Fanfic fordítás: Az a három szó - 26. fejezet



Bocsi, hogy egy nap csúszással érkezett csak meg az új fejezet, ám most kicsit kimozdultam itthonról, és nem volt időm átnézni.
A mai részben megnézhetjük, hogyan alakul a késdobálós jelenet, valamint milyen kihívások várnak még a szereplőkre. A következő fejezet meg nagyon jó lesz!

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



26. fejezet




NÉGYES


Tris háttal áll a céltáblának. A csapat körben állva figyel. Zeke mellettem áll, biztosan azért, mert próbál erőt adni. Hogy biztosan nem szúrjam el. Körbenézek a csoporton, és a tekintetem megállapodik Peteren. Vigyorogva áll ott, azt gondolva, hogy ő nyert, hogy megtalálta a módját, hogy még annál is jobban gyötörje Trist, mint eddig. Lehet, hogy azt hiszi, hogy okos, de nem az. Megteszem ezt, aztán az lesz a célom, hogy megakadályozzam, hogy Bátor taggá váljon. Nem tudom, hogyan, de megtalálom a módját.

- Kész vagy? – kérdezem Tristől. Bólint. – Ne mozdulj, rendben? – Nem tudom, hogy azért mondom, hogy Trist, vagy hogy magamat próbáljam megnyugtatni. Összeszorul a mellkasom, legszívesebben innék még néhány felest, de az nem lenne bölcs. Jól kell csinálnom, a lehető legkisebb kárt tenni Trisben, és eloszlatni a gyanút az érzéseimmel kapcsolatban.

Átveszem a kést a bal kezemből a jobba, ahogy mindig. Beszívom a levegőt, aztán kifújom, és a kés elhagyja az izzadt ujjaimat. Néhány centire Tris jobb térdétől csapódik be. Hallom, hogy a körülöttem levő emberek újra levegőt vesznek. Már csak három van hátra, gondolom.

Újrakezdem a procedúrát. Átveszem a kést a bal kezemből a jobba. Belégzés, kilégzés és eldobom a kést. Néhány centire a bal arcától landol. Tris nem mozdult, kíváncsi lennék, vett-e levegőt. A szemébe nézek, és tudom, hogy bízik bennem, mintha tudná, hogy tudom, mit kell tennem. De előtte még el kell dobnom a harmadik kést. Ez a kés a feje fölött ér célba, ahol ketté van választva a haja.

Még egy. Zeke-re nézek, remélve, hogy azt mondja, nem kell megtennem, de pont az ellenkezőjét teszi. – Gyerünk, haver, meg tudod csinálni. Minden rendben lesz – súgja oda nekem. Jobban koncentrálok, mint gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. Ki kell törölnöm a félelmet a fejemből, nem hallhatom a szívverésemet, ami annyira gyorsan ver, hogy majd kiugrik a mellkasomból.

Figyelmen kívül hagyom az izzadó tenyeremet; a fülcimpája hegyét bámulom. Belélegzem, aztán kifújom, és eldobom a kést. Bár csak pár másodperc, és minimális fizikai sérülést okoz Trisnek, az érzelmi sérülésnek, amit nekem okoz, sokkal tartósabb következményei lesznek. Minden esélyemet elrontom vele? Érvényteleníti a gyönyörű csókot, amit néhány perce váltottunk?

Trisre nézek, és látom, hogy harag lángol a szemében. Összeszorítja az öklét, én pedig várom az áradó sértéseket, amiket a fejemhez vág. Zeke Trishez rohan.

- Kislány, fantasztikus voltál! – Aztán odasúgja neki. – Tudom, hogy mérges vagy, de választanod kell valakit, akit kihívsz. Tedd meg, aztán válthatsz néhány szót a sráccal.

Tris Zeke-re néz, és látom, hogy ő lesz az első, akinek Tris haragjával szembe kell néznie.

- Oké, Zeke – mondja hangosan. – Kihívlak, hogy engedd meg Christinának, hogy felöltöztessen női ruhába, aztán sétálj végig az Önfeláldozók utcáin.

Christina felvisít örömében. Úgy látszik, neki mindegy, kit kell felöltöztetnie, élvezi.

- Oké, találkozunk a vonatnál tizenöt perc múlva – mondja Zeke. Christina felnevet és megszólal.

- Legyen harminc, a jó munkához idő kell. Lányok, gyertek, segítsetek. Ez nagyon vicces lesz.

Mindenki elindul kifelé az edzőteremből vagy a vonat felé, vagy Zeke-kel és Christinával mennek segíteni elkészülni. Tris nem mozdul, még mindig ott áll a céltábla előtt. Amint mindenki kimegy, odasétál hozzám. Nem voltam képes megmozdulni. Legszívesebben a karjaimba venném, és azt mondanám, hogy sajnálom, de félek, hogy ha megmozdulok, elhányom magam. Kavarog a gyomrom. Hogyan tudom megmagyarázni neki, miért tettem? Anélkül, hogy komplett hülyének tűnjek.

- Szándékosan tetted! – kiabálja.

- Igen – mondom. Alig hangosabban a suttogásnál. Be kell vallanom, hogy nekem is visszataszító, amit tettem. – Meg kellene köszönnöd – mondom kicsit magabiztosabban.

- Megköszönni! Megköszönni, hogy megőrültél? – mondja. Ahogy felemeli a kezét, hogy pofon vágjon, elkapom a csuklóját, és magamhoz húzom. Annyi érzelem áramlik át a testemen ebben a pillanatban, és az egyetlen, amivel meg tudom állítani, ha megcsókolom. Ez nem egy puha csók, mint ezelőtt, hanem egy szenvedélyes, tüzes csók. Tele éhséggel és vággyal, de ahelyett, hogy átölelne, mint azelőtt, eltol magától. És elkezd futni az ajtó felé.

- Tris! Tris! – kiáltok utána.

Megfordul, és visszakiabál: - Gyűlöllek, Négyes Johnson.

- Ez nagyszerű, Tris. Hogy végezte a srác, akinek ezt utoljára mondtad? – Tudom, hogy ezzel átléptem a határt. Tudom, hogy nincs visszaút. Mérges vagyok rá, ő pedig mérges rám. Nem kellett volna megkarcolnom a fülét, nem kellett volna hallgatnom Zeke-re. Csak azt kellett volna mondanom, hogy nem érdekel, ki tudja, hogy tetszik. Senkinek semmi köze hozzá. De nem, a könnyebb utat választottam, most pedig ezzel a megjegyzéssel még jobban elvágtam magam.

Megtorpan. Megfordul, és rám bámul. Mintha megint az a kilencéves kisfiú lennék, akinek ugyanezeket a szavakat mondta akkor régen. Mert úgy érzem. Még legyőzöttebbnek érzem magam, mint azon a napon. Látom a könnyeket a szemében, ahogy elfordul, és kirohan az ajtón. Mérgesen felkiáltok, és belerúgok az asztalba, amin a kések vannak. Lerogyok a földre, és csak ülök a térdem közé hajtott fejjel.

Nem tudom megváltoztatni, amit tettem. Nem tudom visszaszívni a szavakat, amiket kimondtam. De legalább megpróbálhatom jóvátenni az ostoba tetteimet és szavaimat. Ott ülök, gondolkodva, hogy mi tehetek, amikor valaki megérinti a vállam. Felnézek, és Shauna áll mellettem.

- Gyerünk, Négyes, ne csináld ezt magaddal – mondja. Felét sem tudja, hogy mi történt Tris és köztem. – Zeke már majdnem kész van, mennünk kell a vonathoz. Később kitalálhatod, hogy mi legyen Trisszel. Lefogadom, ha meglátod Zeke-t, jobb kedved lesz.

Remélem, Tris a vonathoz ment, és megpróbálhatok vele ott beszélni. Felállok a földről, és megölelem Shaunát.

- Köszönöm – mondom.

- Bármikor, Négyes. Te vagy a családom. Segítünk, hogy visszakapd, megígérem.

****

Odaérek a vonathoz, de nem látom Trist. Komolyan azt hittem, hogy itt lesz? Ha őszinte akarok lenni, nem. Reméltem, hogy itt lesz? Igen. Shaunával odamegyünk a csoporthoz, és észreveszem, hogy Zeke, Christina és Marlene hiányoznak. Aztán meghallom Uriah farkasvonyítását és nevetését. Odafordulok, és látom, hogy Zeke egy tízcentis sarkú cipőben próbál járni. Hogy fog felugrani a vonatra, arra valószínűleg nem gondolt. Egy nagyon rövid szoknya van rajta. Még szerencse, hogy Zeke nem a legmagasabb srác, mert sokkal többet látnánk, mint szeretnénk. Egy V-kivágású, ujjatlan top van rajta, amiből kilátszik a köldöke. A top olyan szűk rajta, hogy úgy néz ki, bármelyik pillanatban szétszakadhat az anyag.

Néhányszor már bajba kerültünk az évek során a kihívások miatt, de határozottan ez az egyik legjobb. El ne felejtsek holnap bemenni a vezérlőterembe, és kinyomtatni néhány jelenetet. Mindannyian nevetünk, és pár pillanatig Tris nem árnyékolja be minden gondolatomat.

Shauna odalép Zeke-hez, és gyorsan megcsókolja.

- Hé, ne nyald le a rúzsomat – mondja Zeke. Ami újabb nevetési rohamot hoz ki belőlünk. Látom, hogy közeledik a vonat.

– Talán le kellene venned a cipődet, Zeke – mondom. Lenéz a cipőire. Biztosan kell vennie Christinának egy új összeállítást, hozzáillő cipővel együtt nemsokára, mert ezeket soha többé nem tudja felvenni. Valószínűleg be fogja tenni a ruhákat a kihívás táskájába, hogy megőrizze. A gyűjtemény, amit az évek alatt összegyűjtött a játékok alatt, fantasztikus.

Felugrunk a vonatra. Én egyedül az utolsó kocsiba ugrok. Nem akarok a barátaim jókedvével foglalkozni most. Kidugom a fejem a kocsi ajtaján, visszanézek a központ felé, és meglátom őt. Fut, hogy elérje a vonatot. Ahogy felugrik, behúzom a kocsiba.

Csak áll, és egymás szemébe nézünk.

- Sajnálom – mondom. Sokkal többet akarok mondani. Annyi mindent kellene mondanom, de még mindig nem tudom, hogyan. Hogyan mondjam el, hogy az ő Tobiasa életben van? Ha az, hogy megkarcoltam a fülét, ennyire felmérgesítette, mi lesz, ha megtudja az igazat?

- Én is sajnálom.

- Soha nem akartalak bántani. Úgy értem, igen, de nem azért, amiért valószínűleg gondolod – mondom.

- Azt hiszem, értem. Nem vagyok boldog tőle, de tudom, hogy az én biztonságom érdekében volt – mondja. – Elmentem, és beszéltem Zeke-kel, amíg készült, és elmagyarázta nekem. Tényleg örülök, hogy most én hívtam ki.

Mindketten nevetünk.

- Akkor, jók vagyunk? – kérdezem. Hallom a könyörgést a hangomban. Bólint. – Megölelnélek, de nem hiszem, hogy újabb bemutatót kellene tartanunk ma este – mondom. A másik kocsiban levő emberek felé biccentek. Mindenki a beszélgetésünket figyeli, különösen Peter, aki mogorván néz. Tényleg ki kell rúgnom valahogy a Bátraktól.

Érzem, hogy a feszültség részben elszáll a vállamból. Még mindig sok minden van, amit meg kell beszélnünk, azt hiszem, holnap meglátogatom Anyát. Ő tényleg jó ezekben a dolgokban. Még ha nem is mondja meg, hogy mit csináljak, jó, hogy kibeszélhetem magamból az egészet. Talán lesz valami ötlete, hogy hogyan mondjam el Trisnek az igazat.

Az Önfeláldozók szektorának szélén leugrunk a vonatról, és csak most jövök rá, hogy hol is vagyok pontosan. Annyi dráma volt ma este, hogy nem is gondoltam rá, hogy milyen hatással lesz rám az, hogy itt vagyok. Nem voltam itt kilenc éve, fél életemben. Nem tudok megmozdulni, úgy érzem, földbe gyökerezett a lábam.

- Én itt megvárlak titeket, srácok – mondom.

- Minden rendben, Négyes? – kérdezi Tris.

- Jól vagyok, Tris, csak nem szeretném, ha itt látnának – mondom. Értetlenül néz rám. – Vezető vagyok, Tris. Ha elkapnának egy ilyen kihívás közepén, az elég sok bajt okozna a Bátraknak. – Nem lenne gond, ha elkapnának, nincsenek rá szabályok, hogy ne lehetnék itt. A Tőle való félelem tart vissza. Tris bólint.

- Akarod, hogy veled maradjak? – kérdezi. Megrázom a fejem.

- Nem, menj, élvezd csak ki a kihívást, amit adtál neki.

Hangos nevetést hallok, és a távolban látom, hogy Zeke peckesen lépdel, ahogy megy végig az utcán. A zajongásuk bármelyik pillanatban felébresztheti az Önfeláldozókat. Ahogy erre gondolok, látom, hogy felkapcsolódnak a villanyok és elhúzódnak a függönyök.

- Gyerünk, srácok, siessetek – kiáltok a csoportnak. Tényleg nincs szükségünk problémára. Azt is tudom, hogy az Önfeláldozók nem szeretik használni az áramot éjszaka, ha lehetséges, szóval ez néhány embert dühíteni fog. Habár, soha nem panaszkodnának.

A csoport elindul vissza a vonat felé, amikor feltűnik egy Bátor járőrkocsi. A francba, most tényleg bajban vagyunk. Elfelejtem a félelmem, és elindulok arra, ahol a tisztek kiszálltak az autóból.

- Tudhattuk volna, hogy te vagy, Zeke – mondja az elsőtiszt. Mosolyog, úgyhogy talán jól fog végződni. – Sajnálom, Zeke, de vissza kell vinnünk a Bátrakhoz.

Odamegyek a csoporthoz, és megszólalok.

- Ez tényleg szükséges?

- Sajnálom, Négyes, de igen, vissza kell vinnünk magunkkal. Ez az előírás. Amikor visszaértünk, azonnal jöhetsz érte, és mivel vezető vagy, megússza egy figyelmeztetéssel – mondja a másodtiszt.

- Srácok, menjetek vissza a vonattal, én Zeke-kel megyek, és elrendezem ezt. A felavatottak menjenek vissza a hálóterembe, és pihenjenek, reggel a küzdelmekkel folytatjuk – mondom.

- Várj – szólal meg Zeke. – Uriah, gyere ide egy kicsit.

Uriah odamegy Zeke-hez, ő pedig a kezébe nyom valamit. Nem látom, mi az, de aztán Zeke a fülébe súg valamit, és Uriah nevetni kezd.

- Nem gond, tesó – mondja Uriah.

Beszállunk a járőrkocsiba és megkérdezem:

- Mit mondtál Uriah-nak?

- Csak átadtam neki a valaha volt legjobb kihívást. És komolyan a legjobb – mondja.

- Beavatsz ebbe a legjobb kihívásba?

- Semmiképpen, holnap a saját szemeddel láthatod –mondja gonosz vigyorral. Csak a fejemet rázom. Mi lehet a valaha volt legjobb kihívás? Az utóbbi évben csináltunk néhány fantasztikus kihívást.



2 megjegyzés:

  1. Már alig várom, hogy megtudjam, hogy mi Uriah feladata. Enyiből nem jön rá, hogy Négyes valojában Tobias????? Köszönjük a fordítást Márti!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon fog tetszeni Uriah feladata!!!
    És hát igen,Trisnek nagyon nehezen esnek le a dolgok.

    VálaszTörlés