Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 12. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!

Igaz kicsit késve, de meghoztuk nektek a Feltámadás 12. fejezetét!
Tovább folytatjuk az ismerkedést a NOVA-val, valamint Tris és Uriah képességeivel, valamint több dolgot is megtudunk Gabe-ről és Shavannah-ról. De azért egy kis FourTris sem marad el...

Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást! És jó lenne, ha véleményt is hagynátok, mindkettőnknek sokat jelentene.

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


12. fejezet



TRIS


Max a lifthez vezet minket, és nem tehetek róla, de kibuknak belőlem a kérdések.

- Miért jött létre a NOVA? Mióta működik? Hány Gabrielhez és Savannahoz hasonló ember van? Mit tudtok ezekről a képességekről? Mi…

Max nevet, és felemeli a kezét.

- Hé… hé… Lassíts! Minden kérdésedre válaszolok, megígérem. Csak adj egy percet!

Végre elérjük a Max által választott emeletet, a lift csenget, és kinyílik az ajtó.

A többi emelet is ugyanolyan megdöbbentően szép, mint az előtér, ha nem még jobban. Nehéz a járásra koncentrálnom a sok művészeti alkotás között.

Max egy előszobába, majd onnan egy szobába vezet, amely nyilvánvalóan egy osztályterem. Ez látható az asztalsorokból, és a falon levő táblából.

Oldalt van egy szekrény, tele mindenféle tárgyak széles választékával, kezdve a műanyag labdáktól, a tollakon át egészen az újságokig.

- Menjetek, üljetek le – mondja Max két asztalra mutatva.

Uriah és én leülünk, és rájövök, hogy milyen régen volt, hogy iskolába jártam, és kínosan érzem magam az íróasztalnál.

- Oké – mondja Max, miközben a szoba elejére sétál, és elénk áll. - … Azt hiszem, az első kérdésed az volt, hogy mióta működik a NOVA.

Biccentek, Max pedig folytatja.

- A NOVA körülbelül akkor jött létre, amikor a csoportrendszer, de amíg a csoportok rendesen működtek, nem nagyon volt rá szükség. Mielőtt a kísérletek elkezdődtek, a világ teljesen más volt, ezért szükség volt egy NOVÁ-hoz hasonló szervezetre, mert folytatódtak a dolgok.

- Milyen dolgok? – kérdezem.

- Ok nélküli tűzesetek távoli helyeken, vagy egyes emberek azt állították, hogy meg tudnak tenni olyan dolgokat, amit más nem. Egy Julia Sparks nevű nő, akinek voltak ilyen képességei, hozta létre a NOVÁ-t, hogy másokat is meg tudjon tanítani kontrollálni a képességeit. Egyedül. Ő alapította a szervezetet, hogy ezek a beilleszkedésre képtelen egyének megtalálják a helyüket.

Uriahra pillantok, de ő feszülten Maxre figyel.

- A NOVA az Eltérők Hasonlóvá Tétel Természetes Rendje érdekében jött létre. Ez egy hely a különleges embereknek, hogy megtanulják, hogy miért mások, és mi a lehetőségük.

Kezd összeállni a kép, de az agyam nehezen fogja fel.

Nem tudom, mit kezdjek ezzel az információval.

Uriah kissé félrebillenti a fejét.

- Tehát… ezek a képességek… Mi van Trisszel és velem?

Max elmosolyodik.

- Még nem vagyunk benne biztosak, mindenkinél más, de észrevettünk egy érdekes összefüggést. Ezek a képességek azoknál a személyeknél mutatkoznak, akik valamilyen módon „újjászülettek”.

- Ahogy Uriah és én – mondom halkan.

Max bólint.

- Pontosan. Vagy, mint Gabe és Savannah esetében. Ők ikrek. Az édesanyjuk veszélyeztetett terhes volt. Meghalt a szülés alatt, így Gabe és Savannah mindketten fejletlen tüdővel születtek, így nem lélegeztek, de az orvos újra tudta őket éleszteni.

- Így már értem. Úgy látszik, hogy ha visszatérsz, mint valami új… hozol magaddal valamit – mondom.

Max bólint.

- Ez az elmélet, igen.

- Hányan vannak?

- Mi körülbelül 30 embert tanítunk jelenleg, de arra számítunk, hogy ez a szám nőni fog.

Bólintok.

- És úgy gondolod, meg tudjátok tanítani, hogyan tartsuk ellenőrzés alatt?

Max bólint.

- Mi mindent megpróbálunk.

Felállok.

- Oké, Akkor kezdjük.

Max vigyorog, aztán nevetve megrázza a fejét.

***

Max körülbelül egy órán keresztül különböző teszteket futtat le rajtunk, mielőtt nekilátnánk a dolgoknak fizikai szempontból. Elektródákat tapaszt a halántékunkhoz, és figyeli, ahogy a számítógép rögzíti az agytevékenységünket.

Kíváncsi lennék, Maxnek mit jelentenek ezek az információk, mert én csak firkákat látok.

Max kinyomtatja az adatokat, aztán mutatja, hogy álljunk a szoba közepére.

Azt mondja, Uriah-val fogja kezdeni, úgyhogy én elhelyezkedem az egyik asztalon, hogy figyeljek.

- Jól értettem, hogy még nem mutatkozott meg a képességed?

Uriah megrázza a fejét.

Max megnézi az egyik papírt, amit a számítógépből nyomtatott ki.

- Nos, az agyi aktivitásod egyes szintű, tehát ez azt jelenti, hogy ha van valamilyen képességed, az az agyad körül koncentrálódik.

Uriah oldalra billenti a fejét, aztán beszélni kezd.

- Nos, van valami.

Max várakozóan vonja fel a szemöldökét.

- Nem tudom… Csak úgy észrevettem a zuhany alatt… Én tudom… irányítani a vizet.

Megdöbbenve csúszok le az asztalról.

- Tessék? - mondom hitetlenkedve.

- Nos… nem mindig, vagy ilyesmi – mondja, rám pillantva. – Csak… irányítottam a vízsugarat egyszer. Csak egyszer…

Max bólint.

- Érdekes, ez azt jelenti, hogy elemi… Próbáljunk ki valamit.

Átmegy a szobán a szekrényhez, és elővesz egy műanyag tartályt, aztán odamegy a mosogatóhoz a szoba másik végében.

Néhány perc alatt feltölti vízzel a tartályt, és odahozza hozzánk, a szoba elejébe.

- Rendben, próbáld azt csinálni, amit a zuhany alatt.

Uriah a műanyag tartályt bámulja, aztán megrázza a fejét.

- Nem igazán tudom, hogyan kezdjem.

- Csak próbáld meg, és érints meg azon a részen. Mit éreztél a zuhany alatt akkor?

Uriah pislog néhányat, aztán behunyja a szemét.

Majdnem fél percig semmi sem történik, aztán a víz kezd emelkedni, és előbb-utóbb ki fog ömleni a tartályból.

- Uriah! Megcsináltad! – kiáltom.

Uriah először az egyik szemét nyitja ki, aztán a másikat, de a víz szinte azonnal abbahagyja az emelkedést, és az a kevés, ami a kiemelkedett a tartályból, a cipőnkön landol.

- Mi történt? – kérdezem kíváncsian.

Max összeszorítja a száját, és Uriah-ra néz.

- Elvesztetted a fókuszt. Ez rendben van. Megesik, de legalább már tudjuk, hogy meg tudod csinálni, ugye?

Uriah csak bólint a vízre nézve, láthatóan megdöbbenve azon, hogy mire képes.

- Most már csak meg kell találnunk a „kioldó-gombodat”, aztán képes leszel kicsit jobban összpontosítani az energiádra.

- Kioldó-gomb? – kérdezem.

Max bólint.

- Mindenkinek van, általában egy érzelem, ami kioldja a képességedet anélkül, hogy igazából akarnád. Például, Gabe-nek a harag, és ő elég gyakran mérges, ezért is szoktam vele inkább egyedül gyakorolni, a biztonság kedvéért.

Uriah-ra pillantok, aki a cipőjét borító vizet bámulja. Aggódom érte, de próbálom nem felhívni rá a figyelmét.

Visszafordulok Maxhez, aki most az én agyi aktivitásomról kinyomtatott lapot nézi.

- Érdekes… Tris, a te agyi aktivitásod ötös szintű…

- Az mit jelent?

- Azt jelenti, hogy a te képességed nemcsak egy területre terjed ki, mint Uriah-é. Az idegrendszered bármelyik részéről származhat. Ez ritka.

Lassan bólintok.

- Miért nem mutatod meg, hogy szerinted mit tudsz? – mondja, az egyik asztalra téve az agyi aktivitás lapomat.

Körülnézek a szobában, és a szemem megakad egy tükrön a szoba másik végében. Próbálom ráirányítani az energiámat, és érezni azt, amit az üvegtartályban éreztem, és összetörni, de nem történik semmi.

Kinyitom a szemem, a csalódottság átáramlik rajtam.

- Ezelőtt még soha nem próbáltam parancsra csinálni – motyogom.

- Gondolkodj! Mi a kioldód?

Oldalra billentem a fejem, gondolkodom egy ideig, aztán behunyom a szemem. Az első dolog, ami szerintem a kioldó lehet, az Tobias.

Tisztán és gyorsan magam elé tudom képzelni.

Ő gyönyörű, és már a gondolata is felemészt… de még ez sem töri össze az üveget. Kinyitom a szemem, és megrázom a fejem.

- Nem tudom.

Az osztályterem ajtaja kinyílik, és ahogy odafordulunk, látjuk, hogy Gabe és Savannah lép be.

Max elkeseredetten felsóhajt.

- Gabe, nem kellene itt lenned!

- Hé, ne nézz rám, ez most Savannah ötlete volt – mondja Gabe felemelt kézzel.

Savannah bocsánatkérőn néz Maxre.

- Nem tehetek róla. Az érzelmek hívtak ebbe a szobába, olyan… kimondhatatlanok. – Leül az egyik asztalra.

- Nem nézhetnénk? Kérlek! Miss Monica azt mondta, hogy rendben van.

Max felsóhajt, aztán bólint.

- Rendben. Csak… legyetek óvatosak – mondja Max inkább Gabe-nek, mint Savannahnak.

Gabe leül a nővére mellé, és figyel minket.

- Rendben, Tris. Próbáld újra. Egy másfajta érzelemmel.

Mély levegőt veszek, és behunyom a szemem.

Ezúttal Marcusra és Evelynre gondolok, és a fájdalomra, amit könnyedén a fiuknak okozhatnak.

A harag az ujjaim hegyéig áramlik, de az üveg most sem törik össze.

- Nem tudom. Nem a szeretet vagy a harag… Nem tudom, mi egyéb lehetne.

Savannah kicsit felnyög az asztalnál.

- Igen, hűha. Szent ég! Mitől vagy ilyen mérges?

Ránézek, és megrázom a fejem.

- Ez egy igazán hosszú történet.

Gabe lecsúszik az asztalról, és felém sétál, engem vizsgálva egy pillanatig.

Nem tetszik, ahogy rám néz.

- Miért bámulsz rám így?

Nem válaszol, csak Maxre néz.

- Kipróbálhatok valamit?

Max összehúzza a szemét.

- Attól függ, meg fog sérülni valaki?

- Ha az elméletem helyes, akkor nem.

Max felsóhajt.

- Tudom, hogy meg fogom bánni, de próbáld meg.

Gabe a szekrényhez sétál, és kotorászik benne egy pillanatig.

Valamit elővesz, és a háta mögé rejtve felém fordul.

- Hé Tris, gondolkozz gyorsan – mondja, aztán felém hajít valamit.

Egy századmásodpercbe telik, hogy észreveszem, hogy egy kés az, és egy másik századmásodpercbe, hogy összetörjem, mielőtt elérne. A kés millió apró darabra törik, és beleáll a falba.

- Mi az ördög?! – mondom dühösen.

Gabe a kés darabjaira néz a falban, és vigyorog.

- A félelem – állapítja meg.

- Tessék? – mondom zavarodottan.

- Az a kioldód. A félelem.

Várok egy pillanatig, és gondolkodom. Félelem. Nem. Nem azt éreztem.

- Nem. Nem féltem… Csak tudtam, hogy túl kell élnem.

Max összehúzza a szemöldökét.

- Ez érdekes. A te kioldód a túlélés.

- Miért olyan erős benned az élni akarás? – kérdezi Uriah halkan.

Szembefordulok vele.

- Tobias miatt.

- Tehát a szeretet is a kioldód része.

Pislogok.

- Igen, azt hiszem, csak először nem jól gondoltam rá.

Gabe visszamegy az asztalhoz, és vállat von.

- Szívesen.

Felé fordulok.

- Nem mondtam, hogy köszönöm. Megölhettél volna.

Gabe újra vállat von.

- … De nem tettem.

- Te így éled az életedet?

Savannah felemeli a kezét, és felnyög.

- Oké, visszavehetnénk egy kicsit? Túl sok a feszültség ebben a szobában, és megfájdul a fejem.

