Megérkezett a Megint te 4. fejezete is. Ezúttal Négyes szemszögéből olvashatunk, aki érdekes szituációba kerül.
NÉGYES
A kiképzés ma pokolian unalmas. Csupán megismétlődik a tavalyi év, azt leszámítva, hogy Tris van itt Eric helyett. Eric. Egy éve láttam utoljára, elküldték egy csoportnélküli lány megerőszakolása miatt. Undorító. Remélem most is szenved. Bármennyire is szeretném, nem tudom utálni a csoportnélkülieket. Egy éve még csatlakozni akartam hozzájuk, és az volt a tervem, hogy az anyámmal élek majd. Nem tudom, mi változott meg. Talán mert Uriah lett a Bátrak vezetője, vagy mert Ericet elküldték, de a Bátrak jobbá váltak, így maradtam.
- Négyes - egy gyengéd hang józanít ki a gondolatmenetemből.- Össze kéne takarítanunk - javasolja Tris a pillantásomat kerülve.
Mostanában sokszor kerülök kínos helyzetbe körülötte. Tegnap is hülyét csináltam magamból, amikor azt mondtam, hogy szoknyát visel... Mintha nem tudná, mit vett fel. Nem bókoltam, csupán végigmértem. Megrázkódom a gondolatra. Túl fiatal és a munkatársam is, ráadásul a korábbi felavatottam. Arról nem is beszélve, hogy reggel láttam ruha nélkül. Úgy érzem magam, mint egy perverz köcsög, mert nem tudom kiverni a fejemből a testének képét. Lehet, hogy kicsi bizonyos helyeken, de mégis egy lány, pláne, hogy annak ellenére, amit reggel mondtam neki, még mindig szűz vagyok. Egyszer már közel voltam, hogy elveszítsem, de Lauren barátja hazaért és rajtakapott minket. Nem végződött túl jól. Nem tartozik a büszke pillanataim közé.
Kiképzés utáni takarítást követően megyek, hogy találkozom Zeke-kel és Uriah-val. Beszélni akarnak velem valamiről. Mielőtt a Zeke lakásának kilincséhez érhetnék kloroform szagot érzek, majd minden elsötétül. Mindenhol sötétség van, nem tudom hol vagyok.
Ahogy kezdek magamhoz térni, hangokat hallok. Nem lenne okos rögtön támadni, így hallgatok.
- Te kiütötted őt?! Mégis miért tennéd ezt? Hogy lehetsz ilyen hülye?! - mondta egy hang, amely túlságosan is hasonlít Trisére.
- Nos ez az egyetlen módja, hogy idefent legyen - válaszolja Zeke. Már nem aggódom, hogy elraboltak. Letépem, amivel eltakarták a szemem, és felmérem a környezetet. Egy tetőn vagyok. Nyelek egyet. Ó, ne. Azt akarják, hogy lecsússzak a kötélcsúszdán. A rémült Zeket, Uriaht és Trist nézem. Féljenek csak. Tris ismeri a félelmemet a tavalyi zászlórablásból. Remélem ő nem volt benne.
Hát mit is mondjak ... Nagyon király lett ez a fejezet is csak szerintem rövid :/ De ha úgy nézzük itt a minőségre mennek nem a mennyiségre :D Nagyon tetszett hogy Négyes szemszögéből volt megírva mert kíváncsi voltam már a múltkori résznél is hogy mi járhat a fejébe xd Hát most megtudtam :DD De ez a tetős dolog nagyon kíváncsivá tett :D Mi fog kisülni ebből... Köszönjük a fordítást,csak így tovább :3 <4
VálaszTörlés