Fanfic fordítás: Önzetlen döntések - 15. fejezet


Szokásosan az új Önzetlen döntések fejezettel kezdjük a hetet, hogy mindenkinek jó kedve legyen. Vagy épp felhúzza magát. Szó mi szó, nem a legnyugodtabb fejezet elé nézünk, de mire mennénk dráma nélkül?

Jó olvasást a fejezethez!

A fordítás Niki érdeme! És örül minden véleménynek.

Az eredeti történetet ITT olvashatjátok.



15. fejezet



TRIS



Mikor felkelek, a fejem lüktet, és egy jégtasak van a duzzadt ajkamhoz rögzítve.

Lassan kinyitom a szemem, és a gyengélkedő egyik ágyán találom magam, felnézve Shaunára, Zeke-re, és Ellie-re.

- És felébredt – mondja Zeke egy apró mosollyal, miközben Shauna és Ellie az ágy két oldaláról bámulnak felettem.

- Azt hittem, sosem térsz magadhoz – mondja Ellie.

Megérintem az arcom, érzem a duzzanatot, és megriadok.

- Mi történt? – kérdem száraz hangon.

- Vereséget szenvedtél – mondja Shauna csendesen.

- … De Zeke elmondása alapján elég jól kifárasztottad, egészen a ’lámpaoltás’ részig.

Felnyögök.

- Peter akkora egy kretén – suttogom.

Ellie és Zeke kuncognak.

- Úgy érzem, mintha az arcomon átment volna egy teherautó.

Zeke enyhén biccent.

- Igen, de legalább életben vagy.

Ülő pozícióba tolom magam, a jégtasakot az ajkamon tartva.

- Hol vagyok a rangsorban? – kérdezem hármukat nézve.

Egymás között váltanak egy pillantást, de nem mondanak semmit.

Szorosan behunyom a szemem.

- Gyerünk srácok, tudom kezelni.

- Hát… lejjebb vagy, mint kellene – mondja gyengéden Zeke, én pedig hangosan felnyögök.

- Soha nem fogom megcsinálni.

- De igen, meg fogod – erősködik Ellie –, ha én elég jó eredményt tudtam szerezni ahhoz, hogy a Bátraknál maradjak. Tudom, hogy képes vagy rá. Ezen kívül, nem mindig Peterrel leszel összepárosítva. Ez csak azért volt, mert Eric próbál megfélemlíteni.

- Miért utál engem ennyire?

- Mert egy olyan valami vagy, amivel nem rendelkezhet – mondja komoran Shauna.

- Ezt gyűlöli.

Zeke kissé bólint.

- Hagynunk kell pihenni. Holnap még szükség van rád a Kútban. Reggel nyolckor.

Bólintok.

- Ott leszek. Bízz bennem.

- Jó éjt, Tris – mondja halkan Ellie, majd lehajol, hogy megcsókolja a homlokom, mielőtt eltűnik a szobából.

- Aludj jól – mondja Zeke, majd megszorítja a karom, és Shaunát kézen fogva távozik.

Tizenöt perccel azután, hogy itt hagytak, egy nyugtalan álomba merülök.

Az elmém azonnal egy álomba lök, ahol a víz alatt harcolok Peterrel, ugyanakkor pedig próbálom megmenteni a fuldokló Ellie-t.

Aztán átvált valami másba.

Valami kedvesebbre.

Egy Önfeláldozó hálószobában vagyok.

Semmi szín, semmi dekoráció, csak a fehér falak egyszerűsége, és egy szép ágy.

- Öröm itt látni téged.

Szinte azonnal felismerem a hangot.

Az egész szervezetem lángol.

Lassan megfordulok, és szembe találom magam Tobiasszal.

- Tobias – suttogom, nehezen tudok uralkodni magamon az izgatottságtól, hogy látom őt.

Tudom, hogy mérgesnek kellene lennem.

Dühösnek.

De ahogy ott áll a gyönyörű mosolyával, képtelen vagyok másra, mint hihetetlen boldognak lenni.

Két lépéssel átszelem a szobát, és gondolkodás nélkül erősen az övére tapasztom az ajkam.

Majd mielőtt bármi mást tehetnék, hirtelen felébredek, teljesen kifulladva.


***


- Hé, Al szervez egy partit. Te mész? – kérdezi Jack, amint az étkezőből sétálok vissza a beavatottak hálóterme felé.

Fáradt vagyok.

Miután három nappal ezelőtt Peter szétrúgta a seggem, egész héten keresztül újra és újra át kellett esnem ezen a ringben, ahol tőlem nagyobb és erősebb emberek váltották egymást.

Éjszaka extra órákat veszek Zeke-től, de még így is csak kettőt nyertem az öt küzdelemből, amit a héten megvívtam.

- Jack, kimerültem. Egy parti most pokolian hangzik.

- Ó, rajta Tris. Élj egy kicsit – könyörög Jack.

Felnézek a rosszkedvű arcára, és megforgatom a szemem.

- Rendben, de nem ígérhetem, hogy húsz percnél tovább maradok.

- Fantasztikus – mondja Jack vigyorogva. – Ott találkozunk – mondja, már az ellenkező irányba indulva.

Mikor végre elérem a beavatottak hálótermeit, hosszasan nézem magam a tükörben.

Szinte mindenhol véraláfutásos vagyok.

Az arcom annyira feldagadt, hogy úgy néz ki, mint egy fekete és kék kosárlabda, de nem a zúzódások azok, amik teljesen felismerhetetlenné tesznek.

Ez a karjaim meghatározása.

Izom.

Ez az állkapcsom feszült állapota.

A tüzes tekintet a szemeimben.

Erősebbnek tűnök.

Sokkal erősebbnek és fényesebbnek, mint az az Önfeláldozó lány, akinek lennem kéne.

Beatrice.

Többé már nem is tudom, hogy ki ő.

- Akarod, hogy segítsek elfedni azokat a zúzódásokat?

Megfordulok, és ott találom Ellie-t fekete szoknyába, trikóba és fekete csizmába öltözve.

- Persze – mondom lágyan.

Ha van olyan dolog, amiben Ellie jó, akkor az a sminkelés.

Ezelőtt soha nem használtam ilyesmit, de itt a Bátraknál elég népszerű.

Majdnem teljes húsz percet tölt az arcommal, mielőtt elégedett lesz vele.

- Nem tudtam teljesen elrejteni őket, de határozottan szalonképes vagy.

Kissé bólintok.

- Köszönöm, El. Most pedig, hol is van pontosan az a parti, amit a bátyád szervez?

Vigyorog rám, aztán karját az enyémbe kulcsolja.

- Gyere, ne pazaroljuk az időt – mondja vigyorogva, majd a hálótermekből a folyosóra vonszol.


***


Amint odaérünk, megtudom, hogy Al partijának egy bár ad otthont.

Korábban még soha nem voltam egyben sem, de a nyilvánvaló cél a hihetetlen lerészegedés.

A bár a Kútban van, a ruhaüzlet és a számos tetováló szalon egyike között.

A dübörgő zenétől alig hallom a többieket, a fényektől pedig megfájdul a fejem.

- Ellie! – kiáltok át a termen.

Körülbelül tíz perccel ezelőtt elvesztettem, és mindennél jobban haza akarok menni, de megígértem, hogy nélküle nem távozom.

- Nincs kedved bulizni?

Megfordulok, és szembe találom magam Willel.

Kissé megvonom a vállam.

- Hát, csak nem igazán az én stílusom.

Will egy műanyagpoharat emel a szájához, majd belekortyol.

- Tris, az Önfeláldozó éned ismét megmutatkozik.

Összeráncolom a homlokom.

- Ez gyakran megesik. Nem láttad Ellie-t?

Will megrázza a fejét.

- Nem. Sajnálom. – Ingatja kissé a fejét.

- Miért nem lazulsz el egy kicsit? Kérsz egy italt? Kemény heted volt. – Felém nyújtja a poharat, amiből az imént ivott, én pedig belebámulok.

A borostyánszínű folyadéknak olyan az illata, mint a savnak, de igaza van.

Kemény hetem volt.

Az ajkamhoz emelem a poharat, és három nagyot nyelek.

Az utolsó alkalom, mikor alkoholt fogyasztottam, két éve volt, amikor megtudtuk, hogy Eric mit tett Christinával.

A legutóbb, mikor alkoholt ittam, Tobiasszal voltam.

Kortyolok még egy nagyot, hogy kitöröljem azt az emléket, aztán visszanyújtom a poharat Willnek.

- Meg kell találnom Ellie-t! – üvöltöm túl a zenét, ő pedig bólint, ahogy félretolom, hogy átküzdjem magam a tömegen.

