Fanfic fordítás: Bitter Cold - 7. fejezet


Ezen a héten már a második fejezettel jelentkezem a Bitter Coldból, ez immár a hetedik! Egyenlőre folytatódik az előző rész végéről megmaradt nyomasztó hangulat, de itt már valami elkezdődik. Olvassátok csak el!

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!


7. fejezet - Barátok


Tobias elmereng azon, hogy talán a döbbenete és az őszinte csalódottsága alaptalan volt.

Mégis csak az emberek nem azért élnek az utcán, mert a helyes utat követték az életükbe. Meg a bevételeik nem származhatnak valós munkából, és természetesen van, mikor a kétségbeesés kerül előtérbe. Egy lehetőség ruhákra, ételre, gyógyszerre vagy csak egy meleg helyre. Van értelme a dolognak. Tudja, hogy minden bizonnyal ezt kellett neki tennie. Hiszen nem épp erre célozgatott, mikor nekiadta a kabátját?

A korábbi tudás ellenére még mindig arculcsapásként éri, ahogy nézi, mint megy el valami visszataszító disznóval, hogy áruba bocsássa magát. Korábban is tudta, hogy mennyire segítségre szorul, de talán nem vette észre, hogy mennyire kétségbeesett is.

Figyeli őket, amíg el nem tűnnek a sarkon, és félig azon van, hogy utánuk eredjen. De ki ő, hogy nem csak undort, rettenetet és nyomasztó aggodalmat érezzen, de még utána is menjen? Csak egy senki. Ebben az egészben ő nem képes másra, mint felajánlani neki néhány csésze kávét és egy kabátot.

Neki semmihez sincs joga. Aggódni meg pláne nem.

Így hát megfordul és elsétál, miközben igyekszik úgy tenni, mintha semmit sem látott volna. Az agyában le kell blokkolnia az egész napot. Valamivel, ami elfelejteti vele a zűrzavart, a katasztrofális értekezlettől kezdve, a kocsmai verekedésen át azzal a szarzsákkal, egészen addig a bizonyos pillanatig, mikor a szíve a gyomrában kötött ki.

Talán az apjának volt igaza, hogy ezek az emberek nem segítenek magukon. Helyette még jobban tönkreteszi magát. Terhesség vagy betegség, vagy más számos gond. Mindezt egy kevés pénzért, amit valószínűleg drogokra, vagy egy üveg whiskey-re és egy csomag cigire fog elszórni.

Valahogy a lakásában köt ki, és kissé durván vágja be maga után az ajtót. Még mindig ott van az alkohol a szervezetében. De most már a kellemes bódultság helyett csak a tömény harag nőtt benne. Lerúgja a cipőjét, óvatosan a helyére teszi őket, de mielőtt tovább jutna a rutinjában, megáll a konyhában, hogy összedobjon magának egy esti italt. Szüksége van valamire, ami elveszi ennek az elviselhetetlen napnak a hatását.

Egy pohár ital után jön a következő, és aztán még egy. Tudnia kéne, hogy ezzel csak az ördög malmára hajtja a vizet. De a pezsgő melegség szétárad benne, és könnyebbé teszi, hogy megfeledkezzen a megosztott kabátokról, a csésze kávékról, és a beteg köhögésekről, s nem törődik többet a hibás döntéseivel.

Egyik sem számít, határozza el. Mindez csak egy ostoba formája volt a lázongásnak, amit a saját érzései jelentéktelensége okozott.

Nos, úgy dönt, leszarja, hogy bármin is változtasson. Ha senki nem törődik azzal ebben a rohadt városban, hogy enni adjon az éhezőknek, akkor neki mért kéne. Egy túl kicsi és túl goromba lány nem fog semmin változtatni. Tobias üzletember akar lenni, és azokat csak egy valami érdekli. Önmaguk.

A másnaposság meglepően lüktető fejfájása az első dolog, amit érzékel ezen a reggelen. Az egyetlen előnye az lenne, ha az alkohol lehetővé tenné számára, ha kicsit is, de ne emlékezzen. Sajnálatos módon az egész borzalmas nap túlságosan a fejében ragadt, ahogy még mindig a tegnapi munkaruháját viseli.

Felmordul, ahogy rájön, hogy máris elkésett a munkából. Akkor ezek szerint kezdőhet a második katasztrofális nap.

Zuhanyzás közben szilárdan elhatározza, hogy a közeljövőben távol tartja magát Tristől, és az egész környéktől. Nem fog többé belekeveredni ilyen ostobaságba. Tovább viszi a jótékonysági projektet. Aminek önző oka, hogy nem akar beégni - még ha az apja az egész csapat munkáját is ellenzi -, vagy talán, mert már így is sokat tett érte. Emellett tudja jól, hogy ez a helyes döntés, és ha azért visszakozna attól, hogy több száz embernek segítsen, csak mert ő ostoba módon beleavatkozott egyikük dolgába, az nem lenne valami elfogadható.

Elismétli magában azt a tényt, hogy a korábbi út, amin munkába szokott menni, már nem lehetséges a számára, miközben a kávéját kortyolja. Vagy ezzel még később jelenik meg a munkában, vagy esélyt ad magának arra, hogy elhatározásra jusson.

Lassan gombolja be a kabátját, minden gombra külön időt fordít, és türelmesen vár a liftre. Mikor kisétál a csípős hidegbe, szinte nem is érzi, ahogy elindull egy nem túl ismert út felé.

A következő napok eseménytelenül telnek. Az időjárás hideg maradt, a munka száraz, az elszántsága pedig napi szinten meginog. Mikor pénteken elhagyja a munkahelyét, meglehetősen biztos abban, hogy kezdi elveszíteni az eszét. A belső vita kezd unalmassá válni, ahogy minden reggel és este azon vívódik, melyik úton menjen haza.

Így mikor pénteken hazafelé lépked, úgy tesz, mint semmi késztetést nem érezne, hogy elsétáljon amellett az átkozott sarok mellett. Valójában viszont megpróbálja saját magát is lóvá tenni egészen addig, míg tettetett meglepetéssel tesz egy “téves kanyart”.

Őszintén szólva szükségét érzi, hogy ránézzen a lányra. Nem kell mást tennie, csak elsétálnia mellette, megbizonyosodnia róla, hogy ott van, hogy aztán tiszta lelkiismerettel továbblépjen. Egy olyan hét után, mikor a hajléktalanok halálozási és bebörtönzési statisztikáit beszélték át, Tobias képtelen lerázni magáról a fagyos félelmet, ami elhatalmasodik rajta.

Az igazi kérdés, ami foglalkoztatja, hogy vajon mit fog tenni, ha nem lesz ott. Mit lehet akkor csinálni? Hívja a rendőrséget, hogy egy hajléktalan lány eltűnt a szokásos helyéről? Vagy talán a cégük következő jótékonysági rendezvényén a rejtélyesen eltűntek után kutathatnának? Igazán nagy szarba tudja keverni néha magát...

Ragaszkodik hozzá, hogy nem fog megállni. Csak egy kicsit lelassít. Odapillant, megtalálja a lányt, és megy is tovább.

Természetesen ez egy újabb hazugság.

Ehelyett először nem is látja, amitől bepánikol. Mostanra már öt nap telt el. Valószínűleg félúton van Vietnámba. Vagy elásva annak a szatírnak a hátsó udvarán. Már akkor követnie kellett volna. Fizethetett volna neki kétszer annyit, csak hogy ne menjen el azzal a fickóval.

Aztán mikor végre meglátja, annyira megkönnyebbül, hogy először mást észre sem vesz, csak a nagy kabátját a lány vékony testén.

Tudja jól, hogy ezen a ponton meg kéne fordulnia, és elsétálnia. Megkapta a válaszát. Azonban ha egyvalamit megtanult mostanság saját magával kapcsolatosan az az, hogy semmi önmérséklettel nem rendelkezik.

Már csak pár lépésnyire van tőle, mikor Tobias rájön, hogy valami nagy baj van.

Tris a földön összegömbölyödve fekszik, a karjai szorosan a térdét ölelik, ahogy közel húzza őket a testéhez. Ha nem lennének a rekedtes köhögései, minden bizonnyal azt gondolná, hogy csupán fázik. Ahogy közelebb ér, biztos benne, hogy igenis beteg.

- Tris - szólítja meg halkan, amint odaér, és letérdel mellé. - Jól vagy?

- Jól - motyogja, de meg sem mozdul, hogy ránézzen. Ilyen közel hozzá Tobias hallja, mekkora erőfeszítésébe kerül neki minden lélegzetvétel.

Noha tudja jól, hogy nem lenne szabad, mégis aggódni kezd. A keze elindul a lány homloka felé, és elsöpör néhány hajtincset az útból, ahogy ráfekteti a tenyerét.

- A francba, hiszen tűzforró vagy.

Tris védekezően felnyög, valószínűleg még mindig bizonygatni akarja, hogy jól van.

- Csak egy kicsit beteg vagyok - mondja rekedt, fáradt hangon. - Emlékszel, ez foglalkozási ártalom.

Pár pillanatig nézi őt, mielőtt válaszolna: - Ez nem csak egy megfázás.

Feláll, és elfordul tőle, a kezeit végigfuttatja a haján. Mit kellene most csinálnia? Bárki, aki a lányra néz, meg tudja mondani, hogy nem valami jók az esélyei. Ha a teste fel is tudna épülni ebből, bármi baja is legyen, Tobias őszintén kételkedik benne, hogy megérné a reggelt. Végülis, nem ezt hallja mindig? A hajléktalanok a hideg időjárásban elalszanak, és kihűlésben meghalnak.

Nem teheti meg, hogy csak itt hagyja meghalni. De mi más lehetősége van? Vigye kórházba, ahol majd kap egy drága számlát, amiért csak ránéznek, és a leghamarabb kidobják? Vagy vigye egy óvóhelyre, ahol bezsúfolják egy sarokba a többi beteg ember mellé?

- Jól van, gyere - mondja végól, és lehajol, hogy a kezét nyújtsa neki. Nem mozdul. - Tris, menjünk.

- Nem kell az ostoba kávéd - jegyzi meg, mire Tobias felsóhajt.

Nem tudja, hogyan mondhatná ki, amire gondol, hogy ne tűnjön őrültnek. - Nem maradhatsz itt - mondja neki szelíden. - Nagyon beteg vagy.

Végül Tris lassan felül, ami láthatóan borzalmasan nagy erőfeszítésébe kerül. A háta mögötti falnak dől, és lassan, de mélyen beszívja a levegőt. Legalábbis megpróbálja.

- Voltam már rosszabbul is - ígéri, és megpróbálkozik egy mosollyal, ami meggyőző lenne, ha nem lennének lilás árnyalatúak az ajkai.

- Én nem... - sóhajt Tobias összeszedve az elhatározását. - Nem hagyhatlak idekint. Így nem.

- Nem jelentett problémát, hogy ettől hidegebb időben itt hagyj a múlt héten - ellenkezik.

Igaza van. De miért vitatkozik vele? Nem számít, hogy hova akarja vinni őt, Tris bizonyára tudja, hogy az ettől csak jobb lehet.

- Akkor nem tűntél majdnem halottnak.

- Nincs szükségem a szánalmadra.

Ahogy rábámul, elönti a harag. Miért nem tehet meg egy rohadt jó dolgot anélkül, hogy az egész világ ellene lenne?

- Nem erről van szó - sóhajt, és leereszti a hangját. - Én nem csak sajnállak, Tris. A barátod vagyok, és nem sétálhatok csak úgy el, mikor tudom, hogy milyen beteg vagy.

A konokság még egy ideig elnémítja Trist, de legalább már van benne annyi, hogy szégyenkezve lesüsse a pillantását. Ami nem tart sokáig, amint újból erősen felköhög.

- Rendben - egyezik bele. - Menjünk.





5 megjegyzés:

  1. Hát tényleg elég nyomasztó. De a vége már jobb. Alakulnak a dolgok. Nagyon várom már a folytatást. Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassan fognak alakulni a dolgok, de jó lesz ez! Köszi, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
  2. Oké.. ez egy fokkal jobb volt mint az előző :) Még mindig szomorkás de alakulnak a dolgok és van egy olyan érzésem Tobias nem a kórházba akarja elkísérni :DD Nagyon kíváncsi lettem a következő részre és remélem abba már lesznek cuki részek is :3 Hogy őszinte legyek nagyon hálás vagyok a fordításodért mivel próbáltam olvasni angolul ( nem vagyok olyan rossz angolból de azért olyan jó se xd ) és jó ha talán 1 mondatott letudtam fordítani :'D Köszi még egyszer és csak így tovább <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, hogy hova is viszi Tobias Trist, elég kiszámítható. Ha annyira nem is lesznek cuki részek, hangzatosabban jobb fejezet lesz, mint az előzőek voltak.
      Igen, nem könnyű a nyelvezete, én is van hogy fordítás közben értek meg valamit. Mondjuk az én angolom sem tökéletes, de edződik a sok ficin. Szívesen, és én köszönöm a véleményedet. ;)

      Törlés
  3. Juhuuu új fejezet! ^^ szegény Tobias olyan érzelmi hullámvasúton ül, hogy még én is elszédülök. :D de most már csak összebarátkoznak... Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés