Fanfic fordítás: Az a három szó - 35. fejezet


Itt a szerda, s vele az új fejezet, amely rendkívül izgalmas lesz, hiszen Négyes sok év után végre szembenéz rémálmai tárgyával. De vajon hogyan alakul a találkozása Marcusszal?

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!




35. fejezet



NÉGYES



Mára végeztem a félelemszimulációkkal. Ma fogok szembenézni Marcusszal. Azt akartam, hogy Tris is jöjjön velem, de néhány napja nem beszéltünk. A félelemszimulációival kell foglalkoznia. Apa nem mondta, mi van benne, de arra rájött, hogy Elfajzott. Nem igazán lepődött meg, de segítenie kell neki, és megváltoztatta a felvételt. Lehet, hogy a Bátrakat nem érdekli, hogy Elfajzott vagy, de nem kockáztathatjuk, hogy a többi csoport megtudja. Egy részem tudni szeretné, hogy mik vannak a szimulációiban, de tudom, hogy jobb, ha nem tudom.

Vonattal akartam menni az Önfeláldozókhoz, de aztán úgy döntöttem, jobb lesz, ha járőrautóval és őrökkel megyek, arra az esetre, ha probléma lenne Marcusszal. Azt hiszem, nagyon elégedett lennék, ha lecsuknák. Fogalmam sincs, hogy meg fog-e valósulni. Csak emlékeztetnem kell magam, hogy most már nem bánthat. Nem tehet velem semmit. De egy részem még mindig az a kilenc éves kisfiú, amikor Marcushoz jövök.

Elérem az Önfeláldozó szektort, és egyenesen az irodákhoz megyek. Hála istennek, nem kell abba a házba mennem. Belépek, és az első ember, akit meglátok az Andrew Prior.

- Segíthetek valamiben? – kérdezi.

- Találkoznom kell Marcus Eatonnel – mondom.

- Van időpontja? – kérdezi.

- Nem, de szerintem ő is látni szeretne.

- Megkérdezhetem, ki keresi?

- Csak mondja meg, hogy Négyes – mondom.

Várok. Kezd az idegességem felülkerekedni. Nagyon régen nem voltam itt. Marcus el szokott hozni ide, amikor kicsi voltam. Azt mondta, meg kell szoknom a helyet, mert itt fogok dolgozni, ha csoportot választottam. Még akkor, a verések előtt sem gondoltam, hogy maradni fogok az Önfeláldozóknál. Kiszakít a gondolataimból, amikor felnézek, és látom, hogy Marcus áll ott Andrew-val.

- Négyes, örülök, hogy látlak – mondja Marcus.

- Marcus – mosolygok rá gúnyosan.

- Gyere, gyere, beszéljünk az irodámban – mondja. Az irodája felé mutat, én pedig követem. Az utolsó pillanatban úgy döntök, hogy Andrew-t is behívom.

- Mr. Prior, magát is érdekelheti, amit mondani akarok. Miért nem jön be? – mondom.

Látom, hogy Marcus szeme elsötétedik. Pontosan ez szokott történni, mielőtt megvert. A pillantásától végigfut a hideg a hátamon. Belépünk az irodába, és hellyel kínálnak.

- Inkább állok – mondom.

- Mit tehetünk érted, Négyes? – kérdezi Marcus.

- Nos, Marcus. Úgy vettem észre, azt hiszed, hogy én vagyok a fiad. Szerintem meg kellene ezt beszélnünk, nem igaz?

- Nem hiszem, hogy ez olyasmi, amit Andrew előtt akarsz megbeszélni, fiam – mondja Marcus.

- Nem vagyok a fiad! – válaszolom. – Szerintem pedig Andrew-t biztosan nagyon érdekli ez a beszélgetés, Marcus.

- Kimehetek, ha nektek úgy kényelmesebb – mondja Andrew.

- Igen, szerintem…

- Nem – szakítom félbe Marcust. – Szerintem jó ötlet, hogy legyen tanúja a beszélgetésnek.

- Hogy mersz szembeszállni velem? – dühöng Marcus. Érzem, hogy az ajkam enyhén mosolyra húzódik. Hogy merek szembeszállni vele? Mindig is szembe akartam szállni vele, amennyire emlékszem. Csak túlságosan ijedt voltam. – A fiam vagy, és itt kellene lenned velem az Önfeláldozóknál.

- Marcus, ennek nem lesz jó vége, ha így folytatod – mondom.

- Itt kellene lenned, Tobias. Nem tudom, hogy kerültél a Bátrakhoz, de itt kellene lenned – mondja.

- A nevem Négyes! – mondom ököllel az asztalra csapva. – A Bátrakat választottam.

- Soha nem választottad volna a Bátrakat, ha az én házamban laktál volna – kiabálja.

Kiveszem a csúnyán megvert testemről készült képeket a borítékból, amit magammal hoztam, és elé teszem az asztalra. Hallom, hogy Andrew-nak elakad a lélegzete.

- Ezek a fotók készültek a fiadról, Marcus – mondom halkan. – Ezek a fotók pontosan megmutatják, hogy mit tettél a fiaddal.

- Egy csoportnélküli tette. Egy csoportnélküli tette ezt a fiammal - mondja. Nincs meggyőződés a hangjában.

- Valóban szeretnénk ezt tovább folytatni, Marcus? – kérdezem.

- Igen – mondja. – Egy csoportnélküli férfi bejött, és ő tette. Vissza akarom kapni a fiamat.

- Marcus, jól figyelj rám – mondom. – Nem számít, mi történik itt ma, nem fogod visszakapni a fiadat. Nem érdemelted meg akkor, és most sem érdemled meg. Olyan információ van ebben a mappában, ami örökre megváltoztatja az életedet. Ha kinyitom, az igazság a napvilágra kerül. Nemcsak te, de Andrew is tudni fogja, aki a tanúja lesz. Aztán teszek róla, hogy az egész város megtudja, igazából mi történt. Ezt akarod?

Látom, hogy mérlegeli a lehetőségeit. Biztos vagyok benne, hogy meg fog hátrálni.

- Vissza akarom kapni a fiamat – mondja.

Lassan kinyitom a mappát. Kezdem kiszedni Evelyn fotóit, és lerakom az asztalra.

- Ezek a fotók arról készültek, hogy mit tettél a feleségeddel, Marcus – mondom.

- Nem én tettem – kiáltja.

- Ez egy példány a feleséged nyilatkozatából, Marcus – mondom, és leteszem Andrew elé Evelyn nyilatkozatát. Azt akarom, hogy Andrew elolvassa, mielőtt Marcus ráteszi a mocskos kezét.

- Ő meghalt. Egy csoportnélküli férfi megölte.

Elkezdem rázni a fejem, és próbálok időt nyerni Andrewnak, hogy elolvassa a dokumentumot. Amikor felemeli a fejét, tudom, hogy folytathatom. – Nem halt meg, Marcus. Él és virul – mondom.

Tátott szájjal áll, végül a felismerés, hogy mi történik, kezd neki derengeni.

- Mondtam, Marcus, hogy ha tovább folytatod, soha nem fogod látni a fiadat – mondom. – Hallgatnod kellett volna rám. – Marcus a székébe hanyatlik, a felismerés keményen megüti. Látszik az arcán, hirtelen éveket öregedett.

Szólok a járőröknek, hogy jöjjenek be az épületbe. Marcus nem mozdul, megdöbbent. Megkerülöm az asztalát.

- Állj fel – mondom. A magammal hozott bilincset a csuklójára teszem. Nem szól egy szót sem. A két őr besétál a szobába, és az ajtóban várnak. – Vigyétek az Őszintékhez. Jack Kanget keressétek, amikor odaértek. Mondjátok meg, hogy Négyes küldött – mondom. – Tudni fog róla.

A két őr kiviszi Marcust a szobából. Ahogy eltűnik, a székébe rogyok. Nem hiszem el, hogy megtettem. Reszketek. Minden csepp energiámra szükségem volt, hogy erős maradjak, miközben szembenézek Marcusszal, és most, hogy elment, elveszítem az önuralmam.

- Jól vagy, Négyes? – kérdezi Andrew. Csak megrázom a fejem. – Tényleg te vagy Tobias?

Bólintok. Nem számít, ki tudja. Marcus tárgyalásán úgyis kiderül. Ráadásul Andrew és a felesége, Natalie megérdemlik, hogy tudják, mielőtt az egész város megtudja.

- Beatrice tudja?

- Igen, néhány napja elmondtam neki – mondom.

- Sajnálom, hogy ez történt veled, Tobias. Ha van valami, amit tehetek, tudasd, kérlek – mondja Andrew.

- Köszönöm – mondom. Mi mást mondhatnék? – Beatrice jól érzi magát a Bátraknál.

- Az anyja is ezt mondta, amikor meglátogatta a látogatási napon. Hogy fogadta a híreket?

- Mindkettőnknek nehéz volt. Már nagyon régen nem beszéltem róla, hogy mi történt. De tudtam, hogy megérdemli, hogy tudja az igazat.

Ülünk és beszélgetünk még egy kicsit. Emlékeket idéz fel Beatrice-ról és rólam gyerekként. Jó volt beszélgetni vele. Nem sokat foglalkoztam vele, amikor gyerek voltam. Mindig Natalie-val beszéltem, és ő sok mindent nem mondott el Andrew-nak, amit tettünk, legalábbis úgy gondoltam. Úgy látszik, majdnem mindent tudott, amit együtt csináltunk. Beszélek neki az életemről a Bátraknál. Evelynről, Maxről, Sasha-ról, az öcsémről és a húgomról. Mielőtt elindulnék, megszólalok.

- Andrew, tudom, hogy nincs szükségem beleegyezésére, mivel sem Beatrice, sem én nem vagyunk Önfeláldozók. De szeretném, ha tudná, hogy a beavatás után szeretnék udvarolni a lányának.

- Tobias, tudom, hogy udvarolni fogsz neki, akár áldásomat adom, akár nem, de köszönöm, hogy tudattad velem. Mindig aggódni fogok érte, hogy a Bátraknál van. Mindig úgy gondoltam a Bátrakra, mint ördögfiókákra, habár a feleségem eredetileg onnan származik.

Felállok, és éppen indulnék, amikor Andrew elkezd nevetni. Nem hiszem, hogy láttam valaha egy Önfeláldozót nevetni. Ha nem számoljuk Tris és magamat gyerekként.

- Mi olyan vicces?

- Csak eszembe jutott az utolsó beszélgetés, amit Natalie-val folytattál mielőtt, nos mielőtt elmentél. Mesélte, hogy azt mondtad, hogy egy nap elveszed Beatrice-t feleségül – mondja. – Remélem, megoldjátok. Jobb ördögfiókát nem kívánhatnék. – Mindketten nevetünk.


2 megjegyzés:

  1. Végre végre rácsmögé kerül Marcus! De aért egy picit furcsa volt ez a "megbeszélés". Reméltem, hogy Andrew áldását adja Trisnek és Négyesnek. Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés