Fanfic fordítás: Az a három szó - 44. fejezet


Itt is van a mai fejezet is, ami kicsit elkeserítő, mert két hét múlva ettől a sztoritól is búcsút kell vennünk. Viszont attól még van itt bőven izgalom, hiszen sor kerül Marcus tárgyalására, ami elég váratlan fordulatokat hoz magával.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!




44. fejezet



MAX


Megérkezem az Őszinték központjába, azaz a Kegyetlen Központba, ami most egy rajzó méhkashoz hasonlít. Minden csoportból vannak itt emberek. Belépek az előtérbe, és próbálok eljutni a helyiség túlsó felében levő liftekig. Majdnem lehetetlen, annyi ember van itt. Úgy tűnik, a fél város kíváncsi arra, hogy mit mond Marcus Eaton az igazságszérum hatása alatt.

Már majdnem a helyiség felénél járok – onnan tudom, mert már nem a fekete márványlapokon állok, hanem a fehéreken a helyiség közepén, amiben az Őszinték szimbóluma, a kiegyensúlyozatlan mérleg látszik, amikor Jack Kang jön elém.

- Max, örülök, hogy látlak – mondja.

- Én is, Jack. Hogy vagy? – kérdezem.

- Jól. Gyere velem, egy lift vár ránk – mondja.

Jack áttör az embereken, és egy oldalajtóhoz vezet a liftek mellett. Ahogy belépünk, látom, hogy ott egy lift az oldalfalban. Felette a felirat: Szervizlift. Jack megnyomja a hívógombot, az ajtó kinyílik és belépünk.

- Max, lehet, hogy ma neked is alá kell magad vetni az igazságszérumnak. Ugye, tudod? – kérdezi Jack.

- Igen – mondom.

- Négyes és Evelyn titka lehet, hogy kiderül – mondja.

- Tudom – válaszolom.

- Négyes tudja? Eljön ma?

- Nem mondtam neki. Tudja, hogy lehet, hogy kiderül az igazság, de azt nem tudja, hogy talán én mondom el. Nem akart itt lenni, ezért úgy gondoltam, később beszélünk róla, ha megtörténik. Ha itt lenne, amikor kiderül az igazság, meglepnék az idegenek a hülyeségeikkel. Ezt nem érdemli meg, legalább a Bátraknál meg tudjuk ettől védeni.

- Rendben. Amikor bemegyünk a terembe, a vallatószék mögött találsz egy padot, az van fenntartva neked és a többi vezetőnek, aki ma eljön. Így nem kell szembekerülnöd Marcusszal, de közel lehetsz hozzá – mondja Jack. – A terem majdnem tele van; olyan, mint egy színes tenger. Rengeteg ember jött el. Kíváncsi leszek, a Műveltek küldenek-e valakit. Nem hiszem, hogy Jeanine itt akar lenni most.

- Kösz, Jack. Azt hiszem, tényleg érdekes lesz – mondom.

Belépek a terembe, és Jack tényleg nem túlzott a színes tengerrel kapcsolatban. Odamegyek a padhoz, amit említett, és látom, hogy Andrew Prior már ott ül. A szokásos Önfeláldozó biccentéssel üdvözöljük egymást. Mellette ül Johanna Reyes a Barátságosaktól. Feláll a helyéről, és kezet rázunk. Johanna mindig szem előtt tartja a többi csoport üdvözlési szokásait. Leülök Andrew mellé, és várom, hogy elkezdődjön az eljárás. Csak néhány perce ülünk ott, amikor egy Művelt fiatalember lép be a terembe.

Felnézek, és látom a döbbenetet Andrew Prior arcán. Feláll, amikor a férfi odaér hozzánk.

- Caleb, te mit keresel itt? – kérdezi Andrew.

- A Művelteket képviselem – válaszol Caleb.

Ez nagyon érdekes. Miért küld Jeanine egy új tagot, és nem valakit, akinek van tekintélye? Tudom a választ, nem is kell kérdeznem Calebet. Akinek biztos fogalma sincs arról, hogy arra az esetre van itt, ha esetleg Marcus belekeveri Jeanine-t.

- Alig vagy túl a beavatáson, Caleb – mondja Andrew. – Jeanine nem az, akinek gondolod.

- Apa, én… - kezdi Caleb.

Félbeszakítja, hogy Marcust bilincsben bevezetik a terembe. Két Bátor és négy Őszinte őr kíséri. A terem elcsendesedik, ahogy Marcus leül a vallatószékbe. Jack bejön, és leül mellénk a padra.

- A nevem Niles, és én foglak kikérdezni – mondja egy idős, sötét bőrű férfi. Egy fekete dobozt tart a kezében. Kinyitja a dobozt, és egy fecskendőt vesz ki belőle. A fertőtlenítő kendőt kibontja a csomagolásból. – A nyakadba adom az injekciót.

Niles megtörli Marcus nyakát a fertőtlenítő kendővel, aztán beleszúrja a tűt.

- Néhány egyszerű kérdést fogok feltenni, hogy hozzászokhass a szérumhoz, amíg teljesen kifejti a hatását – mondja Niles. – Nos, hogy hívnak?

- Marcus Eaton.

Egy szempillantással később egy lövés dördül a teremben. Figyelem, ahogy Marcus a székével együtt hátravágódik, és látjuk, hogy az arcát találta el a golyó. A tömegre nézek, és látom, hogy egy nő áll fegyverrel a kezében még mindig arrafelé célozva, ahol Marcus ült. Felugrok a helyemről, és megpróbálok a nő felé rohanni. Nehéz elérni, mert a terem felbolydult, és mindenki próbál kimenekülni.

Nem veszem le a tekintetem a nőről, és akkor jövök rá, hogy Evelyn az. Nem mozdul onnan, ahol állt, csak a fegyverét engedi le. Nem próbál elmenekülni, vagy elrejtőzni, csak áll ott. Végre odaérek hozzá.

- Mit műveltél? – szólalok meg.

Megfordul, rám néz, aztán megszólal: - Megérdemelte.

Végre a két Bátor őr is odaér, és megbilincselik. Elindulnak vele a kijárat felé.

- Max – szólal meg Evelyn -, látnom kell Tobiast. Hozd el hozzám!

- Miért tenném?

- Szükségem van a segítségére. Max, ez nagyon fontos. Kérlek – most már kiabál, ahogy viszik ki a teremből.

- Láthatod, ha végeztek vele, Max – mondja Jack.

Megfordulok, és látom, hogy Jack ott áll mellettem. Nem mozdultam onnan, ahol Evelyn állt. A terem kiürült. Csak Andrew, Johanna, Caleb, Jack és az orvosok maradtak, akik próbálják megmenteni Marcust. Az egyik orvos felnéz, és megrázza a fejét. Marcus Eaton meghalt.

Caleb kirohan a teremből.

- Caleb, beszélnem kell veled – szól utána Andrew. Nem tudom, hogy hallotta-e az apját, vagy csak úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja, de Caleb nem vesz tudomást róla, csak kimegy.

Andrew visszaül a padra, a válla megereszkedik.

- Jól vagy, Andrew? – kérdezem.

- Nem tudom – mondja. Látszik, hogy sokkot kapott. Jack odahívja az orvost, hogy vizsgálja meg; Marcusért már nincs mit tenni.

Johanna feláll a helyéről, és elköszön. Én Jack mellett állok, amíg Andrew-t megnézik.

- Nos, erre nem számítottam – mondja Jack.

- Nem, de ez nem olyasmi, amit nem érdemelt meg – mondom.

- Ezen nem vitatkozok, Max.

- Mi fog most történni vele?

- Tárgyalás lesz. Nem tehetjük csoportnélkülivé, mert már most is az, így vagy börtön, vagy kivégzés – mondja Jack.

Az orvos megállapítja, hogy Andrew-val minden rendben, és megvitatjuk az eseményeket. Egy nő érkezik, és súg valamit Jack fülébe. Jack bólint, a nő pedig elmegy.

- Most meglátogathatod – mondja Jack. – Mutatom az utat.



NÉGYES

Az ebédlőben ülünk Trisszel és barátainkkal. Egész délelőtt a Bátrak aktáit néztük át, hogy lássuk, van-e olyan Művelt csoportváltó, aki érintett lehet. Jó kiszabadulni az irodából, és az ebédlőben lenni a barátokkal. Elegem van az olvasásból, ami olyan, mintha semmit sem csinálnék.

Shane lép az asztalunkhoz, és megkér, hogy Tris és én menjünk az irodájába. Trisszel zavartan nézünk egymásra. Felállunk, és elindulunk az ajtó felé. Már majdnem elérjük az ajtót, amikor kivágódik az ajtó, és Lauren elkezd kiabálni: - Marcus Eaton…

- LAUREN! – kiált fel Shane.

- Tessék? Mi van Marcusszal? – kérdezem.

- Négyes, te és Tris gyertek azonnal az irodámba – mondja Shane. Döbbent vagyok, mi folyik itt? Miért nem mondja el Shane? Lefagytam, nem tudok megmozdulni. – MOST! – kiáltja Shane.

Még mindig nem mozdulok. Tris megragadja a karom, és az ajtó felé vonszol.

- Négyes! Négyes, gyere, menjünk – mondja.

***

Belépünk Shane irodájába. Anya, Charlie és Jed ott ülnek.

- Mi folyik itt? – kérdezem.

- Négyes – szólal meg Charlie és Jed egyidőben. Mostanában alig töltöttem időt velük. Felveszem Jedet és megölelem.

- Szia, Tris – mondja Charlie. Odamegy hozzá, és megöleli.

- Szia, Charlie – köszön Tris. Leül, és Charlie-t az ölébe veszi.

- Négyes, probléma volt ma Marcus tárgyalásán – mondja Anya.

- Anya, mi történt?

- Max hívott. Nem tudom a részleteket, de amikor Marcusnak beadták az igazságszérumot, Evelyn agyonlőtte – mondja Anya.

- Tessék? – Nem hiszem el. A biológiai anyám megölte a biológiai apámat. Tris szavai jutnak az eszembe: „Tényleg elcseszett családunk van.”

- Marcus meghalt, Négyes. Evelyn lelőtte, és kérte, hogy látogasd meg. Max nem tudja, miért, de azt mondta, hogy kétségbeesettnek tűnt – mondja Anya. – Azt szeretné, hogy menj el az Őszintékhez, és látogasd meg. Megérti, ha nem akarsz menni, de… Szerintem el kellene menned.

Érzem Tris kezét az enyémen. Ránézek, ő pedig megszólal: - Veled megyek, ha akarod. Együtt megcsináljuk.

Hálát adok Istennek Trisért, nem hiszem, hogy nélküle képes lennék rá. Nem tudom, hogy érzek Marcusszal kapcsolatban. A zsibbadtság az egyetlen, amit most jelen pillanatban le tudok írni. Gyűlöltem? Igen. A halálát kívántam? Amikor kicsi voltam, igen. Örülök, hogy meghalt? Nem tudom, azt hiszem. De ugyanakkor azt akartam, hogy bűnhődjön meg azért, amit Evelynnel és velem tett.

- Megyek – mondom.

***

Trisszel vonattal megyünk az Őszintékhez. A kocsi padlóján ülünk. Amióta elhagytuk Shane irodáját, nem beszéltünk. A hátamat a falnak vetve ülök, Tris pedig a lábam között ül velem szemben. A kezemet fogja. Olyan megnyugtató, hogy itt van velem. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezi. Megrázom a fejem. – Semmi baj. Ha készen állsz rá, én itt vagyok – mondja.

Az ölembe húzom, és átölelem. Csak ezt akarom most. Csak tudnom kell, hogy a közelemben van.

- Még nem vagyok rá kész, nem igazán tudom, mit gondoljak – suttogom.

- Itt vagyok, ha kellek – mondja.

Csak magamhoz ölelem, és a fülébe suttogom. – Köszönöm, Tris.

***

Bemegyünk az Őszintékhez, ahol Apa már vár minket.

- Négyes – mondja. Odajön hozzám, és átölel. – Sajnálom, hogy ide kellett jönnöd. De tényleg beszélned kell Evelynnel. Nem tudom, mit akar, nem mondta meg nekem, de soha nem láttam még ilyennek.

- Rendben – mondom.

Felmegyünk a cellákhoz, ahol Evelynt tartják fogva.

- A mögött az ajtó mögött van – mondja Apa.

Az ajtó felé indulok, Tris pedig megáll. Felé fordulok. Kérdőn emelem fel a szemöldököm. Nem értem, miért állt meg.

- Akarsz egyedül bemenni? – kérdezi.

- Nem, azt akarom, hogy velem gyere. Szükségem van rád – mondom. Kinyújtom felé a kezem, ő pedig megfogja. Kinyitom az ajtót, és Apa felé fordulok. – Szerintem neked is velünk kellene jönnöd. – mondom neki.

Belépünk az ajtón, és látom, hogy Evelyn az első cellában ül.

- Tobias, eljöttél – mondja Evelyn. Trisre, Apára és rám néz. – Társaságot is hoztál magaddal?

- Evelyn, ő Tris – mondom.

