Sajnálom, hogy pár napja nem nagyon volt semmi az oldalon. Igazából nagyon újdonság nem történt, nekem meg nem sok időm van most az oldalra. Holnap meg holnapután is este esek csak haza, de ha lesz annyi energiám, akkor még kijavítom a novellát, amit írtam a hétvégén, és amiért nagyon, de nagyon nagyon utálni fogtok. Nagyon!
De még így este itt a következő Evelyn novella, amiben tovább követhetjük Evelyn és Marcus kapcsolatát. Jó olvasást hozzá!
Az eredeti történetet ITT találjátok! A fordítás Kata érdeme!
FIGYELEM, a történetben erőszakos tartalommal találkozhattok!
Nem kívánatos
Fel-alá járkálok a házunk tölgyfa padlóján. Próbálom eldönteni, mit mondjak Marcusnak. “Meglepetés, apa leszel!” Nem jó. “Képzeld, terhes vagyok! Tudom, ez várható volt, miután múlt hónapban gyakorlatilag megerőszakoltál.” Valószínűleg meg is ölne, ott helyben. A gondolataimat megzavarja a bejárati ajtó nyikorgása, és máris előttem áll.
Próbálom eldönteni, hogy milyen hangulatban van, de nem tudnám megmondani, a szemei kifejezéstelenek.
- Miért álldogálsz csak úgy ott?
- Um.. nos.. én.. El kell mondanom neked valamit.
- Mit? - kérdezi bosszúsan. Nem tudja fékezni az indulatait, így nincs időm hosszabb magyarázkodásra,ezért kimondom:
- Terhes vagyok.
- Terhes vagyok.
Hallgat, az arca kifejezéstelen.
Elindul felém, és először azt hiszem, hogy megölel, de természetesen tévedek.
Nekinyom a falnak, a keze a nyakam köré fonódik, lassan szorítva azt. Nem kapok levegőt, és próbálok megszabadulni a szorításától.
- Istenre esküszöm, Evelyn, ha ez valami vicc, vagy nem az enyém...
- A tiéd, Marcus, esküszöm - nyögöm ki végül. Gyűlölettel tekint rám.
- Miért vagy ilyen biztos benne?
Valahonnan mélyről erőt lelek magamban. Az az erő és a düh, amit érzek - és talán a hormonok miatt is - visszaszólok neki.
Elindul felém, és először azt hiszem, hogy megölel, de természetesen tévedek.
Nekinyom a falnak, a keze a nyakam köré fonódik, lassan szorítva azt. Nem kapok levegőt, és próbálok megszabadulni a szorításától.
- Istenre esküszöm, Evelyn, ha ez valami vicc, vagy nem az enyém...
- A tiéd, Marcus, esküszöm - nyögöm ki végül. Gyűlölettel tekint rám.
- Miért vagy ilyen biztos benne?
Valahonnan mélyről erőt lelek magamban. Az az erő és a düh, amit érzek - és talán a hormonok miatt is - visszaszólok neki.
- Azért, mert nem vagyok az a szajha akinek te hiszel. Egész nap takarítottam, főztem és vártam rád, csak azért, hogy hazagyere és megverj, mint egy kutyát. És tudom, hogy a tiéd, mivel múlt hónapban
kényszerítettél, hogy bizonyítsam a szerelmemet neked, és megerőszakoltál! A tiéd, de bár ne lenne az. Nem akarom, hogy a gyerekemnek egy szörnyeteg legyen az apja!
Elengedi a torkomat, így levegőhöz jutok, de épp csak addig, amíg a fejemet a falhoz nem csapja. Addig üti az állkapcsomat, amíg a vérem a falra nem fröccsen. A fal mentén a földre csúszok, ahogy az arcom fájdalomtól lüktet, de védem a még lapos pocakom, ahol a gyermekem növekszik. Zokogok, ő pedig közel hajol a fülemhez, és ennyit mond:
- Szerencséd van, hogy az én gyerekem. Ha nem lennél terhes, már itt megöltelek volna azért, amit mondtál. Reménykedj, hogy fiú lesz és nem egy gyenge lány, mint amilyen te vagy.
kényszerítettél, hogy bizonyítsam a szerelmemet neked, és megerőszakoltál! A tiéd, de bár ne lenne az. Nem akarom, hogy a gyerekemnek egy szörnyeteg legyen az apja!
Elengedi a torkomat, így levegőhöz jutok, de épp csak addig, amíg a fejemet a falhoz nem csapja. Addig üti az állkapcsomat, amíg a vérem a falra nem fröccsen. A fal mentén a földre csúszok, ahogy az arcom fájdalomtól lüktet, de védem a még lapos pocakom, ahol a gyermekem növekszik. Zokogok, ő pedig közel hajol a fülemhez, és ennyit mond:
- Szerencséd van, hogy az én gyerekem. Ha nem lennél terhes, már itt megöltelek volna azért, amit mondtál. Reménykedj, hogy fiú lesz és nem egy gyenge lány, mint amilyen te vagy.
Ezzel otthagy a fal mellett, és nekem rá kell jönnöm, hogy a férfi, akit egykor szerettem, már nincs többé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése