Fanfic fordítás: Feltámadás - 1. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!


Az eredeti történetet Itt találjátok!
Ma egy új fanfiction fordítás veszi kezdetét az oldalon, hála Mártinak!
Sokan kértétek, hogy a Fanfic ajánlók közül a Ressurrectiont, azaz a Feltámadást fordítsuk le. Nos, íme az első fejezet. És szép sorban érkezni is fog többi fejezet is. A tartalomról nem írnék semmit, aki már olvasta a harmadik könyvet, és belevág a sztoriba, a Tovább után megtalálja azt is.

Jó olvasást hozzá!





Hat év telt el a Hűséges óta. A világ újjáépült, de még vannak problémák. A genetikailag sérülteknek nem tetszik, hogy még mindig hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Egy új forradalom van készülőben. A Hűséges eseményei után közismert Tris egyedülálló elfajzottsága. Legmagasabb szintű volt az ellenálló-képessége, hiszen rezisztens volt a halálszérummal szemben is. Sok ember úgy gondolja, hogy más lenne a világ, ha még élne. Christina, Négyes, Cara, Shauna, Matthew és Zeke még Chicagóban él. 



1. fejezet


CHRISTINA


Cara lassan felemeli a kezét, és az összes szem rászegeződik a szobában.

- Sajnálom, de ki kell mondanom azt, amire mindenki gondol. Önzőek vagyunk.

A szoba csendes. Caleb a sarokban ül ölbe tett kézzel, nem néz senkire, nem beszél senkivel. Zeke felvonja a szemöldökét, és nem tudom, mit mondjak. Önzőek vagyunk? Önző dolgot akarunk?

- Nem – mondom hirtelen -, szükségünk van rá. – Hiszek ebben. Még szép. Az őszinte múltam mindig visszaköszön. Nem akarok hazudni. Különben se vagyok túl jó benne. 

Shauna megmozdítja a lábát, a járógépe nyikorog. Egyszer azt mondta nekem, hogy egyáltalán nem érzi őket, csak azért mozdítja meg néha, hogy biztos legyen benne, hogy még mindig megvannak.

- Szóval, ki mondja el Négyesnek?

Megrázom a fejem.

- Senki. Senki nem mondja el Négyesnek. Világos? – Ritkán főnökösködöm, de ez… ez fontos. Életbevágó. Soha nem engedné meg, hogy megtegyük. Pedig meg kell tennünk.

Calebre pillantok. Végig csendben volt, pedig az ő részvétele elengedhetetlen.

- …Caleb? – szólalok meg halkan. – Te tudod, milyen fontos ez. Hogy ő milyen fontos. Itt kell lennie. Neked is szükséged van rá. Akárcsak nekünk. 

Caleb rám néz, szeme csillog, mintha a könnyeit akarná visszafojtani. 

- Tudom… csak… - sóhajt fel. – Annyi mindenen ment keresztül. Néha azt hiszem… hogy így jó neki.

Mindenki hallgat. Szerintem megértik. Talán én is. De túl önzőek vagyunk ahhoz, hogy annyiban hagyjuk. Hiányzik a legjobb barátnőm. Calebnek a húga. Zeke-nek és Shaunának hiányzik a barátja, és Négyesnek… Neki hiányzik a leginkább, hiszen Négyes mindent elveszített.

- Matthew? Mondd el a tervet még egyszer, légyszíves. Az elejétől. – mondom. Az talán megnyugtat mindenkit. Jobban érzik magukat tőle. 

Matthew megköszörüli a torkát.

- Tristől DNS mintát vettem, mielőtt meghalt… – Megnedvesíti az ajkát, mely már a neve említésétől is kiszárad. – Összekeverem Caleb vérével, mivel az egyezik Trisével. – Caleb arca megrándul. – Készítek egy szérumot, ami mintha Tris Prior lenne folyékony formában. Ez ugyanaz, mint amikor egy embriót hoznak létre az anyaméhen kívül, egy laboratóriumban, csak… - Megáll, oldalra billenti a fejét. – Mi Trist fogjuk újraalkotni. 

- Ugyanolyan lesz, mint volt? – kérdezi Zeke, és tudom, hogy miért. Mert Uriah-ra gondol, és hogy az ő esetében is lehetséges lenne. De Matthew ragaszkodott hozzá, hogy csak egyszer csinálja meg. Csak egyszer száll szembe a természet rendjével. Trisért. 

Matthew megvonja a vállát. 

- Nem tudom, milyen lesz. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé van rá szükségünk. Christina hisz benne, és én is, hogy csak ő tud segíteni egy jobb világot létrehozásában. 

A szoba csendes, még a levegővételek hangját sem hallani.

Felállok a székről. 

- Senki nem szól Négyesnek egy szót se, amíg…– Azt akarom mondani, amíg nincs vége, de olyan ijesztően hangzik. Mi van, ha nem sikerül? Sikerülnie kell. – … a végéig – fejezem be. – Rendben? 

Mindenki bólint, és lassan kimennek a szobából. 

Kivéve Matthewt, mert ő itt lakik velem, és Carat. Cara Négyes barátnője. Még mindig furcsa, így hívni bárkit Trisen kívül. Bár már Trist senki semminek sem hívhatja. Mostanáig. 

Cara megvárja, míg mindenki elhagyja a szobát, és hozzám fordul. 

- Hogyan titkoljam el előle? Mi… mi soha nem hazudunk egymásnak. 

Felé fordulok. 

- Érted, hogy mire készülünk? És hogy milyen fontos ez? Egy jobb világ érdekében.

Sóhajt. 

- Csak rosszul érzem magam, hogy hazudnom kell neki, hiszen megegyeztünk, hogy nem fogunk … - Az ajkába harap. – Túl sok mindenen ment már ő is keresztül, Christina. Nem tudom, mit fog érezni velünk, ha visszahozzuk. Főleg, ennek a káosznak a közepén. Tris nem ezt érdemli. És ő sem…

- Emberek fognak meghalni, Cara! – üvöltök ré, bár nem akartam. Hátrahőköl.

- Rendben – egyezik bele. - De miért éppen Tris?

Most már nyugodtabb vagyok. Miért pont ő? Mert önző vagyok. Mert én őt akarom. Mert bátor volt. Mert azt akarom, hogy Négyes jobban legyen. Annyi ok van, de egyiket sem akarom megosztani Caraval. 

- Mert Elfajzott. És Prior. A vérvonala visszanyúlik a kezdetekhez. Mert ő meg tudja oldani a helyzetet. Ezért kell ő. 

Cara bólint. Már mindent hallott. Nem ez az első találkozó, de látom, ahogy megrogy a válla, ahogy feladja a harcot. Nemcsak azért harcolt, hogy Tris „békében pihenjen”, hanem a kapcsolatáért is. Négyesért. Mert ha a második Beatrice Prior belép a képbe, az ő helyzete bizonytalanná válik. És ezt ő is tudja. 

- Pénteken találkozunk – mondja halkan, mielőtt elhagyja a lakást. 

Sóhajtok. Matthew a számítógépnél ül, dühösen gépel. Olyan furcsa ez. Nem is az esetem. Okos, és komoly, de van benne valami melegség. Valami, ami miatt könnyű szeretni. Valami, ami Willre emlékeztet. 

- Te velem vagy, ugye? – kérdezem, mert szükségem van rá, hogy egyetértsen velem.

Rám néz, egy kis mosoly jelenik meg a szája sarkában. 

- Persze. Ez lesz a legjobb a világnak. Nekünk. A mi világunknak. 

Mosolygok. 

- Akkor jobb lesz, ha tovább dolgozunk. 

Visszafordul a számítógéphez, én pedig próbálok nem tudomást venni a szorító érzésről, ami a gyomromban keletkezett.





7 megjegyzés:

  1. Drága Bia!
    Hmmm, khmmm. Szóval nehéz elkezdeni a hozzászólást. Főleg, hogy ezt a fanfiction-t szerettem volna leginkább elolvasni, de sajna az én angol tudásom.... Most nehéz megfogalmazni, hogy mit is érzek. Ha azt írom, hogy sírok akkor az nem elég kifejező :). De bemerem vallani, hogy az első fejezet így hatott rám, persze jó értelemben. Olvasás közben ezt éreztem: Tényleg lehetséges, hogy újra együtt legyenek, tényleg képesek arra, hogy Trist, ezt a bátor, önfeláldozó, művelt lányt visszahozzák? Nekünk? Négyesnek? Én is ennyire önző lennék, hogy ennyire akarom? És az önzőségre egy hatalmas Igen a válasz:). Szeretnék ismét velük együtt nevetni, sírni, aggódni, mérgelődni, kitartani és tenni valami jót azért, hogy mi magunk is jobbak legyünk. Általuk megváltozunk, formálódunk mi, akik olvassák a történetet. Remélem eléggé kuszára sikerült e hozzászólásom. Főleg, hogy első felindulásomban írtam :). Sok sok köszönet érte Neked és Mártinak, hogy részem lehet ebben a csodában, reménykedhetem a jobb befejezésen. Köszönet érte és azt hiszem így kevésbé érzem drasztikusnak a 3. rész végét. Hiszen van remény, ugye van? Visszahozható?
    Nagy Nagy Tisztelettel: Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Itt igazán Mártié az érdem, én csak lektor vagyok ezügyben, meg a közvetítő az oldal révén. Lassan jön majd a többi fejezet is, és remélem végig tetszeni fog neked a történet, mert én nagyon szerettem, és szuper, hogy magyarul is olvashatjuk most már :)

      Törlés
  2. Igen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Sicu555

    VálaszTörlés
  3. Azta az nagyon klassz *.* várom a folytatást nagyon:)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó remélem ezt is folytatod ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Folytatva lesz, hamar fognak érkezni az új fejezetek :)

      Törlés