Fanfic fordítás: Az a három szó - 23. fejezet

Itt a szerda, és jelentkezünk is az Az a három szó új fejezetével. Az eleje ismerős lehet mindenki számára, de azért a vége tartogat meglepetéseket, és Négyest is sikerül valakinek leégetnie...

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!

Az eredeti történetet ITT találjátok!

23. fejezet

NÉGYES

- Az első dolog, amit ma megtanultok, hogy hogyan kell lőni. Második, hogy hogyan győzzetek egy küzdelemben – mondom az előttem álló kilenc felavatottnak. Kiosztom a fegyvereket, miközben beszélek. Próbálok minél jobban visszafojtani a Tris iránti érzéseimet. Túl kell juttatnom a beavatáson, és akkor majd foglalkozhatok minden mással. – Szerencsére, mivel itt vagytok, már tudjátok, hogyan kell fel és leugrani egy mozgó vonatról, úgyhogy azt nem kell megtanítanom.

- A beavatás három fázisból áll. Mérjük a fejlődéseteket, és rangsoroljuk a teljesítményeteket minden fázisban. A fázisok eredményei nem egyforma súllyal számítanak a végső sorrendben, így lehetséges, bár nehéz javítani a helyezésen.

- Úgy gondoljuk, hogy a felkészülés kiírtja belőletek a gyávaságot, ami a mi fogalmunk szerint a félelem miatti cselekvésképtelenséget jelenti. Ezért a beavatás minden fázisának az a célja, hogy különböző módon készítsen fel. Az első fázis fizikailag, a második érzelmileg, a harmadik pedig mentálisan.

- De mi… - szólal meg Peter ásítás közben. – Mi köze van egy fegyver elsütésének… a bátorsághoz?

Komolyan, ez a gyerek az idegeimre megy. Megfordítom a kezemben levő fegyvert, és Peter homlokához nyomom. A golyó kattanva kerül a helyére. Peter megdermed. Jobban, mint a Barátságos srác tavaly.

- Ébredj fel – förmedek rá. – Egy töltött fegyvert tartasz a kezedben, te idióta. Viselkedj is úgy!

Leeresztem a fegyvert, és látom, hogy Peter szeme megkeményedik. Nem tetszik ez a nézés. Veszélyes, és jobban oda kell rá figyelnem. Ő az a fajta ember, akit nem akarunk itt a Bátraknál.

- És hogy válaszoljak a kérdésedre… Sokkal kevésbé valószínű, hogy becsinálsz a nadrágodba, és sírsz anyuci után, ha felkészülsz rá, hogy megvédd magad.

- A rangsorolásnak két célja van. Egyrészt ez határozza meg, hogy milyen sorrendben választotok munkát a beavatás után. Csak néhány kívánatos pozíció van. Másodszor, csak az első tíz helyezett felavatott válik taggá. Aki nem tartozik az első tízbe, lehetőséget kap, hogy a Bátor nyugdíjas faluban dolgozzon. Ha ez a helyzet, és Bátrak akartok maradni, akkor részt kell vennetek egy speciális kiképző programban, amit kidolgoztunk.

- És mi van, ha nem akarunk a nyugdíjas faluban dolgozni? – kérdezi Peter.

- Akkor csoportnélkülivé váltok – mondom. Sam és Bob azt akarta, hogy az első tízen kívül mindenki legyen csoportnélküli. De szükségünk van személyzetre a nyugdíjasotthonban. Így Lauren és én kidolgoztunk egy programot, ami lehetőséget ad nekik, hogy taggá váljanak, és lesz személyzetünk is. Nem hiszem, hogy Peter értékelné a WC-takarítást, de még mindig jobbnak találná, mint csoportnélküliként élni. – Dolgozzatok keményen. Sokkal nehezebb lesz megcsinálni a második körben. Feladhatjátok a küzdelmet, de ez drasztikusan csökkenti a pontjaitokat. A párharcokat sorsolásos alapon fogjuk kijelölni. Nem lesz könnyű, de higgyetek nekem, megéri.

TRIS

Nem tudom levenni a szemem Négyesről. Tudom, hogy eszméletlen jóképű, és emiatt könnyen rajta ragad az ember tekintete, de ez valami más. Nem tudom, miért, de vonzódom hozzá. Ismerősnek tűnik, de nem tudom, miért. Nem találkoztam vele ezelőtt, nem mintha bármelyik Bátor keresné egy Önfeláldozó társaságát.

Zeke mondta Christinának és nekem, hogy Bátornak született. Néhány csínyük szinte hihetetlennek tűnik számomra. Ha nem láttam volna a Kígyók és Létrák táblát, soha nem hittem volna el, hogy van ilyen játék. De nem tudom lerázni magamról ezt az érzést. Ahogy figyelem őt, úgy érzem, sokkal több van benne, mint amit Zeke elmond. Szerintem több van, mint amit Zeke tud.

Egy lövés hangja riaszt fel a gondolataimból. Nem fogtam fel, hogy ilyen hangos lesz. A kiképzésre kell összpontosítanom. Az első tízben kell lennem.

ZEKE

Négyes ledobja a tálcáját az asztalunkra az ebédlőben.

- Tesó, mi a probléma? – kérdezem. Furcsán viselkedik tegnap óta.

- A csoportváltók kikészítettek, Négyes? – kérdezi Shauna.

- Tris, Christina – szólok Trisnek és Christinának, akik épp most lépnek be az ebédlőbe. Be akarom mutatni őket Uriah-nak, Marlene-nek és Lynn-nek, akik szintén az asztalunknál ülnek.

- Mi van, most már kajaidőben is pesztráljuk őket? – kérdezi Négyes. Atyám, nagyon aljas ma. Néha nagyon zárkózott tud lenni, és nem mindig a legjobb formáját mutatja másokkal szemben, de ezt most teljesen új szintre emelte.

- Mi van? Kedvesek. Úgy gondoltam, jó lenne bemutatni néhány Bátornak születettnek – mondom. Négyes csak bámul rám. Várjuk, ez többről szól. Az a villanás a szemében… féltékeny?

- Sziasztok – mondja Tris.

- Üljetek le, bemutatlak titeket. Tris, Christina, ez a testvérem, Uriah, ők pedig Marlene és Lynn, szintén az idén van a beavatásuk. Srácok, ez Tris és Christina – mondom.

- Nem bánjátok, ha mások is csatlakoznak? – kérdezi Christina.

- Minél több, annál jobb – mondom.

Christina két másik srácot hív az asztalhoz. Ők Will és Al. Tudom, hogy Négyes féltékeny. Ahogy Alre néz, csak megerősíti ezt. Van egy üres hely mellettem, így úgy döntök, segítek kicsit Négyes rosszkedvén.

- Tris, gyere, ülj ide, van itt egy üres hely mellettem – mondom. Shauna pillantásából látom, hogy jobb, ha jó magyarázatom van rá, miért ültetek magam mellé egy szép lányt. Szóval próbálok Négyes felé biccenteni. Mosoly jelenik meg az arcán. Hála istennek rájött, hogy mit csinálok.

- Nos, milyennek találod a Bátrakat, Tris? – kérdezi Shauna.

- Jónak. Tetszik itt, nagyon más, mint ahonnan jöttem, de soha nem illettem oda – mondja Tris.

Látom, hogy Négyes próbál úgy tenni, mint akit nem érdekel, de csüng minden szaván. Ez tényleg vicces. Soha nem láttam ilyennek. Ahogy beszélgetünk, és nevetünk, ő is belefolyik a beszélgetésbe velük és a többiekkel. Ezt soha nem szokta tenni. Általában komplett hülyét csinál magából a nők közelében. Egyszer elvittem magammal egy duplarandira. Nem telt el öt perc, és a lány megütötte a táskájával, és otthagyta. Nem sokkal ezután összejöttem Shaunával, így többet nem bajlódtam a randizással. A csajok mindig odavoltak érte, már amikor gyerekek voltunk. De ő soha nem vette észre őket. De most úgy látszik, igen. Rá kell vennem Shaunát, hogy segítsünk neki egy kicsit. Valahogy el kell érnem, hogy a csoportváltók is ott lehessenek a Bátornak születettek hagyományos „Mersz” játékán az idén.

- Zekey – kiáltja Charlie, miközben odajön, beleül Négyes ölébe.

- Charlie! – Adok neki egy pacsit az asztal fölött.

- Mit csinálsz itt? – kérdezi Négyes.

- Hol az ölelésem? – kérdezem Charlie-tól kitárt karokkal.

Charlie kiugrik Négyes öléből, odajön, és megölel. Leültetem közém és Tris közé.

- Szia, Charlie vagyok – mondja Trisnek

- Szia, én Tris.

- Tényleg szép vagy. Négyes, szerinted nem szép?

Négyes elvörösödik, és pedig nem tehetek róla, nevetni kezdek. Csak Charlie tudja ezt megúszni Négyessel.

- Gyere, azt hiszem, ideje, hogy visszavigyelek Anyához és Apához – mondja Négyes. Tényleg nem hibáztatom, Charlie már eléggé leégette ma. Felkapja, és elsétál az asztaltól.

- Szia – integet Charlie.

- Tényleg szép, Négyes – hallom, hogy Charlie mondja Négyesnek, ahogy mennek el. Bárcsak hallanám a további beszélgetésüket, de túl távol vannak.

- Ez ki volt? – kérdezi Tris.

- Ő Négyes kishúga, Charlie – mondom.

Tris csak bólint. Még mindig vörös Charlie beszólásától.