Fanfic fordítás: Bitter Cold - 4. fejezet


Meghoztam nektek a Bitter Cold 4. fejezetének fordítását. Szép lassan alakulnak a szereplők közötti kapcsolatok, és ez még csak a történet eleje!
A következő rész egy hét múlva, addig szívesen fogadom a véleményeiteket.
Jó olvasást!

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!


4. fejezet - Szimbiotikus


Ez így elég vicces. Hogyan lehet az, hogy átsétálni az úton olyannak tűnik, mintha egy harcmezőn kéne keresztülvágni. Tobias “rossz ötlet” feliratú golyókat kerülget, és átlép a végtag nélküli, megkínzott polgárháború áldozatain annak érdekében, hogy eljusson egy veszélyes terepre, és feláldozza magát. Talán egy kissé túldramatizálja a dolgot, miközben elhalad a szokásos csoport mellett, akik majdnem ugyanúgy állják körül ugyanazt a fémhordót, és minden épp olyan, még a lány is. Mindezt mindenfajta sebesülés nélkül teszi meg.

- Helló - szólal meg, miközben kényszeríti magát, hogy a hangja meleg és kedves legyen. Mondták már neki, hogy olyan a hangja, mint egy parancsnoké. Egy olyan tulajdonság, amit önkéntelenül vett át az apjától.

A lány a földön ül, a lábai kinyújtva maga előtt ahelyett, hogy ismét a mellkasához szorítaná őket. Még mindig zavarónak találja, hogy ennyire le kell pillantania rá. Leül a lánnyal szemben, és keresztbe teszi a lábait maga alatt.

- Mi a fene... - mondja a lány, ahogy rápillant.

- Arra gondoltam, talán érdekelne egy csésze kávé... - A felajánlása önzetlen, a legjobb szándékkal teli, amire egy pillanattal ezelőttig még csak bele sem gondolt.

- Te most... szórakozol velem? - kérdezi a lány durva hangon. Vele kapcsolatban minden durvának hat, mikor csak az autók elhaladó fényei világítják meg éppen hogy az arcát. - Egy kabátnál és egy csésze kávénál több kell egy éjszakáért.

Már majdnem sértettnek hangzik, ha Tobias nem gondolná másképp. Egy másodperc erejéig vissza akar neki vágni, emlékeztetve rá, hogy ő volt az, aki odaadta neki a kabátját, és semmit sem kért cserébe. A pillanatnyi felháborodása hamar semmivé lesz. Vajon milyen gyakran kapott úgy bármit is, hogy nem vártak viszonzást ért? Tobiast elborzasztja, hogy a lányba beleivódott, hogy így reagáljon.

- Nem így értettem... - pirul el Tobias, annak ellenére, hogy már felnőtt, érett férfi. - Nézd, én csak szeretnék meginni veled egy kávét, akár ehetünk egy levest, vagy akármit.

A lány lassan bólint. - Rendben, kezd alakulni. Mennyi pénzt akarsz ajánlani?

Felemeli a kezeit, és feláll, hogy eltávolodjon a lánytól.

- Egyáltalán nem ezt akarom - szabadkozik, és hálás azért, hogy a lány nem láthatja az egyre mélyülő színt az arcán.

- Akkor mi az egyezség? - csóválja értetlenül a lány a fejét. - Nincs semmi, amit fel tudnék ajánlani neked. - A hangja ellágyul, ahogy ezt mondja. Talán a szégyen nehezedik rá, ahogy kimondta mindezt, és amitől kisebbnek érzi magát.

Minden bizonnyal Tobias rosszul fogott hozzá. Csak távolból kellene segíteni az embereken. Adni egy dollárt a Megváltás Seregének perselyébe Karácsonykor, vagy egy hatalmas összegű csekket gyerekkórházaknak. Túlságosan személyesre vette a dolgot.

- Sajnálom - mondja elnézést gyanánt, majd tesz még egy lépést hátra. - Csak borzalmas napom volt, és azt gondoltam, talán kevésbé lesz szar, ha segíthetek valakinek.

- Szóval... - szólal meg lassan a lány, átgondolva a dolgot. - Azt akarod mondani, hogy én lettem a jótékonysági ügyed?

Nemet akar mondani, de nem akar konfliktust. - Hát... - Ez a válasz éppen elegendő.

A lány felnevet, hangosan és tisztán, elnyomva ezzel a környezetükben lévő beszélgetéseket, szirénákat és motorzúgást. Ez egy friss szellő a nyomasztó légkörben.

