Fanfic fordítás: Feltámadás - 14. fejezet



FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!


Megérkezett a Feltámadás 14. fejezete is! Igaz, ez most egy rövidebb rész, de egyre nagyobb a feszültség. Vajon mi lesz Carával, és mit tehetnek a többiek, hogy megmentsék?
Köszönjük Mártinak a fordítást! Továbbra is örülünk minden véleménynek.
Jó olvasást hozzá!

Az eredeti történetet Itt találjátok!



Az előző rész tartalmából:
Christina elrabolja Carát a kórházból, Tobiast pedig megrendíti a hír.


14. fejezet



TOBIAS


Egy vesztes vagyok.

Nem tettem mást, mint hogy tönkretettem Cara életét.

Megmérgeztem, és mindenkit magam körül.

Ha jobb ember lennék, elengedtem volna Trist, így Cara nem sérült volna meg, de túl önző vagyok ehhez.

Az anyám nappalijában ülünk.

Ő most nincs itt, de szerintem jobb is így.

Tris mindent elmagyaráz Shaunának és Zekének, aki úgy néz, mintha a világ a darabjaira hullott volna, ami teljesen érthető, hiszen valami ilyesmi történt.

- … De… Christina és Cara barátok voltak – mondja Shauna zavartan.

Megrázom a fejem.

- Nem. Nem igazán.

Mindenki felém fordul, hiszen ez az első alkalom, hogy ebben az órában megszólalok.

Megköszörülöm a torkom.

- … Nem igazán voltak barátok. Úgy értem, a Willel történtek közelebb hozták őket egymáshoz, de… - Megrázom a fejem. – Carának nem nagyon voltak barátai.

Ez az egyik oka, amiért olyan sokáig jól megvoltunk. Én nem tudtam megtartani a barátaimat az antiszociális és sokszor sértő viselkedésem miatt. Ő pedig azért nem tudta megtartani a barátait, mert az embereket elijesztették az okos meglátásai.

Tris a dohányzóasztalon fekvő mobilomért nyúl.

- Mit csinálsz? – kérdezem.

Nem néz fel a telefonról, a tárcsázásra figyel.

- Felhívom Calebet. Egyedül semmit sem tudunk tenni.

Igaza van. Nem tudunk. De nem akarom Calebet belekeverni. Ráteszem a kezem a telefonra, ettől felpillant rám.

- Ne hívd Calebet.

Összehúzza a szemöldökét, ahogy rám néz.

- Miért?

Mély levegőt veszek. Tudja, hogy miért. Látom az egészet újra megtörténni, ha arra kerül sor, hogy a saját életét mentse vagy Calebét. Őt választaná.

- Ha megint belevesszük Calebet ebbe, sokkal nagyobb az esélye, hogy elveszítselek.

Lehunyja a szemét egy pillanatra.

- Tobias. Lépjünk már túl ezen. – Megfogja a kezem. – Megígértem, igaz? Nem megyek sehová, ha rajtam múlik.

Engem a „ha rajtam múlik” aggaszt.

Bólintok, bár nem tudok szabadulni az érzéstől.

Kötelességének fogja érezni, hogy megvédje Calebet.

Ő a kistestvér, de nagytestvérként viselkedik.

A francba! Miért nem lehet minden egyszerű?

Leveszem a kezem a telefonról, ő pedig mosolyog.

- Köszönöm… - A füléhez tartja a telefont, és várja, hogy Caleb felvegye.

Nézem őt, és azt kívánom, bárcsak jobban tudnám befolyásolni az eseményeket.



CARA

Úgy érzem, már órák óta utazunk, amikor Christina kirángat a hátsó ülésről.

Egy üres parkolóházban vagyunk. Nincs világítás, úgyhogy Christinán kívül semmit sem látok.

Újra a fejemhez emeli a pisztolyt, és ettől hányingerem lesz.

Ez már túl sok trauma egy napra.

A testem nem bírja a terhelést.

Odadob nekem egy mobiltelefont.

- Hívd Négyest – mondja egyszerűen.

- … Mi?

- Hallottad. Hívd Négyest. Ha sírni is tudsz egy kicsit, az is jó.

Bámulok rá, aztán a kezemben tartott telefonra.

Megrázom a fejem.

- Nem fogom neked idecsalni Négyest.

- Újra kötekedsz egy fegyveres emberrel – mondja Christina, az arcom előtt lóbálva a pisztolyt.

Sóhajtok, és tárcsázom Négyes telefonszámát, a számot; amit fejből is tudok.

- Ne mondj neki semmi részletet, vagy lelőlek – mondja Christina.

Amikor Négyes felveszi, fáradt és kimerült a hangja, mint aki a szétesés határán van.

Levegőt veszek.

- Négyes – sóhajtom.

- Cara? – Már éberebb a hangja. – Hol vagy? Jézusom… jól vagy? Mi történt?

- Pszt… túl gyorsan beszélsz – mondom halkan. – Én… jól vagyok. Valahogy kitartok… Csak azt akarom mondani, hogy ne csinálj semmit, amit Christina vagy David mond, mindegy, mit csinálnak velem. Nem számít…

Csak egy éles fájdalmat érzek a tarkómon, és a telefon kicsúszik a kezemből, keresztül a sötét parkolón.

- Mi a fe…

Mielőtt még befejezhetném a mondatot, a puskatus a halántékomnak vágódik, és elsötétül minden.



TOBIAS


- Cara!?

Csak egy tompa puffanást hallok, aztán egy autó ajtó csapódását.

- Cara? Ott vagy még? Halló? CARA!

Semmi válasz.

Ledobom a telefont, és az előttem levő asztalra csapok.

- Cara hívott? – kérdezi Tris, hitetlenkedve köszörüli meg a torkát.

Bólintok, és újra az asztalra csapok.

- Mit mondott?

- Semmit. Semmit, ami segítene megtalálni. Elveszítettem. Megint.

Tris csak bámul rám, mint aki nem tudja, mihez kezdjen velem.

- Mi van? – kérdezem, düh áramlik szét a testemben.

- Semmi… - mondja halkan -, csak… szeretném, ha óvatos lennél a dühkitöréseiddel, ennyi az egész.

Nem tetszik, ahogy elfordítja rólam a tekintetét. Ugyanúgy, ahogy az anyám is teszi, amikor látja, hogy mérges vagyok.

- … Azt gondolod, hogy olyan vagyok, mint ő, igaz?

- Mint ki? – kérdezi, összehúzva a szemöldökét.

- Marcus. Szerinted olyan vagyok.

Lassan megrázza a fejét.

- Nem. Te soha nem lennél olyan, mint ő. – Felsóhajt. – Csak szeretném, ha nyugodt maradnál. Ennyi.

Közelebb lép hozzám, aztán a kezét az arcomra teszi.

- Te is tudod, hogy nem gondolom azt. Te soha nem lennél olyan, mint ő, mert benned minden megvan, ami benne nincs.

Szavai megnyugtatnak, amire csak Tris Prior képes.

Csak egy pillanatra nézek rá.

- El kell mennünk Johannához. Ő tudni fogja, hova vitték.

Tris oldalra billenti a fejét.

- Tényleg azt hiszed, hogy hagyják, hogy ilyen egyszerűen megtaláld?

Bólintok.

- Ezt akarják. Azt akarják, hogy rohamozzam meg a helyet, hogy visszahozzam Carát.

- Miért? – rázza meg a fejét. – Ez teljes ellentmondásnak tűnik.

Megrázom a fejem.

- Nem. Okos húzás. Tudják, hogy nem fogsz egyedül odaengedni.

Kinyitja a száját, hogy megcáfolja, amit mondtam, de aztán rájön, hogy mi a valóság. Tudja, hogy igazam van.

- Nem. Tényleg nem engedlek oda egyedül.

Bólintok.

- Tudom.

Beleharap az ajkába.

- Csak legyünk benne biztosak, hogy együtt csináljuk végig, rendben?

Bólintok, és reménykedem benne, hogy ilyen könnyű lesz.





14 megjegyzés:

  1. Abszolút megértem 4-es dühkitöréseit, hiszen lelkiismeret furdalása van Cara miatt, de nem akarja újra elveszíteni Trist, mert Ő az igazi szerelem, a mindene. Remélem, ha harcra kerül sor Tris nem áldozza fel magát, ezt már végképp nem érdemelné meg 4-es! (Nem tudom a Tobias nevet megszokni). Köszönöm a fordítást és várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Én is teljes mértékben meg tudom érteni Négyest. Trisből mindig kibújik az Önfeláldozó. Köszönöm, hogy mindig írsz véleményt, nagyon jó olvasni őket. Sokat jelentenek nekem, adnak egy kis erőt a folytatáshoz!!!

    VálaszTörlés
  3. Na most már tényleg sajnálom Carát :c Eddig nemigen bírtam ( főleg az elején ) de most már sajnálom :c.Viszont Trisből tényleg mindig kibújik az önfeláldozó...ami nem lenne rossz ha nem a saját életével játszana....Tobiast pedig teljes mértékben megértem :) ( És csak így mellékesen,kicsit se olyan mint Marcus :) ) Elvégre ki ne reagálna így ?? Carát félti mert ugyan már nem szerelmes belé de attól meg akarja védeni,és fél hogy amilyen "könnyen" visszakapta élete szerelmét,olyan gyorsan is fogja elveszíteni.... na mindegy majd meglátjuk hogy mi fog kisülni ebből. Köszönöm a fordítást,ügyes vagy Márti csak így tovább <4 :3

    VálaszTörlés
  4. Szerintem most már az is sajnálja Carát, aki eddig utálta. És csak halkan jegyzem meg, hogy fogjuk még jobban is sajnálni. És igen, nem kell valakinek Marcusra hasonlítania ahhoz, hogy dühkitörései legyenek. (Nekem is vannak, pedig semmi közöm Marcushoz xD) Nagyon örülök, hogy tetszik a munkám! Puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia! Nagyon tetszik a fordításod és csak sejtem, hogy mennyi munkád van benne. Ezer köszönet érte.
    Négyesben is meg van az önfeláldozó, de Trisben még mindig az az erősebb hiszen kevesebb ideje volt gyakorolni a bátrak hozzáállását. Imádom őket :).
    Igazatok van Négyes egyáltalán nem hasonlít "rá", valahogy még kedvem sincs a nevét leírni. Nem is tudom miért :).
    A folytatásban remélem nem válik be a rossz előérzetem. Azt hiszem azt kevésbé tudnám elfogadni. Így inkább le se írom nehogy bejöjjön és inkább pozitív irányba fogok gondolkodni :).
    Még egyszer köszönet a rengeteg munkáért :)
    Üdv.: Rita

    VálaszTörlés
  6. Hú, nem is tudod, mennyire jól esnek a szavaid. A folytatásban sajnos "neki" elég nagy szerepe lesz, de nem kell félteni Négyest. Majd úgyis meglátjátok. Köszi mégegyszer. Puszi

    VálaszTörlés
  7. Nagyon ügyesen fordítasz! Grat érte.
    Többet nem tudok hozzászólni, mert előttem már leírták mindazt ami nekem is a fejemben motoszkált.Szóval eléggé ideges vagyok, félek, hogy megint rosszul fog végződni ( mint a Hűségesben).Márti, tényleg egy profi vagy! :) Puszi.
    Üdv Orsi. :)

    VálaszTörlés
  8. Köszi a dicséretet, nagyon jól esett, de nagy része Biát illeti, mert nagyon sokat segít nekem. És ne izgulj, nem lesz olyan a vége, mint a Hűségesnek. :) Puszi

    VálaszTörlés
  9. Köszi a fordítást, nagyon jó olvasni. :)

    Itt tuti meg fog valaki halni eddig csak sejtettem, de most már egyre jobban érzem :D
    - Négyes hal meg: és ezt követően Trisnek lesz még nagyobb lelkifurija, amiről fog szólni a következő " fanfict kötet"
    - Cara múlik ki: ebben az esetben Négyesnek lesz lelkifurija... és arról fog szólni a következő fanfict kötet
    - Tris távozik: "na én megmondtam hogy megint ez fog történni", ismét lelkifurija lesz Négyesnek, majd hamar túlteszi magát ezen mondván ő már nem az igazi Tris volt, csak egy klón, és bemegy a laborba, klónoz magának még egy Trist,
    - Tris és Cara: ugyanaz fog történni mint amit egyel fentebb írtam, azzal a különbséggel, hogy Négyes Carát is klónozza, de úgy hogy belenyúl a génszerkezetükbe, hogy jó barátnők legyenek, és hármasban nyomulnak :P :D Természetesen mivel nem sikerült valami jól a génbabra, ezért ez nem lesz jó Carának, így Négyes belemegy abba, hogy klónozzák őt is, így Carának is lesz egy Négyese. ezt követően már négyesben csapatják :D (juj de gonosz vagyok)

    Aztán eszembe jutott még pár lehetséges befejezés is: 3:)
    - meghal mindenki mert a külsős embernek elege lett ebből az áskálódásból a folyamatos lelkifuriból és egy atombombát dobnak a városra
    - senki sem hal meg, lerészegednek és mint a magyar emberek sírva vigadnak...
    - ismeretlenek ellopják a feltámsztás know-howját a feltámasztják Ericet és Jeaninet, akikből most már 100x annyit klónoznak... ezt követően mindenki klónoz mindenkit XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, nem semmi ötleteid vannak a folytatásra, de ki kell ábrándítsalak. Senki nem fog meghalni. Egyelőre legalábbis. Merthogy tényleg van következő kötet. De az még a jövő zenéje. XD

      Törlés
    2. Hát ez nagyon nagy, szét nevetem a fejemet xDD Vannak ötleteid, de a "négyesben csapatják" részhez meg kéne változtatni a korhatárt xD
      Atombomba helyett elég lesz ha becsapódik egy meteor...

      Törlés
  10. Nagyon nagyon jól fordítasz Márti köszi. :) Már én se tudok leírni mert amit gondolok már teljesen le van írva. Valaki tudja mikorra várható a 15-dik rész? Még egyszer had készénjem meg Márti!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) A következő rész elvileg jövő szerdán, szeptember 2-án jön. Puszi :)

      Törlés
    2. Köszi neked is puszi!

      Törlés