Kezdetét veszi a fanfiction versenyre beérkezett művek publikálása! Öt napon keresztül minden este felkerül egy novella, amit elolvashattok, és értékelhettek.
A szavazás menete:
Hozzászólásban a véleményed mellett négy pontszámot várunk:
- Mennyire tetszett a törénet, 1-10ig
- Mennyire karakterhű a történet, 1-10ig
- Az író stílusa, 1-10ig
- A kulcs kihasználása, 1-10ig.
A pontszámok a verseny végén összesítésre kerülnek, majd el lesznek osztva annyival, ahányan leadták az adott történetre a voksukat. A legtöbb szavazatot kapott mű írója lesz a verseny győztese.
Szavazás vége: 2015. november 30.
A 2. novellát a Tovább után olvashatjátok!
Kulcsszavak: csokitorta, szimuláció, dögös, hullócsillag, komisz mosoly
Múltidéző este
A munka után mindig fáradt szoktam lenni, de a mai nap különleges. Trisszel randizom. Ez így egyértelműnek tűnhet, de a program lesz más. Mellesleg számára ez még meglepetés.
Amikor beérek a lakásunkba, Trist az ágyon elterülve látom. Eleinte megijedek, de észreveszem, hogy emelkedik a hasa, tehát semmi probléma nincsen. Visszafojtott mosollyal lépek oda hozzá, és halkan megszólítom:
- Tris? Ébren vagy?
Halk morgás a válasz. Most már nem leplezem a mosolyom. Viszont megint csak gyönyörködni tudok benne: a kis szőke fej, a szép szemek, a vékony, ám izmos végtagok. Végre kinyitja a szemét, halványan rám mosolyog, és felém fordul.
- Szia, Tobias. Bocsi hogy így bealudtam előtted, de eléggé kifárasztott ma a munka.
- Most már kipihented magad? - kérdezem tőle érdeklődve.
- Abszolút - bólint mosolyogva.
- Akkor szeretnélek elhívni randizni. Tudom, hogy igazából ez nem lenne nagy dolog, hiszen együtt lakunk meg minden... - hadarom zavaromban. Na, ez rosszabb lett, mint gondoltam, de Tris félbeszakít.
- Tobias. Szívesen megyek veled. Mi lesz a program?
- Az legyen egyelőre meglepetés - felelem mosolyogva. - Indulhatunk?
- Naná.
Kézen fogom Trist, és kivezetem a lakásunkból, az épületből. Teljes néma csendben megyünk végig, nem szeretnénk senkit se zavarni, és igazából most én se szeretnék senkivel se találkozni. Most csak Trisnek szentelem a figyelmemet. A síneknél megállunk, és hallgatózom.
- Mindjárt itt lesz a vonat. Készen állsz felugrani, Szerencsétlen? - kérdezem komisz mosollyal az arcomon. Válasz helyett nevetve belebokszol a vállamba. Ezt magamban igennek veszem. Meglátom a vonat fényét, és később már hallom is. Amint jónak érzem a pillanatot, nekiiramodok, és elkezdek futni. Tris is így tesz. Szerintem mindkettőnknek hiányzott a testmozgás, nekem legalábbis biztos. Felkapaszkodom a vonatra, és rögtön a kezemet Tris felé nyújtom. De őt nem ilyen fából faragták: segítség nélkül egy lendülettel már mellettem terem. Átkozom magamban az Önfeláldozó énemet, mert rengetegszer kerültem miatta kínos helyzetbe. Tris leül a vonaton, én mellé huppanok. Ő kezdi a beszélgetést.
- Pontosabban merre fogunk menni?
Nem tudom tartani a számat, muszáj egy kicsit beavatnom a dolgokról.
- Szeretnék neked egy kellemes estét szerezni azzal, hogy visszahozom az emlékeidet a Bátrakról. Tudom, hogy ez nem feltétlen jó élményeket tartalmaz, de én azokat szeretném feleleveníteni. Mintha egy kis szomorúság futna át az arcán, de alig láthatóan megrázza a fejét, és bólint.
- Mi az első megállónk?
- A Bátrak központja. Nézd, ott is van!
Amint első helyszínünkhöz érünk, mindketten biztosan érkezünk a talajra. Tovább vezetem kézen fogva Trist, aki engedi, hogy én irányítsam őt. Az edzőterembe megyünk, ahol megállunk. Kérdőn fordulok a barátnőm felé, hogy mit reagál erre.
- Tobias….
- Nem, nem! A mai estén csakis kizárólag Négyes - vigyorgok rá.
- Négyes, azt szeretnéd, hogy megverjelek?
- Amúgyse sikerülne - mondom -, de nem, nem azt szeretném. Bokszzsákokra gondoltam.
- Áh, értem. Aztán a közelebb jön hozzám, és a fülembe suttogja: - Azt hiszed, hogy nem sikerülne? Erre felnevetek, és megcsikizem. Visongatva fut el előlem a zsákok felé. Nevetve követem.
Az első percekben mindketten elvonulva gyakorlunk, csak néha nézünk a másikra. Szokásomhoz híven hosszú pillanatig időzök el rajta és a testén: kétségtelenül ilyenkor a legdögösebb. Ahogy megfeszülnek az izmai, és belevág a bokszzsákba, mintha az az ellensége lenne. Viszont észrevettem egy hibát a mozdulataiban: nem feszíti be a hasát. Odalépek hozzá, és megfogom a hasa azon részét, amire gondoltam.
- Így ni. Feszítsd be, oké?
Rám néz a hatalmas szemeivel, és csak később bólint. Megragadom az alkalmat, hogy a karomban tartom: magamhoz húzom, és gyengéden megcsókolom. Viszonozza, és elkezdi cirógatni a hátamat, amit én a hajába való túrással köszönök meg. Nehezen tudok uralkodni az érzelmeimen, de sajnos gyengéden el kell tolnom magamtól, és mondani neki:
- Folytatjuk az edzést?- suttogom a fülébe. Bólint. Most egy közelebbi zsákhoz megyek, és egymást néha oktatgatva edzünk tovább. Amikor már kellően kifáradtunk, javaslom, hogy együnk valamit. A menzán egy hamburgert és egy csokitortaszeletet veszünk magunkhoz. Itt, a Bátrak központjában régebbi Bátrak továbbra is élhetnek, a város vezetősége megengedte nekik. Leülünk egy különálló asztalhoz egymással szemben.
- Mik a további programok?- kérdezi két falat között.
- Megmutatom a félelmeimet, ha akarod te is a tieidet.
- Rendben.
- Te is megmutatod? Nem muszáj… - nézek rá fürkésző tekintettel.
- Négyes. Épp itt az ideje, hogy újra szembenézzek velük - mondja határozottan. És én újra és újra meglepődök a határozottságán. Amik történtek vele… el se tudom képzelni, hogy tud ilyen magabiztos lenni. Biztatóan rámosolygok, és tovább folytatom a vacsorámat.
Evés után elindulunk a szimulációs szobához. Érdekes módon, nem találkoztunk egyetlen ismerős arccal a folyosókon, pedig lefogadtam volna, hogy Uriah vagy Zeke itt lesz.
Először Tris félelmeit nézzük meg. Rákötöm magunkat a gépre, és odamegyek hozzá a tűvel.
- Beadjam? - kérdezem halkan. A szemében csak egy cseppnyi kétségbeesést látok, de ezen túl csak erőt és bátorságot.
- Megcsinálom magamnak, Négyes. Semmi baj - mondja egy halvány mosoly kíséretében. Bólintok, és várom, hogy beadja magának a szert. Amikor ez megtörténik, egy kis grimasz fut végig az arcán, ami egyszerűen imádnivaló. Nehezen fékezem meg magam, hogy ne hajoljak oda hozzá és pusziljam meg az arcát. Leülök a mellette lévő fotelbe, és lehunyom a szemem. Elkezdődnek a félelmek.
Az elsőnél egy réten vagyunk, ami elsőnek békésnek tűnik. De aztán meglátom Tris kétségbeesett arcát, ahogy az ég felé néz. Aztán egyszer csak előjönnek a varjak az égről, amik egyenesen őt támadják meg. Tris csapkod, rúgkapál, sikoltozik. Odarohanok hozzá, hogy eltereljem a varjakat, de csak nem akarnak el menni tőle. Ezért a szavaimmal biztatom:
- Tris! Tudod, hogy ez nem a valóság! Nyugodj meg! - Szemlátomást megnyugszik, és rám mosolyog. Hirtelen megváltozik a helyszín: a Kútnál vagyunk, de ő máshova került. Egy üvegdobozba, amibe folyamatosan megy a víz. Odafutok hozzá, de Peter elém áll, és visszafog.
- Ugyan már, Négyes! Nem akarod nézni a kis Szerencsétlen szenvedését? - kérdezi. Csatlósai jót nevetnek ezen. A harag szétáramlik a testemben, és alig bírom fékezni magam. Tris felé nézek, aki kiáltozik, már a derekáig ér a víz. Így válaszolok Peternek:
- Nem szeretném nézni. És tudod miért nem? Mert ő a BARÁTNŐM! - kiabálok az arcába, majd egy hatalmas lendülettel behúzok neki. Erre eltűnik mindenki mellőlem, csak Tris és én maradunk a helységben. Gyorsan odafutok hozzá, megpróbálom betörni az üveget, de nekem nem sikerül. Tris kikiabál hozzám:
- Tobias! Ne! Menj arrébb!
Most nem haragudtam meg rá, amiért Tobiasnak hívott. Arrébb megyek, mert tudom, hogy mire készül. Határozott mozdulattal betöri az üveget, és a földre zuhan.
Ezek után a következő félelmek jönnek: engem kell főbe lőnie, különben meghal, a szüleivel vitatkozik, akik mindenért őt okolják. Ez belegondolva nem lenne fájdalmas, de akkor az, ha a szüleid halottak. A következő pedig az, hogy végig kell néznie, ahogy Jeanine megöli a barátait és nem tehet ellene semmit. Az utolsó viszont a bátyjáról szól: a döntés pillanatában, hogy ki menjen a Fegyverlaboratóriumba. Tris csakis azt mondja, hogy ez nem a valóság, hadd menjen ő, de Caleb ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Csak azt hajlandó mondogatni, hogy neki kell mennie. Muszáj közbelépnem:
- Én megyek.
- Mi? - kérdezik totálisan egyszerre.
- Trisnek adok igazat, ez nem a valóság. De talán ha én megyek, akkor vége lenne már ennek az egésznek - fordulok Tris felé, aki bólint egyet, és hangtalanul az ajkával ezt formálja: köszönöm.
Hirtelen felébredünk, és a teremben találjuk magunkat újra. Tris szaggatottan veszi a levegőt, egész testében remeg. Gyorsan odalépek hozzá, és átkarolom, simogatom.
- Nyugalom, Tris… már vége… - Már kevésbé remeg, és felém fordul.
- Négyes?
- Hm?
- Köszönök, mindent. Ahogy behúztál Peternek, és ahogy kiálltál mellettem Calebnél. Sokat segített, hidd el nekem.
- Szívesen, drága Hatos - vigyorgok rá, ő pedig felnevet.
- Most te jössz - komorul el az arca.
- Tudom. De ne aggódj, minden rendben lesz. A mondtatom végén Tris hirtelen a nyakamba ugrik, és szorosan átölel. Boldogan magamhoz szorítom, és egy gyengéd puszit lehelek az arcára. Rákötöm Trist a gépre, és magamhoz veszem a tűt. Beleszúrom a nyakamba, majd elhelyezkedem a fotelban, és lehunyom a szemem.
Az elsőben egy hihetetlenül szűk helyen vagyunk, amitől már feszültebb leszek. Melegem van, alig kapok levegőt. Ám ekkor Tris szól hozzám:
- Négyes. Semmi baj, nyugodj meg. Ez nem a valóság, ez csak a képzeleted. - Bólintok egyet, ám hirtelen a falak elkezdenek mozogni, de nem felénk, hanem az ellenkező irányba. Már épp boldog lehetnék, amikor megjelenik Marcus az apám, nadrágszíjjal a kezében. Hasonló a helyzet, mint ami pár éve volt. Ugyanazokat a mondatokat hajtogatja, és ijesztően lassan közelít felém, majd egyszer csak több jelenik meg belőle. Csak közelít és közelít… hirtelen Tris ugrik közém és a Marcusok közé. Hihetetlen ügyességgel teríti őket a földre, mint egy jaguár az áldozatait. Mikor az utolsó Marcus is a földre kerül, büszke mosollyal az arcán fordul felém. Én pedig csak szótlanul odalépek hozzá, majd erősen megfogom, magamhoz húzom, és ajkaimat az övéire tapasztom. Két kezem közé fogom az arcát és csak annyit mondok neki: köszönöm. Ő rám mosolyog, majd bólint egy aprót.
Hirtelen megváltozik a hely: egy sötétebb szobában vagyunk, ahol egy kis lámpa világítja meg csak a teret. Körbenézek, szememmel Trist keresem. Mellettem áll, ám szeme kétségbeesetten néz a székre. Most látom csak meg, hogy Christina ül ott, kifejezéstelen arccal. Egyszer csak egy hang szólal meg felőle, ám nem a saját hangja, hanem egy másik nőé, akinek monoton és szigorú hangon szólal meg.
- Meg kell tenned, Tobias Eaton, különben mindketten meghaltok.
- Tris! Meg kell tennem! Tudod, hogy ez nem a valóság! – fordulok Tris felé, aki könnyes szemmel bólint
A fegyvert Christina homlokához nyomom, majd elfordítom a fejem, és meghúzom a ravaszt.
Most a helyszín nem változik meg, hanem sok más minden. Például Tris áll velem szemben, de 3 ember veszi körül, akik lefogják őt. Megpróbálok közelebb menni hozzá, de egy üvegből készült, ám hihetetlenül erős fal választ el tőle. Próbálom megkerülni, de az egész teremben végighúzódik. Ütöm a falat, kiáltozok Trisnek, de az őrök egyre hátrébb viszik őt, és nem tud menekülni. Lenyomják a földre, előveszik fegyvereiket. Elönt a pánik, teljes erőmből rúgom, ütöm a falat. Tris még egyszer felém néz, majd lehajtja a fejét, mintha tudná, hogy mi fog most következni. Sajnos én is tudom. Eldörrennek a fegyverek, én pedig felüvöltök.
Felülök a székben, kapkodva veszem a levegőt. Rá kellett jönnöm, hogy az utolsó félelmem a legerősebb. Tris elvesztése.
Trisre pillantok, aki kérdőn néz rám:
- Mi a helyzet a magassággal? Elmúlt?
- Szerintem nem, csak enyhül, felváltotta egy valami, ami sokkal, de sokkal erősebb - célzok az utolsó félelmemre. Szomorúan néz rám.
- Na jó - ülök fel -, folytassuk a programunkat - mosolygok rá biztatóan. Visszamosolyog rám, és elindul kifelé a szobából. Követem.
Mikor beérem, rögtön kérdezősködik:
- Hogy érzed magad?
- Ez volt az a szembenézésem, ami a legsikeresebb és legkönnyebb volt, neked köszönhetően. - Látom, hogy elpirul, ezért még szélesebben mosolygok rá.
- Mi a következő programunk?
- Hát, sajnálatosan az utolsó programunkhoz érkeztünk, mégpedig a lazításhoz. Gondoltam, szerzek egy pokrócot, kimehetnénk, és ott pihennénk. Tetszik?
- Abszolút - néz rám. Az ujjait rákulcsolja az enyéimre, és engedi, hogy vezessem. A konyha környékéről beszerzünk egy pokrócot, és a kert felé megyünk, ahol leterítem szerzeményünket, és leülünk. Ahogy elhelyezkedek, Tris a vállamra helyezi a fejét, és közelebb húzódik hozzám, és az eget kémleli. Mosolyogva átkarolom a vállát, és én is a csillagokat kémlelem. Pár percig csöndben nézelődünk, aztán megszólalok:
- Hogy tetszett a mai randi?
- Ez volt életem legjobbja.
- Ennek viszont nagyon örülök - mondom neki boldogan, magamban pedig majd szétrobbanok a z örömtől. Éreztem, hogy kell nekünk egy ilyen este, amikor csak ketten vagyunk, és azt csináljuk, amit igazán szeretünk.
- Nézd, hullócsillag!
- Kívánj valamit!
Becsukja a szemét, és egy kis fintor kíséretében elsuttogta a kívánságát.
-Mit kívántál?
-Nem szabad elmondani! - förmed rám játékosan. Felnevetek, és magamhoz húzom. Rám emeli hatalmas, meseszép szemét, majd megcsókol. Boldogan csókolok vissza, csak rá koncentrálva.
A kertből a sínek felé megyünk. A vonatra felugorván egymás mellé ülve beszélgetünk mindenféléről, teljesen megnyílunk egymásnak. Elmeséli, hogy már csak nagyon ritkán vannak rémálmai, és kiegyensúlyozottnak érzi magát. Én elmondtam, hogy a munka mindig kifáraszt, de mindig jó érzéssel fekszem le.
Hazaérve lefürdünk egymás után, és lefekszünk egymást átkarolva.
Be kell vallanom, ha lehetőségem lenne rá, minden nap szerveznék egy ilyen estét magunknak, és miért? Mert elfelejtjük a rossz emlékeket, tiszta szívvel és nyugodtan indulunk neki az ilyen alkalmaknak. Mosolyogva alszom el, átkarolva Trist, akinek az egyenletes légzése megnyugtat.
Ne felejtsetek szavazni!
10/10 :3
VálaszTörlés10/10
10/10
10/10
Ez egyszerűen fantasztikus volt ! Nagyon tetszett ez az önfeledt hangulat :) Már nagyon kellett egy ilyen sztori. És ami a történetet illeti:-Jól leírtál mindent,és a kulcsszavakat is jól használtad fel :)
Tetszett ez a " Mennyünk randizni " dolog :D És Tris beszólása :- Négyes.azt szeretnéd,hogy megverjelek ? xd És azok a félelmek :3
Nagyos ügyesen írsz,és ezt most nem nyalizásból mondom,hanem azért mert tényleg így van :) Köszönöm ezt a fantasztikus fanficet ! ( Remélem olvashatunk még tőled ilyen jó történeteket )
Pusziii <4
10/10
VálaszTörlés10/8
10/9
10/9
Nagyon tetszett a történet, még az ihletem is megjött tőle :D néha-néha kapkodott egy picit az író, de sebaj, mert maga a sztori nagyon jó volt.
A karakterhűség... nekem egy kicsit furcsa volt Tobias, de jó.
A stílus jó, választékos szavak.
A kulcsszavak használata is szerintem rendben volt. :)
10/10
VálaszTörlés10/10
10/10
10/10
Fantasztikus volt, ügyesen írsz. Jó volt a randis alapötleti. Végre valami vidám, szerelmes, szívmelengetô történet és nem olyan szívfacsaró, Tris-mentes sztori, ahol Tobias búslakodik.
10/6
VálaszTörlés10/7
10/8
10/9
Nos, ez a novella minden tekintetben megüti a jó szintet.
Én azért pontoztam le a "tetszést", mert voltak helyek, ahol kifejezetten rosszul használtad az írásjeleket: kettős pont hiánya, felkiáltójel helyett pont. Valamint az összetett mondatok tagmondatait vesszővel választjuk el. Erre külön felhívnám a figyelmet, mert egyes helyeken ez is kimaradt.
Lehet, hogy én vagyok ennyire "regény függő", de nekem ez a fici is rövidnek tűnt. Természetesen a kidolgozása sokkal jobb, mint a tegnap érkezett novelláé, viszont ez nekem még mindig kevés.
Környögöm, mielőtt egy versenyre neveztetünk valamilyen alkotást, kérjük már ki egy kifejezetten hozzáértő ember véleményét! Olyan jó részek lettek volna benne, a romantika szép kidolgozottsága azonban elmaradt. Kedves író, igazán sajnálom, hogy nem toldtad meg pár mondattal a mesés részeket.
Szerintem nagy hiba, hogy nem volt semmiféle utalás téve arra, hogy ez most melyik könyv cselekménye helyett/után/előtt játszódott, így nekem a sztori közepén esett le, hogy hol tudom elhelyezni térben és időben. Sajnálom, hogy ilyen apróságokon csúszott el. Valamint hiányoltam a többszörösen összetett, szépen alakított mondatokat. Sajnos nem elég annyi, hogy: Elmentek vacsizni. Pont. Félelemszimuláción vettek részt, és jó volt. Pont.
Azonban külön megdicsérlek, hogy nagyjából választékosan fogalmaztál. Külön gratulálok, a mai emberek szókincse nem igazán terjed túl a "rohadj meg","pusztulj el" vagy "b*zd meg" kifejezéseken. Persze, tisztelet a kivételnek, hisz vannak még, akik magas szinten űzik a magyar nyelvtant.
Karakterek. Nagy fejtörést okozott nekem, végül adtam egy hetest. Hogy miért? Mert Tobias szerintem sokkal elmélyültebben beszélgetett volna Trisszel, és szerintem romantikusabb is a kedvesével.
Az író stílusa kifejezett tetszik, apróbb finomításokkal és némi nyelvtani fejlődéssel simán bekerülhetne a középszerű írók közé. Hajrá!
A kulcsszavakkal nem mindenhol voltam megelégedve. A csokitorta számomra azt üzente, hogy "menjünk má' el kajálni, mert m'ér' ne? Ja, meg mert bele kell nyomkodni a novellába." A többi számomra teljességgel elviselhető volt.
Gratulálok, mert összességgében biztosan megütne egy gyengécske hetest, de mindenképpen egy erős hatost. Ha kevésbé darabosan és gyorsan, sietve, hadatva írsz, simán meg lett volna egy maximális kilences. Nem tudom, hogy hány éves vagy, de ha még általánosba jársz, akkor kifejezetten jót írtál a korodhoz képest.
Sok sikert a továbbiakhoz!
10/9
VálaszTörlés10/8
10/8
10/9
A történet nagyon tetszett, kellett már egy kis romantika.
Nekem sem volt egyértelmű, hogy hol is járunk az időben, de a végére nagyjából összeállt a kép. A végét kicsit kapkodósnak érzem. Szívesen olvastam volna egy kicsit részletesebben a hazaút történéseit.
Az elején azt írtad, hogy az első megálló a Bátrak Központja. Én ez alapján arra számítottam, hogy mennek még a városon belül máshova is, de lényegében a Központ nem az első, hanem az egyetlen megálló lett. Az összes helyszín azon belül található.
A karaktereket egész jól sikerült visszaadni. Kicsit tartalmasabb párbeszédeknek azért jobban örültem volna.
A félelemszimulációs és a hullócsillagos rész kifejezetten tetszett.
A szókincs, választékosság rendben van, de a nyelvtani részt még csiszolni kell egy kicsit.
A kulcsszavakat is szépen használtad.
Gratulálok!
10/7
VálaszTörlés10/7
10/8
10/9
Jó volt a történet ill. az elképzelés. Egyszerűek voltak a párbeszédek , de a karakterek visszaadása annyira nem tetszett. Jobban ki kellett volna dolgozni a novellát, elsősorban a nyelvezetét. A kulcsszavakat viszont jól alkalmaztad. Köszönöm a történetet!
10/7
VálaszTörlés10/7
10/8
10/9
Jó volt a történet ill. az elképzelés. Egyszerűek voltak a párbeszédek , de a karakterek visszaadása annyira nem tetszett. Jobban ki kellett volna dolgozni a novellát, elsősorban a nyelvezetét. A kulcsszavakat viszont jól alkalmaztad. Köszönöm a történetet!
10/10
VálaszTörlés10/10
10/10
10/10
Nagyon tetszett pont úgy csinálta a feladatot ahogy kellett :),minden nagyon nagyon jó volt, ügyes vagy :))
10/9
VálaszTörlés10/8
10/9
10/10
Nekem tetszett a történet,bár a párbeszédek elég vérszegények voltak,de ez legyen a legnagyobb gond.
Nekem valahogy nem az a Négyes jött elő,aki a beavatottból ismerünk.Valahogy mássabb volt,ezért is adtam 8-at.
Stílus és a szóbőség majdnem tökéletes.
És a kulcsszavak is jól voltak használva.
További sikereket! :3
10/4 - nekem nem jött be...
VálaszTörlés10/4 - kevés párbeszéd, nulla érzelem
10/4 - kevés rosszul fogalmazva, helytelen mondatok
10/4 - erőltetett kulcsszavak, csak mert ez tetszett, és ezt szeretnéd, hogy benne legyen
10/10
VálaszTörlés10/10
10/10
10/10
Egyszerűen fantasztikus *.* <3 ♥♥♥♥
10/9
VálaszTörlés10/9
10/9
10/10
Összességében tetszett, de azért voltak benne problémák.
Ha már romantikus történet, lehetett volna benne több érzelem is.
A stílus tetszett, a kulcsszavak használata is.
Köszi
10/6
VálaszTörlés10/7
10/5
10/10
Néhány helyen kicsit fura volt nekem. Nagyon pörögtek az események. A stílusa egész jó, a kulcsszavakkal semmi bajom.
10/9,5-inkabb 10 csak egy icipicit nem tetszett
VálaszTörlés10/9- a karakterek kicsit vesztettek magukbol
10/10- a stilus nagyon jo azzal semmi bajom :)
10/10 - a kulcsszavak is jok
ami nekem annyira nem tetszett az a bokszolos resz...es egy kicsit olyan volt, minthaTris es Tobias nem tudna eldönteni, hogy ost jarnak vagy nem....es oda irhattad volna, hogy a Jövö kezdetere epül...marmint, hogyCeleb ment be a fegyverlaboratoriumba...es most ök akkor eggyüt laknak? Es ha igen akkor hol? a többi az tetszett
Lilly
Szia! Odaírta, csak én nem írtam bele, szóval ez az én hibám, nem az övé. Na akkor az író hozzáfűznivalója:
Törlés"A történetet a jövő kezdete alaphelyzetéből indítom, azaz Tris maradt életben, és Caleb halt meg. Tobias szemszögéből írom a történetet."