Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 15. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!



Meg is érkezett a Feltámadás új fejezete, benne sok bonyodalommal és egy váratlan szemszöggel. Az biztos, hogy ebben a fejezetben egy szereplőt nagyon fogtok sajnálni, egy meg nagyon be fogja lopni magát a szívetekbe - csak nem épp a jó értelemben. Izgi lesz, az biztos.

Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást! És jó lenne, ha véleményt is hagynátok, mindkettőnknek sokat jelentene.

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


15. fejezet



TOBIAS


- Jó reggelt!

Cara dallamos hangjára ébredek, és csodálkozom, hogy mi a fenét keresek Cara lakásában.

- Reggeli? – kérdezi, egy tányéron tojást és pirítóst dugva az orrom alá.

- Nem, nem akarok reggelizni – nyögöm -, csak hányni akarok vagy négymilliószor, aztán pihenni.

Lassan kinyitom a szemem, és Cara komor arcát látom.

- Tizennégy órát aludtál. Nem sajnállak. Te csináltad ezt magaddal.

- Olyan a fejem, mint egy dagadt kosárlabda.

Megveregeti a fejem.

- Ez már csak ilyen.

- Nagyon vicces vagy – mondom szárazon, és lassan felülök. – Itt aludtam? – kérdezem kíváncsian.

Bólint.

- Igen. Emlékszel valamire a múlt éjszakából?

Ránézek egy pillanatra, aztán az emlékek megrohannak.

Veszekedés Trisszel.

Evelyn.

Marcus.

A kocsma.

Cara lakása.

Behunyom a szemem.

- Ó, igen. Elfelejtettem, hogy az életem zuhanórepülésben van. Újra.

Cara megrázza a fejét, szőke haja csillog a nappali lámpafényében.

- Túlzol, annyira azért nem rossz.

Felnyögök és visszahanyatlok a kanapéra.

- Egyél – mondja Cara kitartóan, és a hasamra teszi a tojással teli tányért. – Komolyan, siess. Mennünk kell.

Felülök, és pár falatot a számba lapátolok.

- Miért? Hova megyünk?

- Calebhez – mondja, pulóvert húzva a karjára. – Tris beszélt neki Marcus bemutatójáról a tableten, úgyhogy létrehozunk egy csapatot. Olyan mindennapi szuperhősök vagyunk.

Felhorkanok.

- Ne vedd magadra, de Tris az egyetlen szuperhős.

Kiölti rá a nyelvét, én pedig tovább majszolom a tojást. 


***

A Caleb felé tartó autóúton végig lüktet a fejem.

Ezen a ponton, inkább elüttetném magam egy autóval.

A whisky és én nem vagyunk jó barátok.

Amikor végül odaérünk a lakáshoz, Caleb nyit nekünk ajtót, és egyszer csak rájövök, hogy Cara miért szeret annyira itt lenni.

Annyi tér van itt.

Betolom Carát az ajtón, de Caleb átveszi tőlem, amint átlépjük a küszöböt.

Odagurítja Carát a kanapéhoz, könnyedén felemeli, és segít neki elhelyezkedni. Nem kell beszélniük egymással. Caleb pontosan tudja, hol akar lenni Cara, hogy hogyan emelje fel, Cara pedig megkönnyíti ezt azzal, hogy felemeli a karját, vagy elfordítja a törzsét, ha kell.

Összeszokott csapatként mozognak.

Érdekes látvány.

- Történt valami, amiről nem tudok? – kérdezem kíváncsian rájuk nézve.

Amikor utoljára láttam őket, nem beszéltek egymással.

Cara elpirul, Caleb pedig csak megvonja a vállát.

- Cara végül rájött, hogy szereti őt.

A hang a szoba másik végéből jön, én pedig gyorsan körbefordulok.

Ismerem ezt a hangot.

Bárhol felismerném.

Tris áll ott kék farmerben, és valószínűleg Caleb pólójában.

A szívem nagyot dobban már attól is, ha csak ránézek. Soha nem fogom fel, mennyire hiányzik, egészen addig, amíg újra nem látom.

Egymás szemébe nézünk, és abban a pillanatban annyi érzelem van köztünk, hogy a térdem elgyengül.

Annyi minden van, amit meg kell beszélnünk, de egyikünk sem akar lépni.

Inkább elfordítja rólam a tekintetét.

A gyomrom összeszorul.

Azt akarom, hogy nézzen rám; és én is nézni akarom őt.

Meg akarom magyarázni.

Azt akarom, hogy minden újra normális legyen.

Csak nem tudom, hogyan kezdjem.

- Tris, komolyan? – mondja Caleb, pici bosszúsággal a hangjában.

Vállat von.

- Mi van? Nem kellett volna mondanom semmit? Tegnap este mondtad volna, amikor nem tudtad befogni a szád.

Rajta tartom a tekintetem, mert ő az egyetlen dolog a szobában, ami érdekel.

Amikor végül újra felém fordul, alig tudok megmozdulni, nemhogy mondani neki valamit.

Egy örökkévalóság múlva, végre rá tudom venni magam, hogy megmozduljon az ajkam.

- Sajnálom – tátogom neki.

Állja a tekintetemet egy pillanatig.

Tudom, hogy olvasott a számról, de nem válaszol, csak visszafordul Calebhez.

- Szóltam Zeke-nek, Uriah-nak és Shaunának. Hamarosan itt lesznek – mondja gyorsan.

- Más barátaidat is hívtad? – kérdezi Caleb kíváncsian.

Összehúzom a szemöldököm.

- … Más barátok?

Tris válaszol, de nem néz rám.

- Igen. Meghívtam Savannah-t… és Gabe-t.

Bámulok rá, a szívem úgy érzem, ki fog ugrani a mellkasomból, le a padlóra.

Ezen a ponton, ha megtörténne, Tris valószínűleg idejönne, és rátaposna.

Kíváncsi lennék, hogy tudja-e, hogy pánikrohamot kapok attól, ha meghallom azt a nevet.

Ha az a szándéka, hogy megbántson, jó munkát végez.

Tovább bámulom, várok, azt akarom, hogy rám nézzen, de nem teszi. Helyette inkább szándékosan Cara tolószékének a kerekét bámulja.

Úgy érzem, nem kapok levegőt, és nem bírok tovább így itt állni, hogy nem hajlandó rám nézni.

- Elnézést… - nyögöm ki, aztán megfordulok és kisétálok az ajtón.

Levegőt.

Levegőre van szükségem.

GABE


- Savvy, ez hülyeség. Nem is ismerjük ezeket az embereket – motyogom, ahogy sétálunk fel az épülethez, ahova Tris a telefonban irányított minket.

- Segítségre van szükségük, Gabe. Ezt teszed a barátaidért. Segítesz nekik.

Felnyögök.

Szeretem a testvéremet, de hajlamos túl könnyen bízni az emberekben.

Vágyik a barátságra, jobban, mint bármi másra, és ezért vállalkozik ilyen helyzetekre, mint a mostani, mert nem túl gyakran van lehetősége emberekkel találkozni.

Leginkább miattam.

- Ezek az emberek nem a barátaink, Savvy. Alig ismerjük őket.

Felsóhajt, a kezeit a zsebébe süllyeszti.

- Tudom, de az nem jelenti azt, hogy nem ismerhetjük meg őket – mondja apró biccentéssel, mintha ez mindent megmagyarázna.

- … És meg akarom mutatni nekik, hogy megértjük. Ők bíznak bennünk, különösen Tris.

Tris.

Ő az első érdekes személy, akivel már nagyon régóta találkoztam, és hogy őszinte legyek, ő az egyetlen oka, hogy beleegyeztem, hogy ide jöjjünk.

Savannah szerint már foglalt, de ez soha nem okozott problémát nekem.

- Csak úgy gondolom, hogy nem kellene ennyi időt vesztegetnünk olyan emberekre, akiket alig ismerünk, és egy olyan helyzetre, amihez semmi közünk. Ennyi.

Felém fordul, a kezét összefonja maga előtt.

- Gabe… - mondja halkan, és úgy néz rám, mint már vagy ezerszer. Ez a nézés azt sugallja, hogy együtt érez velem. – Gabe. Megértem. Tényleg. A barátkozás engem is megfélemlít, mert mindig csak ketten voltunk.

Inkább a földet nézem, mint őt, mert utálom, hogy mindig tudja, hogy mit érzek.

- Gabe. A testvérem vagy. Én mindig itt leszek neked, de szükségem van barátokra. Kezdem úgy érezni magam, mint egy remete.

- Én a barátod vagyok – mondom halkan.

Elmosolyodik, aztán felém nyújtja a kezét, és magához ölel.

- Persze, hogy az vagy, Gabe.

Elhúzódik az ölelésemből, és rám néz, a tekintete tele van érzelmekkel.

- Szeretlek, öcsikém, de néhány barátnőre is szükségem van – mondja a fejét rázva.

Forgatom a szemem, és beletúrok a hajamba.

- Öcsike? Sav, csak három perccel vagy idősebb nálam.

- Igaz. Ettől vagy te kicsi.

Bosszúsan felsóhajtok, de hagyom. Egész életemben ezzel az „öcsike” dologgal húz. Valószínűleg mostanában nem fogja abbahagyni.

Folytatjuk az utunkat az épület felé, de Savannah megtorpan, mielőtt a bejárathoz érnénk. A tekintete egy magas, feketébe öltözött srácra esik, aki a ház körül sétálgat.

- Mi van? – kérdezem a pillantását követve.

Kicsit megvonja a vállát.

- Nem tudom… Az a srác… Valamiért nagyon ideges. Egyszer csak rengeteg erős érzelmet éreztem.

Kíváncsian és kicsit aggódva nézek rá.

Savannah képessége több kárt okoz neki, mint amennyit elvisel. Ha túl erősen kapja az érzelmeket, a teste elkezd vele harcolni, vérzik az orra, és elájul.

A képessége túl sok neki, túl sok bárkinek, de Savannah soha nem fogja ezt beismerni.

Max hónapokig próbálta megtanítani neki, hogy kirekessze az érzelmeket, amikor szükséges, de Savannah mindig nyitott az érzelmekre, így ez szinte lehetetlen neki.

- Jól vagy? – kérdezem, megérintve a karját. Felém fordul, és bólint, mosolyt erőltet az arcára.

- Igen. Csak annyira szomorú … és zavart. Ettől én is szomorú és zavart leszek.

A lépcső korlátjának dőlök.

- Próbáld ki, amit Max mondott neked… - mondom halkan. – Különítsd el a te érzelmeidet az övétől. Mondd el, mit érzel.

Savannah behunyja a szemét, előre billenti a fejét, így a haja az arcába hullik.

- Érzem… - megáll, mély levegőt vesz, aztán kinyitja a szemét. - … Ideges vagyok, mert szeretném, ha kedvelnének.

Elmosolyodok.

- Ne aggódj. Te rokonszenves vagy. Én vagyok az, akit mindenki utál.

Gyengéden megüti a vállamat.

- Te meg rokonszenvesen utálnivaló vagy. Igaz?

Forgatom a szemem, és áttolom a dupla ajtón.

Gyorsan felmegyünk Caleb lakásához, és Savannah kicsit túl izgatottan kopog.

Az ajtó kinyílik, Tris pedig mosolyogva üdvözöl minket.

- Szia! Köszi, hogy eljöttetek. Nagyon hálás vagyok.

- Szívesen! – mondja Savannah, és megöleli.

Trisnek ez nyilvánvalóan kényelmetlen, ezt már előbb is észrevettem, amikor Savannah megölelte a NOVA-nál.

Összehúzom a szemöldököm.

- Mi van az ölelésekkel? – kérdezem.

Pislog.

- Bocsánat?

- Mi van ezzel az ölelés dologgal…? Mindig, amikor Savannah megölel, úgy nézel ki, mintha valaki az engedélyed nélkül akarna megcsókolni.

Elmosolyodik.

- Ez olyan „csoport” dolog. Az ölelés olyan volt, mintha valaki engedély nélkül akart volna megcsókolni.

- Elég szarul hangzik.

Tris a homlokát ráncolja.

- Nem. Én szerettem a csoportomat. Mindkettőt.

- Biztos vagyok benne, de attól még szarul hangzik.

Felvonja rám a szemöldökét.

- Nyugtalanítasz.

- … De jó értelemben, nem?

Egy pillanatig bámul rám, aztán Savannahoz fordul.

- Hadd mutassam be a többieket. – Belé karol, és a szobában lévők felé fordul.

Több ember van a szobában, két kanapén szétszóródva.

Három férfi és két nő.

A kanapéra mutat, ahol egy barna férfi ül egy szőke nő mellett. A férfi hasonlít Trisre, mert egyforma orruk van. A nő másik oldalán egy kerekesszék van.

- Ő a bátyám, Caleb, és Cara – mondja Tris, aztán a másik kanapé felé fordul, ahol két sötét bőrű férfi ül egy másik nővel.

- Ő Zeke, a testvére, Uriah, és Zeke barátnője, Shauna.

Intenek nekünk, én pedig kíváncsi lennék, hogy hol van az a személy, aki gyűrűt húzott Tris ujjára.

- Tényleg hálásak vagyunk, hogy itt vagytok, tudom, hogy nem tartoztok ide, de tényleg szükségünk van a tűzerőtökre. Nem volt szándékos a szójáték – mondja rám nézve.

- Szóval, mi a helyzet ezzel a Marcus sráccal, van neki valami elintéznivalója veled?

- Nem hiszem, hogy igazából velem, sokkal inkább…

- A fiával.

Megfordulok, és azzal a magas sráccal találom szemben magam, akit odakint láttam.

- Ó, hé, ez a szomorú és zavart srác!

Savannah megüti a karomat és forgatja a szemét.

- Gabe! Ne légy bunkó! – suttogja.

- Bocsánat? – kérdezi a magas fiú, de Savannah csak rázza a fejét.

- Ne törődj vele. Még nem tanult modort.

A srác vigyorog.

- Te vagy Gabe.

- Honnan tudod?

- A hírneved megelőzött. – Kezet nyújt nekem. – Négyes vagyok.

Felnevetek.

- Négyes, mint a szám? Mi vagy te, valami fogoly?

A magas srác forgatja a szemét, és leengedi a kezét.

- Ennek története van, és nem érzem úgy, hogy el kell mondanom.

Trishez fordulok.

- Ez a fickó igazi?

Felsóhajt.

- Gabe, ő a férjem, Tobias Eaton.

Elfordítom a fejem, hogy „Négyesre” nézzek, aztán vissza Trisre.

- Érdekes. Én azt hittem, hogy te inkább „betűs” fajta lány vagy. Hívhatsz G-nek, ha akarsz. – Felnevetek, de Tris elfordul tőlem, mintha túl fáradt lenne ehhez a beszélgetéshez.

Végignézek Négyesen.

Elég vonzó szerintem, de nem olyan srácnak néz ki, aki megérdemli Trist.

- Ne aggódj, megértettem. Ha az én nevem is Tobias lenne, én is azt akarnám, hogy az emberek valamilyen számnak szólítsanak.

- Ez nem valamilyen szám – mondja összehúzva a szemét.

- Ó. Rendben. Hadd találjam ki. Úgy viselkedsz, mint egy négyéves, szóval az emberek így szólítanak.

Tesz felém egy lépést, a kezét ökölbe szorítva, de Tris bátyja feláll, és felemelt kézzel közénk áll.

- Higgadjatok le. Mind egy bizonyos okból vagyunk itt. Le tudjuk folytatni ezt a megbeszélést úgy, ahogy terveztük?

Négyes Calebre néz, aztán tesz visszafelé egy lépést, én pedig nem tehetek róla, de elvigyorodom.

Nagyon érdekes lesz a következő néhány nap.

Érzem.





8 megjegyzés:

  1. Jelen pillanat Trist megtudtam volna folytani, Tobias sajnáltam. Végre itt van Zeke annyira kevésszer van benne ebben a ficiben :( Savannah még mindig szimpi Gabe..... hát őt is megfogom folytani Tris Tobiasé és az is marad, amikor azt mondta, hogy négyes, mint a szám egyből az első rész jutott az eszembe. Köszönöm a fordítást Márti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Savannaht nagyon bírom, aranyos volt, ahogy megérezte, hogy Tobias milyen szomorú. Gabe... róla inkább nem mondok semmit... Nem lopta magát a szívembe... De a beszólása nagyon tetszett, hogy mit jelenthet a Négyes név. XD (fogoly, négyéves)
      Nagyon szívesen, és köszönöm, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  2. Eddig szimpatikus volt Gabe, de most úgy érzem, hogy aki eddig kedvelte, most az is megutálja. Cselekmény szempontjából most hála az égnek minden nyugis. Csak Trist meg Tobiast sajnálom, hogy összevesztek, meg most Gabe vonzalma...kezdenek ezek a szerelmi szálak gabalyodni Tris körül. Köszi a fordítást Márti. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabe nekem az elejétől fogva nem volt szimpi.
      Igen, most nyugi van, de sajnos nem sokáig... Nagy-nagy bonyodalmak érkeznek. És megsúgom, nem igazán fog tetszeni. (nekem legalábbis a szívem szakad meg attól, amit most éppen fordítok)
      Köszönöm, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  3. Hát... Toby és a whisky tényleg nem túl jó barátok... Tizennégy órát aludni?! Jézus Krisztus... csak nekem ennyire nem jó az alvókám, hogy lehetetlennek érezzem?
    Fú, most Trist úgy pofon tudnám ... ütni.. Gabe, na ő a másik, de nagyon tetszett, ahogy beszólt Tobynak, bár most az ő érzelmi állapotát nézve nem volt túl jó ötlet.. Ha Caleb nem állt volna közéjük, már biztosan a sírját ásnák Gabe-nek, Sav (nem jut eszembe a teljes neve O.o) meg sírna. Hehe, jó testvérek: szöges ellentétei egymásnak.
    Köszi a fordítást, Márni! Puszi! <4
    UI.: Bocsi, hogy nem mindig írok véleményt, de elhalmoznak leckével, projektekkel meg ilyesmikkel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a whisky senkinek sem jó barátja...
      Gabe-re nagyon ráférne egy alapos verés... szereti keverni a...
      Természetesen megértem, hogy a tanulás fontosabb, úgyhogy nagyon örülök, hogy szakítottál időt arra, hogy írjál véleményt.
      Puszi

      Törlés
  4. Szegény Négyes, nem elég, hogy baromi másnapos, Tris nem áll vele szóba, de még egy ilyen idegesítő alakot is el kell viselnie. Szívem szerint én is behúztam volna egyet Gabe-nek. A beszólásai tényleg viccesek voltak, de nem a megfelelő személyt és időpontot választotta ki.
    Nem tetszik, hogy ennyire magabiztos, és hogy így rá van kattanva Trisre.
    Savannah nagyon aranyos, és a képessége is tetszik.
    Kíváncsi vagyok, mit ötletelnek ki a szuperhőseink.
    Köszi a fordítást, Márti! Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szegény Négyesnek nagyon összejöttek a dolgok.
      Kár, hogy Caleb közéjük állt, Gabe-t helyre kellett volna tenni egy kicsit. De a beszólások nekem is nagyon tetszettek. Vicces srác, csak nem gondolkodik.
      Savannah szerintem is nagyon aranyos, és igen, a szupercsapat is akcióba fog hamarosan lendülni.
      Köszi, hogy írtál! Puszi

      Törlés