Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 37. fejezet



FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!

Ez a pillanat is elérkezett. Ezzel a kis jövőbe való betekintővel véget is ért a nagy utazás, amit végigkövethettünk annyi héten át a Feltámadást olvasva. Egy biztos, hiányozni fog a szerdai olvasnivaló mindenkinek.

Most viszont jó olvasást a befejezéshez.

Aki eljutott a történet végéig, az legyen olyan drága, és hagyjon itt egy rövid véleményt, köszönetnyilvánítást, bármit. Nagyon jól fog esni Mártinak, aki olyan kitartóan fordította nektek ezt a történetet, és amiért ezúton is nagyon hálás vagyok neki!

Az eredeti történetet ITT találjátok!

És egy kis infó: jövő héttől egy kis fordítással jelentkezek én is, mondjuk péntekenként. Egy cuki, 12 fejezetes kis sztoriról van szó, ami remélhetőleg épp annyira belopja majd magát a szívetekbe, mint nekem tette.
 


37. fejezet




CARA


Egyedül ébredek, rózsaszirmokkal borítva.

Összezavarodva emelek fel egy marék rózsaszirmot, és az orromhoz emelem, hogy megszagoljam.

Ugyanolyan illatosak, mint szépek.

- Caleb? – szólongatom próbaképpen. Csak ő tehette, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért.

Másfél hónapja költöztem be a lakásába, és tapasztalatom szerint soha nem kelt fel előttem, így ez most meglehetősen furcsa.

Amikor nem válaszol a szólongatásra, felemelem a takarót, és az ágy széléhez húzom a lábaimat, hiszen, ha ő csinálta, meg kell találnom őt, és megköszönni a kedves rózsaszirmokat.

Figyelem, ahogy néhány rózsaszirom a padlóra hullik a takaró mozgásától, és valami fehéren akad meg a szemem.

Lenyúlok, hogy felvegyem, és rájövök, hogy egy boríték az, az elején az én nevemmel.

Óvatosan feltépem, és egy kis üzenőkártyát találok.

„Cara” – olvasom,

„Jó reggelt!

Remélem, a rózsák mosolyt csaltak az arcodra.

Remélem, ma minden mosolyt csal az arcodra.

Várlak a kedvenc helyeden.

Keress meg, mert már alig várom, hogy lássalak.

Szeretettel, Caleb”


Pontosan tudom, hogy hol van.

Én mondtam neki még régebben, hogy az egész világon a kedvenc helyem a könyvtár.

Ha könyvek között halnék meg, teljes lenne az életem.

Hirtelen összeszorul a gyomrom.

Tudom, hogy mi fog történni, és nem vagyok biztos benne, hogy fel vagyok rá készülve.

A telefonért nyúlok, és gondolkodás nélkül tárcsázom Négyes számát.

Álmos hangon válaszol a negyedik csörgés után.

- … Halló?

- Szia. Én vagyok. Sajnálom. Aludtál?

Felnyög egy kicsit, és hallom, hogy mocorog, valószínűleg felül.

- Igen.

Az órára pillantok. Majdnem délelőtt tizenegy van.

Nem érzem rosszul magam.

- Mindig ilyen sokáig alszol?

Nagyot sóhajt.

- Próbáltál egy ágyban aludni egy terhes nővel? Lehetetlen. Hánykolódik és forgolódik egész éjjel, amitől nem tudok aludni. Ez az egyetlen időszak, amikor az enyém az ágy.

Felnevetek.

- Igaz. Elfelejtettem, hogy éber alvó vagy.

- Mi történt? Elég izgatottnak tűntél, amikor felvettem.

Megállok egy pillanatra, nem igazán tudom, mit mondjak, aztán minden kibukik belőlem.

- Azt hiszem, Caleb ma megkéri a kezem, és fogalmam sincs, mit csináljak.

Egy pillanatig csöndben van, bennem pedig az ideg futkározik.

- Miből gondolod?

- Rózsaszirmok és szerelmes üzenet.

Tobias felnevet.

- Oké, igen. Valószínűleg.

- Ne gúnyolódj. Mit csináljak?

- Mit akarsz tenni? Igent akarsz mondani?

Átgondolom a szavait egy pillanatra.

Szeretem Calebet.

Ő a lelki társam, érzem minden idegszálammal.

- Nos… Igen, de… Minden meg fog változni.

- Mint például? – kérdezi Négyes fáradtan.

- Nem tudom. A dinamikánk.

- Cara – mondja halkan -, mitől félsz igazából?

Könnyű a válasz.

Hogy újra megbántanak.

Nem akarok megint szenvedni.

- Nem tudom… - suttogom.

Ki se kell mondanom, mert Négyes már tudja...

- Cara, néha az életben csak hinned kell. Hidd el, hogy Caleb nem fog megbántani. Nem fog minden rosszul elsülni. Rendben?

- Rendben – mondom halkan.

- Szeret téged. Menj, és mondd el neki, hogy te is szereted.

- Igen… Köszönöm, Négyes.

- Szívesen, semmi prob…

Félbehagyja, és hallom, hogy a háttérben Tris valami tortáról motyog.

- Délelőtt tizenegy van, és te tortát akarsz?

Tris motyog valamit vissza neki, ő pedig felsóhajt.

- Bocsánat – szól bele a telefonba -, mennem kell. A várandós hölgy tortát kíván.

- Nyolc hónapos terhes, Négyes. Ne kínozd tovább, és adj neki tortát.

Gyakorlatilag hallom, ahogy mosolyog a telefonban.

- Később hívlak – mondja halkan, aztán hallom, hogy kattan a vonal. Leteszem a telefont, és kikászálódok az ágyból, hogy felöltözzek.

***

Amikor végre a könyvtárhoz érek, remeg a kezem.

Kicsit tovább tartott, mint egyébként kellett volna.

Csak néhány hónapja kezdtem el újra vezetni, és lassan kell vezetnem, felkészülve arra az esetre, ha a lábam begörcsölne, vagy valami.

Lassan közeledek Calebhez, erősebben szorítva a botomat, mint szükséges lenne.

Elmosolyodik, ahogy meglát, a szája szinte a füléig ér.

- Szia… - szólal meg, amint hallótávolságba érek.

- Szia, szerelmem – válaszolom, halvány mosollyal.

- Tetszettek a virágok? – kérdezi még mindig vigyorogva.

Bólintok.

- Persze. gyönyörűek voltak.

- Nem, te vagy gyönyörű. – Megrázza a fejét egy kicsit, és olyan komolyan néz, hogy összeszorul tőle a gyomrom.

- Köszönöm…

- Cara… - Figyel egy pillanatig, aztán féltérdre ereszkedik.

Nyelek egy nagyot, és figyelem.

- Sokat gondolkodtam rólad és rólunk, és… mindenről. Gondolkodtam, melyik volt pontosan az a nap, amikor beléd szerettem, és azt hiszem, akkor kezdődött, amikor felnéztél rám, és azt mondtad, hogy aranyos arcom van…

Alig emlékszem rá. Félig eszméletlen voltam akkor, de Caleb állandóan felhozza. Nem számít, hogy emlékszem-e rá, vagy sem, mert tényleg aranyos arca van, és mindig is így fogom gondolni.

- Tényleg aranyos arcod van… - suttogom.

Rám mosolyog, de az ajka enyhén remeg.

- Cara, annyira erős és okos vagy, és te vagy a legszebb lány, akit életemben láttam, és soha nem lesz senki, aki úgy illik hozzám, mint te.

Most már az egész testem reszket, ahogy ránézek.

- Úgy illesz hozzám, mint a puzzle darabkái egymáshoz. Szeretlek, és feleségül akarlak venni – Megfogja a kezem, és a hüvelykujjával simogatja a kézfejemet.

- Hozzám jössz feleségül, Cara?

Behunyom a szemem egy pillanatra, és amikor újra kinyitom, egy kinyitott ékszerdobozkát tart elém.

A gyűrű ezüst, de a közepén a legszebb, kék, csepp alakú zafír van, körülötte kicsi gyémántokkal.

Ez a legszebb dolog, amit életemben láttam.

- Caleb! – A számra szorítom a kezem.

- Nem tetszik? – Idegesnek tűnik egy pillanatra. – Vehettem volna gyémántot, csak… úgy tűnt, ez jobban illik hozzád… és ez kék. Te szereted a kéket, és csak úgy gondoltam…

- Caleb, ez tökéletes. Olyan tökéletes, hogy én… Nem is tudom, mit mondjak. – Szinte teljesen kifogytam a levegőből pillanatnyilag.

- Nos, mondhatsz igent… vagy nemet… de inkább igent.

Ha volt is kétségem eddig, most teljesen elmúlt.

Caleb az egyetlen, és minden porcikám tudja ezt.

- Igen! Igen! Ezerszer is igen!

Óvatosan kiveszi a gyűrűt a dobozból, és az ujjamra húzza, aztán feláll, és átölel.

Még mindig nem tudom elhinni, hogy az élete hátralévő részét velem akarja tölteni.

Hátrahúzódik egy pillanatra, aztán az ajkát az enyémre tapasztja.

Így tudnék maradni örökre.



CARA


- Oké, ma van az esküvőm napja, és hivatalosan is le vagyok pipálva! – kiáltok fel, ahogy Négyes behozza a kis Caralynnt a menyasszonyi sátorba.

Az esküvőre egy kis fehér csipkeruhát adtak rá.

Kinyújtom a kezem érte, Négyes pedig megsajnál, és óvatosan a karomba adja.

- Cara, még csak hat hónapos, nem tud lepipálni senkit. – Egy pillanatig végigmér. - Emellett, tényleg gyönyörű vagy.

Megfordulok, és belenézek a tükörbe.

A ruha csodálatos. Annak kell lennie, amennyit költöttem rá. Lenézek Caralynnre, ő pedig egyfajta vidám arckifejezéssel néz fel rám.

Olyan gyönyörű baba, hogy néha szinte nehéz ránézni.

Tökéletes keveréke Négyesnek és Trisnek.

Ütős kiscsaj lesz, ha felnő.

- Ideges vagy? – kérdezi Négyes, én pedig felé fordulok.

- Inkább izgatott, mint ideges, azt hiszem.

Elvigyorodik egy kicsit.

- Az jó. Akkor nem viszket a talpad, az mindig jó jel.

Megrázom a fejem, Caralynn pedig egy bosszús félig sírós hangot hallat.

Lenézek rá, és az övéhez érintem az orrom.

- Tudom – mondom halkan. – Senki nem figyel rád egy pillanatig, de ennek vége. Ne aggódj, Cara néni mindig figyelni fog rád.

Caralynn felkacag, én pedig puszit nyomok a homlokára.

Kopognak az ajtón, Négyes pedig odasiet, hogy kinyissa, mielőtt én tehetném.

Nagyon meglepődök, amikor Uriah és Savannah áll az ajtóban.

- Ó, Istenem! Mit csináltok ti itt? Azt hittem, nem tudtok eljönni!

Uriah és Savannah már egy éve Afrikában voltak, és amikor elküldtem a meghívót, azt válaszolták, hogy nem tudják megoldani.

- Viccelsz? Nem hagynánk ki – mondja Uriah halkan. Négyes gyorsan magához öleli, én pedig Savannahhoz lépek, és félkézzel átölelem, miközben Caralynn a másik karomban van.

- Olyan jó látni titeket… - sóhajtom.

Savannah vigyorog.

- Fel akartunk jönni, és találkozni veled még a ceremónia előtt. Gyönyörű vagy, Cara.

- Köszönöm.

- És ki ez a kis szépség? – kérdezi Savannah, lenéz Caralynnre, aki elkapja, és megrántja a haját.

- Ő az én gyönyörű unokahúgom, Caralynn.

Savannah nevet.

- Olyan gyönyörű, mint a névrokona. Szia, édesem – suttogja lágyan, aztán felnéz Négyesre. - Jézusom, ez a gyerek aztán szereti az apját. Komolyan, ez az egyetlen dolog, amit az összes érzelem közül érzek a szobában.

Négyes elmosolyodik, aztán megvonja a vállát.

- Igen. Valószínűleg csak bűntudata van, mert reggel lekakilt. Kétszer.

Elnevetem magam, Uriah és Savannah pedig csatlakozik hozzám.

Valami megváltozott Savannah-n. Kicsit idegesebb… sötétebb, de ez nem feltétlenül rossz dolog.

Kinyílik az ajtó, és Tris áll a ajtóban, a ruhája szinte teljesen ugyanolyan, mint Caralynn-é.

Amint meglátja Uriah-t és Savannah-t, leesik az álla.

- Hát ti itt vagytok! – sikítja, Uriah pedig hozzászalad, és átöleli. Egy pillanat múlva elhúzódik, és megrázza a fejét.

- Gyönyörű a kislányod. Sajnálom, hogy nem tudtunk itt lenni, amikor született.

Tris megrázza a fejét néhányszor.

- Köszönöm… és semmi baj. Annyira örülök, hogy itt vagytok. – Bámulja őket egy pár percig, mielőtt Négyes összehúzná a szemöldökét.

- Miért jöttél fel?

- Ó, igaz – mondja a fejét rázva.

- Mindenki elfoglalta a helyét, és kész vagyunk, ha te is, Cara. Jobb előtt, mint később. A bátyám gyakorlatilag kiugrik a bőréből.

Felnevetek egy kicsit, aztán bólintok.

- Mindjárt lenn leszek.

Tris Savannah-hoz és Uriah-hoz fordul.

- A helyetekre kísérlek titeket – mondja, és kinyújtja a karját Caralynnért.

Vonakodva elengedem, és figyelem, ahogy Tris végigvezeti Savannah-t és Uriah-t a folyosón.

Tobias felém indul, és felém nyújtja a karját, és belém karol.

- Kész vagy?

- Több, mint kész – mondom halkan, és elindulunk a hosszú folyosón a kis kápolna felé, ahol végre feleségül megyek Calebhez



14 megjegyzés:

  1. Jajj, ez nagyon aranyos lett!!!! Nagyon kíváncsi lettem volna a kis Caralynnre és persze Carára! :)
    Akkor jöjjön az élménybeszámoló...Ez volt a kedvenc ficim..:( imádtam az elejétől kezdve:33 Nagyon jó volt, eseménydús, izgalmas, aranyos <3 Kíváncsi leszek majd az új ficire is :)
    Köszönjük Márti a sok fordítást, ügyes vagy!!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Carás részekből nekem is ez volt a kedvencem! Annyira cuki!
      Örülök, hogy tetszett, nekem is a szívem csücske volt. Hiányozni fog!
      Szívesen, és köszönöm, hogy írtál!!! Puszi

      Törlés
  2. Imadtam ezt a fanficet. Carolyne olyan édes! Cukorpofi. Mindesetre remélem a következő fanfic is a szívembe fogja lopni magát,mint ez a story.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Caralynn-t szívesen megnéztem, sőt, megpuszilgattam volna. Annyira aranyos lehet...
      Én is várom a következő ficit, angolul már olvastam, gondolom Bia fordításában meg még jobban fog tetszeni!

      Törlés
  3. NEEEEE már is vége?? (T.T) Olyan mintha csak tegnap jelent meg az első része, ez a kedven fanfictionom! Köszönjük Márti, hogy szántál rá időt erre a ficire!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dee, sajnos igen, gyorsan elrepült ez a több, mint egy év!
      Nagyon szívesen, nagyon élveztem a fordítást!

      Törlés
  4. Hűű... Most aztán bajban vagyok... több fejezetet hagytam vélemény nélkül, mint amennyihez írtam... Tényleg sajnálom :(
    Na jó, de most jöjjön a fejezet :D
    Ugye én mindig utáltam Carát, de ez tényleg aranyos lett :3 bár inkább Caleben, Négyesen és Caralynnen mosolyogtam többet. De Cara is egye-fene megérdemli a boldogságot, mert ilyen egy happy end, nem?
    Annyira jó volt az egész Feltámadás! És annyira köszönöm, hogy ezt lefordítottad nekünk! És tényleg annyira sajnálom, hogy szinte soha nem hagytam véleményt, pedig mindig elolvastam...
    Még egyszer köszönöm! Puszi, Márti :) <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, örülök, hogy most bepótoltad a véleményírást xD
      Cara nekem sem volt a szívem csücske, megérdemli a boldogságot (nem Négyes mellett)!
      Köszi, hogy olvastad, és, hogy írtál! Puszi

      Törlés
  5. Szeretnék mindenkinek sok sikert kívánni a sulihoz!! :) Nyugi még 300 nap és újra nyári szünet :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csatlakozom hozzád, bár én már csak a gyerekeim révén vagyok részese a suli-mizériának!
      Kitartást mindenkinek!!!!

      Törlés
  6. Egyszer minden véget ér, sajnos ez is :(
    Nagyon nagy köszönet érte Márti! Tudom, hogy sok munkád van benne, és annál több szereteted :)
    Örülök, hogy végig kitartottál a sztori mellett, és lefordítottad nekünk a folytatást is!
    A Carás részek közül tényleg ez volt a legjobb. Örülök, hogy Uriah és Savannah is el tudott jönni. Olyan jó, hogy ennyire együtt a csapat. AZ volt a kedvenc részem, amikor Savannah mondta, hogy Caralynn mennyire szereti az apukáját. Ez biztos nagyon sokat jelentett Négyesnek, főleg azok után, hogy mennyire félt a gyermekvállalástól.
    Még egyszer ezer köszönet mindenért és gratulálok a fordításhoz!
    (Tervezel esetleg nekünk még valamit a közel vagy távoli jövőben?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos ennek is vége.
      Nagyon szerettem a sztorit, szerettem fordítani, ezért is inkább kikapcsolódásnak fogtam fel, mintsem munkának.
      Köszönöm, hogy mindig írtál nekem véleményt, sokat jelentett.
      (Igen, tervek vannak, csak erőt kell gyűjtenem hozzá.)

      Törlés
    2. Szia Márti!
      Köszönjük a fordítást, nagyon sok örömet okoztál!
      :)

      Törlés
    3. Nagyon örülök neki, és köszönöm, hogy írtál!!!
      Puszi :)

      Törlés