- Tényleg azt hiszed, hogy most van itt az ideje, hogy bemutass anyádnak valami lányt? – mondja Evelyn.

- Tris nem valami lány, te pedig nem vagy az anyám – mondom mérgesen. – A nevem pedig Négyes! – Már attól is rosszul vagyok, hogy hallom a nevem a szájából.

- Tobias, az anyád vagyok – mondja. – Félsz, hogy megtudja, hogy ki vagy valójában?

- Nem vagy az, lemondtál erről a jogodról, Evelyn – mondom. – Tris pedig mindent tud rólam, nincsenek titkaim előtte.

- Ezt kétlem. De én vagyok az anyád, én…

- Evelyn, fejezd be – szólal meg Apa. – Mit akarsz?

- Van egy fiam – mondja.

- Nem, Evelyn, én nem vagyok többé a fiad – mondom.

- Nem te, Tobias, van egy másik fiam.

- Tessék? – kérdezem.

- Ezért mentem el. Vagy egy másik gyerekem. Nataniel, de én Nate-nek hívom – mondja. – Tobias, vigyáznod kell rá. Nincs neki senki más.

- Evelyn, hogy kérheted ezt Négyestől? Elhagytad őt és Charlie-t, most pedig rá akarod hárítani a hibád felelősségét? – kérdezi Apa.

- Mi mást tehetnék, Max? Magadhoz vennéd a fiút? Nem hagyhatom magára a csoportnélküliek között – mondja.

Fogalmam sincs, mit mondjak. Fel sem tudom fogni, mi történik. Ez hihetetlen. Megöli Marcust, aztán rám zúdítja ezt.

- Hogyan találjuk meg? – kérdezi Tris. Megdöbbenek, miről beszél? Ránézek, ő pedig megszólal. – Evelynnek igaza van, nem hagyhatjuk csak úgy ott. Majd később kitalálunk valamit.

- Köszönöm, Tris – mondja Evelyn. – Tobias meg kell keresned Therese-t, ő majd segít. Hagytam nála utasításokat.

- Rendben – mondom. Közel sem vagyok boldog ettől a helyzettől, de Trisnek igaza van. Nem hagyhatok egyedül egy gyereket a csoportnélkülieknél, különösen, hogy vérrokonok vagyunk. – Van még valami, Evelyn?

- Tobias, kérlek – mondja.

- Nem, Evelyn. Mi már nagyon régen végeztünk egymással. Most látsz engem utoljára – mondom. – És ez vonatkozik Nate-re is. Se őt, se Charlie-t nem fogod többé látni. Ha rajtam múlik, örökké itt fogsz rohadni. Úgyhogy ne gondolj arra, hogy az életünk része leszel. Nem vagy, és soha nem is leszel. Szóval, ne is kérd többé, hogy találkozzunk, mert ennyi – mondom, azzal kiviharzok a helyiségből.

Kilépek az ajtón, és alig kapok levegőt. Ez kemény volt. Nem hiszem el, hogy végül megtettem. Előrehajolok, és próbálok nagy levegőt venni, amikor Apa és Tris kijönnek. Tris odajön hozzám, és elkezdi simogatni a hátam.

- Erre nem számítottam – mondja Apa.

Felnevetek.

- Én sem – mondom.

- Nos, akkor menjünk a csoportnélküliekhez, és keressük meg azt a gyereket – mondja Apa.

- Mihez kezdjek vele, Apa? Hogy a pokolba gondoskodjak egy gyerekről? Fogalmam sincs, mit csináljak vele – mondom.

- Tobias – mondja Tris nyugodtan. Felegyenesedek, és ránézek. – Csak vigyük haza, aztán majd ráérünk aggódni a többi miatt. Nem kell ma döntenünk semmiről.

- Nekünk? – kérdezem.

- Igen, nekünk. Együtt vagyunk benne, én itt vagyok neked, nem számít, mi lesz – mondja.

Mosoly terül szét az arcomon, és magamhoz ölelem.

- Rendben – mondom. – Köszönöm.


2 megjegyzés:

  1. Uuuu már nagyon kíváncsi vagyon Nate-re. Nem számítottam Evelynre. Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, Evelyn alakítására senki nem számított. Sem a bejelentésére. Négyesnek nagyon szaporodnak a testvérei xD. (Ahhoz képest, hogy az eredeti sztoriban egy sem volt...)
    Szívesen, és köszönöm, hogy írtál! Puszi

    VálaszTörlés