- Hé, ez az első ugró!

Nem ismerem fel a srácot, aki odakiált nekem, de Chloe és Teresa vele vannak, és még több másik személlyel, akiket nem ismerek.

- Hé, első ugró! – mondja megint, szavai kissé akadoznak. – Akarsz egy italt?

- Nem, éppenséggel nem láttad Ell…

A kezembe nyom egy poharat, és nem zavartatva magát, hogy meghallgassa a mondatom végét, elmegy az ellenkező irányba.

Frusztráltan felnyögök, és nagyot kortyolok a pohárból.

- Hát itt vagy!

Hideg kezeket érzek a vállaimon, és megfordulok, hogy lássam Ellie-t.

Végre.

- Már mindenhol kerestelek! – mondja bosszús arckifejezéssel.

- Viccelsz? Én kerestelek téged! – erősködöm. – Ellie, tényleg haza akarok menni, nem tudnánk…

- Nem! – siránkozik Ellie duzzogva.

- Tris, az egész beavatás alatt ez az első alkalom, hogy szórakoznod kellene. Kérlek, kérlek, próbáld meg jól érezni magad. Miattam?

- Ellie…

- Ó, gyerünk Tris. Megbántasz, ha nem szórakozol a partimon.

Al jelenik meg a kishúga mögött, egyik kezével átkarolva a vállát.

Egy pillanatra behunyom a szemem, és lélegzem.

Igazuk van.

Szükségem van a lazításra, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez rá a megfelelő mód.

- Rajta, Tris. – Ellie megfogja a kezem, majd megszorítja.

- Most már Bátor vagy.

Igaza van.

Már Bátor vagyok, vagy legalábbis próbálok az lenni.

El kell fojtanom a bennem levő Önfeláldozót.

- Igazad van – mondom, miközben újra egy nagyot kortyolok az italomból.

- Sajnálom. Jól érzem magam, Al.

Al mosolyog.

- Remek, örömmel hallom.

Ellie kicsavarja magát az öleléséből, és Jackhez rohan, aki a szoba másik felében flörtöl Chloe-val.

- Tudod, mi a legjobb bosszú?

Megvonom a vállam.

- Senkin sem próbálok bosszút állni.

Al vigyorog.

- De természetesen igen. Azok után, amit Szerencsétlen művelt veled?

Még egy nagyot kortyolok.

- Nem. Ma este nem.

Megadóan feltartja a karjait.

- Ez után a pillanat után többet nem fogom emlegetni, ígérem. Csak azt akartam mondani, hogy a legjobb bosszú, ha jó életed van, Tris.

Megrántom a vállam.

- Nekem már jó életem van, Al – mondom, miközben még egyet nyelek az italomból, és észreveszem, hogy a jelentős része már elfogyott.


***


Késő van, és a buli kissé elcsendesedett.

Ellie-t órákkal ezelőtt elvesztettem, bár Shauna mondta, hogy néhány órája eltűnt valahová Jackkel.

A sarokban ülök Allel, és beszélgetünk, függetlenül attól, hogy már az ágyban kellene lennem.

- Gratulálok a házibulihoz, Al – mondom incselkedve.

- Köszönöm – vigyorog.

- Amúgy mi késztetett arra, hogy bulit rendezz? – kérdem, nagyon vigyázva a szavakkal, így nem mosódnak el.

Az agyamat nehéznek érzem, és minden alkalommal, mikor beszélek, elbizonytalanodom, hogy a megfelelő szót használom-e.

- Őszinte választ akarsz?

Egy pillanatra ránézek, majd lassan bólintok.

- Te.

Kissé kinyitom a szám, aztán becsukom.

- Ezt az egész partit… miattam rendezted?

Al egy másodpercre elnéz, majd megvonja a vállát.

- Igen. Úgy értem… nem csak miattad… de durva néhány heted volt. Csak azt akartam, hogy ki tudd ereszteni a gőzt, és persze a többi beavatott is.

Enyhén megrázom a fejem.

- Al, te igazán jó ember vagy.

Elpirul, és egy percig másfelé néz.

- De nem elég jó ahhoz, hogy randizzunk. Igaz?

Lassan ingatom a fejem.

- Ezt sosem mondtam.

- Nem kellett mondanod – mondja Al csendesen. – Egy olyan lány, mint te, sosem tudna szeretni egy olyan fiút, mint én. Te túlságosan… - Elhalkul, miközben rám néz.

- Túl mi? – erősködöm.

- … különleges vagy.

Kissé felnevetek.

- Mit jelent ez egyáltalán?

- Ó, gyerünk Tris. Tudod, hogy igaz. Van benned valami különleges. Rendelkezel egy kis extra szikrával, ami a legtöbbünkben nincs meg.

- Nem hiszem, hogy így van.

- Tudod, mennyire megváltoztál, mióta először találkoztunk?

Kinyúl, majd tenyerével megérinti az arcom.

Szinte azonnal kényelmetlenül érzem magam, de nem húzódom el.

Nem akarom megbántani az érzelmeit, vagy ellentmondani bárminek is, amit mondtam.

- Olyan vagy, mint önmagad teljesen új, gyönyörű változata. Ez totál megbabonáz.

Leveszem a kezét az arcomról, és udvariasan eltolom felé.

- Tudod, Al, néha azt hiszem, hogy éppen annyira őrült vagy, mint a húgod.

Egy pillanatig bámulja a kezeit, aztán lassan bólint.

- Tudod, mikor megtudtam, hogy Szerencsétlen szakított veled, képtelen voltam elhinni.

A gyomrom fájdalmasan összeszorul.

- Ja, üdv a klubban. Számomra is eléggé hihetetlen volt – mondom a fogaim közt.

- Tris…

Felkapom a fejem arra, amilyen különös módon a nevemet mondja.

Zihálva, bizonytalanul, elmosódva.

- Szerencsétlen őrült, hogy hagyott elmenni egy ilyen lányt, mint te.

- Al…

Ajkai keményen az enyémre tapadnak.

Az íze olyan, mit az alkohol és a borsmenta, a teste pedig nehéz, ahogy az enyémhez nyomódik.

Azonnal elkezdek pánikolni.

Nem tehetem ezt.

Képtelen vagyok.

Még nem állok készen.

Én nem.

Ő nem Tobias.

Gyorsan elhúzódom, Al pedig tágra nyílt szemekkel néz.

- Ez elképesztő volt – suttogja, ajkai még mindig veszélyesen közel vannak az enyémhez.

- Részeg vagy, Al – mondom.

- Tudom… tudom, és sajnálom, hogy az első csókunknak így kellett megtörténnie, de…

- Al. – Erőteljesen megrázom a fejem.

- Én nem… ez nem változtat semmin. Sajnálom. Én… én még nem állok készen.

Al hosszan néz engem.

- Tudom, hogy nem ez az egyetlen ok.

Igaza van, de nincs szívem megerősíteni.

Nincsenek ilyen érzelmeim az irányába.

És soha nem is lesznek.

Gyorsan felállok, figyelmen kívül hagyva az ettől jelentkező szédülést.

- Mennem kell, sajnálom.

Elkezdek távolodni Altől, átlépve az utamba kerülő üres poharakat és üvegeket.

- Tris, várj! Bocsáss meg! Ne menj!

Tudom, hogy meg kellene fordulnom, maradni, jó barátnak lenni, vigasztalni, de képtelen vagyok.

Elindulok vissza a beavatottak hálótermei felé, de félúton rájövök, hogy nem ez az a hely, amire most szükségem van.

Az Önfeláldozókhoz kell mennem.

Mindössze két másodpercembe telik, hogy irányt váltok.




4 megjegyzés:

  1. Hát, nekem kicsit furcsa Tris bulizásáról olvasni. Bár, azért hozta a maga Önfeláldozó formáját.
    Al nyomulását soha nem bírtam, most sincs ez másként.
    Kíváncsi leszek, Tris kihez megy az Önfeláldozóknál. Nem hiszem, hogy Tobiast látogatja meg...
    Köszi a fordítást, Niki!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig fordítottál olyat, ahol elég sokat bulizott :) És részegen kötött ki Tobias ágyában :) De itt most tényleg eléggé idegennek tűnt ezen a partin, főleg, hogy elvileg neki rendezték.
      Al nálam is kezdi kihúzni a gyufát. Nagyon nem szeretem, hogy ennyire ráerőlteti magát Trisre. Mondjuk ebben tényleg hasonlít a húgára, de ő legalább jót tesz Trisnek.
      Még három nap, és kiderül, hová indult Tris. :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  2. Ez nagyon jó volt :)Köszi a fordítást Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés