Fanfic fordítás: Az a három szó - 37. fejezet


Megérkezett az Az a három szó 37. fejezete is, amiben úgy fest, lassan kezd rendeződni a helyzet a főhőseink között. Persze nem fenékig tejfel minden... Lesznek még itt gondok.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!




37. fejezet



NÉGYES



Nem is kellenek a kamerák, hogy megtaláljuk Ericet. Shane elkapta, aki a szerverszobában volt, amikor Eric belépett. Max és Shane hallgatta ki a Bátrak fogdájában. Nem volt szükség igazságszérumra.
Köpött, hogy mentse magát. De nem volt semmi hasznos információja. Legalábbis semmi, amit eddig ne tudtunk volna.

Jeanine azt akarta, hogy vezető legyen, de Ericnek fogalma sem volt, hogy miért. Amikor ez nem jött össze, Jeanine azt kérte, gyűjtsön össze minden információ, amit lehet a Bátrakról és a protokolljainkról. Azt mondták neki, hogy menjen be a szerverszobába, és vigyen el annyi fájlt, amennyit tud. Addig nem tette meg, amíg nem látta személyesen Jeanine-t a Bátrak központjában. Azt mondta neki, a szimulációs fájljainkat akarja. Amennyit csak lehet. Azt mondta, ez valahogy az Elfajzottakkal van kapcsolatban, de nem tudta, miért.

Ericet megvádolták, és bűnösnek találták árulásban. Ez automatikusan halálbüntetést jelent a Bátraknál. Ma éjjel hajtják végre, és csak a vezetők lesznek jelen. Nem túl gyakran esik meg, hogy valakit kivégeznek, és nem akarunk nagy ügyet csinálni belőle. Igazából nem akarjuk, hogy Jeanine megtudja, mi történik. Amint megoldottuk a dolgot, tudatjuk az emberekkel, mi történt.

***

Az ebédlőben vacsorázok. Mostanában nem töltöttem itt sok időt. Így könnyebb elkerülni Trist, amíg lehet. Nem tudom, mikor akar beszélni; szerintem jobban félek attól, amit mondani fog, így könnyebb távol maradni. Az asztal szokatlanul csendes ma. Szerintem a felavatottaknak pattanásig feszültek az idegei. A félelemszimulációk napjai után holnap jelentjük be a rangsort.

Éppen készülünk menni, amikor Amar és George felugrik az asztal tetejére.

- FIGYELEM! FIGYELEM! – kiáltja el magát Amar. – Be szeretném jelenteni, hogy George és én összeházasodunk.

Az egész terem üdvrivalgásban tör ki, dobolnak a lábukkal és tapsolnak. George és Amar összeölelkeznek és megcsókolják egymást. Erre Zeke felkiált: - Menjetek szobára! – Mindenki nevet. Leugranak az asztalról, és mindannyian gratulálunk nekik. Tori rohan oda, és megöleli a testvérét, aztán Amart.

- Már épp ideje volt – mondja.

- Most már van okunk bulizni – mondja Zeke.

- Mikor kellett arra neked ok, Zeke? – kérdezi Amar. Amin megint mindenki nevet. – Nem lesz kihívás játék az esküvőmön, George valószínűleg megölne.

- Így van – mondja George. – De ez nem jelenti azt, hogy a legénybúcsún nem lehet.



TRIS


Belépek a hálóterembe, és látom, hogy minden felavatott a szoba végében áll. Max áll velük szemben egy táblával a kezében. Odamegyek, és megállok Will mellett.

- Mi történik? – suttogom.

- A második fázis rangsora – mondja. – Előrehaladási jelentést adnak.

Bólintok. Nyugtalan vagyok. Mi van, ha visszaestem a rangsorban? Annyi minden történt Tobiasszal, hogy szinte elfelejtettem, hogy lehet, hogy már nem is nem számít, hiszen az is lehet, hogy kikerülök innen. Max felemeli a táblát, és felakasztja a szögre. Amikor oldalra lép, a szoba elcsendesedik, én pedig a nyakamat nyújtogatom, hogy lássam, mi van rajta.

Az én nevem van az első helyen. Nem hiszem el. Ahogy Max elmegy mellettem, odaszól:

- Szép munka, Tris. Csak így tovább, és csatlakozhatsz hozzánk a vezetőségben.

Fejek fordulnak felém. Én a listát nézem. Christina a negyedik, Will a hatodik. Sajnos Peter a második. Amikor megnézem az időt a neve mellett, rájövök, hogy feltűnően nagy a különbség. Peter átlagos szimulációs ideje nyolc perc. Az enyém két perc, negyvenöt másodperc.

Peter lassan megfordul; vibrál körülötte a feszültség. A dühös nézése kevésbé fenyegető, mint a mostani – ez a nézés tömény gyűlölet. Az ágya felé indul, de azt utolsó pillanatban megfordul és a falnak lök, két keze a vállamon.

- Engem nem fog legyőzni egy Szerencsétlen – sziszegi. – Hogy csináltad? Hogy a fenébe csináltad? Négyes és Max is dönget, vagy mi?

Pár centire húz magához, aztán megint a falnak lök. Összeszorítom a fogam, hogy visszafojtsam a kiáltást. A fájdalom az egész gerincemen végigsugárzik. Will megragadja Peter gallérját, és elrángatja tőlem.

- Hagyd békén – mondja. – Csak egy gyáva köt bele egy kislányba.

- Kislány? – horkan fel Peter. – Vak vagy vagy csak hülye? Ki fog szorítani a rangsorból, a remélhető jó állásokból, talán még a Bátraktól is. Mindezt azért, mert tudja, hogyan manipulálja az embereket, te pedig nem. Négyest már az ujja köré csavarta, és úgy látszik, most Max-szel is ezt tette. Szóval ha rájössz, hogy mindannyiunkat tönkretett, csak szólj.

Peter kiviharzik a hálóteremből. Molly és Drew utálkozó arckifejezéssel követik.

- Kösz – mondom Willnek.

- Igazat mondott? – kérdezi Will halkan. – Manipulálni próbálsz minket?

- Hogy a fenébe tudnám azt tenni? – Mogorván nézek rá. – Csak megteszem, ami tőlem telik, mint mindenki más.

- Nem tudom. - Vállat von. – Tényleg úgy tűnik, hogy közel állsz Négyeshez, és Max az apja.

- Komolyan mondod? – Majdnem kiabálok. – Te is voltál szimulációban, hogyan tudnám manipulálni? Tényleg azt hiszed, hogy Négyes vagy Max korrupt? A barátod vagyok, soha nem tennék ilyet.

- Ne légy idióta, Will – mondja Christina. Nincs meggyőződés a hangjában, és kíváncsi lennék, ő hisz-e nekem. Christina leugrik az ágyáról, és Will nyomában kimegy a szobából.

Csak Al és én maradunk a szobában. A válla összegörnyedt, ettől sokkal kisebbnek látszik a szokásos robosztus kinézeténél. Nem hiszem, hogy több hülyeséget el tudnék viselni bárkitől ma, úgyhogy kisétálok a szobából, mielőtt Al megszólalhatna.

***

Keresek egy csöndes folyosót, hogy leüljek és gondolkodjak. Nem igazán akarok egyedül lenni ebben a pillanatban, de nem hiszem, hogy Tobias örülne, ha látna. Behunyom a szemem, és a mögöttem levő hideg kőre koncentrálok. A hideg kő segít megnyugodni a hálóterembeli kitárulkozás után.

- Tris! – felnézek, és látom, hogy Uriah fut felém Lynn-nel és Marlene-nel a nyomában. Lynn egy muffint hoz.

- Téged kerestünk – mondja Marlene. Zavarodottan nézhetek, mert Uriah hozzáteszi:

- Hallottuk, hogy te lettél az első helyezett. Gratulálni akartunk, és megkérdezni, hogy velünk jössz-e. Le fogok lőni egy muffint Marlene fejéről.

- Hát, köszönöm – mondom. Felnevetek, az ötlet, hogy lelőjenek egy muffint Marlene fejéről, elég nevetséges, de arra jó, hogy elterelje a gondolataimat a mai eseményekről. – Miért akarsz muffint lelőni Marlene fejéről?

- Fogadott velem, hogy nem célzok olyan jól, hogy eltaláljak egy kis tárgyat száz lábról – magyarázza Uriah. – Én meg fogadtam vele, hogy nem mer odaállni, hogy megpróbáljam. Jól kigondoltuk, tényleg.

Lemegyünk az edzőterembe, Uriah pedig felkapcsolja a világítást. Ugyanúgy néz ki, mint amikor utoljára itt voltam: a céltáblák a terem egyik végében, az asztal a fegyverekkel pedig a másikban.

- Csak így itt hagyják őket? – kérdezem.

- Igen, de nincsenek megtöltve. – Uriah felemeli a pólóját. Egy fegyver lóg ki a nadrágja derekából. – Oké – mondja -, menj, állj a céltábla elé.

Marlene odaszökdécsel a céltáblához.

- Nem akarsz komolyan rálőni, igaz? – kérdezem.

- Ez nem igazi fegyver – mondja Lynn. – Műanyag golyók vannak benne. A legrosszabb, ami történhet, hogy megcsípi az arcát, esetleg monoklija lesz. Hülyének nézel minket?

Marlene a fejére teszi a muffint. Uriah egyik szemét behunyva céloz.

- Várj! – szólal meg Marlene. Letör egy darabot a muffinból, és a szájába dobja. – Oké! – kiáltja csámcsogva. Felemeli a hüvelykujját Uriah felé.

- Lefogadom, hogy jó volt a helyezésetek – mondom Lynnek.

Bólint.

- Uriah a második. Én vagyok az első, Marlene a negyedik.

- Csak a hajad miatt lettél első – mondja Uriah célzás közben. Meghúzza a ravaszt. A muffin leesik Marlene fejéről. A lánynak a szeme sem rebben.

- Mindketten nyertünk! – kiáltja.

Marlene felkapja a muffint a földről, és beleharap. Uriah felkiált. – Durva!

Kinyílik az edzőterem ajtaja. Shauna, Zeke és Négyes lép be éppen akkor, amikor Uriah rálő egy másik céltáblára. A műanyag golyó lepattan a céltábla közepéről, és elgurul a földön.

- Hangokat hallottam idebentről – mondja Négyes.

- Mit műveltek itt? – kérdezi Zeke.

Uriah magyarázkodni kezd, Négyes pedig odajön, és leül mellém.

- Szia – mondja.

- Szia – köszönök vissza.

- Gratulálok a helyezésedhez – mondja. Csak biccentek. – Mi van? Azt hittem, jobban örülsz neki.

- Ő igen, de úgy tűnik, a többi csoportváltó nem – mondja Lynn, és odasétál, ahol Uriah és Zeke beszélget a fogadásról.

- Te ide tartozol, ugye tudod? – mondja Négyes. – Megérdemelted a helyezésedet. Láttam az időket, senki sem tudott megelőzni.

- Ja, persze. Biztos, hogy nem a te kezed van benne? – kérdezem.

- NEM! – mondja Négyes. Hallom az idegességet a hangjában. – Tris, ezt te magad csináltad, ne hagyd, hogy mások hülyeségekkel tömjék a fejed. Nem kell csalnom ahhoz, hogy bekerülj a Bátrakhoz. És remélem, te sem hiszed, hogy csalnék.

- Sajnálom. Tudom, hogy nem csalnál. Csak, nos, Peter mondott néhány dolgot, és ez megkérdőjelezett mindent. De inkább engem kérdőjelezett meg, nem téged.

Ülünk csendben, és figyeljük, ahogy Zeke és Uriah hülyéskedik. Visszanézek Négyesre, és látom, hogy a keze olyan közel van az enyémhez, hogy majdnem megérint. Úgy döntök, cselekednem kell. Tudnia kell, hogy törődöm vele, és bár dühös voltam, de nem rá. Hanem mindenre. Az övére teszem a kezem. Ijedten néz rám.

- Sajnálom – mondom. – Mindent.

Megfogja a kezem, és az ujjaink összekulcsolódnak. Jó, hogy megint megérinthetem.

- Én is sajnálom – suttogja vissza. Egymás szemébe nézünk, és elmosolyodunk.

- Mehetnénk vacsorázni – kiált oda Uriah a terem másik végéből.

- Te csak a kajára tudsz gondolni, Uriah? – mondja Marlene.

- Igazából csak a tortára gondoltam – válaszolja Uriah. Erre mindnyájan nevetünk.

- Mehetünk? – kérdezi Négyes. Bólintok, ő pedig felhúz, és kéz a kézben sétálunk ki az edzőteremből.



4 megjegyzés:

  1. A vége nagyon cuki volt! Ezaz végre megölik Ericet!!! Azt a rész amikor Trist egy kicsit megutálták Willék az a könyvbe is utáltam! Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem Eric senkinek nem fog hiányozni.
      Én is utáltam azt a részt a könyvben, és itt sem szerettem túlságosan. Hogy lehetnek ilyenek a barátok?
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés
  2. Ezaz erre vártam már ideje hogy végre.beszéljenek remélem lesz még ilyen cuki rész :) köszi a fordítást * .*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is cuki volt a vége! Már alig vártam, hogy kibéküljenek. Utálom, ha mosolyszünet van.
      Köszi, hogy írtál

      Törlés