Fanfic fordítás: Az a három szó - 36. fejezet

A mai fejezet is megérkezett, mint láthatjátok. Ezúttal Jeanine akadékoskodik, hogy ne legyenek unalmasak a dolgok. Ráadásul olvashatunk egy nagyon érdekes szemszögből is, ami enyhén vérlázító lesz.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!

Az eredeti történetet ITT találjátok!

36. fejezet

NÉGYES

Visszaérek a Bátrak központjába, és Apához megyek. Belépek az irodájába, és megdöbbenve látom, hogy Jeanine és Caleb Prior ülnek ott.

- Négyes – szólal meg Apa -, gyere be, szerintem még nem mutattalak be Jeanine-nek. – Kezet rázok vele. – Ő pedig Caleb Prior; a beavatása során Jeanine oktatta.

Kezet rázok Calebbel is.

- Biztosan izgatott vagy, hogy Jeanine oktatott a beavatásodon, Caleb – mondom. Ez nagyon gyanús. Miért oktat Jeanine egy felavatottat? Valószínűleg van jobb dolga is. Aztán Trisre gondolok. Jeanine tudhatja, hogy Elfajzott? Felhasználja Calebet a saját húga ellen?

- Igen, nagyon szerencsés vagyok, hogy Jeanine részt vett a beavatásomban – mondja Caleb.

- Négyes, Jeanine szeretné megmutatni Calebnek, hogy hogyan működik a félelemszimulációnk – mondja Apa.

- Tényleg?

- Igen, azt szeretném, Négyes. Mindig próbáljuk fejleszteni a szérumunkat. Úgy gondoltam, ez nagyszerű módja lenne megmutatni Calebnek, hogyan futtatják a Bátrak a szimulációkat – mondja Jeanine.

- Azt szeretnéd, ha Caleben futtatnám a szimulációt? – kérdezem. Rohadtul nem akarom, hogy lássa a felavatottakét, vagy akár az enyémet.

- Nem hiszem, hogy ez szükséges. Talán valamelyik felavatottja megteszi a kedvünkért. Caleb húga Bátor felavatott, azt hiszem. Talán ő megteszi – mondja Jeanine.

- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretné, hogy a bátyja lássa a félelmeit – mondom védekezően. – Ráadásul most fejeztük be a félelemszimulációkat. Nem hiszem, hogy bárkinek hasznos lenne Trist újra alávetni egy szükségtelen szimulációnak.

- Nos, talán meg kellene kérdezni tőle – mondja Jeanine. Látom rajta, hogy nem fogadja el a nemleges választ. Apára nézek, és látom, hogy ő is ugyanolyan nyugtalan, mint én. Mindketten kíváncsiak vagyunk, mire megy ki a játék.

- Szerintem megnézhetünk egy régebbi szimulációjáról készült felvételt – mondja Apa.

- Az megfelel – mondja Jeanine.

- Megyek, és hozok egy másolatot – mondom.

***

- Nem tetszik ez nekem, Apa – mondom. Jeanine és Caleb épp most ment el. – Készül valamire, és most már Tris bátyját is belekeverte. Mi a fene folyik itt?

- Nem tudom. El kell mondanunk Trisnek, mi történt. Megérdemli, hogy tudja, mi történik – mondja Apa.

- Mi sem tudjuk, hogy mi történik. És talán nem is adtam oda nekik Tris félelemszimulációját – mondom.

- Kiét adtad oda? – kérdezi.

- Peterét. – Apa felnevet. – Nos, valószínűleg felkapják a vizet, ha meglátják, mi van a lemezen – mondja.

- Hogy ment Marcusszal? – kérdezi.

- Az Őszintéknél van. Nem hallgatott, pedig megadtam a lehetőséget, hogy abbahagyja. Mondtam Jacknek, hogy egyelőre tartsa titokban. Megbeszéltük, hogy a beavatás befejezése után foglalkozunk Marcusszal. Most pár hétig a fogdában fog rohadni. Andrew Prior tudja, hogy mi történt, ő fogja vezetni az Önfeláldozókat, és gondoskodik róla, hogy az emberek ne jöjjenek rá, hol van Marcus – mondom.

- Ilyen jól ment? – mondja.

- Aha. Hihetetlen volt. Andrew benn volt a találkozón. Hosszan beszélgettünk, miután Marcust elvitték, tudja az igazat – mondom.

- Nos, remélhetőleg hamarosan lezárhatjuk az ügyet. Kíváncsi leszek, mit fog Marcus mondani az igazságszérum hatása alatt. Remélem, elmondja, mit akart Jeanine-től – mondja Apa.

A telefon megcsörren Max asztalán. Figyelek, hogy miről beszélnek. Leteszi.

- Gus éppen most szúrta ki a kamerán, hogy Eric Jeanine Matthewsszal beszélget. Most figyeli a monitorokon. Menj le a vezérlőterembe, és nézd meg, mi történik. Eric valószínűleg lépni fog valamit.

CALEB

Örülök, hogy újra az autóba ülök, és megyek vissza a Műveltekhez. Hihetetlen kényelmetlenül éreztem magam a Bátrak központjában. Apa mindig ördögfiókáknak hívta őket, és szerintem igaza lehetett. Végre valamiben igaza volt. Soha nem képzeltem volna, hogy az életem ilyen tökéletes lesz, mint amilyen azóta, hogy elhagytam az Önfeláldozókat. Azt hiszem, Jeanine-nek igaza van; nem érdemlik meg, hogy ők kormányozzák a várost. Visszatartják az egész várost, és ami még fontosabb, rontják az esélyeinket, hogy leszámoljunk az Elfajzottakkal. Ha több pénzünk lenne, több kísérletet folytathatnánk.

Remélhetőleg Marcus hamarosan segít ebben, a tesztalanyokkal, akiket a rendelkezésünkre bocsát, tömegesen tudjuk futtatni és ellenőrizni őket. Láttam a feltételezett Elfajzottak listáját az Önfeláldozókról, és az anyám is rajta van. Szeretném őt is megvizsgálni; nagyon jó lenne látni, hogyan működik az agya. Gondolom, hálás lehetek, hogy genetikailag nem adott át nekem ebből. De az alapján, amit Jeanine mondott, Beatrice nem volt ilyen szerencsés. Nem tudom, honnan tudja. Azt mondja megszólalt egy vészcsengő a fülében, amikor az alkalmassági vizsgánk volt, de én ebben nem vagyok biztos. Bízom Jeanine-ben és tudom, hogy nem hazudna. Olyan jó hozzám, nagyon sokat tanított nekem, amióta a Műveltekhez jöttem.

Alig várom, hogy visszaérjünk, és láthassam a felvételt Beatrice félelemszimulációjáról. Kíváncsi vagyok, mitől fél. Nem tudom elképzelni, hogy sok mindentől féljen, mindig annyira bátornak tűnt. Mindig elfutott és bajba került, soha nem félt bajba kerülni. Soha nem félt tőle, hogy az emberek mit gondolnak róla, úgyhogy kíváncsi vagyok, mitől fél. A gondolat, hogy láthatom, egyszerre lenyűgöző és izgató.

Egyenesen felmegyünk Jeanine irodájába; tudom, hogy ideges vagyok, hogy láthatom a videót. Érzem az izgalmat a levegőben. Jeanine próbált már szerezni félelemszimulációs felvételt a Bátraktól. Bejelentkezik a számítógépbe és elindítja a videót.

Nézem a videót, de nem látom Beatrice-t. A képernyő alsó sarkában a Peter Hayes név áll, a dátum és az idő. Tessék? Ez nem az a videó, amire számítottunk. Jeanine-re nézek, és látom a haragot a szemében. Annyi mindent akarok kérdezni, de félek, hogy elkezdi az egyik olyan nagy beszédét. Ha valami nem úgy megy, ahogy akarja, elég kegyetlen tud lenni.

- Érdemes egyáltalán nézni ezt? – kérdezem.

- Csak mert nem a húgod van rajta, Caleb, nem jelenti azt, hogy nem tanulhatunk belőle – vágja oda Jeanine. Ördögi mosoly jelenik meg az arcán. Néha azt kívánom, bárcsak tudnám, mire gondol. Az ő agya fantasztikus tesztalany lenne.

Ülök, és nézem a videót. Úgy tűnik, az Őszintéknél vannak. Peter ökölharcban van egy fiatalabb fiúval. A fiú épp arcon ütötte, amikor három felnőtt odafutott, és megállította a verekedést.

- Mi folyik itt? – kérdezi az egyik férfi. Peter sírni kezd, és a fiatal fiúra mutat.

- Ő kezdte. Nem csináltam semmit, ő meg elkezdett ütni – mondja.

A fiatalabb fiú tiltakozni kezd.

- Ez nem igaz, hazudsz, Peter.

Ekkor egy másik férfi érkezik.

- Mit akartok a fiamtól? – kérdezi. Odamegy Peterhez, és a vállára teszi a kezét. – Jól vagy, fiam?

- Elkezdett verni – mondja Peter, még több könnyet hullatva, és a másik fiúra mutat.

- Láttuk, hogy ezek ketten verekedtek, úgyhogy ide jöttünk szétválasztani őket – mondja a férfi Peter apjának.

- Nos, szerintem ti is látjátok, hogy nem a fiam volt a hibás – mondja Peter apja. Peter könnyei elapadnak, és most már vigyorog. – Gyere, Peter, hazamegyünk.

Peter és az apja hazaérnek. Amint belépnek az ajtón, az apja elkezd kiabálni vele.

- Tudom, hogy hazudtál, Peter. Hazug vagy. – Újra és újra elismétli.

Peter a padlóra rogy, és befogja a fülét a kezével. Előre-hátra kezd hintázni eltakarva a fülét. Az apja pedig tovább kiabál vele.

A videó így folytatódik még vagy hét percig, mire Peter végre feláll, és visszakiabál az apjának.

- Nem vagyok hazug. – Ekkor a videó leáll.

Döbbenten ülök; nem igazán értem, mit jelent ez. De úgy látszik, Jeanine tudja, elmosolyodik és megszólal: - Érdekes.

Nem tudom, mi olyan érdekes benne. Biztos, el fogja később magyarázni, vagy megmondja Carának, hogy magyarázza el.

Cara gondolata mosolyt csal az arcomra. Szeretek Carával dolgozni, olyan okos. Nem hiszem, hogy túléltem volna itt nélküle. Tudom, hogy csak néhány évvel idősebb nálam. Néhányszor nem végeztem el a Jeanine által adott feladatot az ő magas színvonalán, és Cara segített, mielőtt Jeanine rájött volna. Mindig azon aggódok, hogy Jeanine rá fog jönni, hogy nem vagyok olyan okos, mint a többi felavatott. Félek, hogy nem fog tovább oktatni, ha rájön. Ezért teszem pontosan azt, amit akar, bármi is az. Kedvelnie kell. Szükségem van rá, hogy segítsen jó munkát kapni.

Jeanine azt mondta, hogy emlékeznem kell rá, hogy első a csoport, ez nagyon fontos itt a Művelteknél. Segített, hogy Jeanine belém sulykolta ezt a mantrát. Ezért szeretném tesztelni az anyámat és a húgomat, hogy bebizonyítsam Jeanine-nek, hogy bármit megtennék, hogy beilleszkedjek a Műveltekhez. Hogy egy nap nagyszerű vezetője lehetek a Művelteknek.