Fanfic fordítás: Megint te - 13. fejezet


Itt a péntek, és itt a Megint te 13. fejezete! Aki eddig arra várt, hogy végre alakuljon valami a két kedvencünk között, annak ez a fejezet biztosan tetszeni fog. Meg szerintem mindenkinek, úgyhogy irány olvasni!

A fordításban változás állt be. J.R. ugyanis nem tudja tovább csinálni a fordítást, Viszont Márti volt olyan kedves, hogy elvállalta, hogy végigviszi a sztorit.
Köszönjük az eddigi munkát J.R.-nek, Mártinak pedig a folytatást! ♥

Az eredeti történet ITT olvasható.




13. fejezet – Négyes és Lauren




TRIS


- Mindketten úgy néztek ki, mint akin átment egy kamion – kuncog Christina, és úgy bámul ránk, mint a cirkuszi állatokra. Valószínűleg úgy is nézünk ki. Mindketten napszemüveget viselünk, annak ellenére, hogy idebent vagyunk. A hajunk kócos. És a hányadék és az alkohol összetéveszthetetlenül büdös szaga leng körül bennünket. Jó lett volna letusolni.

- Chris, ne beszélj olyan hangosan – suttogja Uriah.

Fájdalmasan szorítom a fejemet, és várom, hogy hassanak a tabletták. Nem tudom, hogy honnan kerültek oda, de nagyon hálás vagyok érte. Feltételezem, hogy valaki hazasegített tegnap éjjel, ami elég riasztónak tűnik, mert egy idegen járkált a lakásomban. Mégsem az. Az idegen a gondomat viselte. 

- Hű, azt nézd.

- Mit? – Christina a kijárat felé mutat, én pedig nyelek egyet. Négyes és Lauren sétál be az étkezőbe együtt, az én ízlésemnek túl közel egymáshoz. Nem sokra emlékszem a tegnap éjszakából, de arra igen, hogy Zeke mondta, hogy Négyes egy lány miatt nem jön. Lauren volt az a lány. Tudom, hogy Négyes mondta, hogy nem tetszik neki, és szakít vele, de Lauren gyönyörű, és nincs épeszű férfi, aki kihagyna egy ilyen lehetőséget. Nem lehetek szomorú emiatt. De főleg nem eshetek bele a régi kiképzőmbe. Várjunk, beleesni? Ez lenne a helyzet? Nem lehet.

Leülnek, és együtt esznek, a féltékenység pedig izzó patakokban folyik végig rajtam. Nem tisztességes, hogy féltékeny vagyok, de mégis így van. Nézem, ahogy nevetnek és beszélgetnek, és kényszerítenem kell magam, hogy máshova nézzek.



NÉGYES


Légy erős, Tobias, meg tudod tenni. Még senkivel sem kellett szakítanom ezelőtt, különösen nem az egyik barátommal. Törődöm Laurennel, tényleg. De nem úgy, ahogy ő szeretné. Be kell fejeznem, mert minél tovább tart ez a „kapcsolat”, annál fájdalmasabb lesz a szakítás. 

- Négyes! – kiált fel, és megölel. – Szóval, arra gondoltam, hogy randizhatnánk ma este, esetleg vacsorázhatnánk, vagy sétálhatnánk, vagy piknikezhetnénk?

- Lauren, valamit el kell mondanom. Azzal kapcsolatban, amiről múlt éjjel beszéltünk. – Most vagy soha.

- Négyes, mondtam, hogy Jared miatt nem kell aggódni!

- Nem, nem az. Csak úgy gondolom, hogy ez nem fog működni. – Rámutatok, aztán rám. – Köztünk. 

Hallgat egy-két percig, és csak remélni tudom, hogy ez jó.

- Ki az?

- Ki kicsoda?

- Nos, ha olyan őrült vagy, hogy visszautasítasz, kell lenni egy másik lánynak. Tris az, ugye? Vagy ez a helyzet, vagy meleg vagy. 

- Nem vagyok meleg, Lauren, és biztos vagyok benne, hogy ezt nemcsak te, de mindenki tudja. És nincs más, oké? Tris és én csak barátok vagyunk. Én csak nem akarok egy kapcsolatot. Sosem volt egy sem.

- Miért, Négyes? Soha nem tervezted, hogy megnősülsz? Gyerekeid lesznek? Miért nem engedsz közel senkit? Csak hagyd, hogy szeressenek! Ezt aggódó barátként mondom. Nem kell, hogy én legyek az, de kérlek, engedd meg valakinek, hogy szeressen és törődjön veled. Megérdemled. 

Ezen elgondolkodom. Meglep, hogy Lauren mennyire értelmes. Soha nem ismertem Lauren mélyebb, együtt érző oldalát. Hagyd, hogy szeressenek! Ha megengedem valakinek, hogy szeressen, akkor el kell neki mondanom, hogy ki vagyok, ami soha nem történhet meg. Nem tudok szembenézni a ténnyel, hogy visszautasíthatnak vagy megbánthatnak. Nem tudnám elviselni. Trisre gondolok. Épp ideje lenne, hogy szembenézzek az érzéseimmel vele kapcsolatban. Ő az egyetlen felavatott, akinek emlékszem a nevére. Az egyetlen, akire gondoltam, és kíváncsi voltam a beavatás után. Kedvelem? Elfogadná, hogy ki vagyok? Mit érezne, ha elmondanám neki, hogy én vagyok Tobias? Valószínűleg felháborodna. Végülis, hagytam, hogy egyedül érezze magát a Bátraknál, soha nem nyugtattam meg, amikor honvágya volt. El kellett volna neki mondanom, amint lehetett, hogy én vagyok Tobias. De soha nem fogom megtudni a reakcióját, hacsak meg nem mutatom, ki vagyok. 

- Barátok? – szólal meg Lauren. Már majdnem elfelejtettem, hogy itt áll. 

- Természetesen – válaszolom. 

Laurennel az oldalamon sétálok be az étkezőbe. Megpillantom Trist, és magamban tartom a nevetést. Ő és Uriah vacakul néznek ki. Tris rám néz, és szomorúnak tűnik. Miért? Leülök Lauren mellé, miután elvettük a kaját, és nem tehetek róla, de észreveszem, hogy Tris milyen gyakran pillant az asztalunk felé. Miért néz olyan dühösen?

Hirtelen minden a helyére kerül. A mellettem ülő Laurenre nézek. Nézem Trist, ahogy Laurenre mered. Tris azért dühös, mert mellette ülök? Miért? Túl sok a kérdés.

- Ne is próbáld tagadni. Tudom, hogy tetszik Tris – mondja Lauren nevetve.

- Nem.

- De igen, egész végig őt nézed. 

- Az nem jelent semmit. 

- De igen. Én most felállok, odamegyek az asztalához, és megmondom neki, hogy beszélni akarsz vele, aztán elmegyek. 

- Mit mondjak neki?

- Nos, azt ne tőlem kérdezd. 

Azzal Lauren feláll, és azt teszi, amit mondott. Tris odasétál hozzám. 

- Szia, beszélni akartál velem?

- Oh, hm, én … ööö… csak szerettem volna tudni, hogy hogy vagy – füllentem. 

- Hogy hogy vagyok?

- Igen, elég ramatyul voltál tegnap éjjel.

- Nem voltál ott velem tegnap éjjel.

- Nem emlékszel, igaz?

- Mire nem emlékszem?

- Megtaláltad a tablettákat az ágyad mellett?

- Te voltál?

- Igen.

- Nos, köszönöm. Ó, Istenem, nem csináltam semmi kínosat, ugye?

- Azon kívül, hogy dögösnek neveztél, nem.

Elpirul.

- Tehát, te és Lauren együtt vagytok? – Tudtam, hogy féltékeny. Visszafojtom a vigyorgást. 

- Nem, szakítottam vele, ahogy mondtam is. Csak barátok vagyunk.

- Az jó.

Hallgatunk egy percig. Csak nézzük egymást, mondani akarunk valamit, de aztán mégsem tesszük. Egyszer csak Uriah visszajön. 

- Tris! Gyere, ezt látnod kell! – Megragadja a kezét, és elrohan vele, mielőtt még kimondhatnám, hogy „Tetszel”.


3 megjegyzés:

  1. Ó te jó ég :D Csak én szoktam végig vigyorogni az egész fejezetet és még utána egy fél óráig ?? Haláli milyen aranyos Tris meg Tobias ^3^ Na jó...Lauren mégse olyan rossz arc :D és milyen igaza van xd vagy bejön neki Tris vagy meleg ... Annyira hálás vagyok azért amiért elvállaltad a fordítást Márti <444 Komolyan annyira aranyos tőled :3 Sajna az én angol tudásom nem elég ahoz hogy befejezzem a sztorit angolul :) És ha már itt tartunk...hány rész lesz még ? Válaszod előre is köszönöm ! És persze azt is hogy fordítod.Csak így tovább ! Puszi <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igazat megvallva, már amikor először olvastam, akkor elhatároztam, hogy lefordítom, de J. R. megelőzött. Úgyhogy amikor Bia írta, hogy J. R. nem tudja folytatni, örömmel vállaltam a feladatot. Egyébként, nyugodj meg, én fordítás közben is folyamatosan vigyorgok (igaz, csak belül, mert a család hülyének nézne XD) Nagyon bírom ezt a történetet. Olyan cuki. Összesen 28 fejezetes, úgyhogy még 15 van hátra. Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
    2. Köszi J.R.-nek az eddigi fordítást és Mártinak hogy továbbviszi...<3

      nagy jó kis fejezetek ezek :)

      Most is vigyorgok mint a tejbetök :)

      Törlés