Fanfic fordítás: Feltámadás - 20. fejezet



FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!


Megérkezett a Feltámadás 20. fejezete! Egyre közelebb a befejezés, és egyre több az izgalom, na meg a felfedezés. Ebben a fejezetben is érdekes dolgokra derül fény.
Köszönjük Mártinak a fordítást! Továbbra is örülünk minden véleménynek.

Az eredeti történetet Itt találjátok!



Az előző rész tartalmából:
Szembenéznek Marcusszal, és Cara kap egy keveset a hígítatlan félelemszérumból. 


20. fejezet




TRIS


Érzem, hogy Cara fájdalma kegyetlenebb, mint gondoltam. 

Tudom, hogy milyen a félelemszérum, pontosan tudom, hogy min megy keresztül, és ez az egész miattam van.

Rémült, és tudom, hogy nem tud tenni semmit, hogy megállítsa, mert ez nem álom, vagy szimuláció; ez a valóság a számára.

Felnézek Tobiasra, és az arckifejezése úgy hasít belém, mint egy kés. Bűntudat, szorongás, és fájdalom egyben.

Meg akarom szüntetni a fájdalmukat, és az a legrosszabb, hogy tudom, hogyan tehetném meg, és nem is lenne nehéz.

Könnyen megadhatnám magam Marcusnak.

De megígértem.

Megígértem Tobiasnak, hogy nem teszek semmi vakmerőt. 

Megígértem Tobiasnak, hogy nem leszek mártír.

Odaígértem neki az életemet. 

Tobias Carára pillant, és a fájdalom a szemében annyira látható, hogy belefájdul a mellkasom. Ez kínzás neki: hallgatni a sikoltozást, és nem képes tenni ellene semmit… Ez megöli.

Meg akarom ezt szüntetni, miatta, de ígéretet tettem. 

Egyszer csak felnéz, tekintete találkozik Marcuséval.

- Oké! ... Megkapod Trist. Csak állítsd meg. – A hangja kétségbeesett és… furcsa. Nem normális, túl magas ahhoz, hogy igazi legyen. 

Elhúzódom tőle, a szívemet a gyomromban érzem.

Sokkot kapok, de egy kicsit meg is könnyebbülök, mert nem tudom, meddig bírtam volna még.

Remegek, rémült vagyok, de megteszek mindent, amit akar.

Még nem láttam őt ilyennek. 

Aprót biccentek.

- Biztos vagy benne?

Nem néz le rám, és ettől egy kicsit pánikba esek. 

Tényleg? Ilyen könnyen feladja? Azok után, amiről beszéltünk? Milyen gyakran mondta, hogy nem akar újra elveszíteni.

Aztán a keze az enyémbe kulcsolódik, és megszorítja. Valamit mondani próbál ezzel, de nem jövök rá, hogy mit. 

A maszkos férfiak felénk mozdulnak, és Tobias az ajkát a fülemhez érinti.

- Bízol bennem? – suttogja olyan halkan, hogy alig hallom, de bólintok a mellkasa előtt. – Hadd vigyenek. – Gyorsan megcsókol, hogy senki nem látja, aztán a férfiak Marcus asztalához vonszolnak. 

Marcus mosolyog, Tobias pedig úgy néz ki, mindjárt elhányja magát. 

- Még mindig reménytelen vagy, fiam.

Tobias félrenéz. Tudom, hogy azért zavarja ez a megjegyzés, mert semmiben nem akar Marcusra hasonlítani. 

Marcus elővesz egy másik fecskendőt, megszúrja Cara nyakát a tűvel, Cara teste pedig azonnal elernyed, és a sikoltozás abbamarad.

Látom, ahogy a megkönnyebbülés szétárad Tobiasban, aztán Marcus felém nyújtja a kezét. 

- Kezet rá?

A kezét bámulom, aztán összegyűjtöm a nyálat a számban, és egyenesen a tenyerébe köpök.

A férfiak szorosan megmarkolják a karomat; Marcus egyszerűen megtörli a kezét egy törölközővel, amit az asztalfiókból vesz elő. 

- Nagyon jó. Nem kell barátságosnak lenni. – Mosolyog.

Tobias tesz néhány lépést hátrafelé, a férfiak pedig elindulnak felé.

Gyorsan felemeli a kezét. 

- Csak ellenőrizni akarom Carát… Ennyi az egész.

Marcus biccent az férfiaknak. 

- Engedjétek.

A férfiak megállnak, átengedik. 

Lehajol mellé a földre, és az ölébe veszi a lányt.

- Cara… jól vagy?

Cara felnéz rá és bólint, de nem szól egy szót sem. 

Átöleli, és úgy látom, suttog valamit a fülébe, de senki más nem veszi észre. 

Aztán egyszer csak talpra áll, kihúzza a fegyvert az nadrágja derekából, és tüzelni kezd. 

Eltalálja az egyik maszkos férfit, aki Uriah mögött áll, Uriah pedig egy másikat állkapcson talál a könyökével, és már rohan is előre. 

Nincs fegyvere, de Bátor volt.

Tud egy-két dolgot a harcról.

Segít Tobiasnak néhány embert legyűrni, aztán Tobias odakiált.

- Cara! Hozd Carát!

Uriah kicselez néhány férfit, aztán felemeli Carát a padlóról, és elhúzza az útból. 

Tobias a fegyverével a többi, körülötte álló férfi felé fordul. 

- Ne lőjetek! – kiáltja Marcus. Néhányan eldobják a fegyverüket és inkább testi erővel próbálják visszatartani Tobiast, mások máshova céloznak, de ő kicselezi őket, mint aki erre született.

Az egyikük a karomnál fogva visszatart, és túl erős ahhoz, hogy ki tudjam magam szabadítani. 

Olyan sokan állnak Tobias körül.

Túl sokan. 

Nem győzhet.

Csinálnom kell valamit.

Behunyom a szemem, és próbálok az energiámra koncentrálni, úgy, ahogy a zárral tettem.

Nem tudom, hogy működik-e, és ha igen, akkor hogyan, de meg kell próbálnom. 

Segítenem kell Tobiasnak. 

Muszáj.

Fehéren izzó energiát érzek magamban, aztán hirtelen egy hangos robaj tölti be a szobát. A maszkos férfiak a falhoz vágódnak, aki engem tartott, az pedig a földre zuhan. 

Marcus megfagyott, ahol állt.

Fogalmam sincs, hogyan csináltam, de hálás vagyok.

- Mennünk kell. Nem tudom, mennyi ideig tart.

Tobias a szoba másik végébe fut, ott van egy billentyűzet. Tobias véletlenszerűen megnyom hármat, erre az egyik könyvespolc kinyílik a szoba másik oldalán. 

- Gyerünk! Most! – A hangja sürgető és komoly, és Uriah Carával a karjában az ajtóhoz rohan, én pedig egy pillanat múlva követem. 




TOBIAS



Nem tudom, mit gondoltam.

Tudtam, hogy nem tudom legyőzni egyedül az összes férfit, de kétségbeesett voltam.

Meg kellett állítanom Cara sikoltozását.

Meg kellett mentenem őt, és ez volt az egyetlen megoldás, ami eszembe jutott. 

Egy szűk helyen vagyunk, egy ajtó van a végén, de még nem akarok megmozdulni. Carán látszik, hogy nem tud továbbmenni.

Uriah tartja, és úgy néz ki, hogy Cara teljesen elhagyja magát.

- Cara? – mondom halkan.

Picit felém fordul.

- Kiviszünk innen, rendben? De szeretném, ha összeszednéd minden erődet. Megteszed nekem?

Egy másodpercre behunyja a szemét, aztán felhúzza magát Uriah karjaiból. 

- Hová megyünk innen? – kérdezi Tris remegő hangon. 

Megrázom a fejem. 

- Nem tudom. Csak vigyük ki innen Carát biztonságban. 

