FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!
Meg is érkezett a Feltámadás következő fejezete! Még több szenvedés, és még több idegeskedés az menün, szóval unatkozni nem kell, és utálni Marcusékat továbbra is lehet.
Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást a fejezethez!
TOBIAS
Nézem, ahogy Trisszel mászunk fel az óriáskerékre a zászlórablás közben. Emlékszem, azt gondoltam, hogy milyen bátor, hogy ilyen magasra mászik.
Milyen okos volt, hogy először gondolkodott.
Az volt az a pillanat, amikor igazából beleszerettem.
Olyan akartam lenni, mint ő.
A fenébe, még mindig olyan akarok lenni.
A jelenet elmosódik, aztán Marcus újabb adag félelemszérumot fecskendez belém.
A félelem újra átáramlik rajtam, és felkiáltok.
Senkinek sem kellene ezt éreznie.
Senkinek.
Újra lejátszódik a jelenet, és bátorság helyett ingatagságot és kockáztatást látok.
Tris bizonytalan.
Őrült.
Gondoltam én valaha is mást róla?
Nem akarom tovább nézni őt, nem akarom látni, vagy hallani a nevét, de egy másik jelenet jelenik meg hirtelen.
A Bátrak központjában edzünk. A cél előtt áll, én pedig késekkel dobálom körbe, erősen összpontosítva, hogy nehogy eltaláljam.
Miért akarom annyira elkerülni, hogy eltaláljam?
Nem emlékszem.
Egy tűszúrás, és a paranoia érzése emlékeztet rá, hogy Marcus még mindig itt van velem.
Újra megnézem a jelenetet, és azt kívánom, hogy a kés kicsit jobban megvágja, ne csak a fülét.
Azt akarom, hogy vérezzen.
A jelenet megint változik, és a saját hangomat hallom.
- Az én első ösztönöm azt súgja, hogy addig provokáljalak, amíg meg nem törsz, csak hogy lássam, milyen nagy erőt kell kifejtenem ehhez.
A „törsz” szó furcsán hangzik, aztán még egy adag szérum, és én csak a „törsz” szót hallom, mert ez az egyetlen, amit tenni akarok vele.
- … Látni akarom, ahogy felvillanyozódsz… - hallom magam.
Nem akarom ezt látni tovább.
Nem akarom hallani, de a hang tovább folytatódik, visszhangzik.
- A félelem nem gátol… gátol… gátol…
Még egy adag és a testem megfeszül.
- Felvillanyoz… villanyoz… villanyoz…
Veszélyes.
Ő veszélyes.
A félelem nem bénítja meg.
Hanem felébreszti.
Elfajzott.
Úgy érzem, szétszakad a bőröm.
Azt érzem, hogy a lány a képernyőn legyőzhetetlen.
Nem kapok levegőt.
A képernyő villogása megszűnik, és hirtelen már nem a székben ülök. A Bátrak edzőtermében állok.
Hogy kerültem ide?
Ez a valóság?
Tris a céltábla előtt áll, arra bíztatva, hogy bántsam. Az asztalon kések vannak mellettem, egyet felveszek, az ujjaim szorosan a nyele köré kulcsolódnak.
Ösztönösen tudom, hogy mit kell tennem, de nem tudom, hogy képes vagyok-e rá.
Végül is, ő csak egy lány.
Egy csípést érzek a nyakam oldalán, és rájövök, hogy nem. Ő nem csak egy lány. Ő veszélyes.
A kés elhagyja a kezemet, egyenesen a cél felé.
Nem kell odanéznem, hogy lássam, eltaláltam.
A szoba elmosódik, én pedig újra a székben ülök, és nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán elhagytam-e.
Nehéz vagyok, és szédülök.
- Tobias…
Hallom a nevemet, de fogalmam sincs, hogy ki mondja, és miért.
A szemeim maguktól lecsukódnak, és a világ pillanatokon belül elsötétül.
EVELYN
- Ez őrültség; nem injekciózhatjuk tovább a félelemszérummal. Meg fog őrülni, Marcus, pedig nem az volt a terv!
Marcus az asztala mögül méreget, aztán bólint.
- Lehet, hogy igazad van – mondja halkan. – Hamarosan úgyis a békeszérumra váltunk.
Bámulok rá, a szám tátva marad.
- Békeszérum? Miért?
- Mondtam, hogy segíteni fogok neked, Evelyn. A békeszérum segíteni fog, hogy Tobias máshogyan emlékezzen a gyerekkorára.
- Kimosod az agyát, hogy ne emlékezzen rá, hogy te verted, én pedig elhagytam?
- Pontosan ezt fogom tenni.
- Miért? – suttogom.
- Mondtam. Szükségem van a bizalmára, Evelyn.
Mély levegőt veszek, hogy visszafojtsam a haragomat, de Marcusszal ez szinte lehetetlen.
- Azt akarod, hogy gyűlölje Trist, és bízzon bennünk, hogy így elvégezze a piszkos munkát és megölje őt? Ezt soha nem fogja kiheverni. Törődsz vele egyáltalán?
- Ez soha nem a törődésről szólt, Evelyn. Tudod jól.
Lassan megrázom a fejem.
- Neked. Neked nem a törődésről szólt.
- Ha hátsó gondolataid vannak, Evelyn, javaslom, hogy felejtsd el, mert nélkülem soha nem fog bízni benned újra.
Gyűlölöm.
De igaza van.
Hátradőlök a székemben, a bűntudat pedig savként áramlik át rajtam.
TRIS
Mindenki azon vitatkozik, hogy vajon berontsunk-e Marcus főhadiszállására.
Most már biztos, hogy ott van Tobias. Nem igazán van más magyarázat. Legfeljebb vágyálmok.
Cara próbálja megtalálni, úgy, hogy követi, honnan küldte a Tablet-robbantó üzenetet, de sokáig tart.
Cara jó az informatikában, de Caleb még jobb.
Caleb kihúzza az öléből a laptopot, ő pedig rábámul.
- Hadd próbáljam meg – mondja, Cara pedig hátradől a kanapén.
Savannah, Gabe, Zeke és Shauna is feltűnt néhány órája, de nem is beszéltem velük
A légzésen kívül semmire nem vagyok képes, de most még ez is nehézséget okoz.
Figyelem Calebet, ahogy aprólékosan dolgozik a gépen, a szemei a képernyőre tapadnak.
Ahogy nézem, a fejem kezd nehéz és furcsa lenni.
Rossz.
Valami megváltozik, de nem tudom megmondani, hogy mi az.
Aztán rájövök, hogy ez nem miattam van.
Valami Tobiasban változik, én pedig érzem.
- Jól vagy? – kérdezi Uriah, rám pillantva.
Valószínűleg nevetségesen nézek ki.
Biztosan nevetségesen nézek ki.
Felnézek rá, és lassan megrázom a fejem.
- Azt hiszem, tudom, miért vitték el – mondom halkan.
Zeke összeráncolja a szemöldökét.
- Miért?
Lassan megrázom a fejem.
- Megváltoztatják… Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan, de…
- Honnan tudod? – kérdezi Cara.
- Nem tudom… én… Érzem.
- Mit érzel? – erősködik Cara.
- Ööö… mintha… Egy belső változás, de… Nem bennem. Csak a hatását érzem, mint az utórengést a földrengés után.
Savannah a szoba másik felében áll, de amikor megszólal, mindenki felé fordul.
- Igazat mond. Tényleg furcsa érzés.
A szemébe nézek egy pillanatra. Ő az egyetlen ember a szobában, aki tudja, hogy nem vagyok őrült.
- Hogyan változtatják meg?
Gyorsan megrázom a fejem.
- Nem tudom – suttogom.
Aztán, egyszerre csak rám tör, Tobias minden fájdalma, zavarodottsága, belső dühe.
Minden.
Átáramlik rajtam, mint a meleg víz.
Néhány percbe beletelik, mire eldöntöm, hogy nem várok tovább.
Hirtelen felállok, és az ajtóhoz indulok.
- Hé, hova a fenébe mész? – kérdezi Caleb hirtelen felállva.
Felé fordulok.
- Meg kell találnom. Te ezt nem érted. Bajban van. Neki… fájdalmai vannak. Én… - Behunyom a szemem.
- Tris…
- Ő megtenné értem! Ő nem csak ülne itt, és várna… Várva, hogy történjen valami, hanem megmentene, mert ezt kell tennie, és most én jövök!
Senki nem mond semmit, és a csend megőrjít.
- Segítenem kell neki – suttogom.
Cara bólint.
- Megértem. Tényleg, de Tris, nem csinálhatod egyedül. Tobias nem várná, hogy felkészületlenül odamenj. Élve akar. Tervre van szükségünk.
Tudom, hogy igaza van, de valami belül azt súgja, hogy mennem kell, és most azonnal.
Behunyom a szemem egy pillanatra, és nagy levegőt veszek, hogy legyűrjem azt a kétségbeesett érzést, amit most érzek.
Csak vesztegetjük az időnket.
De nem tudok tenni ellene most semmit.
TOBIAS
Órák óta ülök ebben a székben, és az egész testem elgémberedett. Nem tudom, hányszor hánytam, de biztos vagyok bene, hogy semmi nem maradt a gyomromban.
Majdnem egy órája egyedül vagyok.
Nem tudom, Marcus mikor ment ki a szobából, de elég régen lehetett.
Majdnem elalszom, amikor kinyílik az ajtó.
- Tobias.
Felemelem a fejem, és újra Marcust látom. Egy másik fecskendő van a kezében, a gyomrom pedig összeszorul.
Nem akarom, hogy tovább csinálja.
Kész vagyok.
Közelebb jön hozzám, aztán újra egy tabletet tesz az ölembe.
- Ne őt. Nem akarom őt látni.
Marcus megrázza a fejét.
- Nem, most nem ő lesz, azonban örülök, hogy rájöttél a helyes gondolkodásra.
Egy ideig figyel, aztán a fejét oldalra billentve felém fordul.
- Mit jelent neked, amikor a Beatrice Prior nevet mondom?
Az egész testem hevesen remegni kezd.
Ha rá gondolok, hányingerem lesz megint.
Nem válaszolok, mert nem tudom, mit válaszoljak.
Nem tudom, hogyan fejezzem ki, hogy a gyűlölet keveredik a paranoiával, és egy kicsit valami mással, amit nem tudok meghatározni.
Marcus csak mosolyog.
A tablet elkezdi a lejátszást, én pedig rápillantok
Látom magam kiskoromban, amit vacsorázok a fiatal Marcusszal.
Félelem tölti el a gyomromat.
Ez nem jó emlék.
A gyermekkoromból, vagy apámmal kapcsolatban nincs jó emlékem, aztán érzek egy tűszúrást a nyakamon.
Azonnal nyugalom áraszt el egészen az ujjaim hegyéig.
Hirtelen semmi sem tűnik olyan rossznak.
Ez csak egy vacsora.
Vacsora az apámmal.
Az apámmal.
Újabb tűszúrás.
A jelenet változik, és látom, amint beszélgetek az anyámmal, miután üzent nekem a Bátrakhoz.
A tableten mérges vagyok.
Nem tudom, miért.
Elégedett vagyok most.
Az anyám.
Újabb tűszúrás, és már teljesen nyugodt vagyok.
Újabb jelenetek játszódnak le előttem.
Az apám vágja a hajam a Választási nap előtt.
Az anyám mosogat.
Tűszúrás.
Olyan könnyű vagyok, hogy lebegni tudnék.
Miért féltem annyira attól, hogy itt vagyok?
Jól vagyok.
Biztonságban.
Vagy nem?
Még több jelenet játszódik le a szüleimről a képernyőn, és nem érzek mást, mint édes elégedettséget és biztonságot.
Aztán a világ forogni kezd, és minden elsötétül, ma már másodszor.
Jó, én értem, hogy kell egy kis szenvedés, vagy valami akció, de ez már nekem sok. Mi ez a kínzás már????
VálaszTörlésÉrdekes, hogy Tris ennyire pontosan érzi, hogy mi történt Tobiassal.
Hát Marcus és Evelyn....mást nem is lehetett volna várni tőlük.
Köszi a fordítást
Néha nekem is sok, de már annyira megszoktam... :(
TörlésIgen, Tris máshogyan kapcsolódik Tobiashoz, mint Marcushoz. Valószínűleg a szerelmük miatt érzi annyira, hogy mi történik vele.
A "drága szülőktől" meg szerintem nem is várunk mást.
Szívesen, és köszi, hogy írtál.
Hát.... Nagyon tetszett. Mondjuk a többieknek tényleg támogatniuk kellett volna Trist. Igaza volt, hogy ott ülnek és próbálják megkeresnu, hogy hol van Négyes, addig az ő állapota egyre rosszabb és rosszabb lesz. De ha elindultak volna, lehet,hogy már ott lennének, és nem adnának be újabb adag szérumokat Négyesnek. Na mind1. Így izgalmas a történet. Remélem a következő fejezet is ilyen izgi lesz. Nagyon várom! Köszi a fordítást. ♥
VálaszTörlésIgen, egy kis támogatás nem ártott volna, de ők nem is sejtik, mi történik Tobiasszal.
TörlésNe izgulj, izgalmakból továbbra sem lesz hiány.
Köszi, hogy írtál. Puszi
Jaj mi mi jöhet még? Köszi a fordítást Márti!
VálaszTörlésHajjaj, ne tudd meg... De úgyis meg fogod. XD
TörlésPuszi