Meg is érkezett az eheti első fejezet, amelyben Négyes tovább vívódik, hogyan is árulja el Trisnek a valódi kilétét. Viszont már csupán pár nap, és fény derül a titokra.
Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
29. fejezet
NÉGYES
Úgy döntök, Apához és Anyához megyek vacsorázni. Remélem, otthon vannak. Beszélnem kell Apával Marcusról és Trisről. Nem tudom, hogyan mondjam el Trisnek az igazat. Bár szerintem már sejti. Nem kellett volna azt mondanom. De ahogy mondtam, összezavarodok a közelében. És amikor kimondta azokat a szavakat, csak arra tudtam gondolni, hogy nekem mondta. Ami egyre inkább teljesen nevetségesnek tűnik.
Kopogtatok az ajtón, és várom, hogy Apa kinyissa.
- Gondoltam, hogy átjöhetnél ma vacsorára. De aztán Charlie előállt egy érdekes történettel, amikor hazaértem. – Csak rázom a fejem, ahogy belépek a nappaliba.
- Négyes! – kiáltja Charlie és Jed egyszerre. Charlie odarohan, és ma már másodszor megölel, Jed pedig jön utána, és elesik a lábam előtt. Nem rég óta tud járni, és mindig elesik, amikor próbál gyorsabban menni. Felkapom, és magamhoz ölelem. Remélem, ezzel megakadályozom a sírást, ami minden esés után következik. Szélesen elmosolyodik, én pedig viszonzom.
A kanapéhoz viszem őket, és lehuppanok, miközben mindketten rám csimpaszkodnak. Nem tudok sok időt tölteni velük, amióta tart a beavatás. Általában az edzések után túl fáradt vagyok. De most érzelmileg vagyok fáradt, nem fizikailag.
- Mami, Négyesnek barátnője van – szól ki Charlie Anyának a konyhába.
- Tényleg? – Anya kidugja a fejét a konyhából.
- Ja, a lakásában volt ma, és fogták egymás kezét, meg minden.
- Charlie – szólok rá.
- Mi van? Ez az igazság. Láttam.
Elkapom, és elkezdem csiklandozni. És ahelyett, hogy a szerelmi életemről beszélgetnénk, Charlie nevetését halljuk. Aztán Jed a hátamra ugrik, és őt is elkezdem csiklandozni. Olyan édes nevetése van. Tényleg szeretek a családommal lenni, és ez elvonja a figyelmemet mindentől, amivel az elkövetkező néhány napban foglalkoznom kell.
Lesétálok a lépcsőn, miután mesét olvastam Charlie-nak és Jednek, és betakartam őket. Apa és Anya a kanapén ül, én pedig leülök melléjük.
- Szóval, egy barátnő? – kérdezi Anya.
- Tris? – kérdezi Apa.
- Igen, de azt hiszem elszúrtam az egészet – mondom.
Apa felnevet.
- Mi olyan vicces? – kérdezem.
- Kétlem, hogy elszúrtad. Csak úgy érzed – mondja.
- Mi is voltunk így – mondja Anya mosolyogva.
- Kérlek, hányszor szúrtam el majdnem veled? – mondja Apa. – Várj, ne válaszolj.
Mind felnevetünk.
- Most komolyan, miért gondolod, hogy rosszat tettél? – kérdezi Apa.
Elmondom nekik, hogy mit mondtam a hálóterem előtt.
- Gyűlölni fog, ha rájön az igazságra, ha egyáltalán nem jött már rá – mondom.
- Nem nagyon bízol benne, Négyes. Szerintem meg fog döbbenni, talán megbántódik. Valószínűleg időre lesz szüksége, hogy feldolgozza. De nem hiszem, hogy gyűlölni fog – mondja Anya.
- Azt se tudom, hogyan mondjam el neki – mondom. Csöndben ülünk egy percig. Aztán Anya megszólal.
- Vidd magaddal a félelemutazásodra.
- Tessék? Szabad azt egyáltalán? – kérdezem.
- Nincsenek szabályok erre vonatkozóan, fiam. Igazából rajtad múlik. Lehet, hogy így könnyebb lesz elmagyarázni – mondja Apa.
- Nem tudom, át kell gondolnom. Úgy értem, ott lesz. Hogy fog vele megbirkózni, ha látja? – mondom. Anya és Apa is tudja, mi van a félelemutazásomban, elmondtam nekik, miután végigmentem rajta. Nem csináltam végig, amióta véget ért a beavatásom. Nem tudnám látni Beatrice-t, és épp eléggé kínoz Marcus a rémálmaimban, nem akarom ébren is látni.
- Nos, hamarosan el kell döntened. Ezek a Művelt cikkek sok mindent felszínre hoztak, és nem tudjuk, Marcus hogyan fog reagálni – mondja Apa.
- Már beszélni akartam veled róla. Azt hiszem, itt az ideje – mondom.
- Biztos vagy benne? – kérdezi Anya.
- Igen. Szembe kell néznem a félelmemmel – mondom. – Szükségem lesz a segítségedre, Apa.
- Amire csak szükséged van. Csak tudasd, hogy hogyan akarod csinálni – mondja Apa.
- Minden kell, ami arra a napra vonatkozik – mondom.
- Mit fogsz tenni?
- Azt akarom, hogy meghátráljon. Ha ezt nem tudom elérni, akkor meg kell fizetnie azért, amit tett. Beszélek Jackkel. Hátha tud adni egy kis igazságszérumot. Remélem, nem lesz rá szükség, de ha igen, akkor azt akarom, hogy legalább annyira szenvedjen, amennyire én.
- Ha beadják neki az igazságszérumot, az egész város megtudja – mondja Apa.
- Tudom, és nem akarom, hogy megtörténjen. De ha erre van szükség, ám legyen. A Bátrakat választottam, mert itt akarok lenni. Szóval nem számít, ki mit gondol arról ami a múltban történt, tudni fogják, hogy azért választottam a Bátrakat, mert itt van az otthonom.
- Mikor akarod csinálni?
- Először Trisszel kell beszélnem. Majd tudatom.
MARCUS
Az a ribanc! Mit játszadozik, hogy papírra vetette ezeket az információkat, hogy mindenki lássa? Csendben akartam csinálni. Most megkérdőjelezte az Önfeláldozókat és a szokásaikat. Nem látogathatom meg. Kitiltott minden Önfeláldozót a Műveltek központjából. Sokkal többet tud, mint amit elmondott nekem. Legalább nem adtam át még egy tagot sem tesztelésre.
Kopognak az ajtómon, és Andrew áll ott. Rá is hatással van. Mi játszott közre a gyerekei távozásában? Az ő otthonuk volt talán a legszeretetteljesebb Önfeláldozó család, amit láttam. A gyerekeitől rosszul vagyok. Derékszíj kellett volna a hátukra, akkor most nem lennénk ekkora pácban.
- Andrew, hogy vagy?
- Marcus, azért jöttem, mert szeretnék kérdezni valamit. Sajnálom a cikket, ami megjelent. Nagyon nehéz lehetett újra átélni azokat a fájdalmas emlékeket.
- Köszönöm, Andrew. Igen, nehéz volt. Nem értem, Jeanine miért csinálta. – Tudom, hogy miért, de Andrew-nak nem kell tudnia. Ha bárki rájönne, hogy milyen kapcsolatom van Jeanine-nel, nem hiszem, hogy tetszene neki. Senki sem fog rájönni.
- Jeanine szereti azt hinni, hogy jobb mindenkinél.
- Nos, szerintem meg kell néznünk, mi történt ebben az évben, és kideríteni, hogyan tudjuk helyrehozni. Nem tudom, mikor volt utoljára három áruló egy évben.
- Nem mondanám, hogy árulók, Marcus. Fiatalok, és az Önfeláldozók nem való mindenkinek. – Látom, hogy nem örül a gyerekei leírásának. Kicsit vissza kell fognom magam; nem akarom feldühíteni az embereket a saját tanácsomban. Különösen, hogy Jeanine ugrásra kész.
- Nos, lehet, hogy kicsit durva voltam. Szerintem az lenne a legjobb, ha nem látogatnánk meg a gyerekeinket a látogatási napon. Rossz példa lenne.
- Hát még ha látni is akarnám Calebet, nem mehetünk be a Műveltek központjába. Nem engednek be senki az Önfeláldozók közül. Más helyzet, hogy Natalie meglátogatja-e Beatrice-t. Nem fogom azt kérni, hogy maradjon otthon. Natalie eredetileg Bátor volt, szerintem ő nagyon büszke a választására.
- Ez nevetséges, hogy engedheted ezt Natalie-nak? – Mérges vagyok. Még mérgesebb, mint voltam. Kordában tarthatná a feleségét. Ezért mentek el. Andrew túl gyenge, keményebbnek kell lennie.
- Ez Natalie döntése, Marcus. Nem fogom megakadályozni. Átjönnél hozzánk ma este vacsorára? Nem szeretek arra gondolni, hogy egyedül vagy ebben a házban azután, hogy olvastad a cikket.
- Nagyon kedves vagy, Andrew, de nem akarlak terhelni a problémáimmal.
- Rendben, Marcus, akkor én megyek. Holnap találkozunk.
Már alig várom, hogy Négyes elmondja Trisnek, hogy ő Tobias! Köszönjük Márti a fordítást!
VálaszTörlésImádom Négyes tesoit :) annyira aranyosak :) kiváncsi vagyok Tris hogyan fog reagálni *.*
VálaszTörlés