Fanfic fordítás: Az a három szó - 27. fejezet


Már is szerda lett, és itt is az eheti első fejezetünk, szám szerint a 27., ami már meglehetősen hosszúra sikeredett, és nagyon vicces és szórakoztató lesz. Többek között kiderül, milyen kihívást is adott Zeke Uriah-nak.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!



27. fejezet




NÉGYES


Futni vittem a felavatottakat ma reggel. Gondoltam, legalább kiszellőztetem a fejem. Az évnek ebben a szakában meleg van a városban. Mire visszaérünk, mindenki kiizzadt.

- Győződjetek meg róla, hogy bőségesen igyatok – mondom. Észreveszem, hogy nem hoztam el az üvegemet. A francba, most hoznom kell egyet.

- Tíz percetek van, mindjárt jövök.

Kilépek az edzőteremből, és felfutok a lakásomba a vizesüvegemért. Visszaérek a Kútba, és látom, hogy Zeke, Amar és a Bátornak született felavatottak bemennek az edzőterembe. Mi történik? Mibe keveredtek? Ha Zeke benne van, az nem lehet jó. Aztán eszembe jut. A fenébe! Mi volt Zeke kihívása?

Nem hiszem, hogy szavakkal le tudom írni, amit látok.

- Mi a fenét csináltál velük? – kérdezem.

A Bátornak született felavatottak dőlnek a nevetéstől Laurennel és Amarral együtt. Zeke a földön fetreng, kíváncsi lennék, hogy mi történt a felavatottakkal, ami ilyen hatással van rá. Próbál mondani valamit, de nem értem egy szavát sem a nevetéstől.

- Békeszérum – mondja Uriah.

- MICSODA?

- Zeke kihívott, hogy tegyek békeszérumot a csoportváltók vizébe.

A vízadagolóra nézek, és látom, hogy Tris éppen most töltötte újra az üvegét, és készül inni. Odarohanok, és kiveszem az üveget a kezéből.

- Négyes – nyafog.

- Mennyit ittál, Tris? – Két ujját tartja fel. Ahogy felemeli, elkezdi mozgatni az arca előtt, mintha transzban lenne.

- Mi a fenét csináljak velük ilyen állapotban? – kérdezem. Hogy kitől kérdezem, nem tudom. A csoportváltók be vannak lőve, mindenki más hisztérikusan nevet.

A csoportváltókra nézek, és látom, hogy Molly és Peter táncol, legalábbis azt akarnak. Nem igazán összeszedettek. Christina és Will smárolni kezdtek, meg kellene őket állítanom, vagy valószínűleg nyilvánosan fognak olyat csinálni, amit megbánnak, amikor véget ér az extázis. Tris még mindig velem szemben áll, és az ujjai mozgását nézegeti kuncogva.

Al csak álldogál. Úgy látszik, ő nem ivott a békeszérumból.

- Al, jól vagy? – kérdezem.

- Igen, nekem még mindig tele van az üvegem, úgyhogy én nem ittam abból – mondja a vízadagolóra mutatva.

Drew összegömbölyödött, és úgy tűnik, alszik. Edward is úgy látszik jól van, de Myra, aki kistermetű, Edwardnak énekel, és ugrál körbe-körbe. Fogalmam sincs, mit csináljak velük. Azt is ki kell találnom, hogy meddig fog tartani.

Odahúzom Trist Zeke-hez és a többiekhez. Nem fogom szem elől téveszteni. Végülis két litert megivott ebből a cuccból, és nem tudom, mennyi ideig lesz ilyen. Zeke felkel a földről.

- Mit gondoltál, te idióta? – mondom Zeke-nek, és tarkón csapom.

- Amar, itt tudnál maradni, figyelni rájuk? Fel kell hívnom Johannát a Barátságosaknál, hogy kiderítsem, mennyi ideig fog tartani. Uriah, mennyit tettél a vízbe?

- Két fiolával, Négyes – mondja.

- Lauren, visszavinnéd a felavatottaidat az edzőtermetekbe?

- Zeke, maradj itt, és biztosítsd, hogy senki, de komolyan senki ne igyon a vízből. Ez rád is vonatkozik, Zeke. Hozzá se érj – mondom. – És Zeke, tudni fogom, ha mégis megteszed. – Tudom, hogy szeretné kipróbálni a dolgot, már évek óta emlegette.

Megfogom Tris karját.

- Gyere, te velem jössz – mondom, és magammal rángatom az irodámba. Válaszokat kell kapnom.


***


Leültetem Trist az irodai székembe, amíg én próbálom megtalálni Johanna telefonszámát a Barátságosaknál. Tris rájött, hogy forog a székem, úgyhogy most körbe-körbe forog vele.

Apa épp akkor lép be az irodámba, amikor Johanna számát tárcsázom.

- Mit csináltál a felavatottaiddal? – kérdezi.

Megrázom a fejem.

- Semmit. Ez az átkozott Zeke kihívta Uriah-t, hogy tegyen békeszérumot a vízadagolóba az edzőteremben. Most van egy szobányi totál belőtt, őrült emberem – mondom.

Apa nem úgy reagál, ahogy vártam. Kirobban belőle a nevetés.

- Már vártam ezt a napot – mondja.

- Milyen napot?

- A napot, amikor valamelyik haverod kihívása a te károdra sül el – mondja. Még mindig nevet rajtam.

Összecsípem az orrom nyergét, és próbálom kitalálni, hogy mit kezdek a srácokkal, amíg el nem múlik a hatás.

- Éppen Johannát akartam hívni, hogy megtudjam, meddig tart a hatás – mondom. Akkor egy nagy csattanás hallatszik, és kacagás.

- Leestem, Négyes – mondja Tris.

Apa ránéz, aztán rám.

- Menj vissza az edzőterembe, majd én beszélek Johannával, aztán tudatom, hogy mire számíts – mondja. Még mindig nevet, ami elég bosszantó ebben a pillanatban.

- Mondd meg neki, hogy két ampullát tettek egy fél ballon vízbe – mondom. – Gyere. Visszamegyünk az edzőterembe. – Felkapom Trist a padlóról, és ölben viszem.

- Most tényleg alkalmas az idő, hogy megcsókolj, Négyes – mondja Tris, ahogy kilépünk az irodámból. Ettől Apa újabb nevetőgörcsöt kap. Én csak a fejemet rázom.

- Sok szerencsét, fiam – mondja.

- Gyerünk, Négyes, nem akarsz megcsókolni?

- Nem foglak megcsókolni, Tris. Most tényleg nem – mondom. Istenem, annyira megcsókolnám, bárcsak tudná, mennyire. Ne is gondolj erre. Ki kell találnom valamit. Ekkor furcsa vigyor jelenik meg Tris arcán.

- Ezért kedvelsz! – kiált fel. – Mert te sem vagy valami kedves! Így már több értelme van – mondja.

- Nem hiszem, hogy ennek most van itt az ideje, Tris – mondom.

- Én is kedvellek – mondja. Annyira zavarban lesz, ha ennek vége. Remélem, még azután is fog velem beszélni.

Próbálok visszajutni az edzőterembe, de Tris elkezd kalimpálni a lábával. Ha nem aggódnék, hogy mit okoz ez neki, valószínűleg viccesnek találnám.

- Azt hiszem, most már sétálhatsz – mondom. Lábra állítom, ő pedig megszólal.

- Neeeee, vigyél a hátadon!

Tris ekkor felugrik a hátamra, és kacag. Megfogom a lábait, hogy ne essen le, így megyünk át a Kúton. Tori lép ki a tetoválószalonból, és furcsán néz rám.

- Szia, Tori – mondja Tris. Ez a bugyborékoló hang nagyon nem hasonlít a hangjára.

- Szia Tris, Négyes. Új kiképzési technika? – kérdezi.

- Nem. Zeke kihívta Uriah-t, hogy tegyen békeszérumot a vízbe, és most az összes felavatottam el van szállva – mondom.

- Sok szerencsét hozzá, Négyes – mondja Tori, és nevetve elsétál. Kapok még néhány furcsa nézést a többi Bátortól. Ez arra emlékeztet, amikor Uriah-t a falon lógva találtuk. Gondolom, így most vissza tudott fizetni nekem érte, hogy akkor éjjel ott hagytuk.

Bemegyek az edzőterembe, és látom, hogy Zeke a vízadagoló mellett áll egy üveggel a kezében.

- Hé! Tűnj el onnét! – mondom. – Már elég problémát okoztál, nincs rá szükségem, hogy te is elszállj.

Drew még mindig a padlón alszik; Molly még mindig táncol, de már egyedül. Úgy tűnik, Peternél elmúlt a hatás, és nem látszik túl boldognak. Amitől nevetnem kell. Christina és Will még mindig össze van gabalyodva, szerencsére a ruhájuk még rajtuk van.

Apa lép be az edzőterembe.

- Johanna azt mondta, hogy a hatás függ attól, hogy hányan ittak, és a súlyuktól. Azt mondta, lehet egy óra, de akár három, vagy több is. Nem tudott pontos időtartamot mondani.

- Nagyszerű, mit kezdjek most ezzel? – kérdezem mérgesen.

Apa csak megrázza a fejét, és nevet, aztán kimegy az ajtón.

- Oké, Edward, tudnál figyelni Myrára, kérlek? – Bólint. – Peter, te maradj itt Mollyval és Drew-val. Zeke, vidd Christinát és Willt a lakásodba – mondom.

- Miért hozzám? – kérdezi Zeke.

- Mert a te hibád, hogy ilyen állapotban vannak, és nem akarom, hogy az edzőterem padlóján hancúrozzanak. Vidd őket a lakásodba, és figyelj rájuk.

Zeke lemondóan lehajtja a fejét. – Oké. – Christinához és Willhez lép, és ráveszi őket, hogy kövessék.

- Én mit csináljak? – kérdezi Al. – Akarod, hogy figyeljek Trisre?

Viccel? Semmi esetre sem hagyom itt vele. Tudom, hogy soha nem tenne semmi helytelent, de nem akarom, hogy a lány, aki tetszik, egy másik sráccal legyen, amíg a békeszérum hatása alatt áll.

- Nem, köszönöm, Al. Szerintem keresnem kell valami csendes helyet Trisnek, ahol lenyugodhat, és ez eltart egy darabig. Nagyobb adagot kapott, mint bárki más. Majd én figyelek rá. Addig talán gyakorolhatnád a késdobálást, Al – mondom. A srác reménytelen a késekkel. Annyit kell gyakorolnia, amennyit csak lehet.

- Oké, fiatal hölgy, velem jössz – mondom. Tris még mindig a hátamon van.

- Fiatal hölgy – nevetgél Tris. – Olyan vicces vagy, Négyes. Miért nem látszol ma olyan ijesztőnek?

- Lehet, hogy a víz miatt van, amit megittál, Tris.

- Ó, szerettem azt a vizet. Kaphatok még?

- Ma nem, Tris. – Erről eszembe jut, hogy meg kell szabadulnom a maradék víztől. A vízadagolóhoz megyek, de már alig van benne. A srácok megittak egy fél ballonnal. Kiveszem, és kiöntöm a vizet a lefolyóba. Remélem, nincsenek állatok a csatornában, vagy ők is bezsongnak.


***


Tris még mindig a hátamon van, amikor odaérek a lakásomhoz. Egész úton idefelé be nem állt a szája. Szerencsémre magával beszélgetett, szinte gügyögött. Talán áthozhatnám Jedet, tökéletes társaság lennének egymásnak jelen pillanatban.

Belépek a lakásba, és felviszem Trist a hálószobámba. Remélem, feküdni fog, amíg elmúlik a hatás. Hosszú lesz a délután, ha nem. Lefektetem Trist az ágyra.

- Pihenj, Tris. Zűrös napod volt.

- Te nem jössz? – kérdezi.

Nyelek egyet. Erre nem számítottam a szájából.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, Tris – mondom.

- Kérlek – nyafog. – Megígérem, hogy megpróbálok aludni, ha velem maradsz.

Nincs önuralmam; persze, hogy oda akarok feküdni mellé. Viaskodok magammal, hogy mit tegyek, amikor Tris megragadja a karom, és lehúz az ágyra. Egyenesen ráesek. Elkezd kuncogni. Örülök, hogy viccesnek találja, mert én tényleg úgy érzem… Nem is találok rá szavakat. Tudom, hogy nem kényelmetlen. Ilyen közel lenni Trishez egy megvalósult álom, de azt is tudom, hogy amíg ilyen állapotban van, távol kell maradnom.

Elnyúlok az ágyon, és lefekszek mellé. Ő is elhelyezkedik, a fejét a mellkasomra hajtja, a kezét pedig átveti a hasamon. Szerencsére pár percen belül elalszik, és nem sokkal azután én is.



TRIS


Egy sötét szobában ébredek Hogy kerültem ide? Próbálok tájékozódni, és rájövök, hogy valakinek a mellkasán fekszek. Mi a fene? Aztán eszembe jut. Felnyögök, ahogy a békeszérumra gondolok. Csak épp annyira emelem fel a fejem, hogy lássam, hogy Négyes mellkasán fekszem. Tudom, hogy fel kellene kelnem, nem lehetnék ebben a helyzetben. De inkább visszateszem a fejem Négyes mellkasára.

Mocorogni kezd. Nem tudom, mit tegyek. Egy részem ki akar rohanni az ajtón, de a másik részem maradni akar. Olyan vagyok, mint egy mágnes, és nem tudom elszakítani magam. Újra felnyögök, ez olyan kínos. Négyes azt fogja hinni, hogy holdkóros vagyok.

Érzem a mellkasa mozgását, ahogy nevet egy kicsit, és aztán a vibrálást, ahogy megkérdezi, hogy érzem magam. Bárcsak megnyílna a föld, és elnyelne ebben a pillanatban.

- Annyira sajnálom – mondom. – Most biztos azt hiszed, hogy holdkóros vagyok.

- Nem, Tris – mondja. – De tényleg vicces voltál.

- Hogy történt ez? Egyik pillanatban iszok, és a következőben… Láttad, mi történt.

- Uriah békeszérumot tett a vízadagolóba. Úgy tűnik, amikor Zeke-t tegnap este elkapták, átadta az utolsó kihívást Uriah-nak – mondja.

Gyorsan felülök, és Négyesre nézek.

- Viccelsz? Megölöm őket, ha a szemem elé kerülnek – mondom. Dühös vagyok.

- Nyugodj le, Tris. Semmi baj, nem csináltál semmi rosszat. Ez csak a Pedrad fiúk újabb őrült kihívásos éjszakája. Csak emlékezz rá, hogy legközelebb igazán jó kihívást adj Uriah-nak – mondja. – Gyere ide. – Visszahúz, úgyhogy újra a mellkasán van a fejem, a karjait pedig körém fonja. Dühös akarok maradni, de nem megy. Egy ágyban fekszem Négyessel. Még csak nem is álmodtam, hogy ez lehetséges. Nem tudom, miért vagyok itt, vagy miért akarja, hogy itt legyek, de van egy olyan érzésem, hogy ezt akarja.

Ideges vagyok. Annyira foglalkoztat, ami történt. Csak arra tudok gondolni, hogy hol vagyok és kivel. Hallom Négyes szívverését, és ugyanolyan gyors, mint az enyém. Ő is ideges? Miért lenne ideges, amikor biztos sok lánnyal volt már? Olyan jóképű, és az összes Bátor lány megveszik érte.

- Mit csinálok én itt, Négyes? – kérdezem.

- Úgy tűnt, te ittál a legtöbbet a szérumból. Biztos akartam lenni benne, hogy biztonságban vagy. Úgyhogy idehoztalak a lakásomba, hogy szem előtt légy. Próbáltalak rávenni, hogy aludj, de nem voltál hajlandó – mondja.

Ó, Istenem, emlékszem, azt mondtam, hogy jöjjön ő is az ágyba. Lehetne ez még kínosabb?

- Sajnálom, Négyes. Ez olyan kínos – mondom.

Érzem a mosolyát. Bár nem látom, de hallom a hangján.

- Nem panaszkodom, Tris. Valószínűleg most aludtam a legjobban, és én nem is ittam a békeszérumból.

- Mennyi az idő? – kérdezem. Kezdek megéhezni, és bármennyire nem akarok megmozdulni, tudom, hogy nem maradhatok itt örökké. Nem is lehetnék így itt; ha a szüleim látnának, szívrohamot kapnának. Apa valószínűleg már két szívrohamot és egy agyvérzést is kapott volna.

- Csak nyolc múlt – mondja Négyes.

- Mennem kell, túl sok idődet elvettem ma – mondom. Megmozdulok, de Négyes megszorítja az oldalam.

- Ne – mondja. – Maradj még egy kicsit. – Nem kapok levegőt, és kiszárad a szám. Azt akarja, hogy maradjak. Nem értem, miért. Miért akarja, hogy itt legyek? Visszateszem a fejem a mellkasára, úgy érzem, elolvadok, vagy lángra kapok egyidőben. Szeretem hallgatni a szívverését, és a felszínes légzését. A légzéséből és a szívveréséből arra következtetek, hogy ideges, akárcsak én. Ez hogy lehetséges? Ő Négyes. A Bátor példakép.

- Négyes.

- Igen?

- Tényleg éhes vagyok.

Felnevet, és megszólal. – Talán lemehetünk, és ehetünk valamit az ebédlőben, amíg még nyitva van.

Felemelkedek az ágyról, és libabőr fut rajtam végig. Fázok most, hogy Négyes meleg teste nincs mellettem.

- Fázol? – kérdezi.

- Egy kicsit.

A szekrényéhez megy, és elővesz egy pulóvert.

- Ez a legkisebb, amim van – mondja, és a kezembe nyomja.

Felveszem, és lóg rajtam, de mivel érzem rajta az illatát, semmi esetre sem veszem le.

Lesétálunk a lépcsőn, és ahogy elérem az ajtót, Négyes megfordít, és megcsókol.



NÉGYES


Együtt megyünk be az ebédlőbe. Nem igazán érdekel, ha együtt látnak minket az emberek. Biztosan elterjedt már a pletyka, hogy milyen őrülten viselkedtek ma a felavatottjaim, és hogy cipeltem Tris a központban. Nem igazán tudok haragudni Uriah-ra és Zeke-re. Időt tölthettem Trisszel, és az a csók. Hűha, el tudnám tölteni életem hátralevő részét vele csókolózva. És a tény, hogy először életemben mélyen, békésen aludtam. Nem kell nekem békeszérum, Tris az egyetlen kábítószer, amire szükségem van.

- Haver, hol voltál? Már órák óta kereslek. Kopogtam az ajtódon, de nem válaszoltál – mondja Zeke.

- Elaludtam, nem is hallottam – mondom.

- És te, kisasszony? – mutat Zeke Trisre. - Merre voltál?

- Négyessel – suttogja elpirulva.

- Tessék? Mit műveltetek ti ketten? – kiált fel Zeke.

- Zeke, nyugodj le! Elaludtunk, ennyi, ejtsük a témát – mondom nyomatékosan.

- Nem tudok lenyugodni, az a kettő – mutat Willre és Christinára -, szexelt az ágyamban, Négyes.

- Hagytad, hogy szexeljenek, amíg a békeszérum hatása alatt voltak? Mi a bajod? Megmondtam, hogy figyelj rájuk!

- Az utána volt – suttogja Christina. Elvörösödik az arca. Nem tudtam, hogy Christina tudja, hogyan kell suttogni. Látni a zavarát elég vicces.

- Tessék? – kérdezem.

- Azután szexeltek, miután elmúlt a hatás – mondja Zeke. Nevetni kezdünk, nem is azon, amit Christina és Will tett, hanem Zeke reakcióján.

- A te hibád, hogy mindenki elszállt, Zeke – mondom nevetve. – Soha nem lettek volna a szobádban, ha nem hívod ki Uriah-t. Úgyhogy csak magadat hibáztathatod. Tudjuk, hogy mi van a többiekkel? – kérdezem.

- Igen, nem tartott sokáig. Amikor utoljára ellenőriztem, Drew még mindig az edzőteremben aludt. Lauren mondta, hogy hagyjuk, jobb, ha kialussza magát – mondja Uriah. – Szerintem Edwardnak volt egy kis problémája a csajával, csak mert túl sokáig tartott a hatás. De mindketten jól voltak nemrég, amikor otthagytam őket.

- Szóval, mikor játszunk újra? – kérdezi Lynn.

Fenyegető pillantást küldök felé, mire megszólal. – Talán egy ideig nem.

Mindannyiunkból kitör a nevetés. Végülis jó móka volt a múlt éjszaka. Holnap le kell mennem a vezérlőterembe, és kinyomtatni a képeket Zeke-ről női ruhában. És el kell ismernem, hogy a békeszérumos kihívást zseniális volt, csak Zeke és Uriah meg ne tudja. Valószínűleg már úgyis tudják, az egész központ erről beszél. Szerintem sokáig fognak róla beszélni.

- Hogyan szerezted a békeszérumot, Zeke? – kérdezem.

- Néhány hete el kellett mennem a Barátságosakhoz ellenőrizni a kameráikat. Beszélgettem a szakáccsal. Tudtad, hogy békeszérumot tesznek a kenyérbe? Azért olyan halál boldogok állandóan. Az egész közösség be van drogozva. Szóval, megkérdeztem, hogy tudna-e adni belőle, és adott.

- Maradt belőle? – kérdezem.

- Nem, csak két fiolával adott. Illetve hármat, de egyet Shaunával elhasználtunk.

Csak megrázom a fejem. Ó, Zeke!

2 megjegyzés:

  1. Ez tényleg vicces volt! Annyira édes Tris és Négyes! Remélem hamarosan összejönnek! Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben a ficiben legalább benne van a békeszérumos rész, még ha kicsit másképp is, mint a könyvben.
      Igen, a gerlepár egyre cukibb!
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés