Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 9. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!


Ahogy azt szerdán szokás, itt is van a Feltámadás folytatásának következő fejezete! Érdekes fordulatot vesznek az események, ugyanis egy új szervezet tűnik fel a színen. Kíváncsi leszek, nektek mi lesz a véleményetek. Jó olvasást hozzá! :)

Köszönjük Mártinak a fordítást!

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


9. fejezet


TRIS


Egy órával hosszabb ideig vagyunk a zuhany alatt, mint szükséges lenne, így amikor lemegyünk a földszintre, mindketten zavartan jövünk rá, hogy mibe csöppentünk bele.

Senki sem veszi észre, hogy egyáltalán ott vagyunk.

Caleb és Cara a szoba két ellentétes felében vannak, és Cara arca olyan piros, mintha egy ideje már kiabált volna.

Caleb összefont karral áll, és nem emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen mérgesnek.

Tobias és én a legalsó lépcsőfokon állva hallgatjuk a beszélgetést.

- Azt hiszed, nem próbálom? Ezt most komolyan gondolod? Velem vagy minden egyes nap a fizikoterápián! Hogy mondhatod ezt nekem?

- Nem a fizikoterápiáról beszélek.

- Akkor világosíts fel, mert teljesen össze vagyok zavarodva.

Caleb felnyög.

- Még mindig mindent azért csinálsz, hogy ő észrevegyen. Ez szánalmas.

Cara megrázza a fejét.

- Ki?

- Négyes!

- Mint például?

- Elvetted a vállamról a fejedet, amikor belépett a szobába.

- Na és? Kényelmetlen volt!

- Cara, hányszor ültünk úgy nap mint nap a lakásomban? Most meg hirtelen kényelmetlen lett?

Carán látszik, hogy mindjárt felrobban.

- Nem tudom! Nem érezhetem magam kényelmetlenül a közeledben? Jó tudni!

- Istenem, te tényleg azt hiszed… - Szünetet tart egy pillanatra, aztán idegesen felsóhajt. – Nős!

- Mit gondolsz, én nem tudom? Én voltam az, akit otthagyott, hogy megnősülhessen.

- Mégis úgy viselkedsz, mintha nem tudnád.

- Nem tudom, mit akarsz tőlem! Nem vagyok belé szerelmes, és még ha az is voltam, nem tudom, az téged miért érdekel.

Caleb újra mérgesen felsóhajt.

- Meddig csinálod még ezt?

- Mit csinálok? – kérdezi Cara, és a hangján hallatszik, hogy mindjárt sír.

- Tagadod, hogy érzel irántam valamit.

Cara tátott szájjal bámul rá egy ideig, aztán lassan megrázza a fejét.

- Tessék? Caleb… - Felsóhajt. – Caleb, te a barátom vagy.

Caleb összetörten néz vissza rá.

- Ennyi? – kérdezi halkan.

Cara ajka megremeg.

- Nem tudom, mit akarsz hallani tőlem.

- Csak mondd ki, hogy érzel irántam valamit.

- Én… - A szőnyegre szegezi a tekintetét. – Képtelen vagyok. Nem tudom ezt mondani. Sajnálom.

- … Mert még mindig érzel valamit Négyes iránt? – kérdezi remegő hangon.

Cara behunyja a szemét.

- Caleb…

Caleb csak bámul rá, és olyan tisztán látom, hogy összetörik a szíve, mintha átlátnék a testén.

Ő a bátyám, és tudom, hogy mikor bántja valami, és ez… ez jobban bántja, mint eddig bármi más.

Lassan elfordul, és az ajtó felé indul, én pedig utána indulok, de Cara hangja megállít.

- Caleb! Caleb, ne! Nem tudok utánad futni, ez nem tisztességes!

A bejárati ajtó felé félúton megáll, és lassan megfordul.

- Tudod, hogy mi nem tisztességes, Cara? Ez a „barátság”.

Könnyek szöknek Cara szemébe, úgyhogy nem tudom, hogy ki érzi magát rosszabbul.

Caleb vagy Cara.

- Caleb, te csak úgy lerohantál ezzel… én nem…

- Tudod, hogy szerelmes vagyok beléd?

Cara picit sóhajt, és a könnyek elkezdenek csorogni az arcán.

- Caleb, nem tudom, mit mondjak.

Annyira megbabonáz a beszélgetés, hogy észre sem veszem, hogy a lábam megcsúszik. Megbotlom, ami hangos, kínos zajt okoz.

Caleb és Cara is a lépcső felé kapja a tekintetét.

- … Sajnálom… - motyogom.

Cara az egyik kezével megtörli az arcát, így a másik kezét az egyensúlyozásra tudja használni.

Caleb felsóhajt, és megrázza a fejét.

- Rendben, egyébként is már végeztünk. Majd hívlak, Tris. Rendben?

Még egyszer utoljára Carára néz, aztán átmegy a nappalin az ajtóhoz.

Tobias Carára pillant, és összeráncolja a szemöldökét.

- … Jól vagy?

Lassan bólint, mintha nem lenne biztos benne, hogy valaha is újra jól lesz-e.

- Haza tudnál vinni? Kérlek?

- Természetesen… - mondja halkan, aztán felém fordítja a fejét. – Te is jönni akarsz?

Megrázom a fejem, hogy nem.

Valamilyen okból úgy érzem, hogy Carának és Tobiasnak szükségük van egy kis időre kettesben.

- Oké. Nemsokára jövök – mondja.

Egy csókot nyom az arcomra, aztán Carához lép, hogy segítsen neki beszállni a székébe.

Leülök az alsó lépcsőfokra, ahogy elmennek, és a korlátnak döntöm a fejem.

Hosszú idő óta nem láttam a bátyámat ilyen szenvedélyesen viselkedni valami miatt, és szomorú vagyok, hogy nem tudok neki segíteni.

- Hé… hova mentek?

Gyakorlatilag kiugrom a bőrömből a hangtól, és a lépcsőház feletti villanykörte abban a pillanatban szétrobban.

Dr. Max mögöttem áll a lépcsőn, a villanykörtét bámulja.

A tenyerembe temetem az arcom.

- Istenem, elfelejtettem, hogy még itt vagy.

- Igen, csak bementem a fürdőszobába… - mondja, még mindig a villanykörtét bámulva. – Uh… ez mi volt?

Az összetört villanykörtére pillantok, és felsóhajtok.

Nos, ez új volt.

Eddig még nem törtem össze villanykörtét a „szupererőmmel”.

- Én. Azt hiszem. Nem tudom, ilyen még nem történt eddig.

Dr. Max lenéz rám.

- Összetörted a villanykörtét anélkül, hogy hozzáértél volna?

- Ööö… ez egy igazán hosszú és bonyolult történet, de azt hiszem, igen.

Max leül mellém a lépcsőre.

- Akkor jó, mert szeretem a hosszú és bonyolult történeteket.

Nem tudom, hol kezdjem, hogy logikus és érthető legyen.

Úgyhogy kezdem a laborral, meg Christinával és Matthew-val.
TOBIAS


Cara csendben ül az autóban, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy mit tudnék mondani, amitől jobban érezné magát.

Ő annyira független személyiség.

Mindig akkor beszél, amikor készen áll rá, szóval inkább az útra figyelek, szorosan tartva a kormányt.

- Szép az új lakásod? – kérdezem kíváncsian.

Rám néz.

- Nem. Igazából borzalmas. Ezért is töltök olyan sok időt Calebnél.

- Ó. – Újra az útra figyelek, és próbálom nem erőltetni a beszélgetést. - … Ezért töltesz olyan sok időt Calebnél?

- Fejezd be!

- Mit?

- Hogy megpróbálsz beszélgetni róla.

- Oké. Sajnálom. Csak próbálom kitalálni, hogy mi folyik itt.

Megvonja a vállát.

- Semmi. Semmi sem folyik itt, és úgy tűnik, hogy ez a probléma.

- Oké… de miért nincs semmi? Nem vicceltem korábban, amikor azt mondtam, hogy Caleb úgy néz rád, ahogyan én nézek Trisre.

Eltökélten bámul ki az ablakon, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.

- Tudom, hogy kedveled őt, Cara.

- Ó, tényleg, és honnan tudod?

- Mert… a szemed olyan aranyosan csillog, amikor kimondod a nevét. – Elvigyorodom, próbálok ellenállni a kísértésnek, hogy elnevessem magam.

Forgatja a szemét, és még mindig csak bámul ki az ablakon.

- Mi van? Ez az igazság.

- Nos, nem számít, mert ő azt hiszi, hogy én még mindig téged szeretlek.

- Ó… - mondom lágyan, aztán egy pillanat múlva folytatom -, … és tényleg?

- Mit tényleg?

- Tudod… még mindig… szerelmes vagy belém?

Továbbra is kibámul az ablakon. Rájövök, hogy ez valószínűleg tisztességtelen kérdés volt, de szerintem mindkettőnknek fontos a válasz.

- Oké. Ne válaszolj… én csak…

- Igen, tudom – szakít félbe. – Te tényleg törődsz velem. Tudod, mennyire rosszul esik ezt hallani? Különösen tőled.

- Gondolom – mondom sóhajtva.

Mindketten hallgatunk egy ideig, aztán rám néz, összeszorítva a száját.

- Annyira szörnyű, ha így van? Együtt voltunk négy évig, szeretlek. Mindig is szeretni foglak. Boldogok voltunk… vagy… legalábbis én az voltam.

Megszorítom a kormányt. Ez a legkényelmetlenebb beszélgetés, amit életemben folytattam.

- Cara, tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek… de van különbség, hogy szeretsz valakit, vagy szerelmes vagy belé. Nem hiszem, hogy te szerelmes vagy belém. Szerintem csak arra használod, hogy figyelmen kívül hagyd a Caleb iránti érzéseidet.

- Miért nem tudja mindenki befogni a száját? Miért kell éreznem iránta valamit?

- Nem kell érezned iránta valamit, de biztos vagyok benne, hogy így van.

Az alsó ajka megremeg, ebből tudom, hogy sírni fog.

Az ajakremegés mindig árulkodó jel.

- Nem tudom, hogyan szerethetnék bárkit is rajtad kívül – suttogja olyan halkan, hogy alig hallom meg.

Nem mondok semmit, amíg be nem fordulunk az utcájába. Leparkolok olyan közel a lakásához, amennyire lehet, aztán felé fordulok az ülésben.

- Cara – mondom lágyan -, te már őt szereted.

Csendben van egy pillanatig, aztán vállat von.

- Be tudnál segíteni a székembe?

Biccentek, aztán kikapcsolom a biztonsági övemet, megkerülöm az autót, előveszem a székét, és belesegítem.

- Rendben leszel?

Bólint.

- Igen, tudod, hogy egyedül éltem előtted és Caleb előtt.

- Igen, tudom. Csak… hívj, ha bármire szükséged van, rendben?

Bólint, én pedig figyelem, amíg el nem tűnik az épület bejárati ajtaja mögött. 


TRIS


Dr. Max úgy bámul rám, mintha egy plusz fejem nőtt volna.

És őszintén szólva, nem hibáztatom.

A történetem elég őrült, Dr. Max pedig olyan logikus tudósnak tűnik, akinek szüksége van rá, hogy mindenre tudományosan alátámasztott választ kapjon.

Kicsit oldalra billenti a fejét.

- Szóval… visszahoztak az életbe, és most te…

- A régi énem új verziója vagyok? Eléggé. – Vállat vonok.

- … És most képes vagy manipulálni a dolgokat, ha akarod?

- Nos, azt hiszem, bár csak néhány alkalommal próbáltam.

- Tris, ennek van neve. Te telekinetikus vagy.

Értetlenül bámulok rá.

- Nem tudom, hogy az mit jelent.

Megrázza a fejét.

- Sajnálom. Csak hadd… - Feláll a lépcsőről, és eltűnik a nappaliban egy pillanatra, hogy aztán egy nagy orvosi könyvvel a kezében térjen vissza. Átlapozza, és végül megállapodik egy oldalon, amit a kezembe ad.

A főcím:

„A telekinetikus elmélet”

Átfutom az oldalt, és megtalálom a lényeget.

A telekinézis egy képesség arra, hogy a dolgokat a gondolat erejével mozgassuk.

Megrázom a fejem.

- De én nem mozgatok dolgokat… Csak… Ha azt akarom, hogy megtörténjen valami… akkor megtörténik.

Dr. Max rám néz egy pillanatra.

- Elfajzott vagy, igaz?

Nem tudom, honnan ismeri egyáltalán a szót, vagy, hogy mit jelent, de lassan bólintok.

- Melyik csoportba tartoztál?

- Ööö… eredetileg Önfeláldozó voltam, de aztán a Bátrakat választottam.

- Az nagy ugrás – mondja gyorsan.

Bólintok.

- Igen. – Megállok egy pillanatra. – Várjunk… te benne voltál a csoportrendszerben?

Dr. Max bólint.

- … Melyik csoportba tartoztál?

- Barátságosakhoz – mondja halkan.

Megrázom a fejem.

- Voltam a Barátságosaknál, de nem emlékszem rád.

- Nem emlékezhetsz. Kiemeltek a vége felé.

- Miért?

- A Hivatal nem az egyetlen szervezet volt a csoportokon kívül, Tris.

- Akkor pontosan mit csináltál?

A zsebébe nyúl, és egy kis összegyűrődött papír vesz elő, amit a kezembe ad.

A NOVA szó van a tetejére írva, és élénkzöld levelek.

- Nem értem.

- Nem csak orvos vagyok, Tris. Hanem oktató is.

- Milyen oktató? – kérdezem.

- A NOVÁ-é.

Pislogok, aztán elkezdem átolvasni a zöld levelek alatti bekezdést.

„Transzcendentális Meditáció és Telepátia Irányítása”

Összehúzott szemöldökkel nézek fel Maxre.

- Te tanítod irányítani… azt, amit én tudok csinálni?

- Igen. Mások is vannak olyanok, mint te.

- De én azt hittem, hogy azért vagyok képes erre, mert Marcus úgy hozott vissza.

- Nos, ez olyasmi, amit meg kellene vizsgálnunk.

Bámulok rá egy ideig, aztán megrázom a fejem.

- Ennek egyszerűen semmi értelme.

- A NOVA segíthet neked megérteni ezt, be tudunk mutatni másoknak, akik olyanok, mint te… és tudunk segíteni, hogy tudd irányítani.

Arra gondolok, hogy milyen gyenge voltam, amikor meg kellett fagyasztanom az időt Marcus központjában. Jó lenne megtanulnom felerősíteni, és hogy bármikor tudjam használni, amikor akarom.

- Oké, de nem hiszem, hogy csak én vagyok képes erre.

Max kíváncsian néz.

- Ismersz másokat is?

Biccentek.

- Nos, nem vagyok biztos benne… nem mutatott semmit, de őt is ugyanúgy hozták vissza, és ő is Elfajzott.

Max bólint.

- Hívd fel, és együtt eljöhettek a NOVA irodába.

Egy papírdarabra leírja a címet, és nekem adja.

- Alig várom a találkozást, Tris. Meg fogja változtatni az életedet. Majd meglátod. – Lágyan rám mosolyog, aztán felveszi a táskáját, és a nappalin keresztül a bejárati ajtóhoz megy.

A telefonért nyúlok, és tárcsázom Zeke és Shauna számát, ami a hűtőszekrényre ragasztott papírdarabon van.






9 megjegyzés:

  1. Csak én érzem azt,hogy ha Tris elmegy vele valami rossz fog történni? CARA TE IDIÓTA CALEB SZERET TÉGED ÉS TE IS SZERETED ŐT!!!! A villany körtés résznél egy picit megdöbbentem mert elfelejtettem, hogy nem sima Tris van hanem szuper Tris. Köszi a fordítást Márti. Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem minden új dolog rossz. A NOVA még sokat fog szerepelni a későbbiekben.
      Először én is meglepődtem a villanykörtés dolgon, de aztán gyorsan rájöttem, hogy Szuper Tris visszatért.
      Szívesen, és köszi, hogy írtál!

      Törlés
  2. Mindig valami rossz történik,mikor Tris valahova elmegy,szóval én lassan készülök lelkileg. XD
    Caleb és Cara! Jaj Istenem! Tiszta szappanopera! Szeretik egymást,csak makacsok,mint öszvér.
    A villanykörtésnél én is elfelejtettem Tris erejét,s arra gondoltam,hogy "Biztos valaki lelötte a villanykörtét,mint céltáblát!" De azután leesett,hogy mi is van. XD
    Minden történés logikus,és imádnivaló.
    Köszi a fordítást Márti! Puszi <44

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most mondjam azt, hogy nem a NOVA miatt kell lelkileg készülni. XD
      Caleb és Cara szerintem egyre cukibb, remélem, hamarosan abbahagyják a makacskodást.
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés
    2. Ne már! Most egy világ tört össze bennem. (Na jó,csak bolondkodok XD)
      Így mégjobban várom a kövit.

      Törlés
  3. Hú, már ketten is a villanykörtés résszel jönnek, akkor én se maradok ki :D konkrétan háromszor kellett újraolvasnom...
    Anyám, szegémy Caleb... Cara meg megint elmehet a pitlibe... De utálom azt a csajt (még mindig)!!! Grrrr. Egy csepp vízben meg tudnám fojtani... Csak sajnálom rá a vizet xD
    Amúgy szétkapcsolási ötletnek nem lenne jó az, ha csam simán megölnénk Marcust? Mert elvégre Tris most csak egy szimulációban van (mármint ha jól emlékszem az első részre...)
    Hiányoltam a Four(Super)Trist :/
    Köszi a fordítást, Márti! Puszi <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hamarosan eljön az idő, amikor már nem fogod utálni Carát. :)
      Sajnos nem jól emlékszel, ez a valóság. Ha szimuláció lenne, valószínűleg már rég "lekapcsolták" volna Marcust. XD De sajnos most még Tris mondhatja Marcusnak, hogy "ha meghalsz, én is meghalok" :(
      Szívesen, és köszi, hogy írtál!

      Törlés
    2. Hát, akkor nem használ a Cavinton... :D francba
      Carát mindig is utáltam (már A beavatott óta), szóval nem hiszem, hogy meg fogom kedvelni...

      Törlés
  4. SzuperTris visszatért! Tényleg nagyon jó kis ellenszert hozott össze Marcus, ha egy (némi extrával turbózott :D) zuhany után Tris máris visszanyerte a teljes erejét.
    Akkor most SzuperTrisből HiperszuperextragigamegaTrist csinálnak?
    Vagy egy korábbi kommentes beszélgetésre visszatérve Pikachuból Raichu lesz? (Ha jól emlékszem ez volt Pikachu továbbfejlődött változatának neve.) :D
    Bocsi, kicsit fáradt vagyok :)
    Köszönöm szépen a fordítást, Márti! Puszi!

    VálaszTörlés