- Igazából azt hiszem, mára ennyi elég volt… Kell egy kis idő, hogy tanulmányozzam az agyi aktivitásotok grafikonjait, mire legközelebb visszajöttök – mondja Max Uriah-ra és rám nézve. - Vissza tudtok jönni a jövő héten? Rendszeressé tehetjük a dolgot.

Lassan bólintok.

- Igen, de legközelebb próbáljuk elkerülni a csütörtököt – mondom Gabe-re célozva, de ő csak vigyorog.

Max mosolyog.

- Tényleg köszönöm, hogy eljöttetek, srácok. Már alig várom, hogy segítsek elérni az összes lehetőségeteket. Savannah és Gabe megmutatja a kijáratot.

Max megérinti a vállamat, aztán elhagyja a szobát.

Szinte azonnal Uriah-hoz fordulok.

- Gyerünk Uriah, menjünk – mondom, és az ajtóhoz megyek.

Uriah elindul utánam, de Savannah hangja megállít minket.

- Hé, várjatok… - mondja felénk közeledve. – Sajnálom, az öcsém egy bunkó, én is tudom.

- Hé! – szólal meg Gabe mögötte.

- De én nem vagyok az… és tényleg szeretném, ha barátok lennénk. Nem igazán kötődünk senkihez, akit Max tanít, és nincs lehetőségünk találkozni másokkal. És soha nem találnátok ki nélkülünk.

Uriah-val egymásra pillantunk, de ő csak megvonja a vállát.

- Oké, rendben – motyogom.

Savannah elmosolyodik, aztán elénk lép.

- Mutatom az utat.

***

Kifelé menet úgy döntök, hogy kedvelem Savannaht és gyűlölöm Gabet.

Beképzelt és kicsit durva, és ez a kombináció elég ellenszenves.

Amikor végre elérjük a kivezető dupla ajtót, Savannah és Gabe elköszön tőlünk.

- Ti maradtok? – kérdezem kíváncsian.

Savannah bólint.

- Igen… mi tulajdonképpen itt lakunk.

Uriah megrázza a fejét.

- Mi van a családotokkal?

Gabe elszántan félrenéz, mint aki nem akar beszélni róla, de Savannah felsóhajt.

- Nos, az édesanyánk belehalt a szülésbe, és.. az apánk… - Gabe-re pillant, de ő még mindig nem néz rá. - … Elhagyott minket, amikor rájött, hogy Gabe mire képes… szóval csak ketten vagyunk Gabe-bel – halkan suttogva mondja, de mindannyian jól halljuk.

- Sajnálom – mondom lágyan. – Ez szörnyű.

- Igen, az volt – mondja Savannah, szomorú mosollyal az ajkán.

- Hány évesek voltatok? – kérdezi Uriah.

- Hét. Max nyolc évesen talált meg. Gyakorlatilag olyan, mint egy pótapa. Tényleg sokat segített.

- A csoportrendszerben voltatok, vagy egy másik sikertelen kísérletben?

Savannah megrázza a fejét.

- Nem voltunk csoportrendszerben, de hallottam arról az … őrületről – mondja átdobva a haját a vállán. – Nem igazán tudom, hogy sikertelen kísérletnek lehet-e nevezni. Nem vagyok biztos benne, hogy mit történt, miután Max megtalált minket, de… az egy olyan világ volt, ahol nem akartunk élni. Kalifornián kívül… egy kicsi vallási közösség. Apa ezért hagyott el minket, amikor rájött, hogy Gabe képes tüzet gyújtani a gondolatával. Úgy tűnik, az ördög ivadékának tartotta.

- Mi lenne, ha nem beszélnénk erről többet? – kérdezi Gabe mérgesen.

Savannah a földet nézi. Van egy olyan érzésem, hogy sokszor tapasztalta már Gabe véletlenszerűen kitörő haragját.

- Gabe, minden rendben. Ők csak kíváncsiak – csitítgatja, de Gabe csak forgatja a szemét, és visszasétál az épületbe.

- Sajnálom… - mondja -, ő igazán… Nem is tudom. Nem ugyanaz, amióta apával történt a dolog. Nem szeret róla beszélni.

El tudom képzelni.

Én sem akarnék beszélni róla, ha úgy gondolnám, hogy az apám azért hagyott el, mert nem tudok valamit kontrollálni.

- Rendben… Ez érthető.

- Remélem, még találkozunk, srácok – mondja halkan, aztán átölel. Először megmerevedek, de aztán viszonzom az ölelését. Egy-két pillanat múlva elhúzódik, aztán Uriah-t is ugyanúgy megölelni, mielőtt eltűnik a dupla ajtó mögött, ugyanúgy, mint a testvére.

TOBIAS


Próbálok nem pánikba esni, amikor hazaérek, és észreveszem, hogy Tris még nincs itthon.

Harmadszor is ellenőrzöm a telefonomat, de nincs rajta nem fogadott hívás tőle.

Bizonygatom magamnak, hogy nem kell pánikba esnem, mert Uriah vele van, de nem igazán nyugszom meg tőle.

Hallom, ahogy nyílik az ajtó, és végigfut rajtam a megkönnyebbülés.

Az ajtóban találkozunk, és olyan boldog vagyok, hogy látom a gyönyörű szőke fejét, hogy alig tudom visszafogni magam.

- Szia – próbálom játszani a nemtörődömöt, de aztán köré fonom a karjaimat, és magamhoz húzom néhány pillanatra.

- Ennyire hiányoztam?

Eltolom magamtól, hogy ránézhessek, és bólintok.

- Mindig hiányzol… De most jobban, mert aggódtam. Nem hívtál.

A halántékához kapja a kezét.

- Sajnálom, teljesen elfelejtettem. Csak annyi minden történt ma…

Kézen fogom, és bevezetem a nappaliba.

- Miért nem meséled el? – kérdezem, ahogy a kanapéhoz vezetem. Mindketten leülünk, ő pedig kinyújtja, és az enyémen pihenteti a lábát.

- Milyen volt a NOVA? – kérdezem.

Megrázza a fejét, de a szeme csillog az izgalomtól.

- Ijesztő… és elképesztő egyszerre. Találkoztunk másokkal, a nevük Gabe és Savannah, akiknek hihetetlen képességeik vannak…

Figyelem, ahogy beszél Gabe-ről, Savannah-ról, Maxről, Uriah képességeiről, és a látványos NOVA épületről, én pedig nem tehetek róla, de kicsit kívülállónak érzem magam.

Megint úgy érzem magam, mint amikor kiderült, hogy nem vagyok Elfajzott.

Olyan jó volt, amikor egy ideig mindketten ugyanannak a „klubnak” voltunk tagjai, de aztán kiderült, hogy nem igazán vagyok Elfajzott, és ez mindent megváltoztatott. Persze ő bizonygatta, hogy nem változott semmi, de én mindig is tudtam, hogy én már nem tartozom oda, ahova ő.

- Ez hihetetlenül hangzik… - mondom, próbálok inkább boldognak látszani, mintsem féltékenynek.

- Tényleg az volt. Kivéve Gabe-t. Ő egy bunkó.

Összehúzom a szemöldököm.

- Miért bunkó?

- Nos, éppen azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk a kioldónkat, amikor megdobott egy késsel.

- Megdobott egy késsel? – kérdezem.

Bólint és forgatja a szemét.

- Olyan beképzelt.

- Úgy emlékszem, valamikor nagyon régen ez a késdobálós dolog egészen felvillanyozott.

Csak felnéz rám, mosoly játszik az ajkán, és megrázza a fejét.

- Ez nem olyan volt, emellett ő nem olyan aranyos, mint te.

Felnevetek, és megérintem az arcát.

- Szétrúgtad a seggét?

- Nem, de szívesen megtettem volna.

- Vissza fogsz menni? – kérdezem szemöldökráncolva.

- Igen, azt hiszem, valamikor jövő héten… Mi az? – kérdezi, miközben bámul valamit mögöttem.

Követem a pillantását, és meglátom a táblagépet, amit hoztam.

- Ó, az egy politikai hírközlő táblagép.

- Minek?

- Így tudunk kapcsolatban maradni mindenkivel a városban. Johanna rákapcsolódik, és közzéteszi a friss híreket, ha szükséges.

Bólint, aztán úgy helyezkedik, hogy a fejét a vállamra tudja hajtani.

- Még mindig mérges vagyok Gabe-re, de egy kicsit rosszul is érzem magam miatta. Bűntudata van, mert az apja a képessége miatt elhagyta őket, amikor még kicsik voltak.

Felsóhajtok.

Ha nem törődne vele, biztosan nem beszélne róla ilyen sokat.

- Mi van? – kérdezi, miután hallja a sóhajomat.

- Semmi… csak… úgy látszik, tényleg érdeklődsz iránta.

Elhúzódik, hogy rám nézhessen.

- Viccelsz? Szerintem szörnyű. Erről beszélek neked már tíz perce, hogy szerintem milyen szörnyű.

- Azért foglalkozol vele annyit, mert állítólag szörnyű?

Megtorpan és bámul egy ideig, aztán félrebillenti a fejét.

- Tobias Eaton, te féltékeny vagy?

- Tessék? Nem… - Erőltetetten felnevetek. – Ne légy nevetséges.

Megrázza a fejét.

- Én nem vagyok az. Te vagy az. Féltékeny vagy. – Felnevet. – Féltékeny vagy Gabe miatt. – Kiölti rám a nyelvét és grimaszol, aztán óvatosan rám mászik, az ölembe ül.

A kezébe fogja az arcomat, aztán a homlokát az enyémhez szorítja.

- Figyelj rám. Figyelsz?

Lassan bólintok.

- Te vagy az egyetlen férfi, aki kést dobálhat felém. Rendben?

Felnézek rá, és egy valódi mosoly jelenik meg az ajkamon.

- Rendben – mondom halkan.

Elmosolyodik, majd megcsókolja a homlokom, a lábai még mindig a két oldalamon vannak. Szeretem, amikor ezt csinálja, de ezt soha nem vallanám be neki.

- Szóval így áll a dolog... – mondja kicsit zihálva. - Hiányoztál ma… - Elkezdi csókolgatni a nyakam, én pedig alig tudok uralkodni magamon.

Szorosan megragadom a csípőjét.

- Tris… ha ezt tovább csinálod, nem állok jót magamért.

Elhúzódik, és rám mosolyog.

- Tudom. Azt akarom.

Jézusom, ő a legérzékibb lány, akivel valaha találkoztam, és nincs is tudatában.

Nyelek egyet, aztán kifújom a levegőt.

- … Oké…

Könnyedén felkapom, a lábaival még mindig a csípőmet öleli, és felviszem a lépcsőn a hálószobába.





10 megjegyzés:

  1. Szerintem Gabe-t utálnifogjuk ÖRÖKRE. Tris és Tobis annyira cuki főleg akkor amikór Tobias féltékeny. Köszi a fordítást Márti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabe-t én is utálom még mindig, pedig előbbre tartok, mint ti.
      Igen, szerintem is nagyon cukik!!!
      Szívesen, és köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  2. Hát igen, Gabe továbbra sem szimpatikus, és ez szerintem nem is fog változni.
    Annyira sajnálom szegény Tobiast. Nem akarom, hogy kívülállónak érezze magát, és emiatt őrlődjön. Nem fog feltétlenül jót tenni a kapcsolatuknak.
    Uriah pedig nagyon menő ezzel a vizes dologgal. Remélem ő is rendbe jön majd, szegényke nem igazán találja a helyét.
    Köszi a fordítást, Márti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sajnáltam Tobiast, egyből a Hűséges jutott az eszembe. :(
      Uriah-t nagyon bírom egyébként, és nagyon furcsa most, hogy ilyen depis. De majd helyrejön!
      Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  3. Ezzel a NOVA dologgal teljesen átirányítódott a sztori,ami persze nem baj.
    Úgy szeretem az olyan részeket,ahol Tris és Tobias a múltról beszélnek. Olyan romantikus. *-*
    Gabe-ről pedig annyit,hogy nem szimpi,de azért van bennem egy olyam,hogy inkább nem itélkezek előre.
    Köszi a fordítást! Puszi <44

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel a NOVÁ-val kicsit high-tech lett az egész.
      Gabe úgy látom, senkinek nem nyerte el a tetszését.
      (Az enyémet sem...)
      Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  4. Teljesen úgy éreztem magam, mintha az X-menben lennék, annyi szuperképesség van benne :D
    Úgy látszik én vagyok az egyetlen akinek elmegy Gabe, egyáltalán nem utálom, sőt kedvelem is Savannahval együtt, na meg Savannah képessége is tetszik, főleg amikor Tris érzelmeiben kutakodik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, lehet, hogy Gabe nekem a későbbi viselkedése, és a Trishez való viszonyulása miatt nem jön be... (tudod, én már látom a jövőt XD).
      Savannaht én is bírom, érdekes képessége van.

      Törlés
    2. Nem tudom, lehet, hogy Gabe nekem a későbbi viselkedése, és a Trishez való viszonyulása miatt nem jön be... (tudod, én már látom a jövőt XD).
      Savannaht én is bírom, érdekes képessége van.

      Törlés
  5. Imádom nem tudok rá mást mondani csak azt,hogy IMÁDOM.
    Köszönöm a fordítást és alig várom a következő részt.

    VálaszTörlés