Fanfic fordítás: Az a három szó - 21. fejezet


Oké, meg sem lepődöm, hogy elfelejtettem másik bevezetőt írni. Hosszú ez a hét, bocsi srácok.
Szóval SZERDA van, úgyhogy itt az új fejezet. Végre végre végre! Találkozik a két főhősünk, de vajon megismerik egymást? És ha igen, milyen reakcióra számíthatunk tőlük?

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



21. fejezet



NÉGYES


 A Választás napja. A nap, amikor fel kell vennem a Négyes – az ijesztő kiképző – arcomat, és halálra ijeszteni a csoportváltókat. Vicces lesz. Természetesen nem igazán szeretem ezt a barátaimmal, de a felavatottakat élvezem ijesztgetni. Bár azt hiszem, tavaly kicsit messzire mentem. Megijesztettem egy Barátságos csoportváltót, és ő tényleg bevizelt. Az idén kicsit vissza kell fognom magam.

De azt is akarom, hogy a felavatottak vegyék komolyan a csoportunkat, hiszen legtöbbjüknek veszélyes munkája lesz, és tudniuk kell, hogy mit csinálnak. Ellenkező esetben másik csoportot kellett volna választaniuk. Keményen hangzik, de megmentheti az életüket.

Lauren kapta a Bátornak születettek kiképzését, szerintem Apa megijedt, hogy ha én edzem őket, túl sok időt fogunk a bulival tölteni. Különösen, hogy Uriah, Marlene és Lynn ebben az évben választott. Tudjuk, hogy itt maradnak a Bátraknál, bár Zeke egész héten annyira meg volt ijedve, hogy Uriah elmegy, hogy majdnem becsinált. Ráadásul a Bátornak születettek mind ismerik a kiképzés első fázisát. Általában csak egy-ketten vannak, akik nem felkészültek. Szóval én kaptam a feladatot, hogy az újoncokból a lehető leggyorsabban Bátrakat faragjak.

Megérkezek a hálóhoz, és már ott találom Laurent.

- Készen állsz az érkezőkre, Négyes? – kérdezi.

- Amennyire lehet, Lauren – válaszolom.

- Próbáld nem túlságosan megijeszteni őket az idén – mondja mosolyogva.

Felnevetek.

- Mindig úgy fognak rám emlékezni, mint a kiképzőre, akitől összecsinálják magukat a felavatottak, igaz?

Most már Lauren is nevet.

- Igen, Négyes, így van – mondja. – Talán átjöhetnél, és megijeszthetnél néhány Bátornak születettet is.

- Mintha Uriah, Marlene és Lynn komolyan venne.

- Még nem láttak ijesztő módban, talán működik – mondja. – Nemsokára ugranak. Fogadok, hogy az egyik Bátornak született.

- Mindig Bátornak született az. Nem fogadok.

Megdöbbennék, ha nem Bátornak született lenne. Elvárom, hogy az legyen. Lynn-re vagy Uriah-ra tippelek, ők tudják, hogy mi van alul. Besurrantak megnézni, ahogy Shauna és Zeke leesik, amikor mi ugrottunk. Évente csak egyszer használjuk ezt a bejáratot, a Választási Napon.

De ez nem egy fekete folt, amire számítottam, hanem szürke. Egy pillanatra ledöbbenek, emlékek villannak be egy másik életről. Marcus, Evelyn és Beatrice. Beatrice az egyetlen boldog emlékem arról a helyről, amely szörnyű rémálmokkal zavarja meg az éjszakáimat. Aztán kinyújtom a kezem a háló felé, hogy meg tudja fogni.

Az ujjai az enyémbe kulcsolódnak, és kihúzom a hálóból. Ahogy kibukdácsol, megragadom a karját, hogy megtartsam. Kicsi és vékony – törékeny, mintha a hálóba csapódás összetörhette volna. A szeme tágra nyílt és világító kék. Beatrice-re emlékeztet, és egy rövid pillanatig reménykedem, hogy ő az.

- Köszönöm – mondja. Törékenynek tűnhet, de a hangja erős. Mint ahogy Beatrice-t képzelném ebben a korban. A gondolataimat Lauren szakítja félbe.

- Nem hiszem el – mondja Lauren. – Egy Szerencsétlen az első ugró? Hallatlan.

- Oka van, amiért eljött, Lauren – mondom. – Mi a neved? – kérdezem.

- Ööö… - Habozik, ettől elgondolkodok, hogy milyen története lehet ennek a gyönyörű, kék szemű lánynak.

- Gondold meg – mondom kis mosollyal -, nem választhatsz még egyszer.

- Tris – mondja. Amitől elszorul a szívem. Tényleg reméltem, hogy ő Beatrice. De azt hiszem, ez csak egy gyerekkori fantázia, hogy újra együtt lehetek Beatrice-szal. Amennyire soha nem gondoltam volna, hogy bármelyikünk is beillene az Önfeláldozókhoz, annyira tudom, mennyire szereti a családját. Emlékszem, mennyire gyengéd és szerető volt velem az édesanyja. És bár tudom, hogy Beatrice szerette a Bátrakat. Emlékezetnem kell magam, hogy még sok felavatott fog ugrani, és nagyon valószínűtlen, hogy valamelyikük Beatrice lesz.

- Tris – mondja Lauren. – Jelentsd be, Négyes!

- Az első ugró, Tris!

Mindenki éljenez, és ahogy a hang betölti a barlangot, egy másik felavatott csapódik a hálóba velőtrázó sikoltással. Egy Őszinte fekete-fehérbe öltözött lány. Ezúttal Lauren nyúl érte, hogy kisegítse a hálóból. Én a kezemet Tris hátára téve a lépcsőhöz vezetem, arra az esetre, ha mégsem áll olyan szilárdan, mint látszik. Mielőtt elindulna, megszólalok: - Üdv a Bátraknál!


***


Kilenc felavatottam van ebben az évben. Minden felavatott leugrott, én pedig csalódott vagyok, hogy Beatrice nincs itt. Mindig reméltem, hogy visszatalál hozzám. Habár nem tudom, hogy tudnám megmagyarázni neki, hogy mi történt, és az okot, ami miatt azt kellett hinnie, hogy meghaltam. Másik részem, egy igazán kicsi részem, megkönnyebbült, hogy nincs itt. Kétlem, hogy valaha is meg tudná bocsátani nekem ezt a csalást. De leginkább azt kívánom, bárcsak itt lenne. Mindig is hiányzott.

Laurennel a Kúthoz vezető ajtóhoz vezetjük a felavatottakat.

- Itt szétválunk – mondja Lauren, amikor eléri az ajtót. – A Bátornak születettek jöjjenek velem. Szerintem titeket nem kell körbevezetni.

Amikor elmennek, megszólalok.

- Legtöbbször a vezetőségben dolgozom, de a következő néhány hétben én leszek a kiképzőtök. A nevem Négyes.

Az egyik Őszinte lány megszólal. – Négyes? Mint a szám?

- Igen – mondom összeszorított fogakkal. – Van valami probléma vele? – Ugyanaz a kérdés, mint tavaly. Az Őszinték kiszámíthatók.

- Nem – mondja a lány.

- Jó. A Kútba megyünk, amit egy nap meg fogtok szeretni. Ez…

Az Őszinte lány megint félbeszakít. – Kút? Okos név.

Most már pipa vagyok. Az Őszinték nem tudják befogni a szájukat. Itt az ideje a műsornak. Felé indulok, és amikor néhány centire vagyok tőle, közelebb hajolok, és az arcába bámulok, amíg látom, hogy lehervad a mosolya.

- Hogy hívnak? – kérdezem fojtott hangon.

- Christina – mondja.

- Nos, Christina, ha szeretném az Őszinte okostojásokat, akkor valószínűleg őket választottam volna – mondom. – Az első lecke, amit megtanulsz tőlem, hogy fogd be a szád. Megértetted?

Bólint. Istenem, remélem, megértette. Nem hiszem, hogy kibírnék több hülyeséget a csoportváltóktól ma. Minden további félbeszakítás nélkül körbevezetem őket, aztán megmondom nekik, hogy egyenek valamit az ebédlőben.


***


Az ebédlő tele van ma. A Választási Napon mindig. Találok egy asztalt, és leülünk. A szokásos asztalom tele van, bár nem látom a barátaimat. Látom, hogy Zeke integet egy másik asztaltól, úgyhogy odaülök hozzá.

- Ember, őrület ez a hely ma. Lesz egy halom király buli, ahova mehetünk este – mondja Zeke.

- Holnap reggel korán kell kezdenem a felavatottakkal, úgyhogy nem bulizok ma este – válaszolom.

- Ez mikor állított meg, Négyes?

- Holnap reggel lőni tanulnak. A másnaposság és a lövöldözés nem jó párosítás – mondom.

- Ott a pont – mondja Zeke.

Aztán látom, hogy Tris leül mellém. Christina ül a másik oldalán.

- És kik ezek a kedves hölgyek, Négyes? – kérdezi Zeke.

Ha Shauna itt lenne, nem kérdezhetné ilyen kacér hangon, hogy kik ők. Szétrúgná a seggét.

- Tris és Christina – mondom.

Mielőtt Zeke átadhatná nekik a hatalmas, meleg, Bátor üdvözlését, Christina megszólal.

- Soha nem ettél még hamburgert?

- Nem – mondja Tris. – Ezt így hívják?

- A Szerencsétlenek egyszerű ételeket esznek – mondom. Visszaemlékszek az estékre, amikor nekem kellett főznöm Marcusnak, pedig alig értem fel a tűzhelyet. Az étel unalmas volt, és gyakran elvert, ha nem tetszett neki az étel.

- Miért? – kérdezi Christina.

- A különcködés önkényeztető és szükségtelen – válaszolja Tris.

- Nem csodálom, hogy eljöttél – mondja Zeke.

- Ja – forgatja a szemét Tris. – Csak a kaja miatt.

Próbálok nem mosolyogni. Nem gyakran találsz gúnyolódó Önfeláldozót.

- Szóval, miért jöttél el? – kérdezi Zeke.

- Igazából? – kérdez vissza Tris. Meglepettnek tűnik, amiért valaki tudni akarja, miért.

Zeke és Christina bólintanak. Én is szeretném tudni, de nem akarom, hogy tudja.

- Nos – kezdi Tris -, amikor hét éves voltam, volt egy nagyon jó barátom, és mondtam neki valami nagyon-nagyon retteneteset. És mielőtt megmagyarázhattam volna, megölték. És amikor ez történt, tudtam, hogy túl önző vagyok Önfeláldozónak. Mert aki igazán önzetlen, az soha nem mondaná ki azokat a szavakat.

- Mit mondtál? – kérdezi Christina.

- Hogy gyűlölöm – válaszolja.

- HÉ! Figyelj, ember! – kiáltja Zeke. A számban levő összes vizet ráköptem. Nem hiszem el. Nem elég, hogy ő Beatrice, de az én hibám, hogy itt van. Úgy érzem, mindjárt kihányok mindent.

- Sajnálom – mondom. – Megtennél nekem egy szívességet? Megmutatnád a felavatottaknak a hálótermet, és megmondanád, hogy holnap reggel nyolckor legyenek az edzőteremben? – Remélem, megteszi. Felugrok az asztaltól, és kirohanok az étkezőből, amilyen gyorsan a lábam visz.



 ZEKE


Nem tudom, mi ütött Négyesbe, de most le kell zuhanyoznom, mivel leköpött. Összegyűjtöm a felavatottakat, és ahogy elindulunk kifelé az ebédlőből, hallom Christinát.

- Az egy Kígyók és Létrák játék a mászófalon? – kérdezi.

Ettől felnevetek, és odamegyek hozzá.

- Igen. Négyes és én csináltuk, amikor tizenegy évesek voltunk. Sok bajba kerültünk miatta, de nagyon jó móka volt.

- Nem hittem, hogy Négyes tudja, hogyan kell szórakozni – mondja.

- Pedig tudja. Jó srác. Az öcsém, Uriah a mi beavatásunk utáni reggelen a falon lógva ébredt fel. Vicces volt. Azt mondták, hogy játszani akartunk akkor éjjel. De egyikünk sem emlékszik, olyan vad volt a buli. Csak az emberektől halljunk, hogy milyen szuper volt.

- Ó, tehát Négyes egy rosszfiú, igaz? – kérdezi Christina.

- Nos, el tudod képzelni, hogy egy Bátor srác jó legyen? – mondom hatalmas vigyorral a képemen.



5 megjegyzés:

  1. OMG nem gondoltam volna, hogy Négyes így fog reagálni. Ha ő így reagált akkor vajon Tris, hogy fog? Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Négyes reakciója nem volt semmi... És a következő fejezetben egy kicsit nagyobb betekintést kaptok, hogy mit érez.
      Tris reakciójára azonban még egy kicsit várni kell.
      Köszönöm, hogy írtál! Puszi

      Törlés
  2. Istemen végre!! Na lesznek itt izgalmak *.* köszi a fordítást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, izgalmakban nem lesz hiány, most jönnek a kedvenc részeim!!!!
      Köszi a véleményedet. Puszi

      Törlés
  3. Juuuj ezek után már nagyon várom a következő részt! :) Köszi Márti a fordítást! :)

    VálaszTörlés