- Ha ez a helyzet, akkor miért ne? Megeszek egy szendvicset is, ha ettől értékesebb embernek érzed magad.

Megragadja a kabátot, ami eddig körbeölelte, majd feláll, és magára kanyarítja. Lóg a lány alacsony és sovány testén, mintha egy szumó birkózó kabátja volna. Még szorosabban magához szorítja a ruhaneműt.

- No, mutasd az utat - mondja, miközben túlzottan előre lendíti a jobb karját; kitárja azt, mintha az egész világ a kávé lehetőségek végtelen tárháza lenne.

Tobias elindul, a lány pedig hozzá igazítja a lépteit. Egyre magabiztosabban halad előre, vezetve a lépteiket, de a lány mégis mellette halad, nem pedig mögötte. Ez örömmel tölti el, de érzi, hogy rendkívül kínos a helyzet. Mégis mit gondolt? Egyáltalán merre kéne mennie? A hétköznapi élet nem egyszerű a számára. Nincs semmiféle vázlat, amit most követni tudna.

- Megígéred, hogy nem fogsz mondjuk megölni valami hátborzongató kukoricaföldön, vagy hasonló? - kérdezi a lány halvány humorral a hangjában. A hangja egy kissé mélyebb, mint egy hasonló termetű lánynak kéne. Azt várná az ember, hogy magas, már-már gyermeki hang hagyja el a torkát. Ennek ellenére erősebb a hangja, bár kellemes, mégis hangsúlyos.

Válaszul mosolyogva megrázza a fejét. - Nem, gondoltam talán szereted a kávét, nekem pedig jól jönne a társaság.

- Á, szóval ez egy szimbiotikus kapcsolat? - Úgy mondja a lány, mintha kérdés lenne, de közben titokban biztos benne.

Kitárja annak a helynek az ajtaját, ami a legjobb kávét hirdeti a városban. Úgy tűnik, ez a hamis reklám még a végén a hasznukra lesz. Őszintén szólva Tobiast meglepte a lány szóhasználata. Egész életében abban hitt, hogy csak a legostobábbak élnek az utcán. Semmi esetre sem olyas valaki, aki a szimbiotikus szót használja.

- Elég szarul hangzik, ha így mondod.

- Mármint mi? - kérdez vissza tompán. Megdöbbenti Tobiast, hogy a lány mennyire ellentéte annak, amire számítana. Biztos volt benne, hogy félénk, aki udvarias ugyan, de tele van bizonytalansággal. Ezzel szemben meglehetősen goromba, bátor, amikor megszólal és ahogy tartja magát. - A tény, hogy arra használsz engem, hogy jobban érezd magad bármi ocsmányságot is tettél?

Tobias nem tudja mit feleljen, leesett az álla.

- Nem tettem... Fogalmam sincs, honnan szedted ezt, de nem vagyok valami gyilkos vagy hasonló. - A végét már egészen halkan ejti ki, habár a körülötte lévők cseppet sem figyelnek rájuk. - Csak szeretnék jobb ember lenni.

A lány fanyarul rámosolyog. - De attól még nem helytelen okok miatt csinálod?

A beszélgetés megreked, mikor a lány összeszorítja maga előtt a kabátot, pedig meleg van a kis kávézóban, így Tobias az feltételezi, hogy a rongyos ruháit akarja elfedni. De a hajával akkor sem tud mit csinálni. A lány odalép a pulthoz, hogy leadja a rendelését, ami egy hosszú kávé egy nagy csokis muffin társaságában.

- Más valamit? - kérdezi a fiatal pultos, ahogy leteszi a forró kávéspoharat a pultra.

A lány rápillant, oldalra lép, hogy Tobias is elmondja, mit szeretne. Ő is rendel egy hosszú kávét és grillezett sajtos szendvicset, majd átadja a hitelkártyáját, ami az apja bankszámlájához tartozik. Vajon mennyire akadna ki, ha tudná, Tobias mire használja azt? Segít egy hajléktalannak napjában már másodszor. Ha tisztában lenne vele, valószínűleg sokkal hangzatosabbal jönne elő, mint a balfasz.

Tobias elveszi a kávéját, majd a kávézó sarkában álló asztal felé veszi az irányt. A nyüzsgést még akkor is hallani, amikor helyet foglalnak, a lány pedig mohón inni kezd a csészéjéből, és úgy tűnik, teljesen elveszik annak élvezetében, ahogy nagyokat kortyol.

Ellenben Tobias aprókat kortyol, miközben igyekszik hasonlóképpen élvezni a kávéját, de nem jön össze neki. Feszengve a lányra mosolyog, de igyekszik úgy tenni, mintha elmerülne az étlap tanulmányozásában, hiába rendelt már. Egyikük sem képes rávenni magát, hogy megszólaljon, és a csend már fojtogató, míg meg nem érkezik az ételük pár pillanattal később.

A lány lecsap a meleg csokis muffinra, leszedi róla a papírt, és még csak meg sem próbálja színlelni a jó modort, ahogy darabokra tépi a süteményt, és a szájába tömi őket.

- Az emberek nem értékelik eléggé télen a meleg ételt - motyogja a lány ragadva csokitól.

Tobiasnak egyet kell értenie vele, hiszen az ő számára ez a grillezett sajt csupán egy grillezett sajt. A lány mégis úgy viselkedik, mintha a muffinja egy ajándék lenne számára a mennyekből.

A kávézó egyik zsúfolt sarkában egy fiatal férfi áll - talán nem idősebb tizenhét vagy tizennyolc évesnél -, majd halkan megpengetni a gitárját, mielőtt próba gyanánt párszor belemordulna a mikrofonba. Az ujjai elkezdik játszani a Chasing Cars első néhány akkordját, aztán halkan énekel hozzá.

- Ó, szeretem ezt a dalt - mondja a lány, visszarángatva ezzel Tobias figyelmét a mellette ülőre. Tudja jól, hogy nem kéne ezen meglepődnie, hiszen nem olyan, mintha még sosem hallott volna zenét a lány egész életében. De mégis valahogy furcsának tűnik számára, hogy a Maslow-féle szükségletek hierarchiája ezek szerint téves. A lánynak se ennivaló nem jut, sem fedél nincs a feje felett, mégis értékeli a zenét. Az igényei közül a szükségtelen dolgok sem maradtak egyszerűen figyelmen kívül.

Tobias ismét szélesen rámosolyog, nem tudván hogyan válaszoljon hangosan a lány megjegyzésére. Helyette inkább felé tolja a tányérját, rajta a megmaradt fél szendvicsével és savanyúsággal.

- Nekem elég volt, szóval ha kéred, csak rajta.

Mindentudóan rápillant, mielőtt felkapná és nagyot harapna a szendvicsből. Nem lehet nem felfigyelni rá, ahogy röviden felsóhajt az örömtől.

- Mi a francért nincs tele ez a hely vásárlókkal? - kérdezi csak úgy magától.

- Megkérdezhetem a neved? - kérdezi Tobias tőle, mert már képtelen tovább uralkodni a kíváncsiságán.

Először nem felel, úgy tűnik mérlegeli a dolgot. Tobias elgondolkodik rajta, hogy talán egyszerűen figyelmen kívül hagyja a kérdést, de aztán lenyeli a falatot, ami szájában van, mielőtt válaszolna.

- Tris.

- Tris - feleli Tobias mosolyogva. - Örülök, hogy megismerhetlek. Én Tobias vagyok.

- Nos, Tobias - mondja a lány, ahogy kihúzza magát, és letörli a piszkos ujjairól a morzsákat. - Remélem ez egy hosszú szimbiotikus kapcsolat kezdete.






6 megjegyzés:

  1. Szuper a történet, és nagyon jó a fordítás. Várom a folytatást! (Nagyon nehéz kivárni mindig az egy hetet.) Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Később még szuperebb lesz az egész. Puszi :)

      Törlés
  2. Szia Bia! A nyáron sokat dolizom, nem sokszor tudok írni, de köszönöm a fordításokat. Minden nap nézem az oldalad. Puszi: Sicu555

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Semmi gond, én azért annak is örülök, hogy felnézel az oldalra. Köszi, hogy írtál, és kitartást a nyárra! Puszi :)

      Törlés
  3. Ez iszonyat cuki volt :D Végre beszélgettek is ! Kíváncsi leszek hogyan fognak majd összejönni :D A gazdag, jóképű üzletember és a bátor,szókimondó nagylelkű hajléktalan... eddig nagyon jó :3 egyik nagy kedvencem a " Szürke egérkék " és a "Jövő kezdete " után ez a kedvencem :) utána természetesen a " Feltámadás " jön ;) Na mindegy köszi a fordítást <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? És ettől még lesz sokkal cukibb rész is. Bár ez tipikusan az a sztori, ahol nagyon lassan lesznek egy pár, de közben annál jobb dolgok történnek. Remélem tetszeni fog a következő rész is. Örülök neki, hogy ennyire elnyerik a tetszésedet az itteni olvasnivalók. Köszönöm a véleményedet! <4 ;)

      Törlés