Fanfic fordítás: Az a három szó - 31. fejezet


Már is szerda lett, és jelentkezünk is a következő fejezettel az Az a három szóból. Ezúttal Tris jobban belelát majd a Tobiasszal történtekbe. És Charlie is hozza a szokásos túlbuzgó kistesó szerepét.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!

Technikai okok miatt bizonytalan ideig visszaállunk a heti egy, szerdai frissítésre. Remélem megértitek. :)



31. fejezet




NÉGYES


Felébredek, és Tris még mindig a karomban van. Az éjjeliszekrényen levő órára pillantok, és látom, hogy reggel tíz van. Majdnem tizenkét órát aludtunk. Örülök, hogy végre megmutattam neki az igazságot, de annyi minden van, amit meg kell beszélnünk. Még mindig nehéznek érzem magam a tegnapi nap érzelmeitől. Nem állok készen, hogy szembenézzek a mai nappal, de tudom, hogy muszáj lesz. Mindkettőnknek.

Érzem, hogy Tris mocorogni kezd, és kinyílik a szeme.

- Szia – mondom. Nem igazán tudom, hogyan kezdjem a beszélgetést. El akarom kezdeni a beszélgetést? Vagy csak feküdhetek itt még egy kicsit anélkül, hogy foglalkoznék azzal, ami történt?

- Szia – mondja.

Csak fekszünk együtt. Se szavak, se könnyek. Szerintem nincs több könnyem. Ha meg tudnám állítani az időt életemben egyszer, most megtenném. Miért most? Mert a titkaim kitudódtak, tudja az az egyetlen ember, akit akartam, hogy tudja. Kilenc évet vártam, hogy elmondhassam neki, hogy élek. Eddig nem is vettem észre, hogy mekkora teher volt. De most a valósággal kell foglalkoznom. Ilyen csendben itt lenni vele olyan tökéletes, amennyire el tudom képzelni. Mert ha a szavakat kimondják, akkor a varázs megtörik, és foglalkoznunk kell a múlttal.

- Tobias – suttogja. – Nem találok szavakat most. Nem tudom, mit mondjak, és nem tudom, mit érezzek.

- Én sem tudom, Tris – mondom. – Nem tudatosult bennem, hogy ez ilyen érzelemmel teli lesz.

- Nem maradhatunk itt egész nap.

- Megpróbálhatnánk – mondom.

- Távolságra van szükségem, és időre, hogy gondolkodjak – mondja. És bár nem akarom elengedni, tudom, hogy muszáj.

Kopognak a bejárati ajtón. Ki mer zavarni ma reggel? Nem dolgozik mindenki? Aztán hallom, hogy kinyílik az ajtó, és már tudom, hogy ki az. Felnyögök, és odaszólok Trisnek.

- Készülj!

A következő pillanatban Charlie robog be a szobába, és felugrik az ágyra közénk. Elkezd fel-le ugrálni, ahogy mindig szokott, egyáltalán nem zavarja, hogy Tris is itt van velem.

- Négyes, nemsokára ebédidő. Mit csinálsz az ágyban? Szia, Tris! – mondja ugrálás közben.

- Gyere ide – mondom, ahogy elkapom, és elkezdem csiklandozni. – Fájdalmas vagy. Nem kellene iskolában lenned?

- Szombat van, te buta – mondja nevetve.

Tris felkel, és megszólal.

- Most már tényleg mennem kell. Christina csodálkozni fog, hogy hol vagyok.

- Veled mehetek? Anya és én fagyizni megyünk a Kútba. Te is akarsz jönni, Négyes? Te és Tris velünk jöhettek.

- Majd máskor. Találkozóm van Apával.

- Mindig dolgozol, Négyes. Többet kellene szórakoznod – mondja Charlie. – Tris segíthet neked szórakozni.

- Gyere, Charlie. Hagyjuk a bátyádat készülődni a megbeszélésre – mondja Tris. Megfordul, rám néz, és tudom, hogy nem fog tetszeni, amit hallani fogok.

- Időre van szükségem, hogy feldolgozzam – mondja.

- Megértem – mondom. Nem tetszik, de megértem. Nem is tudom, mit mondhatnék most. Talán nekem is időre van szükségem.

- Gyere, Tris! – kiabálja Charlie a lépcsőről.

- Viszlát – mondja. És mielőtt válaszolhatnék, kimegy a szobából, és hallom a bejárati ajtó csukódását. Visszafekszek az ágyba. Csak egy kissé vagyok lelombozódva.

***

Visszaaludhattam. Mire felébredek, már sötét van odakint. Majdnem egész nap aludtam, és még mindig fáradt vagyok. Tényleg fel kellene kelnem, de nem érzek erőt hozzá. Tudom, hogy éhes vagyok, de nem kívánom az ételt. Zsibbadt vagyok. Nem igazán értem, miért. Úgy érzem, látnom kell Trist. Tudom, hogy azt mondta, hogy időre van szüksége, hogy feldolgozza a dolgokat, de tudnom kell, hogy nem gyűlöl. Tudnom kell, hogy minden rendben lesz.

Lezuhanyozok, aztán felkapom a kulcsomat, és kilépek a lakásból. Az ebédlőbe megyek először, hátha szerencsém lesz, és Trist ott találom. Épp elsétálok Apáékhoz lakása előtt, amikor nyílik az ajtó.

- Pont ellenőrizni akartalak – mondja Apa. – Megvan az az akta a számodra, és senki nem látott reggel óta. Jól vagy?

- Igen, csak gondolkodnom kellett – mondom.

- Oké, ha szükséged van valamire, tudod, hol találsz. Itt van minden információ, amire szükséged van Marcusról. Tudnod kell, hogy vannak benne fényképek a te és Evelyn sérüléseiről is.

- Köszönöm – mondom. – Csak megyek, és bekapok valamit. Később beszélünk.

Nem igazán szeretnék beszélgetni Apával, vagy bárki mással jelen pillanatban. Bedobom az aktát a lakásomba, és elindulok az ebédlő felé. Mindenki az asztalunknál vacsorázik, még Tris is. Odamegyek, és leülök.

- Hol voltál egész nap? – kérdezi Zeke.

- Otthon – mondom.

- Mit csinálsz holnap? Arra gondoltunk, hogy csúszni megyünk megint – mondja.

- Nem, kösz. Dolgom van. – Nincsen, de semmiképpen sem mennék. Sem most, sem máskor.

- Haver, soha nem jössz – nyafog Zeke.

- Hagyjál, Zeke. Nem megyek.

Zeke érti a célzást, és beszélgetni kezd Uriah-val, hogy holnap mikor találkoznak. Ez lehetőséget ad, hogy beszéljek Trisszel.

- Hogy vagy? – kérdezem.

- Fáradt vagyok. Nem tudom, hogy attól van, mert az első fázis véget ért, vagy minden mástól – mondja.

- Valószínűleg mindkettő, húzós néhány hét volt.

- Négyes, kérdeznék valamit.

- Menjünk vissza a lakásomba, és beszéljünk? – kérdezem. Remélem, igent mond. Ott akarom folytatni, ahol múlt éjjel abbahagytuk. Túl akarok lépni ezen. Bármi is ez. Mert most úgy érzem, sehol sem tartunk, és nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egyhamar nem is fogunk ott tartani, ahol reméltem.

Bólint.

- Ki jön piálni a szakadékhoz? – kérdezi Zeke.

- Jól hangzik, tesó, menjünk – mondja Uriah. A csapat többi tagja is egyetért. Tris csendben marad, ahogy én is.

- Tris, jössz? – kérdezi Christina.

- Ott találkozunk, először még valamit el kell intéznem – válaszol Tris. Úgy tűnik, ez elég Christinának, és felállnak.

- Négyes, és te? – kérdezi Shauna.

- Ja, találkoznom kell Torival, aztán megyek – mondom. Nem kell vele találkoznom, de valahogy ki kell mentenem magam. Túl sok kérdésük lenne Trisről, és nem akarok róla beszélni.

Tris indulni készül. Először ő megy, aztán én követem, amikor látom, hogy Peter megállítja Trist.

- Tudom, hogy a kiképzőnk dönget téged. Tényleg azt hiszed, hogy ez a legtisztességesebb módja, hogy bekerülj a Bátrakhoz? – mondja.

- Szerintem inkább azon kellene aggódnod, hogy te bekerülsz-e a Bátrakhoz, Peter – mondom.

Látom a döbbenetet az arcán, mert nem látta, hogy jövök mögötte.

- Ó, nos, én csak úgy értettem…

- Nem számít, hogy értetted, Peter. Ha problémád van a rangsorral, akkor hozzám fordulj, vagy talán szeretnél találkozni mind az öt vezetővel. Magyarázd el nekik, hogy értetted – mondom.

- Nem, Négyes. Jól vagyok, minden rendben – mondja. A kis patkány, oda kell rá figyelnem. Azt hittem, az a tény, hogy senkit sem rúgunk ki a Bátraktól ebben az évben, azt fogja jelenteni, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy a felavatottak zaklatják egymást. Úgy látszik, Peter más tészta.

***

A lakásomhoz érünk és bemegyünk. Tris a kanapéhoz lép, és leül, én pedig a konyhába megyek valami innivalóért. Visszasétálok, és látom, hogy egy képet nézeget az aktából, amit Apa adott. Könnyek csillognak a szemében, és döbbenet ül az arcán.

- Ezt tette veled? – kérdezi. Felém fordítja a képet, hogy lássam. Most látom először ezt a fotót. Valószínűleg kiesett a borítékból, amikor a dohányzóasztalra dobtam korábban. A képre nézek. Hason fekszem rajta a kórházi ágyon, amikor a Bátrakhoz hoztak. A hátam cafatokban lóg, drótok és csövek lógnak a testem különböző részéből.

Elkapom tőle a fotót.

- Nem kellene ezt látnod, Tris.

- Tobias – mondja. De nem mond mást.

- Semmi baj, Tris. Tudom.

- Én csak – kezdi -, válaszokat akarok. Úgy érzem, tudom a történet elejét és a végét, de ami közötte van…

Értem, mire gondol. Ki kell töltenem a lyukakat.

- Hogyhogy nem tudtam, hogy ezt teszi veled? – kérdezi.

- Nem gyakran történt, eleinte. Evelynen töltötte ki a dühét – mondom.

- Evelynen? Az anyád Evelyn? Szóval ő meghalt, vagy ő is elmenekült?

- Igen, életben van, de később visszatérünk rá. Marcus sokáig őt verte, és nem előttem. De láttam a sérüléseit másnap, és láttam, hogy nem tud rendesen menni. Kezdett egyre kevesebb időt tölteni otthon. Azt mondta, hogy önkénteskedik valahol, vagy segít a szomszédoknak. Normális Önfeláldozó dolgokat. Aztán nem jött haza éjszakára. Marcus ekkor kezdett gyanakodni. Elkezdte követni. Nem tudtam, hol volt, de azt kívántam, bárcsak otthon lenne. Marcus velem csináltatta a vacsorát. Alig értem fel a tűzhelyet, ő pedig élvezettel büntetett meg a hibákért. Különösen, ha elrontottam a vacsoráját. Marcus elkezdett inni. Nem tudom, honnan vette, mert az Önfeláldozóknál senki más nem ivott. Akkor volt a legrosszabb. A veszekedés utáni tíz nap volt életem legrosszabb napja. Evelyn három napig nem jött haza. Marcus bezárt a szekrénybe, és csak akkor engedett ki, ha főznöm kellett. Ételt kellett lopnom magamnak, amikor nem figyelt, mert nem engedett enni. Amikor Evelyn hazajött, úgy látszott, megnyugodott egy kicsit. De csak két napig tartott.

- Nagyon összevesztek, csak a kiabálásra emlékszem. Nem értettem, miért veszekednek. Akkor éppen visszaengedett a szobámba, úgyhogy hallottam, ahogy veri Evelynt. Túl félelmetes volt, hogy kijöjjek a szobámból. Féltem, hogy ha vele végzett, akkor én következem. De nem, legalábbis aznap éjjel nem. Elment otthonról, és csak néhány órával később jött haza, még több alkohollal. Másnap reggel kirángatott a szobámból, hogy csináljak reggelit. Éreztem rajta az alkoholt. Nem mertem megkérdezni, hogy hol van Evelyn, ő pedig végigpofozott a szobán. Azután nem emlékszem semmire. A Bátrak gyengélkedőjében tértem magamhoz, és rájöttem, mi történt. Nem mondták el, de hallottam, hogy az orvos beszélget Apával. A szekrénybe zárva találtak meg, napok óta nem ettem vagy ittam semmit. Marcus eszméletlenre vert. Evelynt ugyanúgy.

- Hogy találtak meg? – kérdezi Tris. Könnyek csorognak az arcán.

- Evelynnek viszonya volt Maxszel. Amikor Max nem hallott róla, aggódni kezdett. Tudta, hogy Marcus már régebben is megverte, de nem tudta, hogy milyen gonosz. Eljött ellenőrizni, és megtalált minket. Akkor lett vezető, szóval ismerte a megfelelő embereket, akik segíthettek.

- Hol van most Evelyn?

- Csoportnélküli. Evelyn terhes volt Charlie-val, amikor idejöttünk. Charlie második születésnapján bejelentette, hogy elmegy, és itt hagyott engem és Charlie-t Maxszel. Féltem, hogy Max nem akar engem, de ő azt mondta Evelynnek, hogy nem vihet el engem és Charlie-t. Annyi mindent köszönhetek neki. Megmentette az életemet, aztán befogadott, és úgy bánt velem, mintha a saját fia lennék. Mindent megtennék érte. Elkezdett járni Sasha-val, és végül összeházasodtak. Ő csodálatos, örökbefogadott engem és Charlie-t. És múlt évben megszületett Jed.

Csak ülünk, és nem szólunk. Nem számítok rá, hogy mond bármit is, de aztán megszólal.

- Láttam, ahogy kivitték a testedet a házból.

- Tessék? – Ezt nem tudtam. Nem gondoltam, hogy szemtanúja volt annak, ami történt.

- Ténylegesen nem láttam a testedet. Csak a körvonalakat a takaró alatt. Hordágyon hoztak ki téged és Evelynt letakarva. Hazafelé sétáltunk. Anya, Apa, Caleb és én. Emlékszem, reméltem, hogy láthatlak, mert már egy hete nem láttalak, és minden alkalommal, amikor elmentem a házatok előtt, reménykedtem, hogy találkozunk. És megmagyarázhatom. De nem láttalak, és azt hittem, még mindig mérges vagy rám. Ami most már hülyeségnek tűnik. Aztán megláttalak, és összeomlottam. Az orvosnak át kellett jönnie hozzánk, hogy benyugtatózzon.

Odamegyek, és átölelem. Azóta nem tudja abbahagyni a sírást, hogy elkezdtem elmondani, mi történt. Az én könnyeim is potyognak. Nem hiszem el, hogy egy gonosz ember tettei ennyi ember életére hatással vannak.

Amikor megnyugszik, megkérdezem: - Nem akarsz itt maradni ma éjszaka?

Tudom, mit fog válaszolni, de meg kell neki adnom az lehetőséget, hogy maradjon. Tudom, hogy sokat kell még beszélgetnünk, de kimerült vagyok. Pihennem kell, és tudom, hogy neki is.

- Nem. Peter bajba fog keverni, ha nem látja, hogy a hálóterembe alszom.

- El tudom intézni – mondom.

- Távolságra van szükségem, Tobias. Ez már túl sok. Időre van szükségem, hogy feldolgozzam.

Nem próbálok vitatkozni vele. Szerintem nekem is szükségem van a távolságra. Nem beszéltem erről évek óta. Soha nem akartam beszélni róla. Mindig visszautasítottam, amikor megpróbáltak rávenni. Szerencsére Apa soha nem erőltette. Most már látom, hogy valószínűleg beszélnem kellett volna valakivel, de nem voltam kész rá. Ráadásul gyerek voltam, és nem hiszem, hogy felfogtam, mit fog ez jelenteni később. Azt hiszem, a szerető család segített átvészelni mostanáig. Apa, és később Anya. Biztonságban éreztem magam, és erre volt leginkább szükségem. Biztonságra.


4 megjegyzés:

  1. Peter egy rugnivaló váza XD. Remélem Tris hamar feldolgozza a történtekek! köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Petert Veronica egy kis rohadéknak álmodta meg, és a legtöbb fici író hű is ehhez a képhez. Én is utálom őt!

      Törlés
  2. Nekem nagyon tetszett a történet.
    Amúgy az a furi, hogy nem csak a könyvekben, vagy a történetekben idegesítő Peter személye, hanem még a filmben is idegesít már a puszta jelenléte. Úgyhogy hányni tudnék tőle.
    Kicsit azért szomorú vagyok, hogy csak egy rész lesz, de meg értem, ha nincs időd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Peter a legtöbb emberből a viszolygást hozza ki. Utálatos kis figura.
      Sajnálom, hogy újra csak egy rész lesz, de mostanában rengeteg a melóm, és kicsit csapkodnak a fejem fölött a hullámok. :(
      Azért köszönöm, hogy írtál!

      Törlés