Fanfic fordítás: Megint te - 27. fejezet


Elhiszitek, hogy a történet végéhez érkeztünk? Illetve majdnem, mert még az epilógus vissza van, de ez már akkor is a befejezés. Na vajon happy end lesz? Vagy zokoghatunk a párnánkba? Esetleg mindkettő? Ha elolvassátok a 27. fejezetet, megtudjátok!

A fordítás Márti érdeme!

Az eredeti történet ITT olvasható.





27. fejezet – Végre együtt




TRIS



- Szia – mondja.

- Szia.

Nem tudom, mi mást mondhatnék. Ahányszor a közelében vagyok, a gondolataim elhomályosulnak, és nem tudok gondolkodni, vagy beszélni, vagy bármi mást tenni, csak hebegek és nevetségessé teszem magam. De most nem fogom. Nem leszek gyáva, és elmondom neki, mit érzek.

- Sajnálom – kezdi.

- Nem, én sajnálom. Hinnem kellett volna neked, de nagy ügyet csináltam abból, ami történt. De többé nem teszem. Nem, ha ez azt jelenti, hogy ellöklek magamtól. Kedvellek. Nagyon. Jobban, mint kellene, és nem tudom, mihez kezdjek ezzel. Soha nem volt még komoly kapcsolatom, és még soha nem kedveltem úgy senkit, mint téged. Szóval, sajnálom, hogy kiakadtam. Megijedtem.

Mielőtt bármi mást tudnék mondani, a kezébe fogja az arcomat, és megcsókol. Aztán elhúzódik.

- Sajnálom. Ezt meg kellett tennem. De én is megijedtem, rendben? Nem igazán tudom, hogy milyen egy komoly kapcsolat. Nem nőttem fel szeretetben. Nincs túl sok ismeretem vagy tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Tehát megrémültem, hogy veled összejöhet. De tudom, mit érzek irántad. És aS vágyam felülmúlja a félelmemet. Akarlak.

Mély levegőt veszek, ahogy lassan közeledik felém. Senki mással nem érzem úgy magam, mint vele. Senki más érintésétől nem bizsereg a bőröm, amikor egy hajtincsemet a fülem mögé simítja. Senki más miatt nem borzongok meg, amikor a kezét a derekamra teszi. Senki másra nem vágyok ennyire, amikor a másik kezével felemeli az államat. Senki más miatt nem érzek tűzijátékot, amikor megcsókol.

Néhány perc múlva abbahagyjuk, és megfogja a kezem.

- És most? – kérdezem. És kíváncsi vagyok. Most hogy együtt vagyunk, rájövök, hogy nem sokat tudunk egymásról. Nem tudom, mi a kedvenc színe. Mielőtt összejöttünk, a kapcsolatunk kínos, ügyetlen és bizonytalan volt. Most, hogy már fél perce egy párt alkotunk, félek, hogy megint olyanok leszünk. Nem igazán olyan nyálas-érzelgős a kapcsolatunk. Mert nem vagyunk olyan emberek. Annak ellenére, amit egymás iránt érzünk, tiszteletben kell tartanunk egymás magánéletét, és inkább partnereknek kell lennünk, mint szeretőknek. Pontosan ez az, amit szeretnék.

- Nem tudom, Tris – suttogja, és átölel, ahogy sétálunk.

Anya tanított nekem valamit a „Nagy Ő”-ről. Azt, hogy természetesnek fogom érezni. És bár mindig az önzetlenségről beszélt, azt mondta, a szerelem az egyetlen terület, ahol annyira önző lehetek, amennyire szeretnék.

„Légy szerelmes, Beatrice. Csinálj valami ostobaságot. Ez az egész része az életnek. A szerelemben teszel valamit azokért, akik számítanak neked, és nem számít, hogy áldozatot kell hoznod.” Emlékszem, hogy ezt mondta. Ritkán hallottam tőle ilyen bölcs szavakat, de ezt mondta nekem. Talán az anyám és én nem is különbözünk annyira, mint gondoltam. Szerelmes akarok lenni Tobiasba. Csinálni akarok vele valami ostobaságot. És boldogan akarok élni. Az édesanyám azt akarná, hogy boldog legyek. Fel tudom idézni az arcát. Rám mosolyog, azt mondja, hogy nem baj, ha vele vagyok. Bár most nincs itt fizikailag, egyetértek vele.

Szerelmesnek lenni nem önző dolog. Ezt meg kell magyaráznom magamnak, mert amikor Tobias megszorítja a kezem, és megcsókolja az arcom, olyan tökéletes, természetes érzés, és önző, de a lehető legjobb. Tudom, hogy mellette akarok lenni.

- Jól vagy? – kérdezi.

- Persze. Miért?

- Nyugtalannak látszol – mondja aggódó arckifejezéssel.

- Nem vagyok az.

- De az vagy. Mi a baj?

Egy darabig hallgatok, aztán beszélni kezdek.

- Egyáltalán nem tudom, hogy működik egy kapcsolat. Az Önfeláldozóknál szó sem lehetett volna róla. De nincs rossz érzésem velünk kapcsolatban, igaz, jó sem. Azt akarom érezni, hogy ez jó dolog.

A Kút egyik padjához érünk. Senki nincs körülöttünk, úgyhogy magunkban lehetünk.

Lenéz rám, és attól félek, megbántottam. Aztán egy szempillantás alatt megragad és ölbe kap.

- Ez nem jó érzés? – mormolja, az ajkát a fülemre tapasztva.

Nem tudom, mit válaszoljak, úgyhogy inkább semmit sem mondok. Valószínűleg tudja, mit tesz velem. Valószínűleg.

- Ez jó? – Csókokkal borítja a nyakamat. Nehéz elhinnem, hogy még szűz. Olyan hihetetlenül szexi. - Mit szólsz ehhez? – Megragadja a lábam és maga köré húzza, úgyhogy most derekát öleli körbe. Az ajka folytatja az útját a kulcscsontomon, én pedig hangosan felsóhajtok. Kuncog, ahogy fészkelődni kezdek.

- Istenem, Tobias, felfogtam – mondom lihegve. Nem biztos, hogy észrevette, hogy képes szó szerint elvarázsolni.

- Nézd, kit érdekel, mit tanultunk az Önfeláldozóknál. Most itt vagyunk. Így érzünk. Szóval, mi van, ha nem tudjuk, hogyan kell tökéletes párnak lenni? Nem kell annak lennünk. Csak sokat csókolózunk, aztán majd kitaláljuk a többit.

Ezt akartam hallani. Itt és most tudom, hogy nem lesz nehéz vele lenni. Ez a legjobb döntés, amit valaha hoztam.

Rámosolygok.

- Nos, én szeretek veled csókolózni.

Újra csókolózunk.

- Hé, menjünk innen. Úgy néz ki, mindjárt esik.

Túl késő. Hirtelen megérzek egy esőcseppet a homlokomon, a következő másodpercben pedig elázom. Sűrűn esik. Felkap, és átvisz a Kút másik oldalára, ahol a barlang kezdődik. Leveszi a kabátját és rám teríti. Ez teljesen fölösleges volt, tekintve, hogy a kabát is átázott, de mégis elfogadom.

- Nos, hová menjünk? – kérdezem.

- Hozzám.

- Jól hangzik.

- Ó, az is lesz. – Elvigyorodik.

És igaza van.





9 megjegyzés:

  1. Az egyik legjobb fejezet a sztoriban <3 olvadtam, amikor Tobias beszélt <3 imádom őket :3 köszi a fordítást, Márti! Puszi :)

    VálaszTörlés
  2. Végre nem veszekednek,és minden Happy.
    Erre nagyon nincs mit mondjak,mert nagyon szerettem olvasni.
    Csak nem akarom,hogy vége legyen. Nagyon szerettem.
    Köszi a fordítást.
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így vagyok vele. Végre minden happy, erre vége a történetnek. Ez nem igazságos! :(

      Törlés
  3. Ez annyira jó lett! Én egész végig mosolyogtam.Köszi Márti a fordítást


    VálaszTörlés
  4. Végre eljött ez a pillanat is. Jó sokáig húzták, de csak összejött. :)
    Egy részről örülök, mert minden a helyére került, más részről viszont nem, mert ez azt jelenti, hogy mindjárt vége. Pedig még olvasnám egy ideig ezeket a párbeszédeket.
    Tobias hihetetlenül édes.
    Köszi Márti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden jó, ha a vége jó! Szokták mondani. Ez erre is igaz. Az viszont tényleg nem jó, hogy nemsokára vége. Annyira cukik együtt!
      Puszi

      Törlés