Jó szórakozást ehhez a fejezethez is! ^^
Inked
3. fejezet
Odatartom a nyakam, hogy megkapjam az újabb adag szérumot - a második szint, második nap. A tegnapi szimuláció majdnem összeroppantott - az elmúlt huszonnégy órában Marcus kísértett a gondolataimban és az álmaimban. Egy kis, furcsa részem reméli, ma is benne lesz a szimulációmban, addig gyötörve, amíg meg nem tanulok emelt fővel a szemébe nézni. Azon merengek, vajon mennyi időbe fog eltelni, mire végleg legyőzöm a félelmem - vagy elvesztem az eszem.
Behunyom a szemem. Egy nagy helyiségben vagyok - fából készült falak veszik körül - egyedül. Gyanakodva pillantok körbe.; remegnem kellene a félelemtől, de nem tartok ettől a helytől. Egészen addig, amíg meg nem hallom a csikorgó hangot.
A falak kezdenek összezárulni.
A lélegzetem felgyorsul és a szívem hevesen kezd verni. Nem látok se ajtót, se ablakot, nincs kiút. Mostanra a falak elég közel vannak ahhoz, hogy megérintsenek, és a plafon is kezd leereszkedni. Lehajolok, zihálva, megtámaszkodva az összezáródó falakba. Ekkor a helyiség megbillen, én pedig a hátamra kerülök, a plafon lenyom, elzárva a fényt.
Egy koporsóba kerültem.
Végigfuttatom a kezemet fel és le, majd körbe-körbe; körül vagyok zárva. Felfelé csapok, megpróbálok kitörni, de minden jutalmam csak még több félelem és fájdalom. Nem tudok kiszabadulni. Felnyögök, beleharapok az öklömbe, így elkerülve, hogy a pánik elborítsa az agyam. Muszáj gondolkodnom. De nem tudom, hogy juthatnék ki innen… Vagy mégis. Egy szimulációban vagyok. Az egész csak a fejemben történik, és ha ez az én elmém, akkor tudom kontrollálni, mi történjen.
Újból nekifeszülök a mennyezetnek, ami szilánkokra törik.
Zihálva ülök fel a fém széken. Amar áll előttem, összefont karral, barna szemei komolyan merednek rám. Csak bámul rám, de nem szól egy szót se.
Nem vagyok benne biztos, mit rontottam el. Felállok.
– Kész vagyok?
– Nem. – Az ajtóhoz lép és felrántja. – Gyere utánam.
A terem üres; ma én voltam az utolsó. Amar végigvezet a Kúton, majd pedig a kijárathoz vezető úton kapaszkodunk fel. Küldök felé egy kérdő pillantást.
– Azt mondtam, mozgás, beavatott! – üvölt rám.
Egy csapat ember a közelünkben felnevet. Kérdés nélkül engedelmeskedem, kocogok utána a folyosón, keresztül a felső szinten, ki a délutáni fénybe. Amar a sínekhez sétál, majd egy vonat tűnik fel, ő pedig könnyedén felkapaszkodik rá. Utána húzom magam, ügyetlenül landolok a poros padlón. Felém fordul, minden harag eltűnt az arcáról.
– Sajnálom az előbbit. De muszáj volt elmennünk valahova, ahol nem hallhatnak meg minket.
Csak bámulom. Ötletem sincs miről beszél.
– Manipuláltad a szimulációt - mondja. – Hogyan?
– Nem tudom.
– Nos, én igen. Úgy, hogy Elfajzott vagy.
Leesik az állam – úgy tűnik, az Őszinte nő hazudott nekem. Amar szeme elkerekedik.
– Nem tudtam, igaz?
Elfordulok, és nekitámaszkodok a szerelvény falának, majd a fejemet rázom.
– De tudod mit jelent.
Amar ravaszul néz rám. Lassan bólintok. Látta a szimulációmat. Ő az egyetlen a Bátrak között, aki tudja mitől – és kitől – félek. Nincs értelme hazudnom.
– Igen. Pár évvel ezelőtt hallottam, ahogy Marcus erről beszél egy másik tanácstaggal… hogy a Műveltek követik őket.
Amar arca zorddá vált. – A Műveltek megtalálják őket… és a Bátrak megölik.
Általában jómagam mindig a legrosszabbat feltételezem az emberektől, de ez még számomra is őrültségnek hangzott.
– És ezt te honnan tudod? – kérdezem gúnyosan.
– Onnan tudom, hogy én vagyok az egyik, akinek jelentenem kellene rólad – mondja, miközben hűvösen vizslat.
Egy széllökés tör be a nyitott ajtón. A vonat nyolc emelet magasságban robog, romos háztetők és lerombolt raktárak között. Ha Amar el akar intézni, elég egy jó erős lökés a részéről. Felegyenesedek, és a szemét figyelem, miközben az izmaim megfeszülnek, a kezem pedig ökölbe szorul. Nem hagyom magam harc nélkül.
Amar csak a szemét forgatja.
– Nyugi, Négyes. Nem foglak kilökni a vonatból. Azért hoztalak ide, hogy megtanítsalak rá, hogyan juss át a szimulációkon anélkül, hogy felfednéd magad. – Grimasz ül ki az arcára. – Hogyan legyen átlagos az egész. Már ha átlagosnak lehet nevezni, ha valakinek csak négy félelme van.
Kimeredt szemmel nézek rá. – Miért segítesz nekem?
– Szerinted miért?
Amar pillantása lefelé vándorol, és felhúzza a hosszú ujjú plójának ujját, felfedve ezzel az alkarját. Egy-egy apró tetoválás van mindegyik karján, csak egy árnyalatnyival sötétebb színben, mint a bőre – ha nem tudod, hol keresd őket, észre se veszed. A bal karján lévő a Műveltek szemének láncolatát ábrázolja, amelyet lángok nyaldosnak. A jobbon gyökerek és göcsörtös ágak alkotta fa eltűnik a könyökhajlatában. Erőteljes, kusza, elrejtett – Tori munkája.
– Műveltek és Barátságosak - mondom halkan. Amar bólint. – Bátrak pedig nem?
– Nem. Műveltnek születtem. Az apám mondta, hogy váltsak csoportot, hogy a Barátságosak lehet számomra a legbiztonságosabb hely. De nem láttam értelmét. Tudtam, hogy követni fognak… akkor miért ne tanulhatnám meg, hogyan védjem meg magam?
– Igazi Bátornak hangoztál most – felelem.
Azért csatlakoztam a Bátrakhoz, hogy elmeneküljek a felélemtől; Amar úgy döntött, hogy szembenéz velük. A becenevem igazi vicc – ez a férfi igazán bátor, és még csak nem is tud róla.
– Mi az? - kérdezi Amar.
Rájövök, hogy őt bámulom. Megrázom a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataim.
– Semmi… csak… Ha tényleg megölik az Elfajzottakat, akkor miért nem kaptak el téged?
– Nem tudnak rólam még. Az apám feltörte a központi szervert, és megváltoztatta a vizsgám eredményét. Ha rájönnek, mi vagyok… – A pillantása fenyegetően csillog. – Az hiszem, nehezen fognak tudni végezni velem.
Felegyenesedek, és találkozik a tekintetünk. Én is túlélő vagyok.
– Akkor taníts.
A hálón fekszem, a kezeim a szemem előtt, még mindig az ugrást próbálom feldolgozni. Öt perccel ezelőtt érkeztem – a legkockázatosabb módja, hogy az ember bejusson a központba, de a legkevésbé észrevehető. Második alkalommal is épp olyan rémisztő volt. Be- és kilélegzem, ahogy Amar tanított, elcsendesítve az agyam. Mostantól fogva még jobban el kell rejtenem a valódi énemet, kordában kell tartanom a vérmérsékletemet, és a gondolataimat. A félelem közepén is logikusan kell gondolkodnom. A túlélés itt sokkal inkább az észen múlik, mint az erőn.
Legördülök a hálóról, és a Kút felé baktatok. Mielőtt rájönnék, hova is tartok, a lábaim Torihoz visznek.
Bátor vagyok. Önzetlen vagyok. És okos vagyok.
Mikor meglát, csak a fejével a hátsó szoba felé int, és felsóhajt. Követem őt a függönyön át.
– Kérlek, mondd, hogy ezúttal egy pókot vagy valami ilyesmit akarsz – mondja Tori, miközben felkap egy könyvet.
– Műveltek.
– A mindent tudó szem – feleli szarkasztikusan, az arca kemény. Az asztalra dobja a könyvet.
– A másik kettőt megcsináltam. De miért akarod ezzel kitüntetni egy csapat arrogáns mindenttudót?
– Te onnan jöttél – szólok meg óvatosan.
– Pontosan. Szóval én már csak tudom.
Leülök, de Tori állva marad, mogorva kifejezéssel az arcán. Nyilvánvalóan nem egy rossz múlt fakad onnan, amin még nem gondolkodtam el, de meg kell magyaráznom a szándékaimat neki.
– Tori, ez nem az emberekről vagy a csoportról szól. Én csupán… emlékezni akarok.
A fal felé pillant, a szemei hirtelen elszomorodnak.
– Mire is pontosan?
Felpillantok a sziklás mennyezetre, keresve a megfelelő szavakat.
– Emlékezni azokra az értékekre, amivel eredetileg rendelkeztek. Tudás. Inteligencia. Oktatás. – Megdörzsölöm a friss sebhelyeket a kezemen. – Ha ezeket itt elfelejtem, sosem lesz esélyem a túlélésre – mondom csendesen.
Tori a kezén letörölhetetlenül csordogáló folyóra mered Felsóhajt, és egy tűért nyúl.
– Csak… vedd le a felső, Négyes.
– Te vagy az egyetlen, aki valaha ezt mondta nekem – mosolygok rá megkönnyebbülve a feszültségtől, amint áthúztam a pólóm a fejem felett.
– Ja, de a nadrágot tartsd magadon, vagy a fenekedre tetoválom az a hülye szemgolyót – morogja. Felkap egy tubus sötétkék tintát, majd elvigyorodik. – Legalább ez illik a szemedhez.
folyt. köv...
Szia. Ezekhez majd fogsz még írni részeket?? Mert én nagyon szeretném tudni a többi tetoválás történetét. :)
VálaszTörlésSzia! Ez fordítás, de a nyáron szeretném befejezni, csak nem könnyű a nyelvezete. Még 3 fejezete van, azt majd egyben hozom.
Törlésrendben. az is biztos jó lesz. köszönööm. :) ^.^
TörlésSzia Bia!
VálaszTörlésNagyon várom ezeket a fordításokat is! :)
Szép estét!
Ritka
Szia! Előbb-utóbb meglesznek. Tudom, nagyon elfeledkeztem róluk. Ez van, ha az ember sajátot ír. De el fog ez is készülni.
TörlésSzia, nagyon érdekes, remélem hamarosan olvashatjuk a fordítás többi részét is :) Egyébként meg nem mondanám meg elsőre, hogy nem ezen a nyelven íródott, nagyon szép munkát végeztél,csak gratulálni tudok!
VálaszTörlésSzia! Valamikor ezt is befejezem, csak most időm nincs rá. De nem felejtettem el, hogy még vár a folytatásra.
TörlésSzia! Nagyon jók ezek a történetek, szinte nem is gondoltam volna, hogy ez fanfict lenne, vagy hogy nem hivatásos fordító ferdítette :) volna. Nagyon szépen illeszkedik a trilógia nyelvezetéhez! Gratula a minőségi munkádhoz, csak így tovább! (és persze kíváncsian várom a folytatást is :) )
VálaszTörlés