Fanfic fordítás: Az a három szó - 22. fejezet


El is érkezett az idő a történet 22. fejezetére, amiben megtudjuk, végülis Négyes hogyan reagál, és mit érez, hogy az egykori legjobb barátja a Bátrakat választotta. Innentől lesz csak érdekes igazán a sztori!

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



22. fejezet


SASHA 


Belépek a lakásba Jeddel az ölemben, Charlie pedig mellettem jön. Látom, hogy Négyes a kanapén ül, a combján könyököl, az arcát pedig a tenyerébe temeti. Felnéz, és biztos vagyok benne, hogy sírt.

- Négyes! – kiált fel Charlie. Odarohan, és megöleli a bátyját. – Mi a baj? Miért vagy szomorú?

- Jól vagyok, Charlie. Csak beszélnem kell Anyával – mondja.

- Charlie, vedd át Jedet, és menjetek le Apához az irodába. Mondd meg neki, hogy ott maradtok, amíg nem megyek értetek – mondom.

Charlie megfogja Jed kezét, és kivezeti a lakásból. Én pedig odasétálok, és leülök Négyes mellé.

- Mi történt? – kérdezem. Fogalmam sincs, mi folyik itt. Csak az egyik rémálma után láttam Négyest ilyen feldúltnak, és tudom, hogy most nem aludt, mert nemrég láttam az ebédlőben néhány új felavatottal.

- Az egész az én hibám. Itt van, és ez az én hibám. Szereti a családját. Nem hagyná el őket. Én okoztam. Nem tudom, hogyan hozzam rendbe. Rá fog jönni. Még jobban gyűlölni fog. Az egész az én hibám – mondja. Ennek semmi értelme. Csak fecseg. És könnyek vannak a szemében. Nehezen lélegzik. Kíváncsi lennék, miért hozzám jött, és nem az apjához. Talán el kellene vinnem Simonhoz.

Átkarolom a vállát, és ölelem addig, amíg egy kicsit meg nem nyugszik. Amikor végül nyugodtabbnak látszik, elhúzódom, és megkérdezem: - Mi a te hibád, Négyes?

- Beatrice – válaszolja.

Láttam ma a felavatottakat, és nem volt köztük Beatrice. Mindig átnézem a csoportváltók és a Bátornak születettek aktáit is a Választási Ünnepség után. Maxnek csinálom, mert szereti ismerni minden felavatottját, a hátterüket, szüleiket, érdeklődésüket. Időt spórolok neki. Tudom, milyen információkat akar, és csinálok egy táblázatot minden információról, így nem kell átnéznie az összes aktát.

- Kicsoda Beatrice?

- Ő volt Tobias legjobb barátja az Önfeláldozóknál. – Megfordulok, és Maxet látom az ajtóban. Nem is hallottam, hogy bejött.

- Csak ellenőrizni akartam, hogy minden rendben. Charlie mondta, hogy Négyes itt van, és nagyon feldúlt – mondja Max.

- Hol vannak a gyerekek?

- Még az irodában, Sam vigyáz rájuk – mondja Max.

Négyes megint a kezébe hajtja a fejét, és csak rázza a fejét.

- Elmondod, miért beszélünk Beatrice-ról, Négyes? – kérdezi Max.

Felnéz és megszólal: - Itt van. Csoportot váltott. Trisre változtatta a nevét.

Dörzsölgetem a hátát, mert látom, hogy nyugtatásra van szüksége, de nem pontosan tudom, hogy miért. Tudom a történetet, hogy hogyan került a Bátrakhoz. Tudom, hogy milyen rohadék szülei voltak, de soha nem hallottam Beatrice-ról.

- Azt hiszem, valaki elmondhatná, mi van Beatrice-szal vagy Trisszel, ha ezt a nevet használja most – mondom.

- Amikor Marcusszal éltem, Beatrice volt a legjobb barátom. Mindig együtt voltunk. Amikor ide költöztem, megszakítottam minden szálat az Önfeláldozókkal, és ő is azt hitte, hogy meghaltam. Ma azt reméltem, hogy újra láthatom. Egyikünk sem illett az Önfeláldozók közé, amikor kicsik voltunk. Mindig bajba kerültünk. Ez volt az egyik ok, amiért Marcus vert. De nem láttam már kilenc éve, és miután ma mindenki leugrott, azt hittem, nem jött. Bár Tris sok mindenben emlékeztetett Beatrice-ra, főleg a szeme, de mivel nem Beatrice volt, bebeszéltem magamnak, hogy nem váltott csoportot. Megcsináltam a szokásos körbevezetést, aztán mondtam, hogy menjünk enni. Zeke-kel ültem, amikor Tris és Christina leült mellénk. A kajáról beszélgettünk, és valahogy Zeke megkérdezte, hogy miért váltott csoportot – mondja Négyes. Felnyög, és visszahajtja a fejét a kezébe, és megint rázni kezdi. Így ül egy pár percig, aztán felemeli a fejét, és újra beszélni kezd. – Azt mondta, hogy el kellett hagynia az Önfeláldozókat, mert nem volt elég önzetlen. Hogy amikor hét éves volt, volt egy nagyon jó barátja, ő pedig mondott neki valami szörnyűt, és mielőtt bocsánatot kérhetett volna, meghalt.

Négyes lehajtja a fejét, én pedig Maxre nézek.

- Szerintem Anyád a legjobb, akivel meg tudod beszélni ezt. Vissza kell mennem, megmenteni Samet Charlie-tól és Jedtől. Valószínűleg már felforgatták az irodámat. Négyes, később visszajövök, és megnézlek – mondja Max. – Kivel hagytad a csoportváltókat?

- Zeke-kel – mondja Négyes.

- Hát, akkor ha jobban érzed magad, nézd meg őket, mert isten tudja, Zeke mit csinál velük. Valószínűleg kötélcsúszás közben találjuk őket, vagy Kígyók és Létrákat játszanak. És ez még a legjobb forgatókönyv – mondja Max kacagva.

- Oké, Apa. Köszönöm.

Az ajtóhoz megyek Maxszel, aki odasúgja: - Sajnálom, hogy itt hagylak, de szerintem te tudod a legjobban kezelni. Tényleg vissza kell mennem Samhez. Azt tudnod kell, hogy amikor az egész történt az Önfeláldozóknál, Tris nem viselte jól. Nagyon rossz volt.

- Vigyázok rá. Szerintem nem az a probléma, hogy miért van itt, hanem a tény, hogy itt van. Soha nem mutatott eddig érdeklődést a lányok iránt, és azt hiszem, ez megváltozik. Azt hiszem, hullámvasúton vagyunk velük. És többször leszünk lent, mint fent – mondom.

Egy puszi és intés után becsukom az ajtót, és visszamegyek Négyes mellé. Nem tudom biztosan, mit mondjak. Nem igazán tudom, hol kezdjem. De úgy érzem, ez nem az anyaság része, csak a legjobbat kell adnom, és reménykedni, hogy segít. Négyes felém fordul, és rám néz.

- Mit tegyek? – kérdezi.

- Mit akarsz tenni?

- Nem tudom. Úgy érzem, el kellene neki mondanom az igazat. De nem akarom, hogy még jobban gyűlöljön.

- Miért gondolod, hogy gyűlöl?

- Az utolsó három szó, amit mondott nekem, az volt, hogy „Gyűlöllek, Tobias Eaton”.

- Hét éves volt. Mit tettél, ami miatt ezt mondta?

- Nem emlékszem. Mindig veszekedtünk. Mindketten hirtelen haragúak voltunk, és minden pillanatot együtt töltöttünk. Ez őrületbe kergette a szüleinket. Emlékszem, hogy kiabált, aztán az arcomba csapta az ajtót. Aztán kijött az anyja, és beszéltem vele, aztán ennyi. Nem volt lehetőségem többé találkozni vele, mert Marcus bezárt a házba. Mérges volt Evelynre, és mivel nem engedett ki, nem láthattam Beatrice-t.

- Azt mondtad, egyikőtök sem illett az Önfeláldozók közé. Szerinted, ha maradtál volna, az Önfeláldozókat választottad volna?

- Szerintem, ha maradtam volna, meghaltam volna. Úgyhogy ezen nem is gondolkodtam. De ha életben maradok, menekülnöm kellett volna. Nem maradhattam.

- Szóval, ha belegondolsz, ha maradtál volna az Önfeláldozóknál, összejöttetek volna Beatrice-szal. Valószínűleg rájött volna Marcusra. Ha nem, ti ketten közel voltatok egymáshoz, és tudta volna, hogy csoportot váltasz. És azt mondtad, ő sem illett oda. Szerintem mindketten csoportot váltottatok volna. És szerintem ezt a beszélgetést nem velem folytatnád, hanem talán valaki mással, ha már egyszer mindketten az Önfeláldozóktól jöttetek. Mert el akarnád titkolni a vele való kapcsolatodat a beavatás végéig.

Négyes most rám néz, tényleg rám néz. Mintha most döbbenne rá, hogy nem számít, mi hozta őket ide, egyébként is itt kötöttek volna ki.

- Nem tehetsz róla, hogy kibe szeretsz bele. És nincs rá szabály, hogy hány évesen lehetsz szerelmes, és mi fog történni.

- De mit tegyek? A Bátrak beavatása nem könnyű. Megmondjam neki, ki vagyok? Vonuljak vissza a kiképzéstől? Adjam másnak a munkát?

- Négyes, te nagyszerű kiképző vagy. Nem leszel képes átadni másnak a kiképzést. Aggódnál egész idő alatt. Most menj, és tegyél meg minden tőled telhetőt. A többi majd megoldódik magától, amikor eljön az ideje. Csak ne erőltess semmit. Nem hiszem, hogy könnyű lesz bármelyikőtöknek. De ha akarod, az lesz.

Négyes csak bólogat, aztán megölel, és a fülembe súgja:

- Köszönöm, te vagy a legjobb.

Remélem. Fogalmam sincs, hogy fog ez működni, de szerintem fel kell készülnünk egy Tris nevű tornádóra. Mert azt hiszem, ha ezek összeütköznek, hatalmas pusztulás marad a nyomukban.

- Menj, ellenőrizd a felavatottaidat. Apádnak igaza van, nem tudod, Zeke milyen bajba tudja őket keverni – mondom nevetve.

***

Úgy döntök, megmentem Maxet Charlie-tól és Jedtől. Bemegyek az irodába, ő pedig ott játszik a földön Jeddel és Charlie-val. Úgy tűnik, az irodája megúszta a látogatást.

- Hogy ment?

- Köszönöm, hogy rám hagytad – mondom. Nem haragszom rá.

- Sajnálom, csak úgy gondoltam, te jobban értesz ezekhez a lány-dolgokhoz, mint én – mondja Max.

- Semmi baj. Nem vagyok rád mérges. Csak nem tudom, mi fog ebből kisülni. Úgy érzem, már elég fájdalmon ment keresztül, és nem akarom, hogy még többet tapasztaljon. Ráadásul még mindig nem tudunk Marcusról. Tudom, hogy nem veheti el tőlünk. De tud neki problémákat okozni, és ez aggaszt.

- Tudom, én is így érzek – mondja Max.

- Anya, most már hazamehetünk? – kérdezi Charlie.

- Igen. Hagyjuk Apát dolgozni. Menjünk, játsszunk még egy kicsit fürdés előtt – mondom. Adok Maxnek egy gyors csókot, és hazaviszem a gyerekeket.


3 megjegyzés:

  1. Előszőr néztem, hogy ki az a Sasha aztán rájöttem, hogy Max nak a felesége. Jó volt az ő szemszögéből is látni egy részt. Szegény Négyes. Azzon felnevettem, hogy Sasha azt mondta, hogy egy Tris tornádora lehet számítani XD. Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
  2. Hirtelen azt hittem, hogy rossz ficit nyitottam meg :D Jó volt Sasha szemszögéből olvasni. Olyan jó, hogy ilyen szuper családja van! Kivácsi leszek a Tris tornádóra XD Köszi Márti a fordítást! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi, hogy írtatok!
    Sashát nagyon bírom ebben a ficiben, csakúgy, mint Maxet. Itt legalább normális szülei vannak Négyesnek, még ha nem is a vérszerintiek.
    Hát igen, a Tris-tornádóra jó lesz felkészülni.
    Köszi még egyszer. Puszi

    VálaszTörlés