Fanfic fordítás: Bitter Cold - 9. fejezet

Egy nap késéssel ugyan, de meghoztam a Bitter Cold 9. fejezetét! Tobias eléggé túlaggódja a dolgokat, de nem biztos, hogy alaptalanul. És semmi sem megy könnyen.

Jó olvasást, és továbbra is várom a véleményeteket.

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!

9. fejezet - Visszautasítás

Általában Tobias mélyen szokott aludni. Nem sok minden tudja felkelteni. Ma azonban a kényelmetlen bőr kanapé az arcához ragadt, és a fény beragyog az ablakon, nem is említve a folyamatos köhögést a másik szobából, így nem sok esély adódott a számára, hogy hét óránál tovább aludjon.

Sóhajt egyet, felkel, majd nagyot ásít, ahogy megdörgöli a szemeit. Az elmúlt este kissé homályos a számára, de az emlékektől kihúzza magát. Körbepillant, egy pillanatra arra számítva, hogy kirámolták a helyiséget, és csak ő maradt itt. Azonban minden ugyanolyannak fest, és hallja a hurutos köhögést is a szomszéd szobából, ami megnyugtatja, hogy nagyon nincs egyedül.

Kényelmesen visszahúzza a zoknit a lábára, hogy ne borzongjon meg a fapadló hidegétől. Annak ellenére, hogy Tobias tudja, semmi rosszat nem tesz, mégis lábujjhegyen közelíti meg a hálószobájának ajtaját, és visszatartja a lélegzetét, ahogy kinyitja. Úgy érzi, mintha kémkedne utána, de nem sok minden kémkedni való akad, mikor Tris csak egy kupac haj a takarók és párnák káoszában.

Elég mókás jelenet lenne, ha nem hallaná, ahogy minden kilégzésnél zihál. Tobias megkönnyebbül, hogy még mindig alszik. Szüksége van rá, ez vitathatatlan.

Kihasználva a helyzet előnyét, Tobias belebújik a cipőjébe, és firkant egy üzenetet Trisnek, a biztonság kedvéért, mielőtt szorosan maga köré csavarná a kabátját, és kimerészkedne a szabadba. Normális esetben nem hagyná el a házat, amíg nem mosott fogat, és nem fogyasztott el valamilyen formájú koffeint. A mai napnak viszont különleges forgatókönyve van.

Még az ajtónálló is észreveszi, mikor kifelé tart.

- Borzasztó korai ez a szombat önnek, nem igaz, Mr. Eaton? - kérdezi, annak ellenére, hogy Tobiasnak nincs más bizonyítéka, mint a saját megérzése, hogy a fickó lekezelően beszél vele. Azon gondolkodik, hogy Tris miatt-e. Nem mintha érdekelné az ajtónálló véleménye. Bár határozottan reméli, hogy senki nem gondolja olyan aljasnak, hogy így próbál kihasználni valakit. Visszatekintve viszont mi mást gondolna róla a férfi?

A szombat reggeli hideg utcák valahogy különböznek a hétfő vagy akár a péntek reggeliektől. Hétfőnként az emberek csoportosan járnak; egy csorda, aki lehajtott fejjel és fülhallgatóval baktat, kizárva a világot ezzel. Beburkolóznak a szürke, üzleti kabátjaikba, és nagy pohár forró kávét visznek. Senki sem mosolyog, senki sem köszön; szerencsés vagy, ha valaki megtartja neked az ajtót.

A péntekeken előkerülnek a magassarkúak és a kézen fogva sétálások. A mosolyok csak egymásnak vagy a baráti társaságnak szólnak. A lányok vagy csúnyán néznek rád, amiért rájuk néztél, vagy sértődötten elvonulnak, mert nem. Az alkohol, amelynek fogyasztása nyolc körül kezdődik, és kitart egész éjszaka, mindenkit melegebbé, kedvesebbé tesz. Még mindig ott van azonban a távolság azok között, akik kiruccanni indulnak, és azok között, akik hazafelé tartanak. A párocskák közel vannak egymáshoz, kizárva mindenki mást, a csoportok pedig nyitottak, és boldogan befogadják a Brad Pitt típusú pasikat, de máskülönben elfodulnak mindenkitől.

A szombat reggelek ezzel szemben azoké, akik úgy tűnik, élvezik az életet. Ezek a kocogók, akik rikító rózsaszín dzsekit és neon narancssárga sapkát hordanak. Rámosolyognak mindenkire, aki mellett elhaladnak, és a kilégzéseik épp előtted öntenek formát, megmutatva így maguknak, és mindenki másnak, hogy ők bizony keményen dolgoznak. Ekkor találni meg a babakocsis családokat, és az örökmozgó kis négyéveseket nyakig beöltöztetve, míg a babák boldogan csócsálják az állat formájú kekszeket. Ilyenkor találkozhatsz a városban olyan emberekkel, akiknek van egy szavad percük, hogy egy mosollyal, és egy “Hogy van?” kérdéssel üdvözöljenek.

Tobias annyira meglepődik, mikor kisétál a bejárati ajtón, a világ úgy érinti, mintha egy alternatív univerzumba csöppent volna. A bólintások, mosolyok és a bagettek majszolása idegen egy kilenctől ötig az irodában dolgozó számára. Így mikor igyekszik eljutni a CVS*-be, nehezebbnek találja odafigyelni a járda repedéseire, és elslisszolni mások útjából. Még azt is megkockáztatja, hogy rámosolyog néhány emberre, akik elmennek mellette.

A huszonnégyórás gyógyszertár már nem bővelkedik a szombat reggeli jókedvben. A dolgozók, akik egész éjszaka dolgoztak morogva köszönnek, és néhány másik vásárló a polcokat böngészi olyan tekintettel, ami akkor jellemző az emberekre, mikor betegek; a szájuk kissé nyitva van, és megérik nyitva tartani a szemüket.

Tobias elnavigál közöttük, ahogy elkerüli az élénk rózsaszín női holmik polcát, a savlekötőkével egyetemben. Legjobb ötlete az, hogy átnézi a megfázás és influenza részleget, és reméli a legjobbakat. Valószínűleg ez Tris baja, nem? Az influenza tünetei között ott a köhögés és a láz is. Vagy talán hörghurut. Azt lehet kezelni influenza gyógyszerrel, nem? A kettő egy és ugyanaz a fejében.

Mivel nem igazán magabiztos, így a cselekvése leginkább abból áll, hogy felkapja a dobozokat, elolvas róluk egy keveset, megtalálja a köhögés és a torokfájás szavakat, és aztán a kosarába dobja őket. Robitussin, Mucinex, köhögési cseppek, Nyquil, Dayquil, Qlearquil, akármi a szar is az. Még Vicks VapoRub is van a polcon, amire Tobias halványan emlékszik, hogy az anyja a mellkasára kente, mikor kicsi volt. Bármi, ami egy kicsit is hasznosnak tűnik a kosarába tesz, remélve, hogy segít. Az élelmiszeres sornál figyelmen kívül hagyja a fánkos dobozokat, és megragad pár doboz levest és valami teát, ami azt állítja, hogy kitisztítja a légutakat.

A kosara gyakorlatilag tele van, mikor leteszi a kasszához, és a félálomban lévő pénztáros álmosan felnéz rá, mielőtt minden egyes cikket a lehető leglassabban olvasna be. Még az újonnan megtalált szombat reggeli türelme sem elé ehhez.

Ezután be akarna menni az Old Navy*-ba, bár még sosem volt ott korábban, de úgy találja, hogy még jó pár órán keresztül zárva lesz az üzlet. Így aztán hazasétál azzal, amit szerzett.

Amint befordul a sarkon, és bólint az új ajtónállónak, akit vagy informáltak Tobias tegnap esti feltételezett, kusza szexuális életéről, vagy sem, jön a felismerés, hogy egyedül hagyott egy hajléktalan lányt a nagyon is luxus, gazdag otthonában. Egy olyan otthonban, ami csordultig tele van ellopható dolgokkal. A gondolatnak jobban kéne zavarnia őt, mint egyébként. Igazából nem bánná, ha lenyúlná a tévéjét vagy az iPadjét. Valószínűleg több hasznot hozna a lánynak, mint neki.

Egy része arra számít, hogy a bejárati ajtót szélesre tárva találja, és a cuccai felének hűlt helye lesz, de mikor felér a legfelső emeletre, az ajtó még mindig zárva van. Kinyitva látja, hogy minden olyan, mint korábban. Bár azt hinné, hogy üres a hely, ha nem tudná jobban. Leteszi a csomagokat a pultra, majd újra a hálószoba felé veszi az irányt, és kinyitja az ajtót.

Tobias nem biztos benne, hogy megkönnyebbülésként azonosítsa-e, de azt érez, mikor meglátja, hogy Tris békésen alszik. Becsukja az ajtót, és ellép onnan, tanácstalanul, hogy mi legyen ezután.

Nem csak most, hanem úgy alapból. Csináljon reggelit, persze, de azután? Mennyi ideig hagyja, hogy maradjon? Mennyi ideig akarja, hogy maradjon? Nem mintha csak úgy tudatosan visszaküldené őt az utcára. Mi van akkor, ha beteg marad? Kórházba kéne vinni. A csekket neki kéne fizetnie, amit az apja meglátna, és minden bizonnyal feltenne pár kérdést.

Befogadni valakit, aki rászorul, elméletben jó ötlet. Tobias úgy találja, hogy az azt követő problémák rontják el az eredeti gondolatot. Az ilyen napok egyikén valami jót is tehet. Ma a reggeli készítésével indít, aztán a többi majd alakul.

Tobias nem szégyelli bevallani, hogy kevesebb főzési tudománnyal rendelkezik, mint egy gyík. De még mindig tud teát csinálni, és szinte alaposan tudja követni a zabkásán lévő utasításokat. Őszintén szólva meglepi, hogy egyáltalán van otthon zabkása.

A tegnap estéhez hasonlóan, mikor megfordul, megpillantja Trist, aki még mindig az ő túlságosan nagy ruháiban van, és felé sétál. Ha azt mondaná, hogy soványnak tűnik, talán az illene rá a leginkább, de az igazságtalan volna. A mosoly, ami szétterjed Tobias arcán valódi. Megkönnyebbül, hogy nem érzi ugyanazt a kínos érzést, mint tegnap este az ostoba kijelentését követően.

- Jó reggelt - mondja talán kicsit túl élénk hangon.

- Jó reggelt - válaszolja Tris, a hangja még mindig nehéz az alvástól. Megköszörüli a torkát, ahogy Tobias lekapcsolja a főzőlapot, mielőtt megragadná a fehér CVS zacskót, és a pulton a lány fel fordítaná azt, így a tartalma Tris elé borulna. Úgy tűnik a nyolc különböző fajta köhögéscsillapító addig nem tűnik túlzásnak, míg igazán bele nem gondol az ember.

- Mi... - szólal meg Tris csendesen, mielőtt elakadna a szava.

Ekkor Tobias elé tesz egy csésze teát, és visszafordul, hogy elkészítse a zabkását.

- Sosem leszel jobban, ha nem veszel be legalább valamit ezekből.

- Elég sok valamit hoztál nekem - mondja feltartva egy doboz Mucinex-et és egy üvet Nyquiltet. - Meggyógyítani akarsz vagy bedrogozni?

- A francba - mondja, miközben tréfásan mosolyog. - Most rajtakaptál.

Tris felnevet, mielőtt összeszedné az összes gyógyszert, és visszatenné őket a szatyorba.

- Nem fogadhatom el ezeket - mondja neki, és Tobias nem tehet róla, de elkomorul.

- Szükséged van rá - mondja a lánynak, és igyekszik visszanyerni a magabiztosságát. Tris már nyitja a száját, hogy vitába szálljon, de Tobias letorkolja. - Vagy beszeded a gyógyszereket, vagy elrángatlak a kórházba.

Tris úgy fest, mint akinek nagyon is lenne mit mondania, de csak összeszorítja az ajkait, és leveszi a zacskót a pultról.

- Reggeli után - egyezik bele csendesen, ahogy lerakja a zacskót a szobájában, majd visszaül ugyanarra a bárszékre, mint előző este. - És köszönöm - mondja neki. A kínosság mellett Tobias mégis hallja benne a hálát. 

- Nos, olyan a hangod, mint egy kilencven éves asztmásnak, akinek COPD*-je van - mondja neki. - Hogy aludtál?

Tris csak megrántja a vállát, majd megrázza a fejét, mielőtt elmosolyodna.

- Elképesztően - feleli, az arca pedig annyi örömet rejt, hogy Tobias végre úgy érzi, talán mégis helyesen cselekedett. A furcsaságok és szokatlanság ellenére, talán így kellett történnie.

A zabkása nem tűnik valami előkelő ételnek, ez mégsem állítja meg őt, hogy mindkettejüknek feltálalja, majd leül Tris mellé.

- Sajnos amíg itt leszel, a kaja leginkább olyan dolgokból fog állni, amihez vizet kell adni, és bele kell tenni egy bögrébe.

- Észrevettem ezt a trendet - jegyzi meg Tris, de attól még gondtalanul bekap egy púpus kanállal.

Tobias azonban rögvest elborzad, amint megérzi az étel édeskés ízét és az állagát, ami arra enged következtetni, hogy vitathatatlanul túlfőzte, vagy esetleg nem főzte meg eléggé. Lényeg, hogy nincs jól elkészítve. Így csak forgatja a kanalát úgy téve, mintha enne, de közben kínosan érzi magát. Valószínűleg csak meg kéne később ennie a maradék pizzát, amit a hűtőben hagyott.

- Igazán hálás vagyok mindezért - mondja neki Tris, és bekap még egy falatot, mielőtt folytatná, így félbeszakítva Tobiast. - De azt hiszem, lassan ideje mennem.

Lassan? Mit jelent ez egyáltalán? Ez az egyetlen dolog, amire Tobias igazán képes gondolkodni, ahogy leteszi a kanalát a még mindig tele lévő tányérjába, hogy csendesen meredjen a lányra.

- M-Miért? - kérdi végül.

- Akármennyire is kedves ez tőled, Tobias, nem tartozom ide - mondja neki Tris, mintha ez mindent megmagyarázna. - Figyelj, igazán rendes fickónak tűnsz, és nem tudok mindent eléggé megköszönni, de... Hát nem érted?

Az üres pillantásának elég válasznak kéne lennie.

- Nem, nem igazán.

- Nem tudom eléggé megköszönni neked. Nem mintha vissza tudnám ezt fizetni, vagy felajánlhatnék bármit cserébe, és ez így nem tűnik helyesnek, hogy itt maradjak ebben a nagy, puccos lakásban.

- Nem akarok semmit viszonzásul. Már megmondtam! - Tobias utálja magát. Utálja, hogy a szíve túl gyorsan ver, és izzad a tenyere, és hiába reméli azt, hogy az apja eltűnik az életéből, igazán azt akarja, hogy ez a lány itt maradjon. - Engedd meg, hogy segítsek újra talpra állni. Csak egy pár hetet adj magadnak, hogy lehetőséged legyen munkát szerezni, és esetleg egy lakást is, vagy valamit.

Optimista gondolat, tudja jól, különösen, hogy a lánynak valószínűleg nincs végzettsége vagy munkatapasztalata. De Tobiasnak tekintélyes a neve.

- Ez nem ilyen egyszerű - vitatkozik Tris, és legyőzötten leszegi a fejét. - Azt kívánom, hogy ilyen egyszerű legyen, de nem az, és nem akarlak belerángatni.

Ez a veszély jele.

- Bajban vagy, Tris? - kérdezi lehalkítva a hangját, még ha nincs is más a közelben. - Azon is tudok segíteni.

Tris már válaszolna, mikor összeroskad, erősen köhög, és úgy tűnik, nem kap levegő. A mellkasát markolja, ám amint abbamarad a köhögés, és megpróbál levegőt venni, az egész újrakezdődik.

Tobias kezei szinte saját életre kelnek, ahogy előre nyúlnak; egyik keze a lány hátára simul, a másik a felkarjára, így támogatva, ahogy küzd, hogy lélegzethez jusson. Miután egy perc elteltével abbamarad az egész, Tobias meg sem kérdezi, hogy jól van-e.

- Szerinted visszaküldelek ilyen állapotban az utcára? - Hozzá akarja tenni, hogy az utcára küldeni olyan lenne, mintha lényegében aláírná a halálos ítéletét.

- Nem tudsz rendbe hozni! - kiált rá Tris, és felpattan a székéből, elhúzódval Tobias kezeitől. Felborítja a széket, ahogy feláll, az pedig fülsiketítő puffanással zuhan a padlóra. Tobias akaratlanul is összerándul. - Figyelj, vannak problémáim, és azok elég nagyok. Távol kell maradnod, és ha tényleg ragaszkodsz ahhoz, hogy nem akarsz rám erőltetni semmit sem, akkor nem fogsz manipulálni, hogy maradjak.

A szavai nyersek. Az erőltetés és a manipulálás olyan szavak, amiket egy megerőszakolás történetében hallani. Nem hagyhatja, hogy Tris valami ilyesmi bánásmódot feltételezzen.

- Persze, hogy azt tehetsz, amit csak akarsz - mondja neki gyengéden, a kezei a pulton nyugszanak a megadás jeléül. - De ne menj el azért, mert engem próbálsz megóvni a bajoktól. Nekem is vannak szar ügyeim, csak hogy tudd. Nem gondoltam, hogy tökéletes lenne az életed.

- Tudom - bólint. - De akkor sem maradhatok. Sajnálom.

Mikor visszasétál a szobájába, hogy összeszedje a holmiját, Tobias másra sem tud gondolni, hogy az apja semmit nem akar megtenni érte, az anyja meghalt, a barátai nem értik meg őt, és még egy hajléktalan lány is képes elfordul tőle.

Vicces. Nem számít, hányszor utasítják vissza, az még mindig hatalmas szívás.

Következő fejezet >>

CVS: Az egyik legnagyobb gyógyszertár lánc Amerikában.

Old Navy: Ruházati áruház

COPD: Krónikus obstruktív légúti betegség