Cara meginog, mintha a felállás is túl nagy erőfeszítés lenne neki. 

Kinyúlok, és a karjaimba veszem, mint egy babát. 

Nekem esik, én pedig megrázom a fejem.

- Ki kell vinnem innen.

Tris bólint. 

- Oké… Akkor induljunk.

Ölbe veszem, ő pedig átöleli a nyakam.

Átmegyünk az ajtón, és egy másik folyosón találjuk magunkat. 

Ez a hely egy labirintus.

Soha nem jutunk ki.

Uriah megy elől, élesen befordul jobbra, és átmegy egy másik ajtón. Ahogy belépünk ebbe az új helyiségbe, látjuk, hogy ez egy labor. Látszik abból, hogy fényes fehér csempe borítja a falakat. 

Tris megbotlik menet közben, legalábbis először azt hiszem, hogy megbotlott, aztán meghallom a szavait.

- …Istenem… - sóhajtja. 

Követem a pillantását, és megértem, hogy mi sokkolja. 

Az egész laborban körös-körül üvegtartályok állnak, tele ugyanolyan sárga folyadékkal, ami Trist borította, amikor Christina és Matthew visszahozta őt. 

- Mi ez? – kérdezem, tenyeremet az egyik tartályra téve.

- Ők… - kezdi Tris, de egy pillanatra úgy néz ki, nem tudja folytatni. - … Ők embereket hoztak létre.

Tris felé fordulok, aki egy számítógép monitor előtt áll, és az adatokat nézi. 

Odamegyek hozzá, Cara még mindig a karomban van. 

Egy kutatás adatai futnak a képernyőn. 

Nem vagyok Művelt, de értem a lényeget. 

Egy genetikailag tiszta világot hoztak létre, a szó szoros értelmében.

Genetikailag tiszta embereket alkottak. 

Teszttartályokban.

Laboratóriumban.

Ugyanúgy, ahogy újraalkották Trist.

- Ez beteges… - suttogom.

Tris csak a fejét rázza.

- Nem értem… Miért?

- Uhh… hé, srácok?

Mindannyian Uriah felé fordulunk, aki az egyik üvegtartály előtt áll. 

Elindulok a tartály felé, de valamin megakad a szemem, és félúton megállok. Tris felszisszen mögöttem.

- Tobias…

Gyorsan megrázom a fejem.

Nem akarom hallani, ahogy kimondja, mert már én is tudom.

Innen is látom.

Szemtől-szemben állok egy másolattal… a sajátommal. 

Ott lebegek a tartályban, gondolom úgy, ahogy Tris is annak idején, de a szemeim csukva vannak. 

Minden részlet egyezik, egészen a tetoválásomig. 

Az egyetlen különbség, hogy én élek. 

Úgy látom, a másik változatom nem lélegzik.

Legalábbis még nem.

- Négyes… nézd – szól Uriah.

Egy falon levő tábla előtt áll.

Képek borítják. 

Ahogy közelebb érek, látom, hogy az én képeim azok.

Én, ahogy szétszórom Tris hamvait.

Én, a kötélpályán. 

Én, ebéd közben Evelynnel.

Cara és én az első randin.

Carával csókolózunk.

A régi lakásunk.

Christina, Matthew és én.

Én, munkába menet. 

Én, ahogy Johannával beszélgetek.

Tris és én a parkban a mászókánál.

Amikor Trisnek a gyűrűt vettem.

- Figyeltek téged… De miért? – kérdezi Tris.

Tudom, hogy miért.

Hányinger fojtogatja a torkomat.

Leteszem Carát a karomból, úgy látszik, már meg tud állni a lábán, amiért hálás vagyok. 

Meggörnyedek, félrever a szívem.

Hogy hihettem, hogy valaha is megszabadulok tőle?

Még a Bátraknál is mindenhol éreztem a jelenlétét. 

- Mi az? – Tris odajön, és a hátamra teszi a kezét.

- Hát nem egyértelmű? Létrehozott belőlem egy újat. – Sóhajtok. – Egy genetikailag tisztát. Nem vagyok Elfajzott. Nem igazán. Emlékszel? Ezért akart csinálni belőlem egy genetikailag tisztát. Akar egy új világot, de nem akarja elveszíteni a fiát, mert az milyen fényt vetne rá? Tehát ő… - behunyom a szemem -, létrehozott egy újat, tőlem pedig meg fog szabadulni.

Tris megrázza a fejét.

- Ez nekem nem áll össze. Hallottad az előbb. Azt mondta nekik, hogy ne lőjenek le. Ha nélkülözhető lennél, nem figyelt volna erre. 

Uriah bólint.

- Trisnek igaza van. Valamiért még szüksége van rád.

Visszapillantok a képekkel teli falra. 

- Tris miatt… - mondom halkan. – Tudja, hogy nem fog együttműködni vele, ha engem megöl. 

Tris felhorkant.

- Különben sem működnék vele együtt.

Egy kis remegés érzek a gyomromban az elszántságától és makacsságától.

Ez az én csajom. 

- Nem vállalja a kockázatot. Még nem – suttogom. 

A szó még alig hagyja el a számat, amikor kivágódik az ajtó.

A maszkos férfiak visszajöttek, most kábítólövedékekkel felszerelkezve.

Megragadom Carát, visszahúzom a fal mellé. Van ott egy asztal, ez az egyetlen biztonságos hely, ahol Cara elrejtőzhet.

- Cara, maradj az asztal alatt. Visszajövök érted. Esküszöm.

Bemászik a kicsi asztal alá, ahol igazából nincs biztonságban, de talán jobban, mint Uriah, Tris és én. 

Most jövök rá, hogy csak néhányan hoztak kábítófegyvert, néhány embernél pisztoly van, és kíváncsi lennék, hogy Marcus melyikünket nyilvánította feleslegesnek. 

Az egyik férfi tüzel, és a golyó gellert kap a falon. 

Tris közelebb van hozzá a kelleténél. 

Megragadom a karját, és magam mellé húzom.

- Tudok magamra vigyázni – mondja védekezően.

- Tudom, de nem tetszik, hogy néhányuknál fegyver van. – Előhúzom a fegyveremet az övemből, és lövök.

A golyó eltalálja az egyik üvegtartályt, és a sárga folyadék kiömlik mindenhova, ahogy az üveg széttörik. 

Megint lövök, és eltalálom az egyik maszkos férfit. Elesik, a többi meg csak átlépi, és közeledik hozzánk. 

Uriah még mindig a számítógépnél van, és fogalmam sincs, hogy mit csinál, de idegesít, annak ellenére, hogy a maszkosok egyáltalán nem mutatnak érdeklődést iránta.

- Mi az ördögöt csinálsz?! – kiáltok rá, és mindenesetre Tris elé állok. 

- Valami okosat! – kiált vissza, néhány dokumentumot elkezd nyomtatni, és felkapja, mielőtt odafut hozzánk.

Tris odadobja neki a pisztolyát. 

Összeráncolom a homlokom.

- Van szupererőm, emlékszel?

- Rendben – motyogom, az őrök pedig körülvesznek minket, és fájdalmasan túlerőben vannak. 

- Add át nekünk Trist, vagy búcsúzz el a barátodtól, Tobias – mondja az egyik férfi gúnyosan, és Uriah fejére céloz.

- Nem neveznélek a barátomnak, de viszlát – felemelem a fegyverem, és karon lövöm.

A sikoly, amit hallat, amikor a golyó becsapódik a karjába, mérhetetlen örömet okoz.

- Tris! – A kiáltás a hátam mögül jön. Cara Tris mögött van, de vele szemben egy fegyveres férfi áll.

A fegyverrel Trisre céloz.

Nem gondolkodom.

Csak lövök.

Kétszer.

Az első golyó eltalálja a maszkos férfit, de a második…

A második Carát találja el.






15 megjegyzés:

  1. Úristen!! :D
    Asszem ez volt idáig a legeslegjobb fejezet.Harc,taktika és még egy kis romantika is,brávó az írónak,na meg taps a fordítónak.Köszi Márti.
    "Ez az én csajom".Hát Tobias,ezt megmondta XD És igaza van,különleges Tris (és Tobias is).
    Csak úgy faltam a sorokat.És hamarosan vége? Még hány rész van? Lesz folytatva?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is nagyon jó volt ez a fejezet. Csak a tartályos résznél akadtam ki egy kicsit.
      Köszi a tapsot, Orsi. Egyébként nekem is ő a kedvenc fici íróm.
      És igen, hamarosan vége. Már csak 5 fejezet van hátra. Van folytatása, de azt még nagyon meg kell gondolnom, hogy nekiállok-e, ugyanis nagyon hosszú. Majd meglátjuk.
      Puszi

      Törlés
  2. Hát ez tényleg akciódús fejezet volt. Most már tényleg szurkolok Carának is, hogy életben maradjon. Borzasztó, hogy mit műveltek Tóbiásék ellenségei abban a laborban. Köszönöm a fordítást!
    Sicu555

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó volt!! Én sohasem szerettem Carát, és most sem szeretem, de mivel Tobias a kedvencem, ezért egye-fene, drukkolok, hogy kijussanak (persze mondom én, hogy drukkoljunk, mert már olvastam a sztorit). Köszi, Márti a fordítást, és csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még szép, hogy drukkolunk nekik. (és nem áruljuk el a többieknek, hogy mi lesz, hadd izguljanak xd) Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
    2. Jóó, rendben! Remélem, tövig rágják a körmüket, hogy mi fog a végén történni :P *gonosz ördögi kacaj* :D szívesen, puszi

      Törlés
  4. Hát ez elképesztő volt. Sajnálom, hogy már csak 5 fici van hátra! De mi, és hol található a folytatása! Tényleg szuper vagy, köszi a munkád! Várom a választ, előre is köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A folytatás a Resurrection-The End. A fanfiction.net-en fenn van. Itt a link: https://www.fanfiction.net/s/10454119/1/Resurrection-The-End
      Puszi

      Törlés
    2. "A folytatás a Resurrection-The End."

      hát én ebben nem lennék annyira biztos (ördögi smile helye)

      lehet valaki előáll a "Resurrection-The End or not?" kötettel is ( örödgi kacaj)

      Törlés
    3. Elolvastam, szerintem tényleg ez a "The End". :D

      Törlés
  5. OMG... Hát ez fantasztikus volt ! Akció dús és lélegzet elállító :D Csak szerintem lenne ebből a fanfic-ből nagyon ütős film ? ( " Álmodj Királylány " xd Onnantól,hogy Tobias fegyvert rántott a maszkos ürgékre végig vigyorogtam :DD Jaaa és ha másnak nem kell az a Tobias hasonmás akkor én elfogadom xd Na mindegy.Köszönöm a fordítást és az ebbe beleölt időt is :) Puszii <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már én is gondolkodtam rajta , hogy szuper film lenne belőle. Szívesen megnézném. Éppen ma jutott eszembe, amikor az utolsó fejezetet javítottam. :) Nagyon szívesen csináltam. Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  6. Köszi a fordítást, kedves Márta!

    (ááá, lottóznom kellene, mert pár hete leírtam pár forgatókönyvet ide ezzel a ficivel kapcsolatosan, és benne volt, hogy mindenki mindenkit fog klónozni.... kíváncsian várom a kövi 5 fejezetet... bár bevallom nagyon de nagyon utálom, hogy nem olvashatom el egyszerre, és várni kell egy hetet a következőig....grrr. Szerintem ezt a könyvet is ledaráltam volna 3 nap alatt - ami nagyon nagy szó tőlem :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen!
      Egyébként én is így vagyok vele, utálom, ha várni kell a folytatásra. (néha hónapokat)
      Puszi

      Törlés