Fanfic fordítás: Megint te - 3. fejezet

Itt is van a Megint te 3. fejezete így pénteken. Ez a fejezet is mókásra lett, úgyhogy biztosan tetszeni fog nektek.

A fordítás J.R. érdeme.

Az eredeti történet ITT olvasható.

3. fejezet - Christina

Sehol sem találom Christinát. Ó, Istenem, szörnyű barát vagyok. Megígértem, hogy segítek neki pasit találni. Nem is láttam a buliban. Végül arra a következtetésre jutok, hogy okos lány, haza talál nélkülem is. Idegesen haza vánszorgok. A kulcsom után matatok, amikor zajt hallok. Mivel kíváncsi vagyok megnézem, mi az. Meg se lep, mikor két embert találok ott, akik épp smárolnak. Ez mégis a Bátrak. Ahogy jobban megnézem őket, felismerem... Christina?! A másik is felnéz, Will az, zavaros, kissé bosszús fejjel. Will?! Úgy tudtam szakítottak. Nem lehet, ők szakítottak. Ekkor Christina felém szalad.

- Hallgass meg, Tris. Tudom, hülyeségnek tűnik, de később mindent megmagyarázok.

Fel se fogom, mit mond, de bólintok, majd gyorsan visszafutok a szobámba. Amint megérkezem becsukom az ajtót, levetkőzöm, és nem törődöm a pizsamával. Egyedül élek, miért ne aludhatnék fehérneműben? Abban a pillanatban álomba merülök, hogy a párnára hajtom a fejemet.

- Tris? - mondja egy hang. Nyögök egyet, majd a az ágy másik felére fordulok. - Tris - mondja a hang újra.

- Tűnés - mormolom.

- Tris - mondja a hang már komolyabban. Ebben a pillanatban fogom fel, hogy egyedül lakom, és nem lehet semmilyen furcsa hang, ami a nevemen szólít. Megriadok, leesek az ágyról, és a földön puffanok.

Felnézek, és látom, hogy a hanghoz sötétkék szemek és egy horgas orr tartozik. Miért van Négyes a szobámban? Ami még fontosabb, hogy jutott be?

- Négyes, mi a fenét csinálsz itt? - kiáltom.

Nem válaszol és nem néz a szemembe, csak egy megfejthetetlen arckifejezéssel bámul. Miért... A rohadt. Fenébe. Bassza meg. Ekkor esik le, hogy csak fehérnemű van rajtam. Amilyen gyorsan csak tudom, megragadom a takarót, hogy takarjam vele magam. Hozzávágom a párnámat, miközben káromkodva üvöltök rá, hogy menjen ki. Bevágom mögötte az ajtót. és az órámra pillantok. Megint el fogok késni. Felöltöztem, majd amikor kilépek, megpillantom Négyest aki az ajtóm előtt vár türelmesen. Haragosan nézek rá. Úgy néz ki, mint aki elégedett magával, hogy látott egy lányt félmeztelenül. Pedig nem nyújthattam nagy látványt.

- Te - szólalok meg morcosan, és az ujjamat a mellkasába nyomom.- Tartozol nekem egy kibaszott nagy magyarázattal - mondom mogorva tekintettel. Elneveti magát, aminek hatására még morcosabb leszek.

- Hát láttam, hogy késel, ezért eljöttem megnézni, hogy mi van. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, így bejöttem. Nem tudhattam, hogy nos, nem vagy felöltözve - mondja továbbra is elégedetten.

- Tizenhét éves lány vagyok, szerinted miben alszom? - válaszolom kissé elpirulva.

- Nyugi, semmi olyat nem láttam, amit korábban nem - feleli vigyorogva.

Ezzel meglep. Gondolom, volt már dolga más lányokkal, de még nem gondolkoztam ezen el. Ezen nem szeretek gondolkodni.

Következő fejezet >>