Fanfic fordítás: Az a három szó - 16. fejezet

A 2016-os év utolsó napján még egy fejezettel gazdagodunk ebből a történetből. Kiderül, milyen hatásai voltak a nagy beavatási bulinak. Garantáltan vicces lesz, úgyhogy nevetésből nem lesz hiány.

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!

Az eredeti történetet ITT találjátok!

16. fejezet

NÉGYES


A múlt éjszaka őrült volt. A lüktető fejemben érzem, hogy milyen vad éjszaka volt. Még mindig csukva van a szemem, de egy meleg testet érzek magam mellett, és valami vagy valaki fekszik rajtam. Ez hogy a fenébe történt?

Nyögést hallok magam mellől, és úgy döntök, jobb, ha kinyitom a szemem, és felmérem a károkat. Kinyitom a szemem, és rájövök, hogy Zeke-kel egymáshoz bújva aludtunk. Mi a fene! Ez hogy történt? Óvatosan mozdítom a fejem, attól tartok, minden gyors mozdulattól rohanhatnék a mosdóba hányni. Megmozdítom a fejem, és látom, hogy valakinek a haja takarja be az arcomat. Felemelem a fejem, és látom, hogy Shauna fekszik Zeke-n és rajtam. Ez furcsa, fogalmam sincs, hogy kerültem ide, vagy hogy végeztem ebben a pozícióban.

- Zeke – mondom. Semmi. – Zeke, ébredj fel! – mondom kicsit hangosabban. Most tényleg nem akarom jobban felemelni a hangomat. Rázni kezdem Zeke vállát.

- Mi van? Mit akarsz? – kérdezi.

- Nyisd ki a szemed – mondom.

Zeke kinyitja a szemét és felém fordítja a fejét. – Mi a fene? Ez meg hogy történt? – kérdezi.

Felnevetek, habár tényleg fáj. Úgy érzem, mintha egy kis dobos belülről ütné a koponyámat egy nagy kalapáccsal. Remélem, senki nem készített fényképet, azt nem élnénk túl.

- Shauna, ébredj fel – szólal meg Zeke.

Ő nyögve próbál megfordulni, és legördül Zeke-ről és rólam, egyenes a padlóra.

- Aú, ezt fájt – nyafogja.

Zeke és én felülünk, és nevetünk Shaunán. Már ő is ül, és a fejét dörzsöli, és eszméletlen kócos a haja. Várjunk, amíg meglátja a tükörben. Totál ki fog akadni.

- Ó, istenem – kiáltja rám mutatva. – Nézd a hajadat!

- Tessék? – kérdezem, aztán megérzem a hajam. Eltűnt. Mi van? Mi folyik itt? Kiugrok az ágyból olyan gyorsan, vagy inkább úgy mondanám, olyan lassan, ahogy a testem engedi, és a tükörhöz megyek. Belenézek, és látom, hogy a hosszú hajam eltűnt.

Zeke nevetni kezd.

- Nem emlékszel, hogy Kihívást játszottunk múlt éjjel? Todd kihívott, hogy vágd olyanra a hajad, mint az Önfeláldozóké – mondja Zeke még mindig rajtam nevetve.

- A francba, miért engedted, hogy megtegyem? Miért nem állítottál meg? – kérdezem. Nem vagyok boldog az új frizurámtól.

- Négyes, nézd meg jobban – mondja Shauna. Mi a fenéről beszél? – Dögös vagy. – Úgy bámulok rá, hogy a szemgolyóm szinte lyukat éget belé. – Komolyan, nézd meg közelebbről. Nemcsak dögös vagy, hanem igazán dögös. – Visszanézek a tükörbe, de én csak a hajam hiányát látom. – A csajok meg fognak őrülni érted. Nem mintha eddig nem ez lett volna a helyzet, de most, hűha, lesz egy kis akció – mondja Shauna. Felnyögök a gondolatra. Nem mintha nem tetszenének a lányok, csak nem nagyon érdekelnek. A lányok itt túlságosan tolakodók, és sose tudom, mit mondjak nekik.

Néhány hete elmentem egy duplarandira Zeke-kel. Az én randim öt percig tartott, aztán a lány megütött a táskájával, és sértődötten elsétált. Még mindig nem tudom, mit csináltam rosszul. És most mit csinálok?

Visszafordulok Zeke-hez, és akkor észreveszem a lábát.

- Mit műveltél? – kérdezem a lábára mutatva. Lenéz, és fekete gipsz van a lábán.

- A francba, hogy került az oda? – kérdezi Zeke.

- Honnan a fenéből tudnám? – mondom.

- Vagy egy feljegyzés rajta – mondja Shauna.

Zeke felviszi a cetlit és felolvassa nekünk. „Kedves Mr. Pedrad. Kérem, jöjjön a gyengélkedőbe, ha kijózanodott. Újra meg kell röntgeneznünk a lábát, mert tegnap este a részegsége miatt nem tudtunk tiszta képet csinálni. Remélem, nem túl súlyos a másnapossága. Dr. Simon.”

- Mikor csináltam ezt egyáltalán? Ember, csináltunk néhány hülyeséget az éjjel – mondja Zeke.

Csak nézünk egymásra, aztán elkezdünk nevetni. Aztán Shauna karjára nézünk. - Ó, ne! – mondom.

Mindketten látják, hogy Shaunát nézem. – Mi van? – kérdezi.

- Nézd a karodat! – mondom.

Shauna lenéz a karjára, meglátja, és felkiált: - NEEE!

Egy tetoválás van a bicepszén: „Örökké szeretlek, Zeke” egy nagy vörös szívben.

Ez annyira vicces. Valószínűleg meg fog ölni minket, amiért nevetünk, de akkor is megéri.

- Megyek, megkeresem Torit. Talán tud csinálni vele valamit – mondja Shauna.

- Először szerintem vissza kellene vinnünk Zeke-t a gyengélkedőre, hogy megnézzék a lábát. Aztán nagyon szeretnék reggelizni. Várjunk, tudnánk először reggelizni? Éhen veszek. Reggeli után elintézzük Zeke lábát, aztán mehetünk a tetoválószalonba, hátha Tori tud valami csinálni a tetoválással.

- Talán megtarthatnád – mondja Zeke. – Szerintem igazán jól nézek ki a karodon.

Nem hiszem, hogy Shauna ezt akarta hallani. Bele van esve Zeke-be, neki pedig fogalma sincs róla. Tudom, hogy még nem áll készen elmondani neki. Fél, hogy Zeke csak játszani akar vele, ahogy általában a lányokkal. Remélhetőleg hamarosan felébred, és észreveszi, hogy milyen jók lennének együtt.

- Talán – mondja. – Bár lehet, hogy okozna neked némi problémát, Zeke.

- Hogy okozna nekem problémát? Szerintem fantasztikusan néz ki - mondja.

- Ki randizna veled, ha a karomra van tetoválva a neved? Nem hiszem, hogy bármelyik kis barátnőd boldog lenne tőle – mondja.

- Nem érdekel, mit gondolnak azok a lányok, nem jelentenek nekem semmit. Lehet, hogy inkább veled kellene randiznom. Úgy értem, ha már egyszer a karodon vagyok, akkor talán…

Bármit is akart mondani, Shauna az ajkát az övére tapasztva félbeszakítja.

- Ez azt jelenti, hogy a tetoválószalont törölhetjük a listáról? – kérdezem.

Ez elszakítja őket egymástól, de csak azzal foglalkoznak, hogy egymást bámulják, és nem is figyelnek, mit mondtam.

- Gyerünk, éhezem – mondom.

Kimegyünk a hálóteremből, Zeke és Shauna kéz a kézben. Vagyis csak próbálják fogni egymás kezét, mialatt Zeke a mankóra támaszkodik, amit az ágya mellett talált. Lesétálunk a Kútba, és látjuk, hogy egy csomó ember áll, és néz fel a mászófalra.

Felnézünk, és a legviccesebb dolgot látjuk. Uriah alszik, vagy eszméletlen, és egy hámban lóg le a falról. Zeke, Shauna és én nevetésben törünk ki, ezt a legviccesebb látvány. Azon gondolkodom, hogyan került oda, amikor Hana, Zeke anyja jön oda hozzánk.

- Mit műveltél a kicsikémmel? – kérdezi. Fogalmunk sincs, miről beszél, mi közünk ehhez.

Csak amikor Amar odasétál hozzánk vigyorogva.

- Jó éjszaka volt, srácok – mondja. – Hogy vagytok ma?

- Amar, hogy került oda fel a kisfiam? – kérdezi Hana odamutatva, ahol Uriah lóg. Amar felnéz, és nevetésben tör ki.

- Nem emlékeztek, srácok? – kérdezi Amar. Mindannyian a fejünket rázzuk, teljesen tanácstalanul.

- Nos, Hana, Zeke és Négyes múlt éjjel úgy döntöttek, hogy Kígyók és létrákat játszanak. Uriah is velük volt, de őt hámba kötötték, úgyhogy ne légy mérges. De Zeke leesett a falról, és mivel nem volt rajta hám, láthatod, hogy eltörte a lábát. Szóval, szerintem amikor elrohantunk Zeke-kel a gyengélkedőre, fennhagytuk Uriah-t – mondja Amar, és közben próbál nem nevetni.

Zeke és én dőlünk a nevetéstől, és Zeke megkérdezi: - Szóval ott volt fenn egész éjjel? – Ettől csak még jobban nevetünk.

Ahogy kezdünk lenyugodni, Apa közeledik felénk.

- Jó a frizurád, fiam – mondja. Már el is felejtettem, hogy levágattam a hajam, annyi minden történt ma reggel. Úgy látszik, nagyon eseménydús volt a múlt éjjel.

- Szia, Apa. Igen, jó lenne, ha emlékeznék rá, hogy történt – motyogom. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tetszik az eredmény.

Apa nevetni kezd.

- Hát, lehet, hogy nem olyan a hajad, mint a Bátraknak, de határozottan úgy bulizol, mint a Bátrak. Most pedig próbáljuk meg biztonságosan lehozni onnan Uriah-t. Rettegek a beavatásától. Ha most ilyen bajba kerül, mi fog történni két év múlva. – Nevet, aztán átkarolja Hana vállát, és azt mondja neki: - Gyere, próbáljuk meg leszedni a kicsi fiadat onnan biztonságban, Hana.

Ahogy elindul Hanával, megfordul, és megszólal:

- Ne felejts el, hogy ma munkát kell választanod.

Bólintok. – Menjünk enni. Nem akarok Uriah közelében lenni, amikor végre leszedik onnan.

- Egyetértek – mondja Zeke. És elsétálunk az ebédlő felé a hőn áhított ételért.



Letettem Zeke-t a gyengélkedőn; úgy tűnik, nem az övé volt az egyetlen törött csont múlt éjjel. A váró tele van Bátrakkal, akiknek kötés van a lábán vagy a karján. Komikus lenne, ha nem lenne olyan komoly. Azt hiszem, hálás lehetek, hogy megúsztam egy hajvágással. Úgy döntök, nem maradok vele, van itt elég ember, hogy legyen társasága, ráadásul nagyon szeretnék beszélni Apával, mielőtt munkát választok.

Felmegyek a lakásomban. Technikailag ez már nem az enyém, de mindig is otthonomnak fogom érezni. Belépek az ajtón, és látom, hogy Charlie és Anya a kanapén ül.

- Mi történt a hajaddal? – kiált fel Charlie, ahogy odafut és átölel. – Már nem szép. – Végigfuttatja a kezét a fejemen, és fintorog.

- Nem olyan rossz, Charlie, és újra meg tudom növeszteni – mondom.

- Csinos vagy, Négyes – mondja Anya.

- Köszi – válaszolom. Mi mást mondhatnék erre? Soha nem beszéltem senkivel arról, hogy hogyan nézek ki. Nem is fésülködtem azelőtt. Csak hagytam, hadd lógjon.

- Apa itt van?

- Az irodájában van, próbál előkészülni a délutánra – mondja Anya.

- Akkor megyek, megkeresem.

Éppen indulnék, amikor Anya megszólal: - Négyes, azt kell választanod, ami jó neked. Nem azt, amit szerinted mindenki más akar. Neked kell a döntéseddel élned. Tényleg gondold meg, hogy mit akarsz. Apa büszke lesz rád, nem számít, mit választasz.

- Köszönöm Anya – mondom. És komolyan gondolom; ő mindig jó tanácsokat ad, amikor szükségem van rá. – Főzöl ma este?

- Persze, gyere át hét körül – mondja.

- Szuper, köszi. Később találkozunk. Szia, Charlie – mondom. Megölelem Charlie-t, és kilépek az ajtón Apa irodája felé.