.

- Nem vagyok muskátlispite – mondja Uriah. Megint felpattanunk, és elindulunk a tetoválószalon felé.

Uriah úgy dönt, egy kígyót szeretne a füle mögé. Mindannyian körülötte ülünk a szalonban, amíg készül Uriah tetoválása.

Visszamegyünk a lakásba, és leülünk kis körben a padlóra.

- Oké, én jövök – mondja Uriah. – Közösen kihívom Zeke-t és Négyest.

Zeke és én egymásra nézünk, és csak bólintunk. Nem lehet olyan rossz, ha együtt kell csinálnunk.



3 megjegyzés:

  1. Szegény Beatrice nem os sejti, hogy Tobias még él. Nem baj majd rájön. Tényleg vicces lett a felelsz vagy mersz. Köszönjük Márti a fordítást! <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Beatrice-t én is nagyon sajnáltam. Annyira bűntudata van. :(
      Igen, ezek a Felelsz vagy mersz partik nagyon jók! És lesz belőle bőven! Kedves Bátor fiataljaink nagyon szeretik ezt a játékot. XD
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés
  2. Sirok a rohogestol, meg mindig

    VálaszTörlés