Fanfic fordítás: Bitter Cold - 13. fejezet


Meghoztam a Bitter Cold 13. fejezetét. Azt hittem, ebben már nem lesz annyi orvosi zagyvaság, mint az előzőben, de úgy látszik nagyot tévedtem. Sebaj, ezt is megoldottam, és itt is a végeredmény.

Jó olvasást hozzá, és most is jöhetnek a vélemények.

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!



13. fejezet - A te oldaladon




Miután vége van a káosznak, az valahogy egyfajta derűt hagy maga után. Mégis a Nap hiába kel fel, Tobias még semmit sem aludt, és még ha egy olyan lány ágya mellett is ül, akinek a vezetéknevéről fogalma sincs, miközben a lányt egy gép segíti a légzésben, és antibiotikumok jutnak az infúzión keresztül a szervezetébe, Tobias mégis nyugalmat érez. Itt nincs aggodalom. A doktornő biztosította róla, hogy Tris állapota stabil, még ha mást nem is tudtak neki mondani. Most úgy érzi, hogy csak várnia kell. A legkülönösebb az egészben, hogy maga sem tudja, mire.

A villogó számokat nézi a gépeken Tris ágya körül. Egyiknek sincs értelme az ő számára, de megjegyezte, hogy ha egy bizonyos határ alá esnek, a dolgok elkezdenek csipogni. A torkában lévő csövet leragasztották, ami nem tűnik túl kényelmesnek. Elmereng, hogy vajon Tris érzi-e, ahogy a ragasztó húzza a bőrét, és miatta kiütésekkel fog-e felébredni.

A nővérek bizonyos időközönként megjelennek, a nyakukban sztetoszkóp, amivel Tris tüdejét vizsgálják. Megkérdezik tőle, hogy szüksége van-e valamire. Közlik vele, hogy hamarosan meglesz Tris számára a szoba. Felajánlják neki a tévé távirányítóját. Emlékeztetik rá, hogy a legjobb lenne, hogy értesítenék a lány családját. Többnyire csak beszélnek hozzá. Ő pedig csak hagyja őket, úgysincs mit válaszolnia. Egyikük levest hoz neki egy műanyag pohárban és néhány zacskó sós ropogtatnivalót. Kedves a mosolya, és kopott, Charlie Brown karaktert ábrázoló felsőt visel. Mikor ellenőrzi Trist, ő maga a megtestesült kedvesség. Hátrafésüli Tris haját, és megpaskolja a kezét szinte úgy, ahogy egy anya tenné a lányával. Tobias úgy dönt, hogy ő lesz a kedvence.

Reggel nyolc körül kezd nyugtalan lenni. Azt mondták neki, hogy az emeleten kap Tris szobát, csak a beteghordóra várnak. A türelemjáték folytatódik. Ki-be járkál a folyosó és a szoba közt, figyeli a többi beteget, akiket a mentőből tolnak be, vagy a nővérek kísérik őket ide a váróteremből. Egy idős, szenilis asszony egyfolytában segítségért kiáltozik. Egyszer, kétszer, sőt háromszor is elmondják neki, hogy azért van kórházban, hogy jobban legyen, és minden rendben lesz. De ő csak kiabál tovább. Tobias azon gondolkodik, mi miatt akar segítséget kérni.

Eszébe jut párszor, hogy talán elmehetne. Hiszen Tris nem találná különösnek, hogy egész végig itt ücsörgött? Ismét ráijesztene? De aztán eszébe jut, hogy az ajtaja előtt volt. Arról nem is beszélve, hogy más nem lehet itt vele. Nem hagyhatja teljesen egyedül egy kórházban.

Tobias követi a beteghordó fickót a liftbe, majd fel a harmadik emeletre, ami a közbenső gondozási részleg. Senki sem mond semmit. Egy egyszemélyes szobában helyezik el, itt még több a nővér, a gép, és több a kávézási lehetőség is.

- Mikor tér magához? - Tobias végül úgy dönt, hogy ez az egyetlen dolog, amire választ vár.

- Ó, azt nehéz megmondani - mondja a nővér, ahogy kicseréli Tris antibiotikumos infúzióját. - A barátod elintézte, hogy nagyon beteg legyen azzal, hogy ilyen sokáig várt. - Ezt megfontolja egy pillanatig.

- Az a vérrel kapcsolatos baja van? Szepszis vagy mi?

- Mr. Atton, igaz? - kérdezi, majd Tris mellé tesz egy széket, és odahúz egy kocsit.

- Eaton - javítja ki, nem mintha számítana. Ennek a névnek nem sok hatalma van az üzleti világon kívül.

A nővér bólint, egy vastag gumicsíkot teker Tris karjára, és megütögeti a könyökhajlatát.

- Mr. Eaton, tudja jól, hogy nem adhatunk ki ilyen információt.

Megfordul a fejében, hogy miért ajánlják fel a segítségüket, mikor nem tudják megadni azt az egyetlen dolgot, amit akar.

- Nincs szükségem a részletekre, de folyton vért vesznek tőle, mint most is, és már órák teltek el, hogy ledugták azt a csövet a torkán, és amennyire én tudom, akár a halálán is lehet, és senkit a világon nem érdekel.

A nővér abbahagyja Tris karjának bökdösését.

- Mr. Eaton, biztosíthatom, hogy a barátja jelenleg nem haldoklik. És ennyit sem mondhatnék el, de jó benyomást tett rám, mert olyan, mint valami lovagias úriember, aki aggódik egy szép lány miatt. Mint egy Nicholas Sparks filmben.

Még ez a segítőkésznek nem mondható válasz is lecsitítja kissé az elméjét, megnyugtatja a korábbi kirohanása után.

Egyszer csak, nem tudja mikor, álomba merülhetett Tris ágyára feltett lábakkal, és a fejét a szék támlájának döntve, mert öklendezés hangjára riad fel. Először azt hiszi, hogy Tris hányni készül, de aztán meglátja, hogy a tokában lévő csővel küszködik, megpróbálja kihúzni azt.

- Hé, hé, hé! - kiáltja, és elhúzza Tris kezeit. - Segítség!

A nővéreket már figyelmeztették a gépekből érkező csipogások, így már be is rontanak.

- Tris! - kiáltja az egyikük. - Hagyd abba, aranyom, minden rendben van. - A többiek segítik lefogni a kezét. - Ne ijedj meg, ez csak egy tubus, ami segít lélegezni, semmi baj.

Újra és újra elmondja ezt neki, amíg valaki mást be nem sétál, és valami gyógyszert fecskendez az infúziójába, amitől lecsukódnak a szemhéjai.

Tobias dermedten áll. A háttérbe szorítják, ahogy a személyzet összegyűlik a szobában, de nem zavarja.

- Rendben van? - kérdezi zsibbadtan. Korábban nem látott még akkora kétségbeesést, mint mint ahogy Tris próbálta kihúzni azt a csövet. Állati ösztön, ez ugrik be neki. - Mi történt?

A nővérek megint szomorú mosollyal és még szomorúbb szemekkel néznek rá.

- Jól van - válaszolja az egyikük. - Jó jel, hogy felébredt. Csupán rosszul reagált az intubálásra. Elég gyakori.

Tobias bólint, próbálja előzni a képet a fejéből. - Kiveszik?

- Az orvosa igyekszik eldönteni, hogy szóba jöhet-e, minden a CT-n múlik.

Hát napokig itt kéne ülnie, amíg magához nem tér? Még csak azt sem tudja, hogy jobban lesz-e vagy sem. 

- De hamarosan megint felébred, igaz? Nem fogják kiütve hagyni, ugye?

- Sok beteg felébred azután, hogy endotracheális intubálást kapott. A kezdeti ébredezés azonban rémisztő lehet, ahogy képtelenek kontrollálni a saját légzésüket, és az, hogy megpróbálják, fuldoklásra készteti őket. Elég rémisztő a számukra.

A dolgozók elhagyják a szobát, egyedül ez a nővér marad, aki ugyanúgy vizsgálódik a sztetoszkóppal, mint a többiek, és ellenőrzi a gépeket és az infúziót.

- Szerencsére a gyógyszer, amiket alkalmaztunk, segített kitisztítani a légútjait. Arra tippelek, az orvos pár óra múlva kiveszi a tubust

Pár óra... Így aztán visszaül a kényelmetlen székbe, még mindig kissé tompán az egész tapasztalattól, és igyekszik ismét felvenni valami kényelmesebb pózt. Még ha pár napig is eszméletlen lesz, Tobias volt az, aki ebbe a helyzetbe hozta, és itt lesz, hogy átsegítse Trist az egészen.

Ismét elaludhatott, mert a következő dolog, amiről tud, hogy a Nap besüt az ablakon, és hogy Tris fejét ismét hátrahajtják, hogy kihúzzák a nyállal borított csövet. Fújj!

- Jól van? - kérdezi, miután az orvos teljes egészében eltávolította a tubust, és a többi kellékkel összecsomagolva kidobja.

- Ezt tekintse jó jelnek - mondja a doki bólintva. - Két liter oxigént fog kapni, és rajta tartjuk a szemünket az értékein, hogy ne zuhanjanak le túlságosan.

- Használ már a gyógyszer?

A doki úgy mosolyog, ahogy az orvosok szoktak, mert tudják, hogy okosabbak másnál.

- Nem, az antibiotikumok gyorsan hatnak, de sajnos nem ilyen késői stádiumban. Azonban a másik orvosság, ami segített megtisztítani a légutakat és csökkenteni a gyulladást, sokkal gyorsabban és eredményesebben hat. Az altató, amit beadtak neki, lassan elveszti a hatását. - És mást nem is mondva neki, a doki kisétál az ajtón.

Tobias hátrébb húzza egy kissé a székét Tris ágyától, hogy biztosan hagyjon számára elég teret. Egy pillanatra megigazítja a takaróját, amit összegyűrtek a nővérek, amikor kezelésbe vették. Aztán beletúr a hajába, és fel-alá sétál az ágya előtt.

Mihelyst felébred, mi lesz? Kérdéseket fognak neki feltenni, és Tobias nem biztos benne, hogy Tris tud-e majd választ adni rájuk. Bajba kerülhet azért, mert hajléktalan? Nem rúghatnak ki valakit, ha azt mondja, nem tud fizetni, ugye? De vajon Tris őt kirúgná? És ha így történne, el is menne?

Még akkor is járkál, mikor a gépei csipogni kezdenek. Megfordul, és az egyik számot veszi szemügyre, ami magasabb értéket mutat, mint korábban. Ez most rossz? Mikor Trisre pillant, sejti, mit jelent. Kezd magához térni, és szemmel láthatóan pánikba esik.

- Tris - szólal meg, kissé messzebb áll meg az ágyától, de így is közel hajol. - Hé, minden oké.

Tris felnyög és mocorog, köhög és köpköd, amikor Tobias szerint nyelni próbál. Gyorsan megragadja a pohár vizet, amit az éjjeliszekrényén hagytak, és felé tartja a szívószálat, hogy inni tudjon. Lassan sikerül is neki.

- Áú. 

Tobias felnevet, még ha nincs is semmi, ami igazából vicces lenne.

- Áú bizony - mondja, - Szerintem a torkod valószínűleg a cső miatt fáj.

- Mi... - Ismét elhallgat, és a torkához kap. Végül kinyitja a szemét. Tobias korábban észre sem vette a a zöldes árnyalatot, ami a barna alatt szunnyad, egy meglehetősen szép mogyorószínt adva. Megpróbál mosolyogni, ahogy Tris ránéz.

- Figyelj, most már jól vagy, legalábbis azt hiszem, mert nekem semmit nem mondanak, de az ajtóm előtt találtalak ájultan. Behoztak, és... hát Tris, nagyon beteg vagyok.

Nem tudja, hogy is magyarázhatná el az egészet. A mentősök enyhén pánikkal telt kiáltásait, és azt, ahogy a szíve vadul száguldott, mikor hívta a 911-et. Egyáltalán nem értette az orvosi dolgokat, amiket csináltak vele, így nem igazán tud beszélni arról az endo-valami csőről meg az antibiotikumokról.

- De most már jobban leszel. Minden rendbe fog jönni.

Először Tris nem válaszol, csak néz rá. Tobias eléggé meg van róla győződve, hogy el fogja zavarni. Végül csak megszólal.

- Nem - mondja, a hangja rekedt, és megrándul az arca, ahogy beszél.

- Hogy mondod?

- Nem lehetek itt, Tobias - feleli, a hangja könyörgő minden gyengeség ellenére.

Tobias a fejét rázza, hiszen megint olyan csökönyös.

- Tris, itt kell lenned. Ha nem látnak el, meghalsz.

Durván hangzik még az ő fülének is, de átkozott legyen, ha hagyja, hogy az utcára menjen, hogy aztán az egész kezdődjön elölről. Az az átkozott büszkeségének muszáj lesz néhány napra nyaralni menni, és hagyni őt felgyógyulni.

Tris megrázza a fejét, és Tobias totális döbbenetére a szemeit elfutják a könnyek.

- Minden oké - mondja a lánynak, a kezét az övére teszi. Tris elhúzódik, ahogy Tobias is, aki gyorsan a végigfuttatja az ujjait a haján. . Ne aggódj a pénz vagy más miatt, mindannyian azt akarjuk, hogy rendbe jöjj.

Ha már erről van szó, nem kellett volna szólnia a nővérnek, hogy Tris felébredt? Biztos benne, hogy ez lenne a protokoll.

- Tobias - szólal meg ismét, és van valami abban, ahogy a nevét mondja a szinte teljesen elment és nyilvánvalóan fáradt hangján, ami mégis állhatatosan cseng. - Ennek semmi köze a pénzhez.

Tobias tanácstalanul megdermed.

- Akkor mi a gond? Talán drogozol? Le leszel tartóztatva valamiért, ha rájönnek, ki vagy? Akármi is az, nem olyan fontos, mint hogy jobban legyél.

Most persze nem válaszol, és Tobias elgondolkodik, hogy rátapintott-e a lényegre, amitől Tirs elhallgatott, mert szégyelli vagy csak nem érzi úgy, szükséges tovább beszélnie.

- Szólnom kell egy nővérnek - mondja a lánynak, de továbbra is fölé hajol, nem igazán mozdul meg, Tris pedig nem válaszol. - Tudod, talán egyszerűbb volna, ha beszélnél velem. - Továbbra is csend sztereóban. Tobias odasétál hozzá, az ágya mellé, és addig néz rá, amíg Tris nem viszonozza a pillantását. - A te oldaladon állok, Tris - mondja neki halk hangon. A szemei kifejezik azt, amit a hangja csak nem akar, és Tobias még egyszer kinyújtja a kezét, és a karjára fekteti. - Csak hagynod kell.

Tris bólint.





9 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a fejezet is. Szuperül fordítottad. Dr. Bia, mire Tris kikerül a kórházból, már profin fogod tudni az összes orvosi szakkifejezést. Nagyon tetszett Tobias aggódása. Arra viszont már kíváncsi vagyok, hogy mit titkol Tris. Szóval várom a folytatást. Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, még a végén meglesz a doktori, mire végzek :D Tobias nagyon édes ebben a sztoriban, imádom. Most már én is szeretném tudni, mit titkol ennyire Tris. Köszi, hogy írtál. Puszi ^^

      Törlés
  2. Hát ez nagyon jó lett :) Annyira örültem mikor megláttam az új részt ^.^ És nem hiába örültem meg neki.Szóval... Trisnek mégis mi a baja ? O.o Esküszöm nem tudok rájönni mi miatt nem akar kórházban maradni... Viszont végre kezd alakulni Tris és Tobias kapcsolata... még ha lassan is de alakul :D Amúgy Trisnek nemhogy fakó kék színű a szeme O.o Fúúú de kíváncsi vagyok a következő részre :D Ott talán kiderül mi baja Trisnek a kórházzal...És vajon mit fog ehez szólni Marcus mikor kiderül hogy az ő fia egy hajléktalan lány mellett gubbasztott és még a kórház költségeit is ő fizeti...Na de mindegy is :) Nagyon szépen köszönöm az új részt Bia <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy tetszett. Bár tudnék válaszolni a kérdéseidre, de még én is olyan homályban vagyok, mint te, szóval a válaszokra még nagyon sokat kell várni (remélem nekem már nem annyira, mert lassan megint két hónapja nem volt új fejezet, lassan ideje lenne). De a kapcsolatuk egész jól fog alakulni. Oh ha Marcus megtudná, tuti kiborulna.
      Nagyon szívesen, várlak a következőnél is :) <4

      Törlés
    2. A szeméről is akartam írni, csak kimaradt. Lehet, hogy az író annyira nem figyelte a könyvben, vagy nem olvasta, mert Shainek van barna szeme. Gondoltam rá, hogy kéknek fogom fordítani, de mondom inkább meghagyom az eredetit, ez legyen a legkisebb gond.

      Törlés
  3. Nagyon köszönöm ezt a részt is, szívfájdító volt ahogy olvastam. Vajon miért nem akarja Tris elfogadni a segítséget? Mi lesz Velük a továbbiakban? Ugye nem hagyod abba a fordítást? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Elég nehéz helyzetben van Tris, az biztos. Nem tudom, mi történt vele, de biztos köze van a bizalomhoz, hiszen nem könnyen engedi közel magához Tobiast sem.
      Dehogy hagyom abba, imádom csinálni, maximum lehet nem lesz ilyen gyakori a friss, ha elkezdődik a suli (még szakdogát is kell írnom... *sóhaj*) Köszi, hogy írtál :)

      Törlés
  4. Nagyon szép volt a fordítás, vérbeli profi!
    Én is tele vagyok kérdésekkel, így inkább fel sem teszem, mert remélem, hogy a következő fejezet megválaszolja.Várom a következőt! Szép napot! <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekszem a legjobban fordítani. Szerintem ha feltennéd a kérdéseidet, akkor sem tudnék rájuk választ adni, de remélem azért a következő rész is tetszeni fog. :) <4

      Törlés